Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 4. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: A köznapok megkopott, elhasznált ruháit felcseréltük az ünneplővel. Ma lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. A bűnbánat megtisztítja, az imádság Istenhez emeli. Mindig bátran kérjünk. Isten mindent megad, ami lelkünk javára válik.
A szeretet a mai világban mennyire félreértett, elcsépelt, félremagyarázott fogalom. Mennyien nem tudnak helyesen szeretni. Számunkra, keresztényemberek számára újra és újra felhangzik az Isteni szó, és szemünk előtt áll Jézus példája: senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért!

Első könyörgés után: Figyelemmel hallgassuk a szentírás és a szentbeszéd szavait, hátha éppen ma hív bennünket az Isten buzgóbb követésére.

Olvasmány: Jer 1, 4-5.17-19 Mielőtt megalkottalak anyád méhében, ismertelek!
Szentlecke: 1Kor 12,31-13,13 A szeretet nem szűnik meg soha
Evangélium: Lk 4, 21-30 Ma beteljesedett mindaz, amit az imént hallottatok!

Hívek imája:

Pap: Testvéreim! Isten maga a szeretet. Kérjük tehát tőle mindnyájunk számára a szeretet kegyelmi ajándékát!

  1. Erősítsd meg az Egyház pásztorait küldetésük gyakorlásában, hogy mindig szeretetben hirdessék szent Igédet, hallgass meg Urunk!
  2. Erősítsd bennünk a te szeretetedet, hogy ezzel a szeretettel járhassuk életünk útjait, hallgass meg Urunk!
  3. Erősítsd bennünk a küldetéstudatot, hogy minden helyzetben tanúságot tudjunk tenni Rólad, hallgass meg Urunk!
  4. Erősíts bennünket, hogy a te szereteteddel tudjunk legyőzni minden viszályt, háborúságot, meg nem értést, hallgass meg Urunk!
  5. Erősítsd a betegeket, szenvedőket, nehéz helyzetben lévőket, hogy mindig felfedezzék szeretetedet, és a belőle fakadó erőt, hallgass meg Urunk!

Pap: Urunk, Istenünk! Öntsd híveid szívébe Szentlelked kegyelme által a szeretet ajándékát! Add meg szolgáidnak, hogy miattad szeressék egymást, és egymás szeretete által eljussanak tehozzád! Krisztus a mi Urunk által!

A felajánlási könyörgés után: Az ajándékozás a szeretet kifejezése: az ajándékkal mintegy önmagunkat adjuk oda. Aki elfogadja, nemcsak az ajándékot, az ajándékozót is birtokolja valamiképpen. Az áldozat is ajándékozás. Amikor áldozatunkat bemutatjuk, elismerjük, hogy Isten tulajdona vagyunk, de magunkat szeretetből, önként adjuk oda.

Áldozási könyörgés után: Isten maga az öröm és ezt sugározza közelsége. Megörvendeztetett tanításával, jelenlétével, nekünk ajándékozta Fia testét, Örvend a szívünk, mert meghallgatta imádságunkat, kéréseinket. Örömmel teljesítjük és fogadjuk minden nap szent akaratát.


Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A köznapok megkopott, elhasznált ruháit felcseréltük az ünneplővel. Ma lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. A bűnbánat megtisztítja, az imádság Istenhez emeli. Mindig bátran kérjünk. Isten mindent megad, ami lelkünk javára válik.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Figyelemmel hallgassuk a szentírás és a szentbeszéd szavait, hátha éppen ma hív bennünket az Isten buzgóbb követésére.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ajándékozás a szeretet kifejezése: az ajándékkal mintegy önmagunkat adjuk oda. Aki elfogadja, nemcsak az ajándékot, az ajándékozót is birtokolja valamiképpen. Az áldozat is ajándékozás. Amikor áldozatunkat bemutatjuk, elismerjük, hogy Isten tulajdona vagyunk, de magunkat szeretetből, önként adjuk oda.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten maga az öröm és ezt sugározza közelsége. Megörvendeztetett tanításával, jelenlétével, nekünk ajándékozta Fia testét, Örvend a szívünk, mert meghallgatta imádságunkat, kéréseinket. Örömmel teljesítjük és fogadjuk minden nap szent akaratát.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: http://www.katolikus.hu

Jézus szavai döntésre hívnak (Lk 4,21-30)

"Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok" (21. v.). Vagyis ma elérkezett az üdvösség idejének teljessége. Ezt Jézus mondja hallgatóságának a názáreti zsinagógában. Az Írás, amelynek jövendölése személyével beteljesedett, Izajás próféta szavai. Ezek az üdvösség idejének megérkezéséről és ennek jellemző vonásairól szólnak. Ez a mai nap, amely kétezer éve Názáretre virradt fel, a mai napig nem ért véget. Ennek a napnak a fénye nekünk is világít. Ennek olyan a természete, hogy nem ismeri az estét, a Nap lenyugvását. Az üdvösség, amelyet Jézus hozott, jelen van most, a mai napon, amely nem ismeri az estét, és teljességben jelen van az örök életben.

Jézus szavainak az értelmét nem szabad beszűkíteni. Vele nem zárkózhatunk be a földi házunkba. Ennek a világnak a tetőablakait nem szabad besötétíteni, és az evangélium szavait olyan értelemben venni, hogy csak a földi házunk berendezését irányítja. Akik Jézust látták és hittek benne, általa sokkal több fényt kaptak. János később erről így tesz vallomást: "Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét" (Jn 1,14). Itt tehát arról a dicsőségről van szó, amely Istentől jön, amely Isten jelenlétét hirdeti. Jézus nemcsak a földi szabadságért és igazságért küzdött, ő Istenhez akart kapcsolni minket. Ő nemcsak az emberi testvériségnek a példaképe, hanem az Istent szerető, az imádkozó emberé is. Sőt életében ez van az első helyen. Ez számunkra egy folytonosan jelenlévő feladatot és kihívást jelent. Életünket először nekünk is úgy kell alakítani, hogy azt a végső cél, az örök üdvösség elérésére való törekvésünk irányítsa. Ez azt is jelenti, hogy nem élhetünk ugyanúgy, mit azok, akiket rabjává tettek a szekularizált világ vágyai és ígéretei. Nem mondhatjuk, hogy ezt a feladatot már megoldottuk. Ennek az életvitelnek azt is hirdetnie kell, hogy életünk célja nem lehet a jólét, a földi kényelem és élvezetek, amelyet a technikai kultúra világa ígér számunkra. Törekedjünk tehát olyan életstílusra, amely radikálisan tanúságot tesz arról, hogy ennek a világnak ezeket az ígéreteit elutasítjuk magunktól. Ehhez valami módon egyszerűbb, igénytelenebb, a földi élvezetekkel szembeforduló életre kell törekednünk. Bár ez mindnyájunk egyéni és családi feladata, ehhez mindenképpen igazi keresztény közösségekre, közösségi életre van szükségünk. Jézus Egyházáról, mint a Szentlélek által vezetett hívő közösségről beszél. Egyéni vallásos életünknek ez a természetes és szükséges kerete.

Ha komolyan vesszük ezeket a feladatokat, és a hiteles tanúságtételhez megvannak a szükséges közösségi keretek is, akkor azokat a tapasztalatokat is meg tudjuk beszélni, amelyek ebből az életvitelből táplálkoznak. Hogyan jelentkezik szívünkben az az élményvilág, amely jelzi: az anyagi javak nem tudják betölteni szívünket. Sőt, ha ezeket mértéktelenül igényeljük, akkor a legnemesebb, legmélyebb örömöktől megfosztjuk szívünket. Helyette pedig folytonos nyugtalanság fog betölteni minket, amely abból származik, hogy nem jó helyen keressük helyünket az életben. Ha szívünkben, életünkben ennek alapján már komolyan tájékozódni tudunk belső világunkban, akkor tudunk erről hitelesen beszélni másoknak, amelynek értékét alá fogja húzni az a tanúságtétel, amelyet életünkkel nyújtunk. Így növekszik egyre erősebben az örök élet vágya szívünkben és ennek nyomán alakul egyre határozottabban az a keresztény életstílus, amelyet az a hívő tudat alakít, hogy felvirradt ránk Krisztusban az üdvösség napja, az üdvösség jelen van életünkben. A hívő élet, a hívő közösség így erősíti Isten dicsőségének jelenlétét életünkben. Ez teszi lehetővé "Istennek, az örök élet ízének, az igazi vigasztalásnak megtapasztalását az élet minden abszurditása közepette is." (Karl Rahner)

Jézus hallgatósága Názáretben égből jövő jelet szeretne látni, ő azonban ezt megtagadja tőlük. Szavai hitünket szólítják meg, és ezzel a döntés szavai lesznek. Ha a világot ennek alapján építjük, akkor csodákra nem számíthatunk. Sok dolog kicsinynek, majdnem hétköznapinak fog tűnni. Nincs lehetőségünk arra, hogy egyetlen ugrással elérjük a boldogságot. Isten Szava messze nem mindig felel meg vágyainknak. Azonban azt nem tehetjük meg, hogy csak azt fogadjuk el, ami nekünk tetszik, azt pedig megtagadjuk, ami nem felel meg elvárásainknak. Örök életünk szempontjából döntő jelentősége van, hogyan hallunk meg és fogadunk el mindent, amit Jézus mond nekünk. Ez szoros összefüggésben van az Egyház értékelésével. Úgy tekintsünk rá, mint aki megőrzi Isten Szavát, meg is ajándékoz minket vele és ezzel nagy szolgálatot tesz nekünk. Ezért nagyon hálásnak kell lennünk. Gertrud le Fort mondja az Egyházhoz írt himnuszában: "Ki képes úgy beszélni, ahogyan te beszélsz? A te fejed egészen az égig ér. Hitvallást teszel az örök élet mellett, lelked soha nem rendül meg, nem lesz kicsinyhitűvé. Benned minden zarándokút hazatalál." Ahhoz, hogy Jézus szavaiban ne válogassunk, hogy tanítása, kegyelmei tévedéstől mentesen és teljes valóságában jussanak el hozzánk, és így egész életünkkel követésének szenteljük magunkat, ehhez arra van szükségünk, hogy az Egyház közösségében hallgassuk meg és fogadjuk el. MK


BEVEZETŐ: Mai vasárnapunk alapgondolata a "szeretet". Az a szeretet, amit az Isteni kinyilatkoztatás ismertet meg az önző világgal. Amely szeretet Krisztusban jött el közénk. Az evangéliumban hallani fogjuk, hogy ezt a szeretetet - magát Krisztust - el lehet utasítani. "Senki sem próféta a maga hazájában" - nyilatkozik keserűen Jézus. A bűnbánatban bánjunk meg minden olyan bűnt, amit az Isten- és emberszeretet ellen elkövettünk.

OLVASMÁNY ELÉ: Jeremiás a fájdalmak prófétája. Az a próféta, akit Isten a szeretetben megpóbált és hűségesnek talált. Amikor Jeremiás már Istentől is elhagyatva érzi magát, akkor kapja talán a legszebb üzenetet az Úrtól: "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek... Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak! Ez az Isten szeretete: nem megóv a rossztól, hanem védelmez a rosszban.

SZENTLECKE ELÉ: Az újszövetség gyöngyszemét fogjuk hallani. Pál apostol korintusi leveléből a szeretet himnuszt. Figyeljük meg milyen tulajdonságokkal illeti Szent Pál a szeretetet.

Kedves Testvérek!

A szeretetről nagyon sokan, nagyon sokfélét mondtak, írtak, festettek már. Talán nincs még egy olyan szó, ami mögött olyan mély tartalom lenne, mint a szeretet. De talán nincs még egy olyan szó, ami ne lenne annyira lejáratva, mint a szeretet. Nagyon nehéz úgy beszélni a szeretetről, hogy az ne legyen pusztán csak rózsaszín máz, hogy az egyáltalán ne legyen giccses, hogy ne puszán csak közhelyekből álljon. Elhatároztam, hogy nem mondok semmi olyasmit, hogy a szeretet egy nagyon jó érzés, hogy a szeretet a legszebb emberi tulajdonság, hogy a szeretet nélkül nem lehet élni, hanem azt mondom, hogy a szeretet árvíz, a szeretet tűzvész és a szeretet sivatag.

A szeretet árvíz. Talán meglepő, hogy ezt mondom. Az árvíznek nem szoktunk örülni. Az árvíz önmagában nem egy kellemes dolog. Mégis szeretetünknek olyannak kell lennie, mint az árvíznek. Méghozzá abban az értelemben, hogy nem tud megmaradni a saját medrében. Ahogy a megáradt folyó kilép önmagából, ugyanúgy a szeretetünknek is ki kell lépnie önmagunkból. Nem szabhatnak határt emberi gátak. Jézus szeretetét sem az emberi vélemények határozták meg. Ha szeretett akkor szombaton is gyógyított. Ha szeretett akkor még a házasságtörőnek is megbocsátott. Nem az emberi véleményeket nézte, hanem egyszerűen szeretett. Kilépve önmagából, mindent és mindenkit magával ragadva szeretett. Ha őt követjük, mi sem tehetünk másként.

A szeretet tűzvész. Be kell vallanunk, hogy önmagában ez sem valami jó dolog. Az árvíz mellett talán a tűzvész az, amitől a legjobaban félünk. Milyen szörnyű, amikor arról hallunk tudósítást, hogy tűzvész pusztít és nem kímél sem életet, sem értékeket. Mégis azt mondom, hogy szeretetünknek olyannak kell lennie, mint a tűzvésznek. Méghozzá abban az értelemben, hogy mindent és mindenkit lángra lobbant. Egyszerűen ne lehessen megfékezni. Ne lehessen elfolytani szeretetünket! Amikor Jézust keresztre feszítették, azt gondolták, 'na most elfolytjuk', 'na most egyszer s mindenkorra kioltjuk ezt a tüzet'. Mekkorát tévedtek! Krisztus szeretetét nem tudták kioltani, nem tudták elfolytani. Mindmáig lángol és terjed a világben! Rajtunk keresztül. Értsem meg, ha én, ha te nem égünk, kialszik a világ. Értsem meg, hogy ha én, ha te nem lángolunk, akkor nincs, aki a tüzet tovább adja! Ha én, ha te nem szeretjük a mellettünk levőt, akkor lehet, hogy senki se, szereti őt! Legyünk olyan tűz a világban, amit nem lehet kioltni.

A szeretet sivatag. Emberi tapasztalatunk az, hogy a sivatag olyan hely, ahol nincs élet, ahol lehetetlen dolog huzamosabb ideig élni. A sivatag önmagában barátságtalan, zord hely, mégis azt mondom szeretetünk legyen olyan, mint a sivatag. Nem szabad, hogy csak az érzelmeken alapuljon. Az igazi szeretet, akkor is szeret, ha nem érzi. Akkor is ha bennem szárazság van, akkor is ha már-már kiégtem a másik felé. A szeretet nem pusztán érzelem. Ha csak azokat szeretitek - mondta Jézus -, akik benneteket is szeretnek, nem vagytok különbek e világ embereinél. Jézus szeretete olyan volt, mint a sivatag. A végső elhagyatottságban, a végső ürességben, a kereszten is tudott szeretni. Sőt ekkor szeretett a legjobban, hiszen életét adta mindenkiért. Azokért is akik őt szerették, de azokért is akik őt keresztre szegezték. A mi szeretetünk is ilyen sivatagi szeretet legyen, ne pusztán csak az érzelmeken alapuljon, ne válogasson.

A szeretet árvíz, amelynek nincs emberi gátja. A szeretet tűzvész, amit nem lehet kioltani. A szeretet sivatag, ami a legnehezebb pillanatban is képes a másikat szeretni. A szeretet feladat, amit még ebben a pillanatban el kell kezdenem és soha nem szabad abbahagynom! Amen.


Dr. Csertő J György O.P. : AZ IGAZSÁG MEGNYÍLT ÚTJÁN

Jézus mindjárt küldetésének kezdetén tudtul adja, hogy örömhíre nemcsak a zsidóknak, hanem az egész emberiségnek szól. A názáretiek magatartása előre jelzi Jézus és evangéliumának sorsát.
Jeremiás prófétai kiválósága Jézus nagyságának jelképe volt. Átélte azokat a szenvedéseket, amelyek Jézusban minden mértéket felülmúltak. Azt is megérteti, hogy a próféta nemcsak akkor van isteni erők birtokában, amikor jövendöl és tanít, hanem amikor szenved is. Ezért a küzdelmekben az ellenség csak látszólag kerekedik felül. Az igazi győzelem a prófétánál van.
A názáretiek visszautasították Jézus személyét és tanítását. Nem fogadták el egyetemes küldetését, mert olyan messiásról ámodoztak, aki majd a zsidó népet teszi naggyá. Viselkedésükkel a szeretet himnuszát csúfolták meg. A kevélység és a vele járó vakság nemcsak őket jellemzi, hanem mindazokat, akik Krisztustól függetlenül keresik boldogságukat.
A názáretiek csalódtak Jézusban, mert nem azt a tanítást kapták tőle, amit a Messiástól vártak. De származása sem egyezett az ő elgondolásukkal. Kevélységükben elvakultak és azt hitték. hogy Kriszts nélül is boldok lehetnek.

Kiss Ulrich SJ gondolatai 2004

Íme, egy példabeszéd az ingatag közvéleményről! Pár per telt el csak a két lelkiállapot között, és az általános helyeslésből általános zúgolódás, majd lincselési hangulat lett. Jézusnak erre a tapasztalatra is szüksége volt: Mindnyájunknak szüksége van rá! Mint igazgató a felvételinél kérdeztem a leendő kollégistákat: Mi volt eddig életed legnagyobb kudarca? Emlékszem, egyikük hetykén válaszolta: Engem mindig tenyerén hordozott az Isten! Bízzunk abban, hogy ez a derűlátó jelölt soha nem kerül olyan helyzetbe, mint Jézus a Golgotán.  

Bár nem mindig tudatos bennünk, de életünk minden apró mozzanata készülés a Nagyra, a végső Pillanatra. Felemelt fővel, és mégis békés szívvel csak az nézhet szembe a Végzettel, aki erre készült. Kisebb-nagyobb kudarcaink arra készítenek fel, ne legyen nagy,végzetes bukásunk,  vagy ha mégis, szembe nézhessünk vele. Jézus csalódása honfitársaiban annál hasznosabb volt, mert a közvélemény kijózanító ingatagságával mindjárt közéleti pályafutása legelején találkozott, mielőtt még hozzászokott volna a sikerhez. Persze igaz, nem volt egészen ártatlan a közhangulat hirtelen fordulatában. Provokálta őket. A szólás, amit idéz, de még inkább a két példa, amivel alátámasztja mondását, hogy „egy próféta sem kedves hazájában”, ugyanúgy szól hallgatóinak, mind önmagának. A hallgatóknak azt üzeni: Döntenetek kell. A látszatra, a demagógokra – „De hát nem József fia?”- akartok hallgatni, azokra, akik a legédesebb gyümölcs ízét is keserűvé magyarázzák, vagy a lelkiismeretetekre, a benső hangra figyeltek, arra, amely örömmel töltötte el szíveteket, amikor meghallottátok, itt a szabadulás órája. Ne hagyjátok elvitatni magatoktól az örömhírt. De szólt a példa önmagának is: miért legyen jobb dolgom, mint a prófétáknak? Nemde, éppen küldetésemet hitelesíti, hogy a kívülről irányított emberek nem hallgatnak rám? Jézust egy pillanatig sem fogja meginogni hagyni a közvélemény. Tanítványait még meg kell tanítania erre. Minket is.

Kiss Ulrich SJ

 


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség