Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 5. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: Figyeljünk a szentmise rendjére. Álljunk fel, térdeljünk le, hajoljunk meg, amikor a rend ezt kívánja tőlünk. Ezek a külső jelek elárulják, hogy mindnyájan akik itt vagyunk, egyet gondolunk, egyformán érzünk és egyet akarunk.
Találkozni Istennel. Mindannyiunk vágya. Megrémiszt, de ugyanakkor erővel tölt el. Ezzel az erővel indulhatok utamra, arra az útra, amelyre Isten küld el engem.

Első könyörgés után: A pap kitárt kézzel mondja a könyörgéseket. Ősi imádkozó tartása mintegy összefogja mindnyájunk összetett kezét. Ez a pap szerepe a szentmisében. Istenhez viszi a közösség imáját, tanítást és kegyelmet közvetít Istentől a hívek felé.

Olvasmány: Iz 6, 1-2a.3-8 Itt vagyok, Uram, engem küldj el!
Szentlecke: 1Kor 15, 1-11 Azt hagytam rátok, amit magam is kaptam.
Evangélium: Lk 5, 1-11 A te szavadra kivetem a hálót.

Hívek imája:

Pap: Testvéreim, a mindenható Isten szeret minket és törődik velünk. Terjesszük eléje bizalommal kéréseinket!

  1. Segíts, hogy felismerjünk életünkben, és elmondhassuk. Láttam az Urat, hallgass meg Urunk!
  2. Segítsd, hogy a veled való találkozás újra és újra tanúságtételre indítson mindannyiunkat, hallgass meg Urunk!
  3. Segítsd az igehirdetés munkájában tevékenykedőket, hogy az üres háló el ne keserítse őket, hanem új és új tevékenységre sarkalljon, hallgass meg Urunk!
  4. Segíts, hogy minden élethelyzetben megtaláljuk azt a tevékenységet, amelyre hívsz, azt a feladatot, amelyet nekünk szánsz, hallgass meg Urunk!
  5. érintsd meg azok lelkét, akik most a rádión keresztül hallgatják szavadat, hogy megérezzék, te sokféle módon tudsz szólítani és küldetést adni, hallgass meg Urunk!

Pap: Mennyei Atyánk! Izaiás prófétával állunk eléd: Itt vagyok Uram, engem küldj el. A te szavadra ki akarjuk vetni a hálót. Add meg a találkozás örömét mindannyiunknak, különösen azoknak, akik leginkább távol érzik magukat Tőled. Erősítsd meg a betegeket, mutasd meg nekik, hogy a betegágyon is lehet apostoli tevékenységet folytatni. Bátorítsd mindannyiunkat, hogy a magunk helyén egyre jobban tanúságtevő életet élhessünk. Krisztus a mi Urunk által!

A felajánlási könyörgés után: Az átváltoztatott kenyér és bor kiosztásra vár. Isten kiválasztottjai vagyunk. Ha nem terheli halálos bűn a lelkünket, ne tartsuk távol magunkat a szent asztaltól: járuljunk szentáldozáshoz.

Áldozási könyörgés után: A szentmise könyörgései olyat is kértek számunkra, amire nem is gondoltunk volna. Isten igéje újabb gondolatokat rejtett lelkünkbe, Az Oltáriszentség ereje előre nem látott nehézségeinkben is velünk lesz, erőt ad.


Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Figyeljünk a szentmise rendjére. Álljunk fel, térdeljünk le, hajoljunk meg, amikor a rend ezt kívánja tőlünk. Ezek a külső jelek elárulják, hogy mindnyájan akik itt vagyunk, egyet gondolunk, egyformán érzünk és egyet akarunk.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A pap kitárt kézzel mondja a könyörgéseket. Ősi imádkozó tartása mintegy összefogja mindnyájunk összetett kezét. Ez a pap szerepe a szentmisében. Istenhez viszi a közösség imáját, tanítást és kegyelmet közvetít Istentől a hívek felé.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az átváltoztatott kenyér és bor kiosztásra vár. Isten kiválasztottjai vagyunk. Ha nem terheli halálos bűn a lelkünket, ne tartsuk távol magunkat a szent asztaltól: járuljunk szentáldozáshoz.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentmise könyörgései olyat is kértek számunkra, amire nem is gondoltunk volna. Isten igéje újabb gondolatokat rejtett lelkünkbe, Az Oltáriszentség ereje előre nem látott nehézségeinkben is velünk lesz, erőt ad.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: http://www.katolikus.hu

Keresztény hivatásunk (Lk 5,1-11)

Az evangélium elbeszélése szerint Simon és társai azonnal elhagyták mindenüket, és Jézus nyomába szegődtek, miután megtapasztalták csodálatos segítségét a halfogással (11. v.). Tapasztalataink szerint mi általában csak egy hosszabb folyamat eredményeképpen fogadjuk el Jézus meghívását, és csak lassan érik meg bennünk a döntés arra, hogy véglegesen kövessük. Lukács azonban az evangéliumban nem azt akarja bemutatni, hogy egy meghívás elfogadása milyen lelki folyamatok keretében történik. Simon példája azt mutatja meg, hogy egy ilyen döntésnek, amelyben valaki elhatározza magát Jézus követésére, mik a jellemző vonásai.

Az elhatározás akkor történik, amikor Péter találkozik Jézussal. Hallja tanítását, és be is fogadja szívébe. Csodálja hatalmát és meg is bízik benne. Felszólítására valami olyat tesz, amit bármelyik társától megtagadott volna, ha ő kéri erre. Jézus követésének előfeltétele tehát az, hogy valaki igazán találkozzon vele. A vallásos nevelés, a család és a közösség keresztény légköre ehhez nagyon fontos és értékes előfeltételek. Mégis az a döntő, megengedjük-e, hogy Jézus tanítása igazán megérintsen minket, és így követésére szegődjünk. Ez teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy Jézus megmutassa magát és most már nagy csodálattal fogjuk őt és az ő művét megismerni. Ebből alakul ki azután az a bizalom, amely igazi követéséhez vezet.

Jézus követésének igazi elhatározásához az is szükséges, hogy tudatában legyünk saját erőtlenségünknek. Péter amikor találkozik Jézussal és valamennyire feltárul előtte személyének titka, azt is felismeri, mit kíván tőle, amikor követésére hívja. Ő megremeg ettől a feladattól, és csak azt tudja megvallani, hogy saját erejéből nem képes Isten hívásának követésére. "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." Valami hasonló történik bennünk is, amikor a Krisztusban való találkozásban megismerjük, hogy mit kíván tőlünk, ha igazi keresztény életet akarunk élni. Ha tudatosodik bennünk, hogyan kellene élnünk mint keresztényeknek a családban, a munkahelyen, a társadalomban, és valójában hogyan élünk. Így van ezzel minden lelkipásztor is és mindazok, akik az egyházban tevékenykednek, amikor látják a feladatot, amit Jézus rájuk bízott. Nem kell-e nekünk is így válaszolnunk: Menj el tőlem Uram, bűnös vagyok, nem vagyok alkalmas követésedre ebben a szolgálatban.

Jézus azonban nem vonja vissza meghívását. Hogy bizalmat ébresszen személye iránt, Pétert olyan időben szólítja fel a halfogásra, amely erre alkalmatlan volt a gyakorlott halászok előtt. Péter hallgat Jézus szavára, és amikor megtapasztalja a csodálatos halfogást, a bizalom Jézus iránt egészen betölti szívét. Mindent elhagyva követi a Názáretből jött embert. Jézus minket sem hagy nyugodni erőtlenségünk ellenére sem. Mindennap követésre szólít. Mi pedig csak akkor tudunk igazi keresztényekként élni, ha bízunk erejében, amelyben részesíteni akar minket.

A Péternek adott hivatás célja: "Ezentúl emberhalász leszel." Jézus követésében tehát egy szolgálattal van megbízva. Jézus azt kívánja tőle, hogy az ő örömhírét hirdesse Isten országáról, amelyet ő hozott közénk. Az embereket meg kell nyernie az ország számára. A hívő keresztény sem élhet önmagának, hanem az a hivatásunk, hogy másokért éljünk. A keresztségben kaptuk a hívást, hogy Jézus örömhírét követve úgy éljünk embertársaink körében, hogy ezzel tanúságot is tegyünk mellette. Hitünk vezetése mellett éljünk úgy, hogy példánk alkalmas legyen mások érdeklődését Krisztus iránt felkelteni. Az "emberhalász" feladatát ebben az értelemben nekünk is vállalnunk kell.

Ez a hivatás nagyon szép, minden másnál szebb és értékesebb. Először is ezt a tudatot mélyítsük el magunkban. Lelkesítsen minket az a tudat, milyen nagyszerű feladat Jézus munkatársának lenni. Ennek vállalásával a legtöbbet tehetjük embertársainkért, elsősorban családunkért, gyermekeinkért. Az üdvösség jóhírét, kegyelmeit igyekszünk feléjük közvetíteni. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a legértékesebb "jövőkép" kialakítását szeretnénk elősegíteni bennük, és így az örök élet felé segíteni őket, hanem már itt a Földön is annak az örömnek, békének, szeretetnek előmozdításán fáradozunk, amely földi kísérője Isten országának. Ezeknek a kegyelmi kincseknek a birtokában tudunk csak igazi emberi életet élni. Ez a hívő ember öntudatának rövid vázlata, amelyet ha komolyan veszünk, segít minket abban, hogy ennek megfelelően éljünk és komolyan keressük azokat a lehetőségeket, ahogyan hitünket tovább tudjuk adni. Ebben első helyen a keresztény életstílus és ennek példaadó ereje áll. Elsősorban azt vegyük nagyon komolyan, hogy életünk vándorút Isten országának teljessége felé, és ez az örök élet. Ez megment minket attól, hogy felesleges és értéktelen földi dolgokhoz ragaszkodjunk, és segít bennünket egy olyan értékrend vállalásában, amelynek Jézus a középpontja. Egy utazás akkor sikeres, ha megfelelő útikönyvekből felkészülünk rá. Az örök élet felé vezető utazás útikönyve a Szentírás. Ezzel ismerkedjünk meg nagyon jól, és életünkben használjuk is útmutatásait. A vándorúthoz kell szabni azt is, hogyan akarunk haladni. Ez történjen a szeretet irányítása mellett. Az előrehaladást így biztosítjuk a legjobban. MK


Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Hajlamosak vagyunk úgy szemlélni az evangéliumi történeteket, mint amelyek nem ránk vonatkoznak, mert abban a távoli időben játszódtak le, amelynek nem sok köze van a XX. század végéhez. Ha mégis valami vonatkozást keresünk életünkkel kapcsolatban a mai evangéliumnál, akkor úgy tűnhet, hogy ez Péterhez szól, illetve Péter és az apostolok utódainak, a pápának a püspököknek és az ő megbízottjaiknak a papoknak, tehát nem ránk vonatkozik. Ha így állna a dolog, akkor nyugodtan ülhetnétek és hallgathatnátok a prédikációt, mert az nem rólatok szól, sőt talán elővehetitek a rózsafüzért vagy más imakönyvet, hogy addig se unatkozzatok. Ha így állna a dolog akkor kérdem én: miért tárja a mai vasárnapon az Egyház minden híve elé ezt az evangéliumi történetet?

Tény, hogy a csodálatos halfogás története mindannyiunknak és mindannyiunkról szól: rólam és rólad. Csak aki tudatosan elzárkózik az isteni Ige elől, annak nem mond semmit.

Talán Péter is úgy hallgatta azon a napon Jézus tanítását munka közben, ahogy te hétről hétre a prédikációt: a rózsafüzér morzsolgatása közben, vagy csak úgy szórakozottan, megszokva, s ugyanakkor tökéletesen közömbösen. Ez így is ment volna, ha Péteren múlik, akár élete végéig is. De Jézus megszólítja. Nem kér nagy dolgot, csak azt, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálóját. Nem nagy dolgot kér Pétertől, hiszen ez a foglalkozása. Péter vonakodik. Vonakodása mögött fáradtsága, kételkedése húzódik meg. Fáradtsága, mert egész éjszaka dolgoztak. Kételkedése, mert nehogy már ez a vándorprédikátor mondja meg, hogy mikor kell halászni: fényes nappal a legnagyobb hőségben, amikor nincs fogás. Ha Jézust nem ismerné korábbról nem tenné meg. De megtesz, mert talán eszébe jutott a kánai mennyegző csodája, melyet ő is látott, s azt gondolta: "hátha történik valami".

A csoda után rádöbben kisstílű haszonlesésére, és gőgjére. Rádöbben, hogy kételkedett, amikor már annyi csodáját látta Jézusnak. Az első reakciója: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" De Jézus felkarolja: "Ne félj!" Ez nem csupán vigasztalás, hanem életünk értelmére válaszol: Ne félj, mert Isten veled - akkor ki ellened?

Péterben mindannyian magunkra ismerhetünk - én is és ti is - amint a hétköznapok szürke egyformaságában az Istennel való találkozás is megszürkül és ellaposodik. Magunkra ismerhetünk, amint ellangyosodott életünkben megszólít Jézus: "Evezz a mélyre.!" Magukra ismerhetünk, amint okosabbnak tartjuk magunkat Istennél: mit tudja az Isten a menny magasából, hogy milyen az élet idelenn. Magunkra ismerhetünk, amikor kételkedünk: itt már a csoda se segít. Magunkra ismerünk, amikor fáradtságra hivatkozunk: belefáradtam már az élet terheibe, nem tudok tovább menni, nem tudok többet alkotni. Magunkra ismerhetünk a langyosságunkban: én keresztény ember vagyok, megtartom az Egyház parancsait és kész.

A történet szerint itt következik az, hogy Péter mégis kievez a mélyre, de a mi történetünkben sajnos sokan nem vetik ki a hálót. Megmaradnak langyos, kényelmes, megszokott kereszténységükben. Azokat pedig, akik a mélyre eveznek bolondnak tartják.

Mint például abban az esetben, hogy egyházközségünkben működik egy imacsoport, mely hétről-hétre összejön csütörtök esténként. Ők kieveznek a mélyre. Mégis sokan nem bírják elviselni azt, hogy ők hallgatnak az Igére, hogy másképp imádkoznak. Mondták már nekem, hogy tiltsuk meg a működésüket. Tiltsam meg azt, hogy imádkozzanak? Csak azért mert nem úgy imádkoznak, ahogy megszoktuk? Ha már nem is szimpatizálnak egyesek velük, legalább a Szentlelket ne öljék meg!

Vannak akik kivetik hálójukat minden tökéletlenségük, fáradságuk ellenére - és találkoznak Istennel. Mi ez a hálókivetés? Amint Péter a "szakmájában" volt, úgy nekünk sem jelent semmi rendkívüli dolgot. Mindössze arról van szó, hogy itt és most, s ott ahol vagy légy igazi keresztény.

Az első reakció ebben a találkozásban a félelem, mint Péternél, s mint Izajásnál, akiről az olvasmányban hallottunk: "Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát." Isten mérhetetlen fenségének és tökéletességének megtapasztalása ez, a mi esetlegességünkkel és tökéletlenségünkkel szemben. De Isten fölemel és megtisztít, hogy elmondhasd Izajással: "Íme, itt vagyok, engem küldj el!"

Kedves Testvérem, aki hétről-hétre itt vagy, aki befutottnak és lehorgonyzottnak véled életed, halld meg Krisztus kérését: EVEZZ A MÉLYRE! Hidd el, Isten még csodálatos dolgokat tartogat számodra, csak vesd ki a hálót!

Ámen.


forrás: Dózsa István

BEVEZETŐ: Nagyon fontos, hogy Isten hívására feleljen valaki, hogy legyen valaki, aki az ő jóhíréről tanúságot tegyen a világban - erről szól a mai nap olvasmánya. Nagyon fontos az üzenet, az evangélium, az örömhír, amit Isten ránk bízott - erről szól a szentlecke. És nagyon fontos a cél, a feladat, a hivatás, a lelkek megmentése, az emberhalászat - erről szól majd a mai evangélium.

OLVASMÁNY ELÉ: Izajás próféta meghívását halljuk a mai olvasmányban. Figyeljük meg, hogy ez az ember mennyire készséges volt. Istennek arra a kérdésére, hogy "Kit küldjek? Ki viszi el az embereknek az üzenetemet?", azonnal jelentkezett. Nem kellett kérlelni, nem kellett rábeszélni. Azonnal vállalkozott az igen nehéz feladatra.

SZENTLECKE ELÉ: A világban az emberek általában azt nézik, hogy ki mondja, nem azt, hogy mit mond. Pál figyelmeztet, hogy nem az ő személye a fontos, hanem az az örömhír, amit ő is úgy kapott, ami Isten üzenete.

Kedves Testvérek, kedves Gyerekek!

Bizonyára már sokan kérdezték tőletek, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?". Különböző válaszol lehetnek. (Megkérdezni némelyik gyereket.) Péter apostolnak, akiről az evangéliumban hallottunk, mi volt a foglalkozása? (...) Igen, halász. Jézus egy egészen új foglalkozásra hívja meg. Azt mondja neki: Péter, mától fogva EMBER-HALÁSZ leszel. Eddig halakat fogtál, mától emberekre fogsz halászni. Milyen foglalkozás ez az emberhalász? Mit csinál?

Elmondok két történetet, próbáljátok kitalálni, hogy mi bennük a közös:

Az egyik egy halastóról szól. Ebben a tóban nagyon sok és sokféle hal volt. Mindig ellenőrizték a víz tisztaságát, nagyon ügyeltek arra, hogy a halak szép nagyra nőjenek és semmilyen bajuk ne essék. Egyszer valami nagyon nagy szennyeződés került a vízbe. Az egész hal állomány veszélybe került. Vajon mit csináltak? (...) A halászok kivetették a hálóikat és kifogták az összes halat és átvitték a közelben levő, tiszta vizű tóba.

A másik történet egy artista csoportról szól. Ez a csoport nagyon tapasztalt légtornászokból állt. Tagja volt egy kisgyerek is, aki szintén nagyon ügyesnek mutatkozott. Az egyik alkalommal egy rendkívül veszélyes mutatványra készültek. A kisgyereknek bekötött szemmel kellett szaltózva átugrania a másik légtornászhoz. Ezt már sokszor gyakorolták, mindig sikerült is, de soha sem bekötött szemmel. Ez volt az első próba. Neki készülődtek. Nagyon izgultak. A fiúnak egy kicsit még a tenyere is izzadt. Jól belendítették magukat. Megvárták a megfelelő alkalmat és elrugaszkodott a levegőbe. Mindent nagyon jól időzítettek, de sajnos nem tudta megfelelően elkapni a másik légtornász kezét és már csúszott is ki a két kéz egymásból. Zuhant. Egyszer csak a zuhanása abbamaradt, mert az alattuk kifeszített háló megfogta őt. Életben maradt.

Mi a közös a két történetben? (... háló megment, életben maradtak, megmenekülés...)

Jézus az apostolokat emberhalásznak hívta, hogy megmentsék az embereket. De az embereket nem lehet akármilyen hálóval megfogni. Ha egy kötelet a vízbe mártunk, akkor fogunk vele halat? Ugye nem! Ha sok kötelet mártunk a vízbe, akkot fogunk halat? Ugye akkor sem! De, ha ezeket a köteleket egymáshoz erősítjük, háló lesz belőle és így már tudunk halat fogni. Így voltak az apostolok is. Felfedezték, hogy csak akkor tudnak emberhalászok lenni, ha összefognak. Ha egyek lesznek. Külön-külön nem lehetnek emberhalászok csak együtt. Ennek a mai evangéliumnak számunkra is ez a legfontosabb mondanivalója. Akkor tudunk igazán jó emberhalászok lenni, ha nem állandóan veszekszünk, széthúzunk, nem hallgatunk a másik jó tanácsára, hanem összefogunk.

A héten hálót kellene játszanunk. Mutassátok meg a többieknek a tornateremben, a buszon, a játszótéren, a szünetben..., hogy mi nem a veszekedés és a széthúzás emberei vagyunk, hanem mi összetartozunk, mi háló vagyunk. Így tudunk csak embereket halászni, így tudjuk csak a társainkat akik még nem hisznek Jézusban, Ő hozzá vezetni, megmenteni. Ámen.


forrás: Dr. Csertő J György O.P. : AZ IGAZSÁG MEGNYÍLT ÚTJÁN

Az előző vasárnap Jézus küldetéséről volt szó, most pedig arról a meghívásról, amelyet minden megkeresztelt megkap, minthogy Isten akarata, hogy az üdvösség gyümölcseiben egymás segítségével részesüljünk.

Izaiás és az apostolok meghívásából indulunk ki, amelyből joggal következtethetünk arra, hogy az Úr nemcsak küldetést szánt mindegyikünknek az ő országában, az egyházban hanem kegyelmet is biztosít ahhoz, hogy küldetésünket méltón teljesíteni tudjuk. Életünk csak úgy lesz kedves Isten előtt, ha meghívásának eleget teszünk.

Péter hajója többszörösen jelképezi az egyházat, Mindenekelőtt az egyházban is jelen van Krisztus, apostolaival együtt. Mindnyájunkat mély vizekre visz azáltal, hogy krisztusi igazságokra tanít és életszentségre nevel. Az egyházban is Jézus uralja szívünket. Az ő kegyelme tart bennünket szent félelemben.

Péter példája mutatja, hogy a keresztény engedelmesség kezdete, Krisztus tanításának készséges elfogadása. Ezt követi az akarat meghódolása, amellyel mindent az Úr rendelkezésére bocsátunk. Tökéletes azonban csak akkor lesz, ha a legsúlyosabb megpróbáltatásokban is meghajolunk az Úr intézkedése előtt anélkül, hogy megkérdeznénk: miért kívánja tőlünk ezt az áldozatot.


EGYÉB

Balázs-áldás

Szent Balázs püspök ünnepéhez kötődően balázs-áldásban részesülünk. A szent legendája szerint megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. A balázs-áldás eredete kapcsolódik a gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének fény liturgiájához. Éppen ezért a fény hordozása a lényege ennek a szentelménynek.

A középkor óta kérik közbenjáró segítségét a torokbaj ellen

Ma talán nem is értjük, miért, hiszen alig ismerjük ezt a betegséget. Éppen ezért talán arra figyelhetünk fel, hogy a torokbaj mellé a nyelv bűne társulhat. És ez a mai világban sokkal inkább probléma.

A Jakab levél 3. fejezetében olvashatjuk: A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, és egész életkörünket lángba borítja.

Vagy gondolhatunk az egykori Illés együttes egyik számára: a szó veszélyes fegyver.

Balázs-áldásban részesülve kérjük Isten segítségét, hogy nyelvünket fogja fékre ma, ne szóljon rút perek szava. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy beszédünk mindig Istenből fakadjon, Isten erejére támaszkodjon, Isten szeretetét tükrözze!

Kiss Ulrich SJ 2004

Amikor mások befejezettnek tekinti a munkát. Jézus épp csak elkezdi. Mit tennénk mi, miután hasztalan fáradoztunk? Mit szoktunk tenni? Van, aki elemezni kezdi utólag a helyzetet, és megmagyarázza. Van, aki az előző évek rablógazdaságát kárhoztatná. Van, aki nekiállna lobbizni, hogy a „kormány” segítse a pórul járt vállalkozókat. Van, ki beletörődne a változtathatatlanba, van, aki szakmát változtatna.

 

Jézus azonban arra utasítja a kimerült dolgozókat, „evezzenek a mélybe.” Abszurd. Kilátástalan. Simon azonban kiveti a hálót, követi az utasítást és az eredmény őt igazolja. Vannak ilyen helyzetek az életben, amikor csak ezért is, szembeszállva minden előítélettel, a „mindig-is-így-jártunk-el,” kezdeményezéseket csírájában elfojtó pesszimizmusával, nekirugaszkodunk még egyszer, de úgy istenigazában, annak, amit a közvélemény eleve kilátástalannak ítélt. Ehhez kell a mélybe evezni. Nem elég óvatosan próbálgatni, tesztelni, kísérletezni. Kockázatot kell vállalni, a hit kockázatát. Mit jelent ez? Bízni valakiben, aki arra méltó, de benne feltétlenül: Nagy hadvezérek, stratégák merik így a mélyvízbe küldeni legjobb embereiket. Én azonban a Simonokat csodálom, akik nem korábbi kudarcaikat mérlegelik, fontolgatják, hanem habozás nélkül – képletesen – ott vetik ki a hálót, ahol az Úr mondja nekik. A történet, ezt jól értjük, nem halászatról, nem egy archaikus foglalkozás csínyjáról-bínjáról szól. Nem szakmai „know how” átadásáról van szó, amit ismeretterjesztő füzetekben lehet propagálni.

 

Honnan tudjam, hol a „mélyvíz”, és mikor kell odaevezni? Nos a történet egyik legérdekesebb mozzanata, az óra vagy kettő, ami a sikertelen és a sikeres halfogás között múlik el: „teljes kikapcsolódás”, teljes szakítás a megszokott munkával. Jézus előbb a népet tanította, a halászat ráért. A kimerült halászok is ott ültek a tömegben, egészen pontosan a bárkában. Lábánál kuporogva hallgatták a Mestert. Nekünk is el kell felejtenünk egy időre gondjainkat, át kell hangolódnunk egy világra, melyet nem a hétköznapi anyagi gondok irányítanak, és akkor meghallhatjuk, hol és hova kell mennünk, mit kell tennünk, hogy akár szakmánkban is eredményesek legyünk. Nincs ennél „jövedelmezőbb” beruházás, mint ez az odahallgatás! Minden héten a vasárnap, minden nap egy fél óra, vagy több, de rendszeres odafigyelés Isten hangjára, ez az a beruházás, melynek kamata a teljes emberség sikere.

Kiss Ulrich SJ


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség