Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 8. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: Sík Sándor fohászkodik egyik versében: a virágtalan, gyümölcstelen ágtól (.) ments meg Uram a szürkeségtől. Feladatunk, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Ahhoz pedig, hogy gyümölcsöt teremhessünk, Isten segítségét kérjük vasárnapról vasárnapra. Ma is így állunk Jézus elé.

Olvasmány: Sir 27, 5-8 Az ember értékét beszéde szabja meg.
Szentlecke: 1Kor 15, 54-58 Tegyetek minél többet az Úr ügyéért szüntelen.
Evangélium: Lk 6, 39-45 Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.

Hívek imája:
pap:
Testvéreim! Jézus igaz beszédet és példás életet vár tőlünk, híveitől. Kérjük ehhez Isteni segítségét.

  1. Segítsd az Egyházat, a népek anyját és tanítómesterét, hogy mentes legyen mindazoktól a hibáktól, amelyektől óvnia kell a világot!
  2. Segíts mindannyiunkat, hogy szavaink a te szavaidat tükrözzék, beszédünk méltó legyen keresztény nevünkhöz.
  3. Segítsd, hogy szavaink és tetteink megteremjék azt a gyümölcsöt, amelyet te akarsz adni általunk a világnak.
  4. Segíts, hogy a közelgő nagyböjtre készülve megtaláljuk az önmegtagadásnak, az imádságnak és a jócselekedeteknek azt a módját, melyet Te szánsz nekünk.
  5. Elhunytjainknak mutasd meg szereteted csodálatos országát.

pap: Isteni mesterünk! Te azt kívánod, hogy szavaink és tetteink a te szeretetedet tükrözzék a világba. Erősíts bennünket, hogy mindennapjainkban valóban tanúságot tehessünk rólad, élni tudjuk azt, amire tanítasz bennünket, így jó gyümölcsöt teremjünk országod számára. Általad, aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Áldozási könyörgés után: A kegyelem fényétől kivirulva indulunk tovább ünnepelni az Úr napját családjaink körében. A kegyelmi táplálékkal megerősödve akarunk hétköznapjainkban is tanúságot tenni Isten szeretetéről. Isten áldása kíséri utunkat.


Bertalan atya kommentára


LITURGIKUS NAPTÁR

A Szentatya a harmadik évezred kezdetén kiadott pápai levelében arra hív, hogy szemléljük Krisztus arcát. "Látni szeretnénk Jézust (Jn 12,21). Ez a kérés, melyet a Húsvét alkalmával Jeruzsálembe zarándokló görögök Fülöp apostolhoz intéztek, lelkileg a mi fülünkben is újból felhangzik ebben a Jubileumi évben. Miként a zarándokok kétezer évvel ezelőtt, korunk emberei - ha nem is mindig tudatosan - arra kérik a mai híveket, hogy ne csak "beszéljenek" Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék nekik őt "látni" is. Talán nem feladata az Egyháznak, hogy Krisztus világosságát visszatükrözze a történelem minden korszakában, hogy felragyogtassa arcát az új évezred nemzedékei előtt? Mindazonáltal elviselhetetlenül szegényes lenne tanúságtételünk, ha mi magunk nem lennénk elsőként "arcának szemlélői". A Nagy Jubileum biztosan segített bennünket abban, hogy elmélyülten azzá legyünk. A Jubileum végén - amikor újból nekifogunk szokásos utunknak, lelkünkben hordozva az ebben a rendkívül különleges időszakban átélt tapasztalatok gazdagságát - tekintetünket jobban az Úr arcára szegezzük, mint valaha."

  • Sir 27, 5-8 Az ember értékét beszéde szabja meg.
  • 1Kor 15, 54-58 Tegyetek minél többet az Úr ügyéért szüntelen.
  • Lk 6, 39-45 Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.

Sík Sándor fohászkodik egyik versében: a virágtalan, gyümölcstelen ágtól (.) ments meg Uram a szürkeségtől. feladatunk, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt. Ahhoz pedig, hogy gyümölcsöt teremhessünk, Isten segítségét kérjük vasárnapról vasárnapra. Ma is így állunk Jézus elé.

Hívek könyörgése:

  1. Hogy sose beszéljünk másként, csak a tiszta szív bőségéből, és minden szavunk olyan legyen, mint a jó imádság! Hallgass meg, Urunk!
  2. Taníts meg minket az egyház közösségében vezetést adni és elfogadni! Akár vezetők, akár vezetettek vagyunk, siessen segítségünkre a Szentlélek! Hallgass meg, Urunk!
  3. Add, hogy a te néped jó gyümölcsöt teremjen, és jóságodról tanúskodjon mint a népek világossága! Hallgass meg, Urunk!
  4. Tisztítsd meg szívünket, hogy jó szívünk, jó kincséből mindig csak jó származzék! Hallgass meg, Urunk!
  5. Segíts nekünk, mikor az éhezés megszüntetéséért küszködünk! Nehogy elfeledkezzünk arról, hogy saját javaink megosztásával neked és a nálunk szegényebbeknek mindig adósai vagyunk! Hallgass meg, Urunk!
  6. Az elhunytak élete az örökkévalóságban teljesedjék be Jézus halálon aratott győzelme által! Hallgass meg, Urunk!

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József
Ámen.


Forrás: www.katolikus.hu

Evangéliumot hirdetni igazi életpélda nélkül? (Lk 6,39-45.)

Jézus figyelmeztetése elsősorban tanítványainak szól: "Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe?" Ezek a figyelmeztető szavak többször felhangzottak a próféták ajkán. Izajás próféta könyvében olvassuk Isten panaszát: "Ki olyan vak, mint az én szolgám?"(Iz 42,19) A szolga Izrael népét jelenti. A próféta szavai arra utalnak, hogy a választott nép nem ismeri igazán Isten akaratát és ezért életét sem ennek megfelelően rendezi be. Ez az, ami Isten szavának tanítóját alkalmatlanná teszi hivatásának gyakorlására. Jézus ezekkel a szavakkal elsősorban az írástudók és farizeusok felé fordul. Ők azok, akik ugyan Isten szavát hirdetik, de nem ennek megfelelően élnek. "Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Mt 23,23) Ők tehát ugyan Isten szavát tanítják, de életükkel nem bizonyítják ennek igazságát. Jézus szemében ez a magatartás teszi az írástudókat és farizeusokat hitelt vesztett emberekké.

Jézus tudja, hogy az evangélium továbbadásánál is számolni kell ezzel a veszéllyel. Ezért fordul figyelmeztetéseivel a tanítványok felé. Azok a szavak, amelyeket itt hallottunk, és amelyekről Lukács Jézusnak a sík mezőn elmondott beszédében számol be, ezt a figyelmeztetést mondják el különböző kifejezésekkel: Vigyázzatok arra, hogy ne csak tanítsatok másokat az evangélium szavaival, hanem életeteket is ez vezesse. Nézzétek magatokat kritikus szemmel. Ne keltsetek olyan benyomást másokban, mintha ti nem élnétek a hirdetett tanítás szerint.

Az evangélium figyelmeztető szavaira nagyon fogékony volt Assisi Szent Ferenc. Élettörténete egy megható eseményt beszél el róla. Ferenc már majdnem teljesen vak volt, szomorúság nyomasztotta lelkét, és ennek hatására vágyakozott Bernát testvérnek a társaságára, aki kísérője volt, amikor mentek valahová. Ezért elment az erdőbe, ahol a testvérnek a remetekunyhója volt, ahol ő imádságos életét élte, és hangosan hívta őt. Gyere, beszélgess egy kicsit a vak emberrel. Ő azonban nem válaszolt erre, bár Ferenc háromszor is megismételte hívását. Így Ferenc szomorúan és kissé megbántva tért vissza kunyhójába. Az elbeszélés csak enyhén utal a szívében felébredt elégedetlenségre. Azonban amikor Ferenc észrevette ezt, imádkozni kezdett. Isten pedig ismertté tette előtte, hogy Bernát testvért nem terhelte semmilyen bűn azért, mert nem válaszolt hívására. Ugyanis annyira elmerült imájában, hogy nem hallotta meg a hívó szavakat. Amikor Ferenc így megismerte a valódi helyzetet, azonnal visszatért a testvérhez. Őszinte szívbeli alázattal kért tőle bocsánatot azért, mert rosszat gondolt róla.

Mi alig tudjuk igazán felfogni, amit itt Ferenc tett. Eljárását egészen különlegesnek tartjuk. Azonban példája azt hirdeti, hogy Jézus figyelmeztetése a lelki vakság veszélyeire, nála termékeny talajra találtak. A kezdődő lelki vakság veszélyének elhárítását fontosabbnak találta, mint a segítséget, amelyre rászorult testi vakságában. Amikor ez nyilvánvaló lett előtte, rögtön visszament Bernát testvérhez és nyíltan bevallotta előtte hibáját. Viselkedése arról tanúskodott, hogy komolyan vette Jézus figyelmeztetését: "Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak azután törődj azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből." (42.v.) Ha tehát valaki folytonosan mentséget talál a maga számára szeretetlen viselkedéséért és azért is, hogy miért nem figyel jobban Isten szavára, ez vakká tesz minket önmagunk előtt és Isten előtt is.

A mai evangéliummal kapcsolatban nekünk is fel kell tennünk a kérdést, vajon Jézus figyelmeztető szavait ne vegyük-e mi is magunkra. Ez Jézus tanítványai között mindenkinek szól, akinek valami módon tanítói küldetése van mások felé. Papok és hitoktatók, nevelők és szülők gondolkozzanak el azon, vajon mennyire vonatkoznak rájuk is Jézus szavai. E szavak azonban az egész egyházhoz is szólnak, amelynek az a Krisztustól kapott feladata, hogy az evangéliumot minden teremtménynek hirdesse. Ezért senki nem vonhatja ki magát az alól, hogy komolyan vegye Krisztus szavait, aki részt vesz az egyház küldetésében.

Ahol azonban a keresztények nyíltan és szeretettel fáradoznak életük krisztusi alakításán, ahol az igazi önismeretből alázat és az igazi alázatból komoly keresztény életstílus alakul ki, onnan elmarad az eredménytelenség és a tétlenség. Az ilyen hívek egyre mélyebben előrehaladnak Krisztus ismeretében, egyre bensőségesebb a kapcsolatuk hozzá. Egyre jobban megfelelnek a 2. Péter levél felhívásának: "Ezért annál inkább iparkodjatok, testvéreim, hogy hivatásotokat és kiválasztástokat jócselekedetekkel biztosítsátok, mert ha ezt teszitek, sohasem fogtok többé elbotlani." (1,10) MK


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: Az ember beszéde sokat elárul belső világáról.
S: Isten Jézus Krisztus által győzelmet adott nekünk a halál felett.
E: A szív bőségéből beszél a száj.

Az ember megismerhető arcáról, kezéről, járásáról, a szaváról és a tetteiből is! Van igaz szó, amely az igaz, egyenes szívből jön. És van üres és gonosz szó: fecsegés, ámítás, hazugság... Vannak életadó, gyógyító és segítő, és vannak összezúzó, romboló, gyilkos szavak. Miről ismerni meg a jó szót? Miről a jó embert? Mondhatnánk: a csengéséről! Egy benső zengzetről. Jó csengés a szívből szól, Isten szívéből. Lélek szól lélekhez, lélek válaszol léleknek.

Első olvasmányhoz / Sir 27,4-7
Szavai és tettei által mutatja ki az ember, mi van benne. Az igaz ember kötelessége, a bölcsnek adománya az, hogy nem hamarkodja el ítéletét, hanem tárgyilagosan mérlegel. Különösen óvatosan kell eljárnunk, amikor valakinek befolyást engedünk az életünkben. (Ám 9,9-10; Sir 31,26; Péld 27,21; Mt 7,16; Lk 6,43-44; Sir 19,29.30)

Válaszos zsoltár / Zsolt 92(91),2-3.13-14.15-16
Isten hűségéről dicsérő ének

Szentleckéhez / 1Kor 15,54-58
Minden élet fölött a mulandóság, a halandóság árnya lebeg. Csak Jézus föltámadása, mint keresztségünk ajándéka, adja meg a halhatatlanság reményét, az Istennel egyesült örök életet.
Isten örök világában nincs romlás, nincs halál. Át kell tehát változnunk, s a kezdet már megtörtént, a bűn, a halál tövise legyőzetett Jézus halálával és föltámadásával. Ez kötelez minket odaadó részvételre "az Úr művében", hálás dicséretre Isten iránt és a Jóhír szolgálatára. (15,54-55: Iz 25,8; Oz 13,14 # 15,57: Jn 16,33 # 15,58: Zsid 6,11-12)

Evangéliumhoz / Lk 6,39-45
Hogyan ismerjük föl a vallási vezetőt, hogyan tudjuk eldönteni tanítása igazságát? Jézus kétirányú választ ad: Annak, aki tanító és vezető akar lenni; és azoknak, kik vezetettek (vagy "félrevezetettek"). Jézus itteni szavai más összefüggésben szerepelnek Máténál, és értelmükben sokat mondók (Mt 15,15-20: a zsidóság vallási vezetői ellen; Mt 7,15-20 és 12,33-35: hamis prófétákról; Mt 10,24-25: a tanítványok küldetéséről). -- Aki mást vezetni kíván, annak éles, jó szeme és tiszta szíve legyen. Legyen "jó ember"! Tettein és szavain látszik ez, ahogy a jó fát is gyümölcséről ismerjük meg. (6,39: Mt 15,14; 23,16.24 # 6,40: Mt 10,24-25; Jn 13,16; 15,20 # 6,43-44: Mt 12,33-35; 7,16-18)

Szentségre várva
Jézus maga a "jó Fa", az Élet Fája. Ád is jó gyümölcsöt: igéi Isten igazságát árasztják, a Szentség Kenyerében isteni és emberi életben részesít bennünket.

Elmélkedés
Elhamarkodott ítéletek
Krisztus azt mondja Szent Pál ajkával: "Miért ítéled meg testvéredet?" és ismét: "Ne ítéljetek idő előtt, míg az Úr el nem jön." (1Kor 4,5) De miért mondja akkor Timóteushoz más helyütt: "Ints, kérj és feddj minden türelemmel!" (2Tim 4,2)? És újra neki: "a vétkeseket nyilvánosan fedd meg, hogy mind elriadjanak!" (1Tim 5, 20) Péterhez szólva az Úr maga mondja: "Ha vétkezik atyádfia, intsd meg négyszemközt... Ha nem hallgat rád, két-három tanú előtt. Ha azokra sem hallgat, jelentsd az Egyháznak: aki pedig az Egyházra sem hallgat, légyen neked, mint a pogány és a vámos! (Mt 18,15-18) Vagyis: kerüld el. Tehát nem csak feddeni, hanem büntetni is küldte a vezetőket. Miért adta volna a "kulcsok hatalmát", ha nem ítélhetnek, ha nincs joghatalmuk; hiába tudnak elméletben oldani és kötni. Ha nincs ítélkezés, végre is minden fölbomlik, Egyház, városok, otthonok... A következőkben azonban az Úr az értelmesnek világossá teszi a törvényt: "Miért látod a szálkát más szemében, mikor nem látod magadéban a gerendát?" Tehát nem tilt el attól, hogy ítélkezzünk (s főleg nem elöljárót), azokról szól, akik roskadoznak bűnök alatt, és másra taposnak, csak mert ez szerencsétlen és hibás. Gondol sok olyanra, aki marón ócsárolja szomszédját apró-cseprő hibákért, s maga gondtalan elköveti a legsúlyosabbakat. Ezekről szól! Mert a követőit nem terhelte ugyan súlyos bűn, mégis ezek is hibáztattak olyasmit, mint kezet nem mosni étkezés előtt vagy bűnösökkel és vámosokkal asztalhoz ülni... És ilyen bírálgatókról mondja máshol: "Megszűrik a szúnyogot és elnyelik a tevét!" (Mt 23,24)

Pál sem mondja, hogy egyáltalán ne ítéljünk, csak hogy ne ítéljük fölötteseinket, ne ítéljünk homályos esetekben, de a bűnös megfeddését éppen nem tiltja el! Ő is azokat a tanítványait feddi, akik ugyanazon hibákat elkövetve, szidják érte tanítóikat. Feddi a számtalan bűnben leledzőket, akik ugyanakkor rágalmazzák az ártatlant. Ilyenekre gondol az Úr is, és ijesztő könyörtelen büntetést emleget. "Mert amily mértékkel ti méritek, ahogy ti ítéltek, úgy fogtok ti is megítéltetni!" Nem a másik az, akit megítélsz, voltaképp, magadra mondtál kárhoztató ítéletet. Szörnyű törvényt hívsz ki magad fejére! Szigorú lesz a büntetés, amit magad készítesz. Mert ahogy a bűnbocsánatot minmagunknak kell elkezdenünk, hasonlóképp ez ítéletben is, kárhoztatásunk mértékét mi szabjuk meg. -- "Vesd ki a gerendát", javulj! Úgy kellene, ki-ki maga hibáját lássa legjobban, főképp magát javítsa, hisz legjobban magát szereti! Ott kezdd, ahol legnagyobb a baj s legközelebbi!... (Aranyszájú Szent János: Mások megítélése, 24. homília Mátéhoz)

+

A vakmerő ítélet kerülése
Magadra fordítsd szemedet, és mások cselekedetét meg ne ítéld. -- Mások megítélésében az ember hiába fárad, gyakrabban téved és könnyen vétkezik; de mikor magát megítéli és rostálja, mindig hasznos munkát végez. -- Amilyen kedvünk van valamihez, úgy ítélünk is róla; mert a helyes ítéletet a rokonszenv miatt könnyen elferdítjük. -- Ha kívánságunk tiszta szándéka mindig Isten volna, nem oly könnyen zavarna bennünket érzékiségünk idegenkedése. -- De gyakran bennünk rejlik titokban, vagy kívülről is belénk akad valami, ami magával ragad. -- Sokan alattomban magukat keresik abban, amit tesznek, és nem veszik észre. -- Látszatra jó békességben vannak, míg az ő akaratuk és nézetük szerint folynak a dolgok. -- De ha másképp történik, mint kívánják, csakhamar indulatosak lesznek, és megszomorodnak. -- Az érzületek és ítéletek különbsége miatt elég gyakori versengések támadnak barátok és polgártársak, sőt szerzetesek és ájtatos emberek között is. -- Régi szokást nehéz elhagyni, és a maga tetszésén túl senki sem lép örömest. (Kempis: KK, 1:14)

+

Szavunk -- szívünk
Veszedelmes portéka a szó: életre szóló sebet ejthet, teljesen megváltoztathatja akár egy jótett értékét is. Nem hiába írja Szent Jakab: "Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa... Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik Isten hasonlóságára vannak teremtve" (3,5-9).

A kereszténység az Ige vallása, egészen különös módon érzékennyé tett minket a szó iránt. Milyen érdekes figyelni Szent Pált! Többször elmondja, hogy nem az emberi bölcsesség elragadó szavaival akarja megnyerni hallgatóit, hanem Krisztus keresztjét hirdeti, a Lélek és az erő bizonyosságára támaszkodik. Mégis milyen gondosan fogalmaz! Ha keményen szól, nyomban visszakozik, ha sebet kell ejtenie, operáló késsel teszi, nem rozsdás bicskával.

Hát még ha azt tudnánk ilyen pontossággal, hogy Jézus hogyan beszélt! Sajnos az ő szava csak a hagyomány és az evangélisták alázatos közvetítésével jutott el hozzánk. Néha még így is majdnem lobot vet tőle a papír.

Jézustól azt is megtanulhatjuk, ami alfája és ómegája minden stilisztikának az irodalomban éppúgy, mint a köznapokban. A farizeusok azt mondták róla, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének nevében tesz csodákat. Erre így korholta őket: "Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, amikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól" (Mt 12,34).

A szánkra sem árt hát vigyáznunk, a szavak között is jó, ha eligazodunk. Legfőképpen azonban a szívünket kell hasonlóvá tennünk Jézuséhoz, akkor szavainknak sem lesz fullánkja. A valóságos emberi közlekedésben ügyetlen szavakon is átsugárzik az, amit Jézus a szív bőségének nevez, ahogy a szív sivársága is átsüt mindenen, a választékosan udvarias nyelvi formákon is. Aki szól, tegye megfontoltan és tiszta szívvel! Aki pedig odafigyel a másik szavára, ám legyen érzékeny, de ne keressen vértanú-szerepet. Ne csak a szavakra figyeljen -- riadtan és akadékosan --; fogadja be a szív üzenetét! (Jelenits: Élet és Evangélium, 72)

Gondolatébresztő képek:


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség