Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 7. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: A mennyei Atya szeretete gyűjtötte össze a hívő népét. A mai vasárnap a remény napja. Reménységünk alapja nem saját jóságunk és érdemeink, hanem Isten irgalmassága. Fiát azért küldte, hogy megszabadítson a bűnöktől és büntetésüktől. Bűnbánó szívünket irgalomért emeljük Szabadító Istenünkhöz.
A mérték, amire figyelnünk kell, ami szerint alakítanunk kell magatartásunkat, az Isten mértéke, és ez a mérték a szeretet. Akár a barátom felé, akár a velem szembenálló felé. A szeretet mértéke a mérték nélküli szeretet. Ezt a szeretetet szeretnénk eltanulni Jézustól.

Első könyörgés után: Mint egykor a szülőföld zsinagógáiban, pusztákon, vízparton és hegyoldalakon, közénk lép az Isten. Szavával a szeretet parancsát hirdeti. Tanít bennünket, hogy életünkben tanítását valóra is váltsuk. Ezzel a kézséggel hallgassuk Isten igéjét.

Olvasmány: 1Sám 26, 2.7-9.12-13.22-23 Dávid megkíméli Saul életét.
Szentlecke: 1Kor 15, 45-49 A mennyei ember alakját fogjuk hordozni.
Evangélium: Lk 6, 27-38 Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek nektek is.

Hívek imája:
pap:
Imádkozzunk testvéreim, mennyei Atyánkhoz, aki jóságos a hálátlanok iránt is, és felkelti napját igazakra és hamisakra egyaránt!

  1. Hogy az önzés és az erőszak helyében a szeretet és a nagylelkűség uralkodjék a világon, kérjük Urunkat!
  2. Hogy minden keresztény arról lehessen felismerni, hogy szeretettel van embertársai iránt, kérjük Urunkat!
  3. Hogy a hatalommal rendelkezők, az erősek ne éljenek vissza helyzetükkel, hanem karolják fel a gyengéket és elesetteket, kérjük Urunkat!
  4. Hogy szeretettel tudjuk felhívni a másik ember figyelmét hibájára, és a segítő szándékot fedezzük fel a minket figyelmeztetőkben, kérjük Urunkat!
  5. Hogy a szeretet útját járva egykor majd bizalommal állhassunk Urunk elé, amikor országába érkezünk, kérjük Urunkat!

pap: Teremtő és megváltó Istenünk! Te magad adsz példát a türelemre, a megbocsátásra, a szeretetre. Segíts minket, hogy mindennapjainkat áthassa a szeretet, ebből türelem és megbocsátás fakadjon, így váljunk szereteted jelévé a világban! Krisztus a mi Urunk által!

A felajánlási könyörgés után: Isten tulajdona vagyunk, feltétlenül rendelkezik velünk. Áldozatunkkal kifejezzük előtte, hódolatunkat, elismerjük legfőbb Urunknak és parancsolónknak. Szerény ajándékaink kifejezik szándékunkat. Isten elfogadja, természetfeletti rendbe emeli és visszaadja. Miközben az Atya színe elé tesszük ajándékunkat, mi leszünk gazdagabbak.

Áldozási könyörgés után: A templom a mennyország előcsarnoka. Istennel találkoztunk. Láttuk, hallottuk őt, de még csak a hit szemével. Egykor majd színről-színre fogjuk látni. Hódoltunk előtte, majd visszatérünk dolgainkhoz. Ez csak kezdete az örök hódolatnak. Szívünkbe zártuk a kenyér színében. Köszönjük Istenünknek az üdvösség előízét, amelyben ma is részesített bennünket.


Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A mennyei Atya szeretete gyűjtötte össze a hívő népét. A mai vasárnap a remény napja. Reménységünk alapja nem saját jóságunk és érdemeink, hanem Isten irgalmassága. Fiát azért küldte, hogy megszabadítson a bűnöktől és büntetésüktől. Bűnbánó szívünket irgalomért emeljük Szabadító Istenünkhöz.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Mint egykor a szülőföld zsinagógáiban, pusztákon, vízparton és hegyoldalakon, közénk lép az Isten. Szavával a szeretet parancsát hirdeti. Tanít bennünket, hogy életünkben tanítását valóra is váltsuk. Ezzel a kézséggel hallgassuk Isten igéjét.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten tulajdona vagyunk, feltétlenül rendelkezik velünk. Áldozatunkkkal kifejezzük előtte, hódolatunkat, elismerjük legfőbb Urunknak és parancsolónknak. Szerény ajándékaink kifejezik szándékunkat. Isten elfogadja, természetfeletti rendbe emeli és visszaadja. Miközben az Atya színe elé tesszük ajándékunkat, mi leszünk gazdagabbak.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A templom a mennyország előcsarnoka. Istennel találkoztunk. Láttuk, hallottuk őt, de még csak a hit szemével. Egykor majd színről-színre fogjuk látni. Hódoltunk előtte, majd visszatérünk dolgainkhoz. Ez csak kezdete az örök hódolatnak. Szívünkbe szártuk a kenyér színében. Köszönjük Istenünknek az üdvösség előízét, amelyben ma is részesített bennünket.


LITURGIKUS NAPTÁR

forrás: Fülöp Ákos atya

Évközi 7. hét

  • 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23 1Kor 15, 45-49 Lk 6, 27-38
    Az önzetlen szeretetre az is jellemző, hogy nem méricskél, nem kérdezi, hogy érdemes-e megtenni ezt vagy azt a jót. S ez a szeretet nincs sem helyhez, sem időhöz kötve.
  • Hívek könyörgése:
    1. Hogy tőled tanulva készülhessünk föl az ellenségszeretet nagy próbatételeire! Hallgass meg, Urunk!
    2. Add, hogy az evangéliumtól ihletett családok legyenek az evangelizálás eszközeivé és általuk az emberiség is a népek igazi családjává legyen! Hallgass meg, Urunk!
    3. Vértezd föl népedet a megbocsátásra, a nagylelkűségre! Hogy segítségeddel mi legyünk azok, akik elkezdik a békülést, akik nem nagyítják elefánttá a bolhát, hanem nagylelkűek és irgalmasok, amilyen Te vagy! Hallgass meg, Urunk!
    4. Amikor újra és újra neheztelünk sérelmeink miatt, emlékeztess saját bűneinkre, amelyekkel sokkalta inkább adósaidnak bizonyulunk! Hallgass meg, Urunk!
    5. Áldd meg mulatságainkat, hogy azok se váljanak a nemzedékek közötti szakadék mélyítőivé! Adj az idősebbeknek is derűs farsangot, legyen mindig okuk a szívbéli hálára! Hallgass meg, Urunk!
    6. Az elhunytakat örvendeztesd meg a kiállt próbatétel büszke örömével és mérd jutalmukat a te végtelen bőkezűségeddel: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel, ahogy szoktál! Hallgass meg, Urunk!

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

A hegyi beszédből hallottunk egy részletet. Az Isten Országának törvényei közül a mai evangélium főleg a szelídség törvényét állítja középpontban. Azt a törvényt, amit ma talán agyonhallgatunk az egyházban. Többnyire megelégedünk a Tízparancs betartásával, pedig az az Ószövetség törvénye, mi pedig az Újszövetség, vagy inkább az Isten Országának vagyunk tagjai, melyben Krisztus Urunk hozott törvényeket. A szelídség törvényére azért is érdemes odafigyelni, mert Jézus erről beszél a legtöbbet közvetlenül, vagy közvetetten, tehát nagyon is komolyan gondolta azt, amit erről mond.

A mai köznapi szóhasználatban arra mondjuk, hogy szelíd, aki türelmesen, tapintatosan intézi el feszültséggel teli ügyeit. Eszerint a szelídség valami passzív erény csak, ami néha kötelez csak.

A szelídség ellentéte az erőszak. Ezért abban az értelemben is beszélhetünk szelídségről, hogy az élet mindig tartogat kisebb-nagyobb összeütközéseket. Ezek az összeütközések nem érinti passzívan az embereket, mert érző személyekről van szó. Az ember veszít vagy nyer egy-egy összeütközésben. Általában nyerni akar az ember. De össze kell szednie minden erejét, hogy egy összeütközésből győztesen kerüljön ki. Ezt nevezzük erőszaknak. Mára a világ kidolgozta az erőszak erkölcstanát, hogy mikor jogos, és mikor jogtalan az erőszak alkalmazása. Aki saját dolgainak, jogainak érvényesítésében nem alkalmaz erőszakot, arra mondják, hogy szelíd. De a közösség érdekeit meg kell védeni, akár erőszak árán is, tehát a szelídség itt nem kaphat teret. Aki megvédi a közösség érdekeit az hős, aki pedig nem az megalkuvó, hűtlen és áruló.

A világ szelídségről és erőszakról alkotott felfogását, tehát úgy foglalhatnánk össze, hogy a saját jogos érdek megvédése erőszakkal szükséges és igazságos, de nem kötelező, a közösség érdekeinek megvédése viszont kötelező.

Ezzel szemben azt mondja Jézus, hogy egyetlen esetben sem érték a visszaütés, a megtorlás, az erőszak. A Jézus által felállított alapelv a világ szemében egyenesen felháborító, mert azt mondja: ne szállj szembe az erőszakkal. Akkor sem, ha neked van igazad és mégis megtámad az gonosz. Akkor sem ha a közösséget támadja meg, amely igaz emberekből áll, akkor sem szabad szembeszállni a gonosszal. "Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenki, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tiéd, attól ne kérd vissza." Ő nemcsak arról beszél, hogy az erőszakot el kell viselni passzívan, hanem a szelídséget egyenesen aktív magatartásként hirdeti meg, hogy menjünk az erőszak elé szelídségünkkel, s ez erkölcsileg naggyá tesz.

Miért mondja ezt? Mert "aki kardot ragad, az kard által vész el." Mert minden erőszak megront. Akkor is, ha az ember jogos egyéni érdekeit védi, akkor is, ha a közösségről van szó. Az erőszak alkalmazása minden esetben energiát szabadít fel az emberben a még nagyobb erőszakra. Azért, mert akit legyőzünk erőszakkal, az vissza akar vágni, s az erőszak alkalmazásának egy végeláthatatlan ördögi köre veszi kezdetét.

Fölmerülhet a kérdés, hogy ha így áll a dolog, akkor mindenki azt csinálhat velem, amit akar. Igen, valóban így van. De vajon Jézussal, a megtestesült Istennel, és valóságos emberrel nem azt csináltak-e, amit akartak, aminek az lett a vége, hogy megölték? Fontos azt látni, hogy Jézusnál - és az kell, hogy nálunk is - nem a testi élet a legfőbb érték, amire érdemes mindent föltenni, amit minden áron meg kell védeni. Hisz ő mondta: "Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti." Nála a legfőbb érték Isten szeretete, amire mindent föl kell tenni, még a testi életet is, amely isteni szeretetbe érdemes belehalni, mert Isten épp ezért a szeretetért fel fogja támasztani.

A szelídség törvényét az élet minden területén meg kell valósítani. Még akkor is ha nehéz összeegyeztetni az igazságért való küzdelemmel. A szelídség törvényén belül legnehezebb talán az ellenségszeretet megvalósítása. Azokat szeretni és velük szemben szelídnek lenni, akiknek már a látványát sem bírjuk elviselni, vagy akik csak egyszerűen ellenszenvesek. De gondoljátok meg: "Ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." Gondoljátok meg, hogy Isten azokat is meghívta Országába, akiket te nem bírsz, azokat is szereti, ugyanúgy, mint téged. És mi lesz majd az örökkévalóságban, ha itt a földön acsarkodtok egymásra? Talán a mennyország két távoli sarkába húzódtok, hogy soha ne lássátok egymást? Isten Országában nincs helye a gyűlöletnek. Ha gyűlölöd embertársadat, kettőtök közül valamelyiknek nem lesz helye az Isten Országában. S nem mondd most, hogy majd ő kárhozik el, mert nem a tiéd az ítélet dolga. Ne mutogass a másikra, hogy ő kezdte, mert ezzel a trükkel próbálkozott Ádám és Éva is a bűnbeesés után Isten előtt, de nem jött be a dolog.

Kedves testvérem! Az Ószövetség azt mondta, hogy ne ölj. Mózes arra oktatta népét, hogy "Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened." Jézus Krisztus pedig azt mondja, hogy "szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket."

Jézus az Isten és emberszeretet egyik nagyon fontos törvényét hirdette ki a szelídség törvényében. Ha valóban kereszténynek, azaz krisztusinak vallod magad, akkor szívleld meg a ma hallott evangéliumot. Még ma kezdd el szeretni ellenségedet, az ellenszenves embereket, még ma imádkozz értük és mondj áldást rájuk. Tudom, hogy nehéz másként cselekedni, mint a világ íratlan bevett törvénye. De ha a szelíd Krisztus segítségét kéred imáidban, aki a kereszthalálig szelíd volt "Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját" - akkor előbb-utóbb megtapasztalod, hogy ennél nagyobb érték nincs, még ha a világ nem is értékeli.

Ámen.


forrás: Dr. Csertő J György O.P. : AZ IGAZSÁG MEGNYÍLT ÚTJÁN "C" év

Előző vasárnap isteni Üdvözítőnk a boldogság útját tárta elénk. Most, amikor az ellenség szeretetére buzdít, ezen az úton akar bennünket tovább vezetni.
A lelki szegények értik meg igazán az Úr parancsát: "Szeressétek ellenségeiteket!" Ehhez természetfeletti szeretetre van szükségünk. Az tesz képessé bennünket arra, hogy az ellenség üdvéért a legnagyobb áldozatot is meghozzuk. Ezt a lelkületet részben feltételezi, részben megerősíti az imádság.
Az ellenség szeretete együtt jár az igazágosság erényével, egyik a másik nélkül nem érvényesül. A lelki erősség az ellenség szeretetében elsősorban úgy mutatkozik meg, hogy mások igazságtalanságát türelemmel viseljük.
Az ellenség szeretetében nem gyengeség, hanem lelki erő mutatkozik meg. Ez sokszor hősiességet kíván tőlünk, az Úr azonban megadja hozzá a kegyelmet, ha alázatosan kérjük tőle. Jézus annál is inkább megadja, mert azt akarja, hogy a Szentháromság példájára mi is a szeretet közösségében éljünk.


Forrás: www.katolikus.hu

Szeressétek ellenségeiteket! (Lk 6,27-38)

"Szeressétek ellenségeiteket!" Amikor Jézus ezzel a felszólítással fordul hozzánk, rögtön gyakorlati példákat idéz. Tanítványának a gyűlöletet jótettel kell viszonoznia, az átkot áldó szavakkal, akik pedig rosszul bánnak vele, azt viszonozza imádsággal. Ezek az elvárások, úgy érezzük, ellentmondanak természetes érzéseinknek. Még nehezebben tudjuk megérteni a következő szavakat: "Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is, és attól, aki felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem!" Első pillantásra nem értjük. A kereszténynek nem lenne semmi joga sem arra, hogy bocsánatot kérjenek tőle, sem arra, hogy jóvátételt kapjon?

Jézus a saját viselkedésével értelmezte ezeket a kisarkított szavakat. Amikor Annás főpap hallgatja ki őt, aki személyes ellensége, és tárgyilagos válaszáért az egyik őr igazságtalanul megüti, ő ezt válaszolja: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?" (Jn 18,23). Nem a megsértett önérzet válasza ez, nem elégtételt kér az elszenvedett sérelemért, hanem tárgyilagos védekezés jellemzi Jézus magatartását.

Ennek fényében most már jobban megértjük, miről van itt szó. Az ellenség igazi érdeke, a közjóra irányuló figyelem, embertársunk igazi joga megengedheti, sőt megkívánhatja a jóvátételt, a kibékítést. Azonban itt igen nagy az önbecsapás veszélye. Legtöbbször ugyanis miről van szó az ellenségeskedéseknél? Az esetek nagy részében kicsinyes okokkal, jelentéktelen semmiségekkel, vélt visszautasításokkal kezdődnek a kiengesztelhetetlen ellenségeskedések. Ilyen esetekben Jézus szándékával teljesen ellenkezne, ha az ő magatartására hivatkoznánk Annás előtt. Azonban még azokban az esetekben is jobban elvárhatnánk a jóvátételt, a bocsánatkérést ellenségünktől. Jézus magatartását kellene példaképpen vennünk. Jézus a kereszten függve példátlan hősiességgel gyakorolta az ellenség szeretetét. Ellenségeiért halt meg, értünk bűnös emberekért, életáldozatát a szeretet irányította. Haldoklása közben a mennyei Atya bocsánatát kéri ellenségeiért.

Itt egészen világosan látható: amikor Jézus az ellenség szeretetét parancsolja, ezzel tiltja a bosszúállást, a keserűséget, a kiengesztelhetetlenséget. Ha kárt is szenvedtünk, legyünk készen a megbocsátásra, a megbékélésre. Ilyen esetekben is ismerjük el az igazi jót ellenségeinkben. Legyünk készen arra, hogy jót tegyünk nekik, hogy imádkozzunk értük, mindenekelőtt pedig a rosszat ne viszonozzuk rosszal. Ezek a legkisebb követelmények. Jézus példaadó ellenségszeretete a keresztfán arra indít minket, hogy mindig növekedjünk abban a szeretetben, amely hozzá hasonlóan önzetlenül jót akar, amely nem kicsinyesen számító, és nem számít fel mindent aprólékosan, hogy azután adandó alkalommal benyújtsa a számlát: amilyen te vagy velem szemben én is hasonlóval viszonzom.

Hogyan ismerhetjük meg azonban azt a határt, amely elválasztja a türelmes elviselést a jogos elvárástól, a jogos követelménytől? Jézus maga adja meg ehhez az "arany szabály"-t "Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük." Embertársunkat tehát úgy szeressük, mint önmagunkat. Ebben az esetben azonban ellenségeinket is szeressük úgy, mint önmagunkat. Minél inkább hasonlítani fogunk Jézusra, annál inkább úgy fogjuk szeretni embertársunkat, mint ő szeret minket, még ha ellenségünk is. (Jn 13,34). Ha ezen az úton haladunk, akkor fokozatosan nem a viszonzás lesz a középpontban, amely az ellenség viselkedésében elégtételt akar venni, hanem az ellenség megnyerése a keresztény közösség számára, amely közösséget jelent Krisztussal, aki érte és értünk is szeretettel odaajándékozta önmagát.

Így Jézus szavai megóvnak minket minden önbecsapástól, leleplezik még a legügyesebben takart önszeretetet is, és a rejtett gyűlöletet. Csak azokat szeretni, akik minket szeretnek? Csak azokkal tenni jót, akik nekünk tesznek jót, azoknak adni kölcsönt, akik nekünk kölcsönöznek? Mindez önzés, a legelvakultabb önszeretet. Hasonló módon cselekednek a bűnösök is. Jézus éppen ezt az önzést akarja az ellenség szeretetének parancsával célba venni és legyőzni.

Jézus nemcsak kemény elvárásait hangoztatja. Aki szereti ellenségeit, annak a mennyei Atya háláját ígéri: "Így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek" (6, 35). Az ellenség krisztusi szeretete tehát közösségbe vezet a mennyei Atyával. Az ellenségét szerető kereszténynek maga Isten az örök jutalma. Jézus beszédében ehhez kapcsolódik a másik indíték az ellenség szeretetéhez. Így hasonlítunk a mennyei Atyához és Teremtőnkhöz. Ahogyan Isten jó a hálátlanokhoz és gonoszokhoz, úgy Jézus tanítványának is jónak kell lennie, önzetlenül jónak és irgalmasnak, ahogyan irgalmas mennyei Atyánk is. MK


Forrás: Vasárnapi Kalauz (www.piar.hu/pazmany)

O: Dávid megkíméli ellenfelének, Saulnak életét.
S: Ahogy hasonlítunk földi képmásunkhoz, Ádámhoz, ugyanúgy hasonlítani fogunk égi képmásunkhoz, Krisztushoz is.
E: Legyetek irgalmasak, miként a mennyei Atya is irgalmas!

Mire jutnánk, ha elkezdenők Jézus szavait szó szerint venni! Azokon segíteni, akik ártanak nekünk! Lemondani az erőszakról és vele "jogainkról"; adakozni, nem kérdezve, hogy megtérül-e!... Nem nagy a veszélye, hogy ilyen igéket szó szerint veszünk. De aki meri, aki belevág, az isteni szabadságnak, fölszabadultságnak valami fönséges, hűs leheletét szívja be: annak a Szeretetét, aki ingyen szórja adományait. Nevetni, ha arcon köpnek, segíteni, ahol nekünk hátat fordítanak, -- ezek a szabad teremtői tettek!

Első olvasmányhoz / 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23
Az üldözött Saul ki volt szolgáltatva az üldöző Dávid kegyének, de Dávid megkegyelmezett a királynak. Ma ezt úgy hívnánk: nagylelkűség. Dávid az Úr "igazságosságát és hűségét" magasztalja. Nem az ellenségszeretet vezérelte Dávidod, hiszen ő Sault Isten felkent királyának tisztelte.

Válaszos zsoltár / Zsolt 103(102),1-2.3-4.8 és 10.12-13
A jóságos, megbocsátó Isten

Szentleckéhez / 1Kor 15,45-49
Krisztus halála és feltámadása óta nem a halál a végső állomás az emberi életben. Ő a mi reménységünk, általa föltámadunk, benne élünk. "De hogyan támadnak föl a holtak? Miféle testük lesz?" E kérdésre Szent Pál itt futólagos, előzetes választ ad, utalva növényekre, állatokra, csillagokra. Mily sokféle az élet, és mily szép! De ezzel a voltaképpeni választ még nem mondta meg, nagyobb szavak kellettek hozzá: Halhatatlanság, részesülés Isten fönségében, erő és szellem. A föltámadott test a teremtő Lélek műve, és Isten hatalma alatt áll. Krisztus a második Ádám, az új ember, általa új korszak kezdődött a teremtésben. (15,45: 1Mz 2,7 # 15,47: Jn 3,13 # 15,49: 1Mz 5,3; Fil 3,21)

Evangéliumhoz / Lk 6,27-38
Lukácsnál Jézus a négy boldogság és a négy jajj után mintegy kifejti a boldogságokat. Szól "tanítványaihoz és az egész néphez", mindenkihez, tehát hozzánk is ma! Lényegét a 27--28. vers mondja ki: Aki övé, annak szeretnie kell gyűlölőit is, áldania átkozóit. A következő mondatok részletezik, indokolják ezt. Miért tegyen így a keresztény? Jutalomért, amit el se tud képzelni? De véges-végül is: hogy Istenhez legyen hasonlóvá, ahogy a gyermek atyjához hasonlít... (6,27-28: Mt 5,44 # 6,29-31: Mt 5,39-40.42; Lk 12,33; Mt 7,12 # 6,32-35: Mt 5,46; Lk 14,12-14; Mt 5,45; Sir 4,11 # 6,36-38: Mt 6,14; 7,1-2; Mk 11,25-26; 4,24)

Szentségre várva
Jézus nemcsak hirdette a szeretetet. "Ő szerette övéit kik e világban valának, mindvégig, végletekig szerette Őket." (Jn 13,1)

Elmélkedés
Igazi szeretet
Szeressük Istent és szeressük embertársunkat. Ezt a kettőt kell megvalósítanunk, s ha e két parancsot tökéletesen teljesítjük, akkor egyesülve vagyunk Vele. De amint mondtam, mennyire messze vagyunk attól, hogy ezt a két dolgot úgy tegyük meg (a mi nagy Istenünknek), amint azt illik megtennünk.

Hogy szeretjük-e Istent vagy sem, azt nehéz megmondani, bár erre vonatkozólag is vannak nagyon biztos jelek, amelyekből megérthetjük, hogy igazán szeretjük Őt: ellenben azt nem kell soká kutatnunk, hogy szeretjük-e embertársunkat. Legyetek meggyőződve, hogy minél jobban haladtok előre ez utóbbiban, annál jobban fogtok haladni az Isten iránti szeretetben is. Ő Szent Felsége ugyanis annyira szeret bennünket, hogy jutalmul felebaráti szeretetünkért ezerféle úton-módon fogja megnövelni az a szeretetet, amellyel Neki tartozunk. Eziránt nincs semmi kétségem. Nagyon fontos tehát, miképpen állunk e tekintetben; ha jól, akkor minden rendben van. Mivel nem lehetne meg bennünk a felebaráti szeretet, ha nem gyökereznék Isten iránti szeretetünkben.

Mivel ez a dolog annyira fontos, haladjunk vigyázattal, s figyeljük meg magunkat még a legjelentéktelenebb dolgokban is. Azután meg ne vegyük komolyan azokat a nagyszerű gondolatokat, amelyek tömegesen szoktak jelentkezni imáinkban: hogy így meg úgy, mi mindent fogunk megtenni embertársainkért, vagy pedig egy lélek megmentéséért! Mert ha azután tetteink nem hasonlítanak ezekhez a tervekhez, ne higgyük, hogy megtennők, ha alkalom nyílna rá. Ugyanezt mondom az alázatosságról és a többi erényekről is. Mert csodálatos cselfogásokat alkalmaz ám az ördög, ha el akarja velünk hitetni, hogy valamely erény megvan bennünk -- holott nincs meg. Ilyenkor mozgósítja akár az egész poklot. S ebben igaza van, mert ezeken az elképzelt erényeken mindig meglátszik, hogy mi földben teremnek; ugyanis sohasem hiányzik bennük a hiúság, míg ellenben azok, amelyeket Istentől kapunk, mindig mentesek ettől és a kevélységtől.

Néha igazán mulatok azon, hogy egyes lelkek, mikor imába vannak merülve, mennyire szeretnének Isten kedvéért nyilvános sértegetést és megalázást tűrni, de ha azután valami kis hibát követnek el, mindent megtesznek, hogy titokban maradjon. Ha pedig nem követték el s valaki megvádolja őket, no hiszen, jaj annak! S ha már így van, akkor legalább ne vegye komolyan az ő látszólagos erős-fogadásait. Higgye el, hogy azok nem az akaratnak elhatározásai -- mert az igazi akarati elhatározás egészen más dolog, -- hanem inkább csak a képzeletének játékai.

Mily világosan meg lehet azt rajtatok látni, hogy közületek melyikben van meg az igazi felebaráti szeretet s melyikben nincs meg tökéletesen! Ha felfognátok, hogy mily fontos reánk nézve ez az erény, nem is törekednétek más után. (Nagy Szent Teréz: A belső várkastély, ÖM, 1:344)

+

Új parancsolat
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket." (Jn 13,34) Új parancsolat, azaz a réginek új, mert krisztusi kiadása vár reánk. Ez újság abban áll, hogy

1. Istent szereti bennünk Krisztus, és ezt a legfőbb szeretetet árasztja reánk. Nem tesz különbséget szeretetében, egy és ugyanabba a szeretetbe olvaszt Istent és embert; a kettő eggyé lett! Óh mennyire lehet szeretni, ha Istent szeretünk emberben. Nem Isten az ember, de a szív szeretetének lángja e kettőt egyszerre átnyalábolja. Ez ereje és pátosza. Próbáld meg az Istent az emberben szeretni, felebarátod sajátos egyéniségét isteni gondolatnak venni; tisztelni fogod őt s méltányos lész egyénisége iránt. A szeretet a méltányosságnak s nemes fölülemelkedésnek, és ezzel a jellemességnek is iskolája.

2. Krisztus az embert istenileg, vagyis isteni hévvel szereti; "ignita caritate", tüzes lángoló szeretettel. Feléje törtetett elragadtatva; jött, mint "speciosus forma", szépségbe öltözködve; jött, mint aki életet hoz, "vitam aeternam" [örök életet]; jött, mint "sponsus sanguinum", az önfeledés, az odaadás, a véres áldozat jegyeseként. Utánunk járt, míg meghódított és élvezi a szeretet egyesülését. "Lieben ist die höchste Tat, geliebt sein der königlichste Besitz; beides der süsseste Genuss." [Szeretet a legfőbb tett; szeretve lenni legkirályibb kincs; mindkettő legvonzóbb élvezet.] Íme Jézusnak s ugyancsak a léleknek isteni élete! Ne bizalmatlankodjál; boldogítsd magadat erős, lelkes, hódító szeretettel. Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul, szeress, s ne hadd magadat legyőzetni nehézségekkel, sikertelenségekkel, közönnyel; szeress; jobb lesz a világ.

3. Ily friss, fiatalos szeretettől átjárt társaságot hagyott örökben: "Arról ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz" (Jn 13,35); de életerős, friss, teremtő, nem buta, ügyefogyott szeretettel. Szeretet, mely életrevaló nemzedékeket teremt és nevel; "a bölcsesség fiainak nemzetsége engedelmesség és szeretet". Ezekkel a nyomokkal taposta meg a bölcsek útját; szent, fölséges út. (Prohászka: ÖM, 7:306; 45)


Forrás: Magvető lista magveto@katolikus.hu

Iz 43,18-19.21-22.24-25
2Kor 1,18-22
Mk 2,1-12

Visszatekintve az elmúlt vasárnapok evangéliumaira: beteggyógyítások. Nem csak azt hirdetik, hogy Jézusnak van hatalma, hanem megszólítások is. Fölfedezés születhet: Isten jelen van.

Kérdezhetjük: hol a helyünk ebben az evangéliumi történetben. Talán a négy tanítvány között, s a barátunkat kell Jézus elé vinnünk -- leleményes és bátor hittel. Akár úgy, hogy helyette is mi higgyünk. Vagy mi magunk vagyunk bénák, s mások cipelnének elébe. De az sem lehetetlen, hogy csak tanúi

lehetnénk efféle találkozásoknak, ha éberebbek volnánk. Az elbeszélést mindenesetre élő, jelenre villanó figyelemmel olvassuk. Jézus hatalma azóta sem kisebb, s ha tetőt megnyitó hittel találkozik, mosolyogva teszi a legnagyobbat is. (Jelenits: Betű és lélek, 39)

Ami nekem elgondolkoztató: Sok lelki beteg van körülöttem. Hogy megtalálják önmagukat, Jézushoz kell segítenem őket. Csak nem nagyon akarják. Vajon, ha teljesen mozgásképtelenné válnak, lesz-e, aki tetőt bontva hordágyon viszi őket Istenhez? Hálát adok, hogy tudok menni és azt is tudom, merre van az a HÁZ...

I. S.


Forrás: Magvető lista magveto@katolikus.hu

"Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra, figyeljetek!... /Iz. 43. 18./

Ismét meggyógyult egy béna ember. Sokadik csodás gyógyulás amit olvashatunk az evangéliumban. De itt nagyobb csoda is történt: egy ember (a béna) megtért. A hatalmas tömegből ő azon kevesek közé tartozott, aki megértette Jézus tanítását, nem a teste, hanem a lelke gyógyulását kérte. Fölismerte, hogy Izajás próféciája róla szól: "Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van, nem látjátok?"

Mit várunk mi Jézustól? Testi vagy lelki életünk megváltoztatását? Tudunk-e az új dolgokra, a Lélek Szavára figyelni, merjük-e életünket úgy Jézusra bízni, ahogy ez a béna tette. Mikor Jézus elé került, nem kért semmit, teljesen az Úrra hagyatkozott. Vagy az írástudókra hasonlítunk, akik azt mérlegelik, hogy mi az amit Istenfia megtehet, és mi az amit nem? Jézus egyébként őket sem bünteti, sőt számukra is jelet ad azáltal, hogy testileg is meggyógyítja a bénát.

"Négyen cipelték". Voltak a tömegben, akik észrevették a mellettük lévőt és segítettek rajta, igen nagy lelkesedéssel, hiszen még a tetőt is megbontották a kedvéért. Lehet, hogy ok is a csodás gyógyulást várták, de segítettek, nem csak tátott szájjal hallgatták a tanítást, hanem tettekre is váltották.

Én vajon kikhez tartozom a tömegben? Lelkesen hallgatom, olvasom, az isteni tanítást a saját lelkem örömére, vagy észre veszem a környezetemben azokat, akik közelebb akarnak kerülni Jézushoz? Föladom-e értük kényelmes életemet, vállalok-e értük áldozatot? Merek-e értük én is közelebb menni az Úrhoz?

LMK


Forrás: Magvető lista magveto@katolikus.hu

Mk 2, 1-12. Jézus meggyógyít egy bénát.

Talán mindegyikünk érezte már azt, hogy vannak időszakok, amikor szinte "lebénulunk", nem úgy mennek a dolgaink ahogyan szeretnénk. Jézus azt mondja a bénának: Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.

Az írástudók megbotránkozására megkérdezi, hogy vajon melyik könnyebb, a bűnök megbocsátása vagy a béna meggyógyítása?

Nekem erről az jut eszembe, hogy a bűneink okozzák a "bénulásokat", és a bűnök megbocsátása (meggyónása) következtében visszanyerjük "járásunkat", egészségünket.

Babos Tamás

Kiss Ulrich 2004

Évközi 7. vasárnap - 2004. február 22.

Semmi viszonzást ne várjatok

Lk 6, 27-38


Rossz hír ez az ügyvédeknek és a bankároknak. "Szerencsére" csak kevesen tartják magukat Krisztus parancsához, így nem lesznek munkanélküliek. Képzeljük csak el! A "sértett" nem szalad a kádihoz, hanem megbocsát. A hitelező nem követeli jussát: hát persze, hogy hozzá fordulnak, és nem a bankhoz. Mondhatnánk, az ilyen hitelező hamar elszegényedne, nem lenne már miből adnia. Évekkel korábban Párizsban a magyar lelkész bemutatott nekem a mise után egy magyar családot. Friss menekültek voltak, és hetekig sátorban laktak a boulogne-i erdőben, amíg a hatóságoktól nem kaptak egy szoba-konyhás szállást. Összecsomagoltam nekik edényeket és ágyneműt, amire szükségük volt, hisz a lakást üresen kapták. Tomi, a fiuk, a nagy kicsomagolás közepette egyszerre csak aggódva kérdezte: Ha Ulrich bácsi mindent nekünk ad, nem lesz akkor ő szegény? Mi, felnőttek nevettünk a gyerek naivitásán. Pedig Tomi fején találta a szöget.  Kérdés az, hogy lehet-e jogrendet és gazdasági rendet alapítani a jézusi elvekre? Sokan - talán kissé elhamarkodottan - úgy vélik, nem, és ezért megvalósíthatatlan utópiaként sutba vetik, és kiváltják magukat egy kevéske alamizsnával, karácsonyi adományokkal, vagy az 1 %-kal. Pedig Jézusnál többről van szó. 100 %-ról.

Tényleg utópia? Jézus nem új világrendet hirdet meg, hanem tanítványaihoz szól, a példamutatók elitjéhez (20. vers). Az új törvény nekik kötelező erejű! Nem tanítvány az, aki a piac elvét követve nullszaldós üzletként gyakorolja a jóságot: Így a bűnösök is tesznek jót. A tanítvány ott kezdődik, ahol a kölcsönösség elvét meghaladjuk. Ennek három foka van. Az elsőben nem utasítunk el semmilyen kérést, és aki kér, annak adunk, függetlenül érdemeitől, rokonszenvtől, minden egyéb szemponttól: Mindenkinek, aki kér tőled, adj. Az el nem utasítás és a pártatlanág elve másutt is megfogalmazódik az evangéliumban: Isten nem személyválogató, és számunkra mindig Isten a végső mérce. Van persze, aki nem tud nemet mondani, ad, mert képtelen elutasítani a kérőt. Tomi aggódó kérdése az ilyeneknél valóban jogosult, és ők ennek dacára jobbik esetben kezdők Krisztus követésében. A jót tehát soha ne utasítsuk el, és ennek ikertestvére is igaz: ne viszonozd a rosszat! Ez már valóban a tanítvány sajátja!

Jézus kijelöli számunkra a második fokot is: Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Nevezhetnénk a többlet elvének is. Jézus nem egyszerűen azt tanítja, hogy nagylelkűen tetézzük meg adományainkat, azaz adjunk többet, mint amit kérnek, hanem azt is, hogy annak is adjunk, aki nem kér, hanem elveszi, amire "szüksége van."

Mindez azonban még nem a tökéletesség. Legjobb barátaitól Jézus többet vár. Ők a szentek. A harmadik elv teszi őket azzá. Ez a példaadás elve: Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Ezt értelmezhetnénk előlegként is: előlegezd meg a bizalmat! Ilyen értelemben beruházás lenne, kockázatos, de összességében kifizetődő: Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Jézus azonban azt is elvárja tőlünk, hogy az új erkölcsöt ne másoktól kérjük számon: ne ellenfeleinktől, ne a kormánytól, ne a pogányoktól, hanem magunktól. Mindenek előtt: nem taktikázva, mindig csak olyan léptékben, ahogy ők is teszik, és semmi viszonzást ne várjatok.

Barátom, te melyik fokon állsz? 

Kiss Ulrich SJ


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség