Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, A év, évközi idő 5. vasárnapja

 

Fülöp Ákos 2005

 

 

Bevezetés

A tanítványok az emberi lét ízét, zamatát képviselik a világban, és megőrzik azt a romlástól. A világ világosságát, Jézus Krisztust kell megmutatnunk a világban, különösen a mai világban. A szeretet világosságával kell bevilágítanunk az önzés sötétjét. A szeretet cselekedeteivel kell ízt adnunk a világban. Jézus megadja ehhez az erőt.

 

 

Könyörgés

Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat.

 

 

Igeliturgia

Olvasmány: Iz 58, 7-10 Ha segítesz a rászorulókon, felragyog világosságod.

Szentlecke: 1Kor 2, 1-5 Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztus keresztjéről.

Evangélium: Mt 5, 13-16 Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket magasztalják mennyei Atyátokat.

 

 

 

 

Hívek Imája

 

Pap: Sóvá és világossággá kell válnunk, hogy Isten szeretetét mutathassuk meg a világban. Kérjük ehhez Isten segítségét. Testvéreim! A mindenható Isten szeret minket, és törődik velünk. Terjesszük elé bizalommal kéréseinket.

1.      Erősítsd meg Szentatyánkat, püspökeinket és papjainkat, hogy fáradhatatlanul hirdessék örömhíredet a világban, hallgass meg Urunk! 

2.      Adj erőt és lehetőséget minden hívőnek, hogy megmutathassuk, miként az apostolok, hogy szeretsz minket, hallgass meg Urunk!

3.      Adj erőt, hogy szeretetedről tanúságot téve valódi ízt adhassunk a világnak, és világosságodat mindig tükrözni tudjuk környezetünkbe, hallgass meg Urunk!

4.      Segíts, hogy a közelgő nagyböjti időre jól felkészüljünk, add, hogy annyit vállaljunk, amit meg is tudunk tenni, és adj erőt, hogy amit vállalunk, azt meg is tegyük, hallgass meg Urunk!

5.      Add meg elhunytjainknak, hogy az igazi világosságot megláthassák országodban, hallgass meg Urunk!

Pap: Mennyei Atyánk! Sóvá és világossággá akarsz minket tenni, hogy rajtunk keresztül mutasd meg a világban szeretetedet. Adj erőt, hogy el ne veszítsük kegyelmedet, és adj bátorságot a tanúságtevő élethez. Krisztus, a mi Urunk által.

 

 

 Föld sója, világ világossága

Boldog ember, aki az igazak útján jár. Boldog ember, aki Istenben keresi a boldogságot. Aki rátalált az Istennel való kapcsolat ízére, az az emberi élet ízét-zamatát képviseli, viszi a világba.

Az első keresztény évtizedekben-évszázadokban azt látjuk, hogy névtelen apostolok sokasága megy és beszél Jézusról, hogy az üldözések dacára sokan csatlakoznak az Egyházhoz, mert látják életüket.

Hogyan lehetek só és világosság?

Radnóti Miklós, miután megszerezte a szegedi egyetemen a diplomát, odament a magyar professzorához, hogy keresztelje meg őt. Mire a piarista szerzetes azt válaszolta, hogy hogyan, hiszen erről nem is volt szó. Mire a költő: éppen azért.

Úgy világítson a ti világosságotok, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat!  Úgy legyek világosság, hogy Isten dicsősége származzon belőle.

Vajon hány embernek beszéltem már Jézusról? Hányan hallottak rajtam keresztül az Isten szeretetéről? Kevés az, hogy a magam Isten kapcsolatát erősítem. Ebből az Isten-kapcsolatból missziós erő, missziós lendület kell fakadjon.

Nagyböjt időszaka közeleg. Nagyböjt alkalom arra, hogy újra átéljük keresztségünk titkát, megerősödjünk Isten-gyermeki voltunkban, és egyre jobban tanúságtevő életet éljünk.

Mit tehetek? Meglátogatni egy idős embert ... megszólítani valakit a szomszédságból … meglátogatni egy családtagot, akit rég láttam … rámosolyogni valakire … megköszönni a boltban a kiszolgáló kedvességét …

Nem egetverő nagy dolgokat kell tennünk, hanem apóságnak tűnő gesztusokat. És ha a másik nem reagál azonnal, akkor sem adom fel, hanem továbbra is tükrözöm felé Isten szeretetét. A hatás lassú, mint a búvópatak, és nem sejtjük, mikor tör felszínre.

Váljunk sóvá, tegyük ízesebbé környezetünket. Világítsunk Krisztus világosságával, hogy az önzés és a gyűlölet sötétjét a szeretet meleg fénye válthassa fel a világban.

 

 

Dr. Benyik György 2005

Évközi 5. Vasárnap

Mt 5,13-16

„Ti vagytok a föld sója!”

 

 

            A sót már az ókorban élelmiszerek tartósítására használták. Homérosz „isteninek nevezi a sót” melyet az áldozatoknál használtak. Sőt a nagy görög filozófus Platón is említi a sót. Rómából származik az a szokás, hogy sót tettek a csecsemők ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. A régebbi keresztelési szertartásban szerepelt ez a mozzanat. A szír mítoszok szerint az emberek az istenektől tanulták el a só használatát. A Litván mítoszok úgy tudják, hogy a démonok undorodnak a sótól. Paracelsus a híres középkori alkimista és orvos a sót a megmaradás minőségének tartotta. Az „egy csipetnyi sóval” kifejezés értelme az volt, hogy a dolgot csak módjával kell csinálni. Az idősebb Plinius véleménye szerint az ellenmérget is meg kell sózni, hogy jobban hasson.

            Palesztinában bőséges só készletek voltak, ez az oka, hogy viszonylag sok helységnévben is megtalálható a só neve. A Holt-tenger déli partján só halmok sorakoztak, ahonnan nyerték a háztartásban használatos sót. Ezen a területen éltek később az Esszénusok. A sóhoz kapcsolódó képzet kétféle, egyrészt negatív, a terméketlenség a pusztulás képe kötődik hozzá. A sós pusztaság (Szof. 2,9) átkozottnak számított, .és ha egy várost véglegesen el akartak pusztítani, akkor a földjét bevetették sóval (Bir. 9,45). Aki látta a Holt-tenger élőlényektől mentes vizét és azt hogy a partján sem sarjadnak növények, annak ezt nem kellett megmagyarázni.

            Másrészt a sót ízesítésre, tartósításra használták. Az áldozat bemutatásánál megsózták az ételt, sőt még az Úrnak szentelt illatszer is tartalmazott sót. Nem valószínű, hogy az áldozati húst akarták volna az Isten számára élvezhetővé tenni, inkább meg akarták óvni a bomlástól. A hűtőszekrény feltalálása előtt Magyarországon is mindenütt a sőt használták a hús tartósítására. A legtöbb országban a sóval való kereskedés királyi, állami monopólium volt.

            Hasonló a jelentése Izrael és Dávid között kötött só szövetségnek is (2Krón 13,5), melynek jelentése „örökké tart” vagyis nem romlik mg sohasem. Másutt is használták az ókori keleten a sót szövetségkötés alkalmából ilyenkor jelképes értelme a békére és a hűségre utalt. Palesztinában is meghintették sóval az újszülött gyermeket, illetve sós vízzel mosták le, hogy megtisztítsák. (Ez 16,4). Európában a vendéget kenyérrel és sóval fogadták.

            Jézusnak a sóról mondott példázata mögött a sónak mind praktikus mind szimbolikus értelmét felfedezhetjük A „só ízét veszti” kifejezés számunkra meglehetősen furcsa. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy abban az időben, Palesztinában un. bányászott kősót használtak. Ez, ha vízzel vagy párás levegővel érintkezik, az kiolvasztja belőle a sót és megmarad benne a szennyező anyag, amely ízetlen és hasznavehetetlen.

            Ebből a hétköznapi tapasztalatból született szimbolikus jelentés egy emberi magatartás észrevétlen megváltozására utal. A szimbolikus jelentés egyszerre utal a só szimbolikán keresztül az emberi személyiség eredendően értékes és romlatlan voltára,. De arra is, hogy ez szinte észrevétlenül tud megváltozni, elveszíteni romlatlanságát, és beteggé válni, vagy esetleg még veszélyessé is. A „ti vagytok a föld sója” kifejezés a keresztény emberekre utal, akiknek az a feladatuk, hogy egyrészt a világot mindenki számára élvezhetővé tegyék másrészt magukban őrizzék a világban pedig tartósítsák a romhatatlanságot. Ha megromlik a só, semmire sem alkalmas. Vagyis Jézus még a bűnös embernél is veszélyesebbnek ítélte a megromlott keresztényt, amely nem csak használhatatlan, hanem veszélyes is. Nem tartósít, hanem esetleg mérgez. Ebből következik a sorsa is amit meg is jövendöl „eltapossák az emberek”. Úgy tűnik Jézus realista, számolt az evangélista, vagy a lelkipásztor, vagy az egyes keresztény ember személyiségének romlásával, ízetlenné válásával és ettől az állapottól a jövendő sorsunk bemutatásával igyekszik megóvni mindannyiunkat.

 

Benyik György.

 

 

Horváth Zoltán 2005 (Bp. Újpest)

Kedves testvérek! - Legyetek a föld sója!

Barsi Balázs ferences atya írja egy elmélkedésében:

"Egy olyan közösség, amely együtt van, de nem Jézus miatt, Jézusért és Jézusból élve, nem hordoz világ és történelem feletti üzenetet. Van elég sok klub és szervezet a világon; mi nem azok vagyunk, hanem a Föld sója és a világ világossága Jézus miatt."

A mai evangéliumban folytatódik a múlt vasárnapi hegyi beszéd, de azzal a felhívással, hogy ti legyetek a föld sója, a világ világossága. Azaz nem csak az akkori hallgatók, hanem a mai kor olvasói is.

Hogy megértsük Jézus felhívását, kicsit vissza kell mennünk a zsidó szimbólum és kifejezésvilágba. Az ószövetségi törvény azt írta elő, hogy minden Istennek szentelt áldozatra egy kis sót szórjanak a szövetség jeléül. Azóta megtermékenyítő erőt tulajdonítanak a sónak. Elizeus prófétától olvashatjuk a  Királyok második könyvéből: (2Kir 2,19-21) - A város lakói így szóltak Elizeushoz: "Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken." "Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki. Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belőle sem halál, sem koraszülés!" - S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint.  Az élet rossz vizei a Királyik könyve alapján, a hitetlenség, az engedetlenség, a büszkeség, a zúgolódás, a rombolás ártalmas vizei. Ezek miatt kellett Elizeusnak csodát tennie. A jó hatású víz például a szenteltvíz. Ma is, ha a pap szenteltvizet áld meg, először sót kever a vízbe, és így imádkozik:: Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, hogy atyai jóságod áldja meg ezt a sót. Te parancsoltad Elizeus prófétának, hogy sót keverjen a vízbe, és így adjon a víznek termékenyítő erőt. Kérünk, Istenünk, hogy akárhová is hintik ezt a sóval vegyített vizet, távozzék onnan a gonoszlélek minden cselszövése, és Szentlelked jelenléte őrizzen meg minket mindenkor. – Amikor még engem kereszteltek a második Vatikáni Zsinat előtt a keresztelő pap sót tett a nyelvemre, hogy el ne romoljak (remélem nem is romlottam el) sőt utána rám is lehelt, azt persze nem tudom milyen lehelettel tette…

Amit meg kell értetünk, a só a termékenytő erő jelképe lett. És nekünk kell termékenyítő erőt vinni a világba. „Ti vagytok..” Mindnyájan személy szerint is arra hivattatunk, hogy életre keltsük az evangéliumot. Ha nem ez történik, elvész az üzenet ereje, mert nem ölt testet, és semmi egyébre nem jó, mint hogy lábbal tapossák.

„Ha pedig a só ízét veszti…. Nem jó azután semmire, csakhogy kidobják és széttapossák az emberek.”  Mahatma Gandhi mondta egykoron: „Ha találkoztam volna egyetlen egy olyan kereszténnyel, aki az általa hirdetett tanoknak megfelelően él, magam is kereszténnyé lettem volna.” - Nem az a baj, ha kevesen vagyunk, hanem az, ha mi, akiknek „a föld sójának” kellene lennünk nem vagyunk alkalmasak arra, hogy teljesítsük Jézus Krisztus missziói parancsát: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet.” (Máté: 28,19)

A világba pedig ízt kell vinnünk, mert pesszimista, kilátás nélküli. Elsősorban nem azt kellene néznünk, hogy mit kaphatunk Európától, hanem azt, hogy mit adhatunk ennek a jelentős tömegeiben elvilágiasodott, szubkultúrába süllyedt, lelkileg kiürült földrésznek. – Ti vagytok a föld sója. Soha nem tudhatod, kire, mikor, milyen hatással vagy, de abban igenis biztos lehetsz, hogy nagyon is számít az, amit csinálsz. G. B. Shaw írja: „Az élet mindenkit egyenlővé tesz, a halál kiemeli a jelest.” Valóban a befejezett élet, a búcsúzás kiemeli azt, aki só és világosság volt számunkra, akit akár oltárra is emelhetünk, tisztelhetünk. A kis jót nem is mindig vesszük észre: ha valaki felszedi a szemetet a kapunk előtt, ha úgy áll meg autóval, hogy én is odaférjek, ha előre enged a sorban. Ezek mind, mind ízek, egy élhetőbb világért, de sokszor ezeket nem is látjuk meg.  A só az ételben láthatatlanná válik, nyomban felolvad. Csak maga az étel íze árulkodik arról, hogy az étel meg lett sózva. Jézus tanítványai, és a világ viszonyában ugyanígy fel kell oldódnunk. A világban kell élnünk, sokszor kívülről láthatatlanul. Nem az a cél, hogy mi keresztények mindenütt ott legyünk, mi alkossuk a többséget, hanem, hogy elvegyüljünk, feloldódjunk a világban. Nagy kérdés az arány kérdése. Nem az a cél, hogy az egész világ sóvá váljék. Milyen borzalmas is lenne, ha az egész étel sóvá változna! Az a cél, hogy elég só kerüljön az ételbe, és ne több. Persze, amikor demokráciát élünk meg, minden a többségi elven működik 50 % plusz egy fő, az már minden.  Mi lett volna, ha például Pál apostol addig marad egy városban, amíg a többség kereszténnyé nem válik? Ő csak sót hintet, ahol már 10-15 keresztény volt, onnan tovább állt, hogy ebben a városban már hirdetetett az evangélium. Ha a többségi elvre várt volna, akkor még talán most is Efezusban csücsülne, és ezer év múlva is…. De Efezusban és a többi városban ott maradat a só: a presbiter, az episzkoposz, néhány hívő. Csupán akkor volt Pál elkeseredve, ha túl kevés volt a só: Filippiben, ahol előszörre csupán két asszonyt sikerült megtérítenie, férfit egyet sem.  Ne dőljünk be a mai demokráciából várt többségi arányoknak: például egy házasságban soha nem a többségi elv működik, hisz két egyenlő fél van jelen, de ott lehet a só, az íz, a keresztény szeretet, mely megoldja a problémákat.

Higgyük el, akárhány is vagyunk szám szerint, Jézussal együtt az erőt, a többséget alkotjuk, mert mi vagyunk a világ íze, sója, lelkiismerete.

Ennek a világnak soha nem látott szüksége van a tiszta szeretet romolhatatlan ízére és világosságára. Ezért küld ma bennünket Jézus, hogy mi vigyük ezt az ízt és világosságot az önpusztító nihilben élő, és ezért mindent elutasító világba. A só és a fény titka, hogy nem kell belőle emberfeletti, hatalmas mennyiség ahhoz, hogy az íztelen és sötét valóságoknak reményt és békét adjon. Csak éppen egy kicsi, de az mindennap újra, és újra. De hála a só példázatának, mindenki, aki csak közvetetten is kapcsolatba került Krisztus tanításával, annak világos, hogy mi a feladata: az első és legfontosabb, hogy a só feloldódjon, hogy másokért legyen, másokért éljen. Ahogy Jézus egy másik példázatában az elvetett búzaszemről szólóban mondja: Ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sokszoros termést hoz.

Urunk, Istenünk:  Jézus a föld sójának és a világ világosságának mondta az ő tanítványait.  Újra és újra kérdezzük meg tehát magunktól:  vajon tudunk-e ízt adni a világnak,  vajon tudunk-e világítani  a körülöttünk lévő sötétségben? Köszönjük, Istenünk, hogy Jézus Krisztusban  példát adtál nekünk: ő az igazi világosság, ő a világ világossága. Kérünk, Istenünk, kegyelmed erejével legyünk képesek megízesíteni  közösségeink életét. Legyünk képesek az igazság, a tisztaság, az emberiesség világosságát sugározni magunk körül. Köszönjük, hogy feladatot bízol ránk: add, hogy hűségesek lehessünk evangéliumi küldetésünkhöz! Ámen.

 

Áldozás utáni ima:

 

Uram, Jézusom! Add, hadd legyek a föld sója, a világ világossága! Akkor is ezt kérem, ha tűzön, vízen kell átmennem, hogy sóvá váljak. Ne engedd, hogy olyan legyek, mint a látványpékségek: a hamis ízesség kedvéért, vagyis a világ divatjáért lemondjak a valódi értékekről. A valóban ízes étel önmagáért beszél, a jó ízű víz itatja magát. De vajon mitől jóízű az emberi élet? Hiszem, hogy csak valami nagy-nagy szeretettől. Segíts Uram, hogy a föld sójaként éljem meg szeretetedet.

Hiszem, hogy csak akkor lesz elviselhető ez a világ, ha szolgáljuk egymást, ha lehajlunk egymás gyöngeségeihez, poros lábaihoz, ha lehajlunk a másik nyűgös gondjaihoz, bűneihez, emberi rútságához. Add, hogy keresztény magatartásom kisugározzék, átterjedjen minden körülöttem levő emberre.

Legyen meg bennem a keresztény ízesség, a belső öröm és a jóakarat, és ez kifelé is hitelesen látszódjék rajtam. Ezt kérem tőled a mai vasárnapon. Ámen.

 

 

És még egy: nekünk papoknak ajánlom továbbgondolásra, mi hogyan legyünk a föld sója…..

Részlet Kapisztrán Szent János áldozópapnak "A papság tükre" című értekezéséből:

Az igaz lelkű pap élete világosságot áraszt, derűt sugároz

Azok, akik az Úr oltárához vannak rendelve, fényként világítsanak, és az erkölcsi feddhetetlenség tiszteletreméltó példájával járjanak elöl, kerüljék a bűnök minden szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük által legyenek saját maguk és embertársaik számára a föld sója, tetteik ragyogó fényességével a világ világossága, és világítsák meg mások életét, hiszen isteni tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és tanítványainak, hanem az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják és az emberek eltapossák (Mt 5, 13).

Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: "Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni."

A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak (1 Tim 5, 17). Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a múlandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát (vö. Mt 5, 16).
Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál. Így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.

 

 

Kiss Ulrich SJ 2005

Az embernek rendeltetése és küldetése van. A keresztényekét, a miénket, Jézus két példával világítja meg. Mindkettő jó illik a téli hangulatba. Naponta türelemmel távolítom el a nadrágomról a fehér foltokat, amelyet a hóba taposott só hagy szárán. Elgondolkozom. A latyakba tiport só valahol hasznos, hisz megolvad tőle a hó, a jég, és talán így nem esik el a sok öreg néni szomszédságunkban. Persze ára van: a virágágyas széléről a gyep közepére kellett átültetnem a korábban szegélyként szolgáló virágokat, mert tavaly elpusztultak a havat olvasztó sótól. A só gyilkos is lehet. Bizony, ahelyett, hogy ízessé tennénk embertársaink napjait, mi is lehetünk bosszúság oka. Itt megmutatkoznak küldetésünk korlátai. Talán ezért, mielőtt teljesen elbizonytalanodnánk, hogy valójában mennyi só is kell a tálba, vegyük szemügyre a másik találó képet! Mindenkinek kell világítanunk! Nemde, itt az újabb hiányosságunk. Többnyire jól elvagyunk egymás között. A véka alatt. Így „jótetteink” is láthatatlanok maradnak. Kár ezért a mindenkori médiát hibáztatni, mondván: „miért nem írnak rólunk?” Tegyük hát láthatóvá a jót. Jót tenni jó. Ezt tudjuk, mert mondták nekünk. Láttatni a jót azonban szintén jó. Mert az így láthatóvá váló jó a Jó. Nem rólunk szól, hanem az Atyáról.

Kiss Ulrich SJ

Gábor Bálint József OPrem 2005

Só és mécs − húsvéti látomás

A-év, 5. hét, V. (Iz 58,7-10; Zs 111; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16)

 

„Ti vagytok a világ világossága… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,14.16). Jézus színeváltozása ez. Mind emberi, mind isteni Arca ragyog − közöttünk és a boldog Háromság közösségében. Mózes él át hasonlót, eggyé válva az Isteni tanítással − és eggyé válva a néppel, mellyel az Üzenet eggyé teszi. „S történt, amikor lejött Mózes a Szináj hegyéről, s a hegyről leszállva a tanúság két táblája Mózes kezében volt, nem tudta, hogy arcának bőre sugárzott, mivel Őhozzá szólt” (Kiv, 34.29). Centrumok centruma ez, ahogyan Jézus lát bennünket. Különös „fényruhába” öltöztet. Amint magunkra öltjük Jézus látomását rólunk − e küldetést − a Feltámadás ragyogásában járunk. „Ti vagytok a föld sója − ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt” (Mt 5,13.16). Érdemes átelmélkednünk, honnan fakadnak Jézus szavai. Ez bizony a sírbolt feltündöklése, a Jézust életre keltő Feltámadás felragyogása. Merítkezzünk meg az időparadoxonban. Vannak tanúi (tápláltjai!) a feltámadásnak − emberileg paradox módon a „síron” kívül − a Feltámadás előtt és után is, hisz elérkezett az „idők teljessége”. Az Atya szeretete, mely átöleli a sírboltban fekvő Fiút − egyszerre öleli át világunkat is. Isten természete, hogy semmit sem cselekszik titokban − nem titkolózik, nem maradhat rejtve. Így elfogadva Jézus mondását rólunk − az Atya örök húsvéti szeretetével kerülünk közösségbe. Magunkra öltjük azt a „fényruhát”, melyet zsidó értelmezés szerint az Éden kertben az ember hordott. (A héber eredetiben Mózes bőre ragyog!) Sőt, tovább kell vinnünk a képben rejlő erőt: világosság és só voltunkat elfogadva teszünk szert bőrünkre. Ez a világban lét teljessége. A küldetés a szeretet küldetése. Ahogyan az újszülöttet, a fázó embert felöltöztetik − úgy kell a világot szeretve a világba öltözködnünk. Az Ige megtestesülése, így nem statikus pillanat az időszalagon: de folyamat, élet. S mi ezt az Életet-megtestesülést folytatjuk a világban. Ízleld a misztériumot: a szeretet − beletestesülés a világ életébe. Szeretsz: a rádbízottak életébe testesülsz.

Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség