Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA - Szentek ünnepei

Halottak napja
Ünnepe: november 2

Sajátos jellegű emlékezési nap. Az első nyom, amikor Sevilla-i Izidor püspök (+636) szerzeteseinek előírja, hogy a pünkösd utáni napon a megholtakért misézzenek. Halottak napjának tulajdonképpeni keletkezése, amikor Odilo, Cluny apátja 998-ban, a minden megholtról való ünnepélyes megemlékezést írja elő minden kolostorában november 2-án. A XII. és XIII. században egész Európában elterjedt. Ezért emlékezünk ma a szenvedő Egyház tagjairól, akik már előttünk jártak a hit jelével, hogy mielőbb eljussanak a megdicsőült Egyház üdvözült hívei közé.

Hívek könyörgése:

  1. Segíts népednek összefogni mindenféle gyászban! Hogy halottaink emléke még szorosabban kapcsoljon össze örök rendeltetésünkkel! Hallgass meg, Urunk!
  2. Mária, a szomorúak vigasztalója tanítson meg mindnyájunkat igent mondani saját életünkre, minden nekünk ajándékozott életre és végül a halálra is! Hallgass meg, Urunk!
  3. Tekints ma minden reményt vesztett embertársunkra és ajándékozd meg őket a reménnyel, hogy velünk együtt higgyenek az örök életben és a feltámadásban! Hallgass meg, Urunk!
  4. Hogy a halálra bármikor készen álljunk: őrizd meg bennünk ajándékodat, a megszentelő kegyelmet! Hallgass meg, Urunk!
  5. Mutasd meg arcod fényességét, a kezdettől és személyre szólóan készített örök boldogságot azoknak az elhunytaknak, akik még nincsenek készen Országod befogadására! Hallgass meg, Urunk!

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Különös nap ez a mai. Ilyenkor hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből vagy egyenesen határainkon túlról, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára. Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal. Találkozik a gyermek, akinek legtöbbször csak azt a számara izgalmas és játékos eseményt veszi észre a mai napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál. Találkozik találkozik a fiatal, aki közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben, hiszen illetlen ilyenkor hangoskodni a temetőben. Találkozik az élet delén túl lévő ember, aki ezen a napon elveszett hozzátartozóit idézi fel. S találkozik az idős ember, aki egyre közelebb érzi magához a halál jeges leheletét.

Halál.

Fogyasztói társadalmunk elegáns társaságaiban modortalanságnak számít szóba hozni a szenvedéssel, halállal kapcsolatos dolgokat. Ha mégis a halálról kényszerülünk beszélni, akkor legfeljebb általános alanyban fogalmazva annyit mondunk: az ember meghal. Az ember, de sosem én, s voltaképp a halált olyan dologgá szelídítjük, amely senkihez sem tartozik. Menekülünk az igazság kimondása elől, hogy az ember halálra születik.

Ma - modortalanság ide, vagy oda - érezzétek a halál fagyos leheletét a temetőket járva, mint a fagyos szelet, amellyel szemben akárhogy öltözködünk is, talál egy rést ruházatunkon, ahová metsző jegességgel behatol. A halállal szemben nincs menekülés: mindannyiunkat utolér előbb, vagy utóbb.

A halállal kapcsolatban két út tárul fel. Az egyik az, amelyik sehová sem vezet, csak a megsemmisülés sötét feneketlen szakadékába. Ha éles tekintettel járunk a világban, akkor láthatjuk, hogy a mai modernnek nevezett társadalmak ezen az úton járnak, amelyre méltán használhatjuk a halál kultúrája elnevezést. Hiszen a mindenáron való evilági érvényesülés a halál utáni élet totális tagadásából fakad.

De létezik egy másik út a halállal kapcsolatban. Akik ezen az úton járnak egyfajta módon hitet tesznek amellett, hogy valaminek lenni kell a halál után. Teszik ezt egy ösztönös optimizmustól vezettetve, vagy pedig azért mert az elmúlt ateista propaganda ellenhatásaként ma felerősödtek a különböző okkult tanokat hirdető mozgalmak.

Ennek az útnak egy sokkal világosabb folytatását nyitotta meg a keresztények Istene, mert a kereszténység a halál tapasztalatára egyedülállóan eredeti és meghaladhatatlan választ hozott. Ez a válasz abban áll, hogy fölértékeli az ember életét az őt megillető méltóságra.

Az ember Isten képmására van teremtve, s belé van ezáltal oltva a halhatatlanság csírája. Ezért van folytatás a halál után. Erre a gondolatra azonban minden más vallás valamilyen szinten eljutott, hogy a lélek halhatatlan. Amit a kereszténység ehhez hozzátesz, s ami a kereszténységet egyedivé teszi ezen a területen is, az az, hogy az Isten megtestesült Jézus Krisztusban, magára vette emberi természetünket, s az, hogy halála után feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy majd mi is mindannyian - hívők és hitetlenek egyaránt - feltámadjunk. Más dolgok mellett ezek azok a sajátos vonások a kereszténységben, amelyet soha emberi elme ki nem talált volna, ezek azok, melyek közvetlenül Istentől származnak. Ha ő ezt nem adta volna tudtunkra, ma sem tudnánk.

Jézus Krisztus megtestesült, magára vette emberi természetünket. Ezzel Isten isteni szintre értékelte fel az emberi életet.

Jézus Krisztus feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy mi utána mindannyian feltámadjunk. Ez a kereszténység lényege, amire azt mondta Szent Pál: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem." Ha Krisztus nem támad föl, akkor a kereszténység csak egy a sok kulturális irányzat között, amely ma divatos, holnap pedig idejétmúlttá lesz. Ennek fényében elszomorító, hogy ma milyen kevesen hisznek a feltámadásban még a magukat hívőnek, kereszténynek valló emberek között is. S akkor ezek az emberek szoros értelemben nem is nevezhetők keresztényeknek.

A mai nap kérhetetlenül szembesít a halállal és a feltámadással. A kérdést neked kell eldöntened: te melyik utat választod? Azt, amely a semmibe torkollik. Azt, amelyik homályosan hisz az örökkévalóságban, vagy pedig ennek Istentől megvilágított szakaszát, mely hisz a feltámadásban. A kérdést neked kell megválaszolnod, hogy milyen hittel léped át a temetők kapuját, melyre az van felírva: Feltámadunk!

A halállal és a feltámadással való számvetés, számvetés egész életünkkel is. Mert a befejezés határozza meg mindazt ami előtte van. Döntésed nemcsak elméleti. Nem elég elhinni, hogy van Isten, aki értelmet adhat további életednek, ha rábízod magad, hanem úgy is kell élni.

Végezetül egy mondatot vigyetek haza mintegy összefoglalásaként mindannak, amit mondtam Mózes szájából: "Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok!"

Ámen.


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany


Forrás: http://www.katolikus.hu

Örök életünk titka (Jn 6,37-40)

a) Amikor János evangéliumát írta az első század utolsó évtizedében, a hívő közösségben erősen élt az örök élet elérésének vágya. Ez az igazi élet, a földi életnek önmagában nincs értéke. A hívő az Úr dicsőséges eljövetelének várakozásában él. Az egyre erősödő üldöztetések elviseléséhez az örök élet erős reménye adott bátorságot. Hogyan illeszkedik azonban bele az örök élet teljessége földi életünkbe? Az evangéliumok erre a kérdésre kétféle szemlélettel válaszolnak. Az egyikkel az első három evangéliumban, tehát a szinoptikus evangéliumokban találkozunk. Eszerint majd a földi életút végén érjük el az üdvösséget. Ez az üdvösség horizontális szemlélete. A Szentírás olvasásával az olvasó képet tud magának alkotni arról, Istennek mi volt a kapcsolata az emberi történelemmel. Isten a történelmen keresztül vezeti az emberiség életét az eszkatologikus teljesség felé. A negyedik evangéliumban ezzel egy másik kép fogja össze Istennek az üdvösségünkre irányuló tevékenységét. János szemlélete a magasságok felé irányul, összefogja az eget és a földet, amelyben együtt látja a két világot, az égi és a földi világot. A földi világ árnyéka az éginek. Földi létünk bűnben elesett lét, ezért a földi történelem csak az élet céltalanságát hosszabbítja meg folyamatosan. Az üdvösség azzal érkezik el hozzánk, hogy belépünk az égi világba, ez azonban csak azzal vált lehetővé, hogy valaki lejött a mennyből a földi élet szabadságában élő emberhez.

b) János evangéliumában Isten Fia a mennyből jön a Földre. "Senki sem emelkedett föl a mennybe csak az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van" (Jn 3,13). Megtestesül, az ember földi életének részese lesz. "Az Ige testté lett, és közöttünk lakott" (Jn 1,14). Szeretetből jött közénk, és váltotta meg az emberiséget. Ez a csúcspontja földi létének. Ezzel jött el az ő órája. Jézus megváltó, megszabadító művével hozta el nekünk, a mi világunkba az égit, az Isten örök világát, hogy minket részesítsen benne. Ezért lett számunkra az élet kenyere, erről beszél hallgatóságának a kafarnaumi zsinagógában. (Jn 6. fejezet). Azért kell hinnünk benne, hogy örök életünk legyen. Aki hisz Jézusban, annak ő táplálékul adja önmagát. Kinyilatkoztatja neki tanítását, megajándékozza szentségi jelenlétével az eucharisztikus eledelben. Hívei így részesülnek az örök életben, így részesülnek a feltámadásban az utolsó napon. "Atyám akarata az, hogy mindaz, aki így látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon" (Jn 6,40). MK


EGYÉB

forrás: Hankovszky Miklós

I. A halál a bűn következménye
998-ban Szent Odilo apát Cluny-ban elrendelte, hogy Mindenszentek ünnepét követően megemlékezzenek a szenvedő Egyház tagjairól, vagyis minden megholtról. Innen vette át az Anyaszentegyház, és egyetemesen megemlékezik azokról, akik már megjárták a földi élet útját.
A halál a bűn következménye, és mivel mindannyian osztozunk Ádám természetében, mindannyiunknak el kell vállalni a halált. De tudjuk, hogy a halál nem a végső az ember létében.
Hittel és bizalommal valljuk a szentmise Kezdőénekében:

Amint Krisztus meghalt és föltámadt,
ugyanúgy föltámasztja Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el.
És ahogyan Ádámban minden ember meghal,
ugyanúgy Krisztusban mindenki örök életre támad.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Az eredeti bűn megsebzett mindnyájunkat. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy őszinte bűnbánatunkért újra Isten barátai lehessünk.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki elsőnek támadtál fel a holtak közül:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki a test feltámadására hívtál minket:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki életet adsz nekünk a dicsőségben:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Ter 2, 7; 15-16; 3, 1-8)
A kísértő iszonyatos szellemi fölénnyel közelít az emberhez, és az igazat a hazugsággal összekeverve, szinte ellenállhatatlan erővel tudja kísérteni a gyenge embert. A kísértő elleni küzdelemben nem a bölcsességünk, hanem alázatos engedelmességünk az egyetlen hathatós eszköz.

A SZENTLECKÉHEZ (Róm 5, 12; 15b; 17-19; 20b-21)
Az első ember: Ádám, előképe volt az Eljövendőnek, Isten megtestesült Fiának, Jézus Krisztusnak. Ádám ősatyja az emberiségnek a természet rendje szerint. Átkos örökségként tőle kaptuk az eredeti bűn terhét. Jézus a természetfölötti élet Szerzője, és örökségként a megigazulás kegyelmét kapjuk Tőle. A bűn halált okoz, a kegyelem örök életet ad.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 3, 16-18)
Jézus tanítása Nikodémusnak elárulja, hogy mennyire szeret bennünket az Isten. Az Atya elküldte Egyszülött Fiát, hogy a hit által megmentse az ítéletre méltó embert. És az, aki hisz, azt nem éri ítélet, mert Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy az ítélet átka alól kiszabadítson bennünket.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

  1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
  2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
  3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
  4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
  5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


forrás: Hankovszky Miklós

II. A halál Krisztussal egyesít minket

A halál az eredeti bűn büntetése. Az üdvösség elnyerésére az idő a születés és halál közötti rövid szakaszra van korlátozva. Az üdvösség, az örök élet akkor lesz nyilvánvaló, ha egészen szorosan egyesülünk Jézussal. Ő adta kinyilatkoztatásban, hogy Ő a feltámadás és az élet. Itt a földön a hit által kapcsolódhatunk Jézushoz, a földi élet után pedig szorosan, elválaszthatatlanul Vele lehetünk. A hit megtanít bennünket arra, hogy a test haláláról másként gondolkodjunk, mint amit az érzékek közvetlenül sugallanak.
Hívő lélekkel gondoljunk azokra, akik már befejezték a földi érdemszerzés idejét, és bizalommal kérjük:

Adj, Urunk, örök nyugodalmat nekik,
és az örök világosság fényeskedjék nekik!

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten a halált nem teremtette, és nem örül az élők pusztulásán. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy erőt ne vehessen rajtunk a második halál.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki részt adsz halálod hasonlóságából, hogy feltámadásodban is részt nyerjünk:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki azt akarod, hogy ott legyünk, ahol már Te dicsőségben az Atya jobbján vagy:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki azt akartad, hogy bennünk lakjék az igazi Isten-ismeret és szeretet:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Bölcs 1, 13-14; 2, 24 - 3, 9)
A Bölcsesség Könyve elsősorban magyarázatot akar adni a bűn és a halál kérdésére. Az ember a filozófia segítségével eljut saját szellemiségének, sőt, a szellem halhatatlanságának felismerésére, ugyanakkor a tapasztalás a rossz, a szenvedés és a halál tényét hozza. Istenben szemlélve megnyugtató magyarázatot kapunk.

A SZENTLECKÉHEZ (Róm 6, 3-11)
Akik életük cselekedeteivel Krisztus nyomába léptek, sőt, szenvedéseikkel és apró keresztjeik vállalásával egybenőttek Krisztussal, azok Krisztus jutalmára érdemesek: a feltámadás reményét és az istengyermekség ajándékát hordozzák.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 17, 24-26)
Jézus főpapi imájában imádkozott értünk, akik az apostolok tanítása nyomán hiszünk Benne. Azt akarta, hogy itt a földön egységben legyünk Vele, és felépítsük az Ő Titokzatos Testét, az Egyházat, a földi élet után pedig megláthassuk az Ő dicsőségét.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

  1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
  2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
  3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
  4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
  5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


forrás: Hankovszky Miklós

III. A keresztény halála a föltámadás kapuja

A halál az eredeti bűn büntetése, de Isten nem hagyott minket a halál félelmében. Reményt gyújtott a szívünkbe, és azok, akik Krisztussal szorosan egyesülnek, a feltámadás ajándékát is elnyerik. Törvény lett ugyan rajtunk a halál, de ha Krisztus halálának hasonlóságában egybenőttünk Vele, akkor a megdicsőülésben és a feltámadásban is egyesülünk Vele.
A halottakra emlékezve erős hittel valljuk a szentmise Kezdőénekével:

Az Isten, aki föltámasztotta Jézust a halálból,
életre kelti majd a mi halandó testünket is,
mert bennünk lakik a Szentlélek.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Jézus az övéinek megígérte a feltámadést és az örök életet. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy őszinte bűnbánatunk Jézushoz kapcsoljon minket.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a föltámadás hitét és reményét elültetted a szívünkbe:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki elküldted a Szentlelket, hogy bennünket Isten gyermekeinek méltóságára elvezessen:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki megadod a föltámadást azoknak, akik tiszta szívvel magukhoz veszik Szent Testedet:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Iz 25, 6a; 7-9)
Izajás próféta a Szentlélek sugallatára előre hirdeti azt a bőséges lakomát, amelyet az Úr készít, amelyet csak Ő tud készíteni, mert meghalad minden emberi elképzelést.

A SZENTLECKÉHEZ (Róm 8, 14-23)
Isten örök tervében úgy akarta, hogy mindent megtestesült Szent Fia kezébe ad. Az Ő uralma után sóvárog az egész természet. Mert a bűn átkot vonz nemcsak az emberre, hanem az egész teremtett világra is. Most a reménységben élünk, bele kell kapcsolódnunk Krisztus életébe, hogy a beteljesedéskor is Hozzá kapcsolódjunk a dicsőségben.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 6, 51-59)
A mai evangélium a csodálatos kenyérszaporítás utáni napra, Kafarnaumba vezet el bennünket, ahol Jézus a legnagyobb csodát, szeretetének legragyogóbb jelét, köztünk-lakásának Szentségét, az Oltáriszentséget megígérte. Elrejtőzött a kenyér és a bor színe alá, hogy lelkünk tápláléka, igazságra szomjazó lelkünk itala, halandó testünk feltámadása legyen.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

  1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
  2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
  3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
  4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
  5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

forrás: magvető lista 2003

A közelmúlt Nagymarosi Találkozó egyik nagycsoport-beszélgetésében elsőnek olyan valaki szólalt fel a tanúságtétel szándékával, aki az ezt megelőző találkozó óta hónapokon át érlelte megnyilatkozásának szándékát. El akarta mondani, mit jelent életében a mindennapokban az édesanyjától kapott örökség. Elhozta anyja 7 évvel ezelőtti gyászjelentését, melyen ez áll: "Édesanyám tudatosan készült az utolsó órára. Egyik végakarata: a koszorúkra és csokrokra szánt pénzt a templomi karitász perselyébe tegyék, amivel a helyi rászorultakat
támogatják."  Összecseng ez a szellemi végrendelet az egyik egyházatya szavával: "Használd a világ dolgait, de ne ejtsen rabságba a világ. Belépve ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj, tehát, hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem, hogy tovább menjen."

Amíg ezen a parton vagyunk, itt az idő, hogy érlelődjünk. Hogy a valóság igazi arányaihoz igazodjunk, hogy a lényegtelent ne tegyük a lényeges elé, a mulandót a maradandó elé, az egyéni, pillanatnyi érdeket a mindig érvényes értékek elé. Korunk félelmetes szellemi megosztottságában, kultúránk kétfelé válásában, a szeretet kultúrája és a halál civilizációja közti harcban. Urunk evangéliumi mércéje szerint kell jól
választanunk. Mennyire fontos, hogy az örökkévalóság imenzióját megragadva, a végérvé-nyeshez igazítsuk az éppen mostanit. Hiszen azt kérjük, hogy most és halálunk óráján járjon közben értünk Jézus Édesanyja is.

"Ennek a romlandó testnek magára kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandó testnek magára kell öltenie a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó és halandó test elnyeri a romolhatatlanságot és a halhatatlanságot, akkor valóra válik az Írás szava: "A győzelem elnyelte a halált, halál, hol a te győzelmed, halál hol a te fullánkod? ....".
(1Kor 15 53-55) Jó, ha ebben az Úr Isten által adott szemléletbe igazodunk bele, és nem menekülünk el a lélekvándorlás hazug áltatásába. Jó, ha nem csupán kegyeletet gyakorlunk üzemszerűen, szervezetten, vezényszóra Halottak napján, hanem ha a Szentatya módján is, számba vesszük azokat a Mártírokat, családi, baráti Áldozatokat, azt a számtalan, Krisztusért, Egyházért, Hazánkért elvérzett vagy kiszenvedett  Testvérünket, akiknek a nagylelkűsége árán élünk és vagyunk itt. Egy másik gyászjelentésről idézem:" Ünneplő köntösbe öltözködjetek, szívben megtörődve ide jöjjetek!"

Brückner Ákos Előd O.Cist.

Dr. Benyik György  2003

Jn 14,1-14

Ne nyugtalankodjék szívetek!

 

Egészen pontosan inkább arról kellene szólni, hogy „ne rendüljön meg a szívetek”. Jézus magára alkalmazza a búcsúbeszédben Zs. 6,4 szavait a görög fordítás szerint, amely „az igazak megháborodásáról” szól. Jézus mielőtt a halálba indulna, a hátra maradt, élőknek biztatást és útmutatást ad. Jézus megváltó halála előtt, az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni. Jézus azonban szembesíti őket ezzel a nehéz helyzettel. Az első, vagyis a földi halált nem lehet elkerülni, sem a bűnösöknek, sem az igazaknak. A második halált elkerülhetik az igazak. Az első, vagyis a földi halál, így vagy úgy, megrendülést okoz mindenkinek. Jézus nem nyugtatni akarja apostolait, hanem arra biztatni, hogy a hittel szembesüljenek ezzel az élménnyel.

Kevés olyan élethelyzet van, amely ennyire megrostálná a hivőket, meggyőződésük szilárdságát illetően, mint a halál. Előbb szeretteink halála, majd a saját halálunk, amellyel épp elmével, vagy megterhelt tudattal, de szembe kell néznünk. A halál küszöbén nagyon fájni tud az élet. De a halál küszöbén mindenki átéli a nagy ugrást a semmibe. Azt a fájdalmat is, hogy a földi tapasztalatból semmit sem lehet hasznosítani a halál utáni életre vonatkozóan. Jézus tökéletesen tisztában van ezzel. Azzal is, hogy a halál utáni életről, csak akkor beszélhet igazán, ha megjárta a halál borzalmát, és felmutatta a feltámadott életet.

De amikor Jézus eltávozni készül tanítványaitól, akkor bennük a magárahagyottság élménye erősödik fel. Vajon látják-e még? Miért megy el? Kérdéses, hogy Jézus szavait a jövendő eljövetelről, mennyire értették meg az elmenetel pillanatában az apostolok. Ismerős a Tesszalonikai egyházközség lelki zavarodottsága, mivel néhányan az apostol tanítására hivatkozva úgy gondolják, hogy Jézus még az ő életükben fog eljönni, vagyis elkerülik az első halál megrendítő élményét. Abba hagyják a munkát, nem dolgoznak, várják a boldog beteljesülést. Úgy tűnik az ősegyházban volt egy időszak, amikor a közeli paruzia várásban élt a hívek többségére. Pál apostolnak nem könnyű meggyőzni arról a híveket, hogy a feltámadás nem holnap fog bekövetkezni. Manapság legalább ilyen nehéz meggyőzni a nem hívőket arról, hogy lesz feltámadás. A szkeptikusoknak és a hitetleneknek, talán könnyebb kötelezettségek nélkül élni, de nehezebb meghalni. A híveknek nehezebb ebben a világba egy eljövendő világ értékei szerint élni, de könnyebb meghalni, mert azután hitük igazolását remélik.

János hosszú beszédét sokan úgy gondolták, későbbi redaktorok illesztették az evangélium szövegébe. De a későbbi paruzia gondolata, amely ellentmond a Tesszaloniki félreértésnek, inkább arról győz meg, Jézus kezdettől fogva távolabbi paruziáról beszélt, csak a túlságosan csodaváró hívek gondolták az egész eseményt közelinek.

Halottak napján a sírok, a holtak kérdeznek, a keresztek pedig, válaszolnak, és a válaszuk így fordítható le: „Ne rendüljön meg a szívetek, higgyetek az Istenben!”

 


 

Ajánld ismerősödnek is a szent ünnepét!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség