Főoldal Újdonságok Fórum Üzenetek Képeslapküldés Házirend
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Húsvéti idő, A év, Húsvét 6. vasárnapja

Dr. Benyik György 2008

Húsvét 6. vasárnap
1Pét 3,15-18

Jótetteitekért szenvedjetek

15Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. 16De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. 17Jobb ugyanis, hogy ha az Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. 18Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt.

A levél címzettjei már nem a frissen megtért keresztények, hanem az egyházzá szerveződött hívek sokasága, akik éppen átélték a keresztény üldözés különböző formáit. Mivel a kereszténység a római birodalomban ebben az időben nem volt az engedélyezett vallások listáján, tehát adminisztratív okok miatt is üldözhették őket. Ha feljelentették őket üldözni kellet a keresztények illegális összejöveteleit.  Ránk maradt egy jóindulatú római tisztviselőnek ifj. Pliniusnak (61/63 - kb. 113), egy levele, melyet valószínűleg Trajanus császárnak írt a keresztényekről, miközben tanácsot kért, hogy a keresztényekkel kapcsolatban milyen jogi eljárást kövessen. Ebben a levélben kétségeit fejezi ki, hogy van-e értelme üldözni a keresztényeket, mert a következőket tapasztalta: „ Biztosítottak azonban, hogy a bűnük, vagy a tévedésük főként abban állott, hogy meghatározott napokon napkelte előtt össze szoktak gyűlni és Jézusnak, mint Istennek váltakozva éneket zengeni és hogy esküvel kötelezik magukat nem valami bűnre, hanem ara, hogy lopást, rablást, házasságtörést nem követnek el, szavukat nem szegik meg és a rájuk bízott jószágot le nem tagadják.” Ez a levél a századfordulón kelt, de biztosak lehetünk benne, hogy az üldözött keresztény közösségre jellemző adatokat írt le Plinius, hiszen nem állt érdekében dicsérni a keresztény közösséget, mert nem volt tagja, hanem kívül állt rajta, de mégis a jogi eljárások kapcsán ez a kép alakult ki benne. 
A keresztény közösség az első századokban megdöbbentette a korrupt és meglehetősen züllött római társadalmat. Az üldözés bekövetkeztén a legősibb mártír akták is azt tanúsítják, hogy az üldözött keresztények a Plinius által felsorolt tulajdonságokat birtokolták és mint közösség a keresztény egyház tagjai tágabb társadalmat kísértette a jóra.
Az is figyelemre méltó, hogy a keresztényeket arra kéri a levél szerzője, hogy tanúságtételüket „szelíden tegyék” (16.v.). Ezért a levél stílusa sokban különbözik a középkor és a reneszánsz korból ismert ostorozó erkölcsi prédikációktól. A hívek és a közösség meglévő értékeire alapoz és annak megőrzését, gyarapítását szorgalmazza csupán. Egyáltalán nem naiv a szerző, nem ígéri a híveknek, hogy emberi jósággal és tisztességgel megszabadulhatnak a rágalmaktól és az üldöztetéstől. Inkább azt mondja, ha már szenvednetek kell és elkerülhetetlen akkor „inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. (17.v.). A jócselekedetek és az erkölcsi tartás alapja nem egy kereskedelmi jellegű alku a Jó Istennel, hogy itt a földön mi jók vagyunk és szenvedésünkért a mennyországot fogjuk megkapni, ahol nem lesz többé semmi szenvedés. Ez a fizetségért végzett erény. A levél írójának mondandója, hogy az erény jutalma az erény maga. Ennek a garantálója pedig Jézus Krisztus, aki  ugyanezt tette minden fizetség nélkül, minden bűn nélkül a bűnösökért.
Mintha Pál Kolosszei egyházhoz írott levelének egy mondata csengne vissza „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (1,24). Ezt a bölcsességet csak az tudja megérteni, aki már szenvedett mások vétke miatt, akit ez a szenvedés nem keserített meg, és aki komolyan hisz abban, hogy a másokért felajánlott szenvedésnek értéke van. Ezt teoretikusan sokkal könnyebb elfogadni, mint gyakorlatilag jó lélekkel és derűs szívvel elviselni. Mégis ez teszi az egyént és a közösséget igazán kereszténnyé.

Fülöp Ákos 2008

a szentlecke, amelyet vasárnap olvasunk 2 feladatot tár elénk:
- Krisztust tisztelni szívünkben
- válaszolni a kérdezőnek
 
Tisztelet a mai világban:
    Kit tisztel a mai ember? Hogyan tudom kivívni a másik tiszteletét, és hogyan tudom megtartani?
    Kit tisztelek én, és miért?
Jézus Krisztust tudom--e tisztelni, és miért?
Akkor tudom Őt tisztelni, ha ismerem tettei,t ha kapcsolatban vagyok vele.
 
Válaszolni a kérdezőnek:
    Tudom, ki a reménységem alapja. Ismerem Jézust, és a tanítását, és életemen tükröződik ez a tanítást.
    Mitől fog kérdezni a másik?
        Ha látja életemet, ha a köznapi dolgok által bizalom ébred benne felém. Vagyis ha a mindennapokban tudok hitelesen élni.
        Ha látja rajtam az örömet. Ha észreveszi, hogy tudok másképp élni, mint a világ.
    Persze ki kell tudnom várni, hogy kérdezzen. Ehhez a részéről is nyitottságra van szükség. Bizalmam, szeretetem, rá figyelésem, türelmem, meghallgatásra való készségem nyitogatja szívét, erősíti bizalmát.
    Jeleznem kell felé, hogy kérdezhet bátran, hogy kész vagyok felelni neki.
 
A feladat mellet láthatjuk, mindezt hogyan tegyük:
    szelíden
        avagy türelemmel, szeretettel, beleérző képességgel.
    tisztelettel
        tisztelem benne az embert, tisztelem benne, hogy elfogadja-e válaszomat
    Jó lelkiismerettel
        tudva, ha minden megtettem, akkor sem biztos, hogy kérdezni fog, és elfogadja-e válaszomat, segítségemet. De ha minden tőlem telhetőt megtettem, akkor a többit Istenre bízhatom.
 
Mindezt végig gondolva érdemes azon elgondolkodni:
mit érzek, mi a reakcióm, ha valakinek hitemről kell beszélnem?
            félelem, aggodalom - mit fog szólni a másik, nem tárom-e túlságosan fel magamat. nem adok-e támadási felületet ...
            öröm, bizalom, jó érzéseim támadnak, hogy beszélhetek hitemről.
                Önmagában egyiket se mondhatom pozitívnak vagy negatívnak. Lehet, hogy megijeszt, ha beszélnem kell hitemről. Ez a félelem sarkallhat is, hogy keressem, hogyan szóljak, vagy tőlem Isten ilyen módon vár tanúságtételt.
 
Kérdezzem meg magamtól: kinek beszélek szívesen hitemről, Krisztusról? Kivel kapcsolatban van bennem aggodalom?

Dr. Benyik György 2005

Húsvét 6. Vasárnap
Jn 14,15-21
Az igazság lelke.


 Definíció szerűen azt mondhatjuk, hogy az igazság gondolatainknak a valósággal való megegyezése. Ezért voltaképpen csak a gondolat az egyetlen igaz, mivel a valóságról érzéki benyomások alapján szerzünk tudomást, amelynek az a következménye, hogy az igazság nem egyéb, mint a gondolatainknak egymással való megegyezése. Ez az elméleti tézis azért vált igen veszélyessé számunkra, mivel képesek vagyunk a hírközlő szervek segítségével és számítógép segítségével létrehozni olyan valóságot, amely képben és hangban nagyon közeli az igazi valósághoz, mégis csak virtuális, de minden esetben azt mondja, amit a létrehozója mondani akar.
 Ezért a TV híradók mindig igazak, mert akik létrehozták azoknak az igazságaival megegyező képeket és hangokat, mondatokat és állításokat tartalmaznak. Mégis a valóság egy kicsit más. Ha valaki el akar igazodni a világ híreinek igazsága között, akkor különböző híradókat néz meg, hogy megalkossa a saját véleményét, amely reményünk szerint közelebb áll a valósághoz.
 A Biblia az Isten igazságát közölte szavakban, és a szavak és törvények az ember olvasatában egy kicsit mást mondtak, mint az Isten igazságát. Ezért volt szükség arra, hogy Jézus emberben megmutassa az isteni életet. Tanítványai mindig is rácsodálkoztak, hogy az ő „emberi” reakciói mennyire mások voltak, mint az összes kortársa emberi reakciói. Ráadásul, amikor szembesítették a törvénnyel, akkor cselekedetei fényében új törvény értelmezés született. Mindez azért történt, mert Jézusban akadálytalanul működött az Isten lelke, a bűn annak működését nem akadályozta.
 Jézus azt akarta, hogy tanítványai is szembesüljenek ezzel az isteni élettel akkor, amikor már nem jár közöttük. Isten jelenlétének tehát egy másik módját ígérte meg követőinek, az „Isten lelkét”, a „Szent Lelket”, az „Igazság lelkét”, a „Vigasztalót”. Ezeknek az ígéreteknek a lényege, ha bennünk „ennek a világnak a lelke” működik, akkor nem vagyunk képesek létrehozni azt a valóságot, és azt az igazságot, amely az Istennél van. De ha bennünk az Isten lelke lakozik, akkor képesek vagyunk létrehozni azt a valóságot és azt az országot, amelyet az Isten készített az embereknek.
 Az Igazság lelke ezért olyan fontos kifejezés Jézus búcsú beszédében. Jézus igazsága mellett, az erkölcsi igazságok mellett elkötelezett embereket egyszerűen csak „igaz ember”-nek nevezi a Biblia. Számtalan igaz ember él most is köztünk, ismeretlenül és izoláltan egymásról nem is tudva. De az is igaz, számtalan olyan ember létezik, aki gyűlöli mindenki másnak az igazságát, és ezek legtöbbször igen szoros kapcsolatban vannak egymással. Megszervezik kapcsolatrendszerüket, anyagilag érdekeltek egymás támogatásában. Csak igazat tudok adni Marót Egonnak aki azt írta: „Hol tartana az emberiség, ha a becsületesek is oly buzgón összetartanának, mint a hitványak?” Ez az emberi fölismerés nagy vád, minden keresztényre és minden Krisztus követő számára. De ez a felismerés egy kicsit az Isten előtt is vádol bennünket, úgy tűnünk fel ugyanis, mint akik megismertük az igazság lelkét, de nem vagyunk képesek összefogva, közösségileg követni. Legfeljebb siránkozni, hogy nincs igazság a földön. De hogyan legyen igazság a földön, ha nincs, aki megteremti?

B.Gy.

Kiss Ulrich SJ 2005

Jézus beszédei igen rövidek. Igaz, Jánosnál hosszabbak, mint a három másik evangélistánál, de az úgynevezett búcsúbeszéd minden rekordot megdönt. Hihetetlen? Talán mégse. Végrendelet ez, utasítás az elkövetkezendő nehéz napokra, de egész életükre is. Megerősítés és biztatás. A sok ismétlésnek is megvan a maga helye: arra hivatottak, hogy szavatolják, hogy nem mennek e szavak feledésbe, mint ahogy nem is mentek. Idős emberek közismerten elfeledik, ami pár perce törtét velük, de nem, ami gyerek- és ifjúkorukban. Így lehetett ez mindne bizonnyal a már agg Jánossal is: a búcsúbeszéd – vajon hányszor idézhette környezetében? – minden szava lelkébe ivódott.

Ne feledjük: e fenti szavak előtt Jézus megjósolta Péter árulását, majd, e szavakat imával lezárva, elindult a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert… Íme, amit manapság szövegkörnyezetnek mondanak. A passió prológusa, nyitánya a beszéd. Szeretetről, egységről, viszontlátásról beszél, ahol rejtett széthúzás és féltékenység uralkodik, árulás lóg a levegőben, és az érintettek még nem is igen fogták fel, hogy a búcsú pillanatait élik meg! Micsoda nagyszerű lélek ez, mely – miközben saját szenvedésével leszámol és számol – csakis a többiek vigasztalásán fáradozik, jó előre? Micsoda biztonság, kimondani Isten és az Ember, sőt az emberek egységét! Akkor, amikor minden széthullóban van! S végül, milyen egyértelműség a mi sokértelmű, ingadozó korunkhoz képest: nincs mese, csak az szeret, aki teljesíti a parancsokat. Nem tanácsokat, parancsokat! Ha valóban vágyunk látni őt, itt biztos receptet kaptunk. Kérdés, elég szabadok vagyunk-e engedelmeskedni?

 Kiss Ulrich SJ  

SZENTMISEKOMMENTÁR

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét. Miközben elszenvedte a kínhalált, jóvátette az emberiség bűneit. Feltámadásával legyőzte a halál átkát, növelte reményünket, hogy nyomában járva mi is feltámadunk. A hit tanításának vigasza járja át lelkünket az áldozat bemutatásakor.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Jézus még együtt van tanítványaival, többször megjelenik körükben. Szavaiból kiérződik az útrakészülődés. Vigasztalja az itt hagyottakat, lelkükre köti fontos rendelkezéseit. Nemcsak, hozzájuk, hanem hozzánk is szól az igeliturgiájában feltámadt Urunk.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kenyeret és a bort, a mi ajándékunkat nyújtotta a pap az ég felé. Felajánlottuk imádságunkat, dolgos életünket, szenvedésünket is. Mennyei atyánk elfogadja szent Fia és Egyháza áldozatát. A hála érzésével álljuk körül az oltárt. Megköszönjük Istennek mindazt, amit Tőle kaptunk, és amit érettünk tett.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Közel a mennybemenetel ünnepe. A búcsúzó Jézus kéri, hogy szeressük őt, tartsuk meg parancsait. Vigasztaló Szentlelke által velünk marad a világ végéig. Ma is tőle kaptuk a megvilágosító kegyelmet Isten igéjének megértéséhez. A Szentlélek növelte bennünk a megszentelő kegyelmet, amikor szentáldozásban a feltámadt Urunk testét magunkhoz vettük. Bármerre járunk velünk van. Csak mi ne hagyjuk el őt.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

A húsvéti örvendezés hatodik hetét kezdjük a mai vasárnapon. Talán kicsit megkopott már ez az örvendezés, mely húsvét éjszakáján mintegy kirobbant az Egyházból, mikor Krisztus föltámadott. Ha meg is kopott ez az örvendezés, a föltámadás fölött most már lassan hitünk harmadik legfontosabb eseményére kell figyelnünk, mely egyre közelebb kerül hozzánk. Ez pedig a pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának napja. A mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is erre a készületre figyelmeztet, ezt a készületet segíti.

Az olvasmányban hallottuk Péter és János apostol első bérmaútját Szamariában. Az evangéliumban pedig az utolsó vacsora búcsúbeszédéből hallottunk részt, amikor Jézus megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad.

Miért kell eljönni a Szentléleknek, miért jobb nekünk, ha Jézus elmegy és helyette eljön ő?

Tudjuk jól, hogy Jézus földi működése után felment az Atyához. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor ezt azt jelenti, hogy Jézus Krisztussal, mint a megtestesült Istennel közel kétezer évvel ezelőtt mindössze pár ezer ember találkozott , látta őt, hallotta tanítását. Milyen jó lenne ha ma is élne Jézus és találkozhatnánk vele. De milyen találkozás lenne az? Valami olyasmi mint egy-egy pápalátogatás: megvillanna egy-egy százezres, milliós tömeg előtt, hallanák a hangját, némelyeknek megadatna az a kiváltságos dolog, hogy kezet foghatnának vele és kész. A legtöbb hívő örülhetnek, ha életében egyszer így találkozhatna Jézussal. Jézus nagyon jól tudta ez, és ezért mondta, hogy jobb nekünk, ha ő elmegy, és elküldi a Vigasztalót, mert általa mindig találkozhatunk Jézussal lélekben. Mindig személyesen beszélhetünk vele, ő pedig személyesen válaszol nekünk. De ez csak a benne hívők számára valóság. A világ a kívülállós számára Jézus megszűnt azzal, hogy fölment a mennybe, és talán igaz sem volt, hogy ilyen volt ez a Jézus.

De mi, akik a keresztségben meghaltunk Krisztussal a bűnnek, meglátjuk-e a hit szemével, a Szentlélek segítségével Jézust? Vagy mi is a világhoz tartozunk, akik vakok az ilyen látásra?

Valljuk meg: a megkereszteltek és megbérmáltak közül sokan vakok rá. Meglepő: a megbérmáltak is, akik pedig különleges módon találkoztak a Szentlélekkel. Igen, így van ez. Mert lehet valaki külsőleg megkeresztel, megbérmált, lehet elsőáldozó, ha belsőleg nem azonosul a szentséggel. Ugyanis Isten nem követ el erőszakot szabad akaratunk ellen. Isten kegyelme minden szentségben a szabad akaratunkra épít. Így van ez, mondom, minden szentségben.

A szentgyónásban, nincs meg a bűnök bocsánata, ha nincs meg a gyónóban az igazi bűnbánat. Igazából a bűnbánat eredményezi a feloldozást, a bűnök bocsánatát, nem pedig a bűnök listája és nem a pap feloldozó szavai. A feloldozás szavai nem varázsigék, melyek mindenképpen megvalósulnak, ha akarjuk, ha nem. Csak akkor, ha a gyónóban megvan az igaz bűnbánat.

Így van a bérmálásban is. Ha nem akarunk a bennünk lakozó Szentlélekkel együttműködni, akkor ő tétlen marad bennünk.

A kegyelem, az isteni segítség működését úgy lehetne szemléltetni, hogy az ember a 100%-ból csak 1%-ot teljesít azzal, hogy igent mond az Istenre, a többi 99%-ot Isten cselekszi. De ha nincs meg ez az 1 %, akkor nincs meg a 99 sem.

Vagy hasonlítható a dominóhoz, amikor sorba egymás után felállítják őket az asztalon. Ezután elég az egyiket ellökni, máris láncszerűen dől az összes többi utána. De ha nem lökik el az első dominót, akkor a többi sem dől el.

Mondjunk tehát minden szentségben igent az Istennek, mondjunk igent Szentléleknek, akinek eljövetelét hamarosan ismét megünnepli az Egyház. Ha azt találnánk, hogy eddig nem működtünk kellőképpen együtt a Szentlélekkel mi akik már meg vagyunk bérmálva, akkor nem kell újra bérmálkozni, de kell, hogy felszítsuk magunkban a bérmálás kegyelmét.

Ezzel a lelkülettel készüljünk a pünkösd ünnepére. És készüljünk egyházközségünk elkövetkezendő ünnepére is, az elsőáldozásra, mikor néhány kis testvérünk először találkozik majd a szentségi Jézussal. Imádkozzunk értük, hogy az elsőáldozás számukra egy kezdet legyen: a szentségi Jézussal való találkozások sora, akivel a Szentlélek által mindig találkozhatnak lélekben.

Ámen.


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: Péter és János Szamariában bérmálnak.
S: Keresztény életünkkel tegyünk tanúságot Krisztusról!
E: Jézus megígéri a Szentlelket mindazoknak, akik szeretik Őt.

Missziós Egyház és üldözött Egyház; kemény munkába feszült és belsőleg Istenbe kapcsolódó, Vele élő Egyház: mindez nem ellenmondás, nem összeférhetetlen! Egyikre is, másikra is képes az Egyház, mert Krisztus Lelkét kapta, azt hordozza. Isteni nyugtalanság van benne és lendület e feszültségben. -- A Föltámadott az élet teljességét adja nekünk. Annyit ad, amennyit készek vagyunk befogadni!

Első olvasmányhoz / ApCsel 8,5-8.14-17
István vértanúhalála után a jeruzsálemi Egyházat üldözni kezdik. A hívők, főleg a "görög-keresztények" (ApCsel 6,1) Judea és Szamaria városaiba menekültek. Ott mindenhol Jézusról beszéltek, a megfeszített és föltámadt Üdvözítőről. Fülöp, a hét szerpap (diakónus) egyike, Szamariában hirdette az igét. Sikere volt, sőt csodák hitelesítették szavait. Nagy öröm követi e missziós hatást (8,8). Jeruzsálemből eljön Péter és Pál, hogy bérmáljon (mai szóval), vagyis hogy a megtértekre lehívja a Szentlelket és az Egyház egységét biztosítsa. (8,5-8: Mt 10,5-6; Jn 4,9-10.38-39; ApCsel 1,8 # 8,14-17: ApCsel 10,44-48; 2,38)

Válaszos zsoltár / Zsolt 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20
Fölhívás dicsőítésre

Szentleckéhez / 1Pt 3,15-18
A keresztény abban különbözik a pogánytól, hogy reménykedik (1Pt 3,15; Ef 2, 12). Krisztusban látható számára az Élet és Szeretet hatalma. Ezért tud felelni hitéről nyugodt bizonyossággal, felelősséggel, amellyel Istennek és bárki kérdezőnek tartozik. Az sem kedvetleníti el, ha visszautasítják és hitéért szenvednie kell: Krisztus is (3,18) átélte a visszautasítást. (Iz 8,12-13; Róm 5,5-6; 6,10-11)

Evangéliumhoz / Jn 14,15-21
Szeretni Jézust nemcsak annyi, mint ragaszkodni látható vagy érezhető jelenlétéhez, hanem tenni is akaratát, "megtartani parancsait". A Vele való személyes kapcsolat vágya nincs ezzel egyszerűen félretolva; hiszen még a "távollevő" Úr sincs messze, vigaszunk és támaszunk a Lélek, kit az Atya küld. Szent János evangéliuma Paraklétusnak, Vigasztalónak nevezi: Segítőnek, Szószólónak, "Ügyvédőnknek". Nem védelemről van szó Isten ítélőszéke előtt (kivéve 1Jn 2,1), hanem az emberekkel szemben (Mt 10,19-20) és általában szükségben, nehézségekben, amelyeknek a keresztények e világon kétségkívül ki vannak téve. A vigasz és segítség ígéretét másik is követi: Jézus maga fog jönni! (14,18-20). Ez nem megadott időben teljesedik; állandóan tapasztalja az, aki hisz és szeret! (14,15-17: 5Mz 6,4-9; 1Jn 2,3-6; Jn 14,26 # 14,18-21: Jn 8,21; 16,16; 10,30; 17,11)

Szentségre várva
Mennyei Atyánk! "Erősíts minket szent Fiad Testével és Vérével, töltsd belénk Szentlelkedet, hogy egy test, egy lélek lehessünk Krisztusban." (A 3. áldozati ima)

Elmélkedés
A szeretet otthona

"Aki engem szeret, az én beszédeimet megtartja és Atyám is szereti őt és hozzája megyünk: lakóhelyet szerzünk nála" (Jn 14,23). Szeressük az Úr Jézust nagyon; legyen lelkületünk vele szemben odaadás, készség, hűség. Lehet Jézust lanyhán is szeretni s nem tartani meg beszédét, de azt az Úr nem nevezi szeretetnek; aki igazán szeret, az mélyen érez és híven tesz. Az ilyen léleknek kijelenti magát az Úr, s ugyan hogyan? Hozzá megy s lakóhelyet szerez nála, vagyis otthon van nála. "Otthon", mily édes valóság! Az otthon nem fal, nem bútor, hanem biztonság, megnyugvás, bizalom, szeretet. Ott szeretik az Urat, ahol úgy van, mint otthon; ahol becsülik, értik; ahol Ő az Úr, a családatya, s mi mint gyermekei az ő térdein ülünk, az ő nyakán lógunk; négyszemközt beszélünk vele s elmondunk neki mindent, ami szívünkön fekszik. Óh végtelen kegyelem: Isten otthon akar lenni nálam, s úgy szeretni engem s úgy szerettetni tőlem, mint otthon! Tiszta szív, te legédesebb otthon, Isten otthona! (Prohászka: ÖM, 7:308; 46)

+

Fagyos szív hajts ki! Május már ajtódban itt áll. Örökre holt maradsz, ha most és itt ki nem virítnál! Ha szem nem lenne Nap-szerű, fényt soha meg nem látna. Ha lélek nem Istenszerű, miért volna Isten-álma? (Angelus Silesius)

+

Bolond oly sokba sűr-forr-eljár, de minden dolga bölcsnek ez csak, s ez tízszer több: szeress, szemlélj, nyugodjál.
Örök szeretet! szívem megadom! E szív örökkön át tiéd maradjon!
A szeretet a leggyorsabb, magában mindent megtehet, egy pillanat és elérhet legfelső mennyeket.
Fiam, ne törtess túlmagasra elbízottan! A legjobb bölcs, ki épp nem bölcs ezen napokban.
Forrás a bölcsesség: minél inkább iszod, annál erősebb-több belőle fölbuzog!

Világ a tengerem. Az Úr Szentlelke fogja kormányt. Hajó a test. És lelkem tár hazafelé vitorlát!
Világ nagy csatatér; az érdemrend, babér csak annak jut, ki el nem fut, s ott fenn majd osztva bér...
Testvér, ezt ismerd el világnak: úgy megy, ahogy akarja! De minden műve semmi más csak: szomorújáték, a legalja... (Angelus Silesius)

+

A Szentlélek hívása
Óh nagyhatalmú Főpap, hogy most az Atya jobbján ülsz, győzelmed, hatalmad teljét élvezőn, esengj Atyádhoz, ígéreted szerint, küldje ránk a "másik Vigasztalót"! Emberséged kínszenvedésén, ezt a malasztot kiérdemléd nekünk. Atyád meghallgat Téged, mert szeret! Hiszen Te vagy az Ő kedvelt Fia, leküldi Véled ama Lelket, kit prófétákkal megígért: "Kiöntöm majd a Kegyelemnek és imának Lelkét Jeruzsálem minden lakosira." -- Jöjj el, Szentlélek Úristen, áradj reánk kegyelmesen! -- ismételgessük e forró esdeklést! (Marmion: Krisztus az Ő titkaiban)

+

Törve Hajónk sose lesz, mert Fája: Keresztjin a Krisztus őrt áll! Végibe kormányoz Úr-Atya, Lélek elől! Húz hat-hat evezőt révpart fele Tőle föledzett püspök-apostoli kar; és ama látnoki más ősi tizenkettő, meg a Négy Vén, s Négy Örök-ifjú [négy nagy próféta, négy evangélium]. Száll a világ-végig, nem merül, nem töretik... Zászlaja Krisztus: a Hír, az Irány, az Igazság. S Lelke vitorlát hajt! Óh örökégi Hajónk! (Szent Ambrus)

+

A szív, hol Isten lakozik
A szív, hol Isten lakozik,
mely templom szentebb nála?!
Az ég Urának az lesz itt
világba-járó sátra...
Mily távolságra onnan ég?
Nem nagyon nagy, barátom!
Egyetlen szívbe-tett lépés
a célhoz juttat, átvon...
S bár százszor megszülethetett
ott Krisztus, Betlehembe,
ha benned meg nem született,
el vagy örökre veszve...
Kereszt, a magas Golgotán,
meg sosem menti lelked --
Kereszt, szívedbe fúródván,
égig csak az emelhet.
Megállj! Hová futsz?! Nem tudod:
belül az Isten-ország?!
Őt másfelé ha kutatod,
meg sose látod arcát.
Óh bárcsak lenne hű szívünk
a születőnek jászla!
Ő jönne újra közibünk,
Kisdedként, lealázva...
Te lépj ki! s Istened bejő!
Te halj meg, s Ő él itt benn!
Ne légy, és minden Ő lesz, Ő!
Csak várj: s ad mindent Isten...
Gyalázat, jaj, selyemkukac
fon-fon, míg nől ki szárnya...
De te, szegény szív, lenn maradsz,
-- vén sárrögödbe zárva...
(Angelus Silesius)


forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége

Jn 14, 15-21
Kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek.

(Eszközként jó lenne felmutatni egy ELSŐ DÍJ-at.)

Mindenki szeret díjat, elismerést kapni. Most adok egy feladatot, amelynek jó megoldását lehetne megjutalmazni. A feladat az, hogy meg kell fejteni mely szavak a legszebb szavak, és aki ezt meg tudja tenni, az első díj máris az övé. Hol keresnénk? Újságban? TV-én? Szép irodalmi könyvek között? Versekhez fordulnak? Én a legjobb költőhöz fordulnák, mégpedig Jézushoz.

Jézus legcsodálatosabb szavai ezek, hogy ő majd kéri az Atyát, hogy küldje el nekünk a Vigasztalót. Sok ok miatt mondható, hogy ez ELSŐ DÍJ-as mondat: Isten Atya! Jézus nem feledkezik el rólunk, hanem még törődik velünk: számít neki, hogy szomorkodunk vagy sem: van segítség számunkra, hogy ne legyünk egyedül. Amit mondott, meg is cselekedte. De még nagyobb öröm rejlik ebben a mondatban, ami számunkra a legnagyobb ígéret, hogy mi, emberek, ember létünkre az Isten életében részesülhetünk. Maga a Fiú, a benső titkok tökéletes ismerője, mutatja be a misztikus Szentháromság belső életét, a háromszemélyű egy Isten életét, és a köztük lévő szeretetkapcsolatot, és ide várja haza az embert! Ez a mi igazi otthonunk, mert Jézus nyerte meg nekünk, és az Atya szeretettel hazavár.

Lehet, hogy valóban ennyire szeret minket Isten? Mennyivel több ez, mintha "csak" megbocsátaná bűneinket? Nem csak visszafogad, de rögtön meg is ajándékoz a legnagyobb ajándékkal, amit csak ember kaphat. Cserébe annyit kér, hogy legyünk boldogok: tartsuk meg parancsait és szeressük őt. Valóban ennyire szeret!

  • Jézus bemutatja a Szentlelket - ez maga a vigasztalás.
  • Bemutatja önmagát, a Fiút - ez maga a megváltás.
  • Bemutatja az Atyát - Ő a gyöngéd szeretet, aki akar minket.

Lehetetlen gondolatban követni, talán csak sejteni lehet, hogy az isteni melegség legbensőjében vagyunk. Az első díj valóban Jézusé, de ahelyett, hogy itt megállna, Jézus nekünk nyújtja a legjobb jutalmat, az Ő családját.


ÉLETIGE - 1999. MÁJUS
A fény forrása a szeretet

"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." (Jn 14,21)

Jézus utolsó beszédének középpontjában a szeretet áll: az Atya szeretete a Fiú iránt és a Jézus iránti szeretet, mely parancsainak megtartását jelenti. Akik hallgatták Jézust, azok számára nem volt nehéz felfedezni, hogy szavaiban a Bölcses-ség könyvének e sorai visszhangzanak: "A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a meg-tartása" , s "könnyen felismerik a bölcsességet azok, akik szeretik"2. De leginkább az az ószövetségi gondolat cseng össze Jézus e szavaival - mármint hogy kinyilatkoztatja magát azoknak, akik szeretik Őt -, melyet a Bölcsesség könyve első fejezetének második versében olvashatunk, ahol arról van szó, hogy az Úr kinyilvánítja magát azoknak, akik hisznek benne. Az általunk javasolt ige értelme tehát ez: aki szereti a Fiút, azt az Atya is szeretni fogja; a Fiú is viszonozza majd szeretetét, és kinyilatkoztatja magát neki.

"Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."

Ahhoz azonban, hogy Jézus kinyilatkoztassa magát, szükség van a szeretetünkre.Elképzelhetetlen olyan keresztény, akiben nincs dinamizmus; akinek szívében nincs meg ez a szeretettöltés. Az óra nem működik, nem mutatja az időt - mondhatni nem is óra -, ha nincs felhúzva. Ugyanígy a keresztény sem érdemli meg a keresztény nevet, ha nincs ben-ne állandó készség arra, hogy szeressen. Jézus összes parancsolatát ugyanis ez az egy foglalja össze: a szeretet Isten és a felebarát iránt, akiben Jézust kell látnunk és szeretnünk. A szeretet nem puszta szentimentalizmus, hanem élet, mely testvéreink, főként a mellettünk élők szolgálatában konkretizálódik: az apró, legjelentéktelenebbnek tűnő szolgálatokban. Charles de Foucauld ezt mondja: "Ha az ember szeret valakit, valóságosan a másikban él; a szeretet által benne lakik, benne él. Többé nem önmagában él, hanem elszakad énjétől és önmagán kívül létezik". E szeretet által hatol belénk az Ő fénye; Jézusé, aki megígérte: "Aki szeret engem..., annak kinyilatkoztatom magam". A szeretet a fény forrása: ha szeretünk, jobban megértjük Istent, aki a szeretet. Ennek következtében pedig még inkább szeretünk, és elmélyül kapcsolatunk felebarátainkkal.

A fény, Istennek ez a szeretetteljes ismerete tehát az igazi szeretet pecsétje és próbája, melyet különböző formában tapasztalunk meg, mivel mindannyiunkban más-más színű és árnyalatú, de vannak közös tulajdonságai is: megvilágosítja számunkra Isten akaratát; békét, derűt ad, és állandóan új módon érteti meg velünk Isten igéjét. Ez a meleg fény arra ösztönöz, hogy egyre biztosabban és gyorsabban járjuk életünk útját. Amikor a lét árnyai bizonytalanná teszik lépteinket, vagy a sötétség megakadályozna abban, hogy tovább haladjunk, az evangéliumnak ez az igéje emlékeztetni fog bennünket, hogy a szeretet által újra kigyullad a fény; hogy elég a szeretet egy apró gesztusa (egy fohász, egy mosoly, egy szó), és máris feltűnik egy halvány fénysugár, s mi ismét folytathatjuk utunkat.

Amikor éjszaka biciklizünk, s egy pillanatra megállunk, sötétbe borul minden, de ha ismét elkezdünk tekerni, a dinamó elegendő fényt szolgáltat ahhoz, hogy lássuk az utat.Így van ez az életben is: ha azt akarjuk, hogy felragyogjon bennünk a hit és a remény fénye, elég, ha mindig újra mozgásba hozzuk a szeretetet; az igazi szeretetet, mely ad és semmit sem vár.

Chiara Lubich


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség