Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 26. vasárnapja

Dr. Benyik György 2004
Évközi 26. Vasárnap
Lk 16,19-31
Szegény Lázár


Ennek a történetnek más a főszereplője, mint amit várnánk. Talán ebben az esetben igaz, hogy Jézus Lukács evangéliumában, a szegények evangéliumában a társadalmat a szegények oldaláról szemléli. Amikor a gazdagok lakomáját leírja akkor nézőpontja ugyanaz, mint a kapukon kívül ácsorgó koldusnak a nézőpontja.
Pedig a történet a gazdaggal kezdődik. Igaz ennek az embernek nincs neve, pontosabban a neve csak annyi, „gazdag”. Pedig általában a gazdagoknak mindig nevük van. A szokásainak leírása is sematikus. Bíborba, bársonyba öltözött, és lakmározott, ez tipikus viselkedési módja a gazdagoknak. Még a tulajdonképpeni konfliktus is, sematikusan van leírva. Nem ad enni a szegény Lázárnak. Pedig a zsidó vallási gyakorlat szerint legalább egy vagy két házi koldust tartania kellett a gazdagoknak.
Lázár leírása is sematikus, a neve egyébként könyörületet jelent. Az elem, hogy a kóbor kutyák is megszánják és nyalogatják a sebeit, a hatás fokozására került a történetbe.
A történet itt színteret vált, és a halál tényének beiktatásával ennek a két embernek a konfliktusát közvetlenül az ítélő Isten elé helyezi. Itt nincsenek érvek, hanem ítélet van. Kedvező Lázár számára, kedvezőtlen a gazdag számára. Érdekes módon a nyomorúság gondolkodásra készteti a gazdagot, sőt még odáig fejlődik a személyisége, hogy aggódni kezd, a földön élő rokonai jövője miatt. Minden válasz, amit az Istentől kap, negatív. Nem lehet a pokol és a mennyország kapuját átlépni, nem lehet üzenni a földre, mert nem hiszik el. A történet vége rejtett utalás Jézusra, ha „valaki a halálból támad fel, annak sem hisznek.”
A szegények- gazdagok konfliktusának ez az elintézése bibliai és inkább a parabola sajátos céljait szolgálja, mint valóságos konfliktus. Valójában a szegények nem mindig ilyen elesettek és alázatosak. Inkább az elkeseredettség erőszakos tettekre sarkalja őket. Sőt az újabb szociális ideológiák, fel is ruházzák a szegényeket a szerzéshez való joggal. A „megélhetési bűnözés” fogalmának kitalálása, az erőszakos szegények felmentését szolgálja a mai társadalomban.
Ebben a történetben azonban szegénység és gazdagság nem pusztán szociális ellentétként áll szemben egymással, hanem emberi magatartás szintjén. Az emberi konfliktusok mögött nem csak eltérő pénzek, hanem eltérő magatartás, eltérő erkölcsi viselkedésmód húzódik meg. Itt a gazdag, embertelen. Nem szükségképpen az, hanem mert úgy érzi, a vagyona feljogosítja arra, hogy minden etikai korláton átlépjen. A nyomor szolidárissá, a gazdagság indviduálistává tesz.
Kicsinyre zsugorodott bolygónkon, a szegénység és gazdagság, a lenézés és a nyomor szolidaritása új konfliktust teremt. Mi már nem vagyunk szegény ország, de nem fejlődött ki a szolidaritás sem bennünk. Úgy érezzük, a mi vagyonunk még nem kötelez jótékonykodásra. Pedig Isten törvényei ránk is vonatkoznak, és számon is kéri azokat rajtunk.

Kiss Ulrich SJ 2004
 

26. ÉVKÖZI VASÁRNAP C ÉV_2004_09_26.

Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong

Lk 16,19-31

Kinek szól ez a történet? Felületes olvasatban a „gazdagoknak”, hogy megtérjenek. Mások szerint a szegényeknek. „A régi mese” – mondanák ezek: „a szegényeket vigasztalják, hogy majd odaát jobb lesz, addig tűrjenek.” Valójában a történet a szakadékról szól. Arról, hogy egy elvetélt életet és az ítéletet, amelyet az maga után von, semmi és senki nem változtathatja meg, ha egyszer életünk véget ért. Arról, hogy időben kell választani, hogy melyik oldalon állunk. A baj nem a gazdagsággal van, hanem a gazdagok részvétlenségével és önelégültségével. Mindig is lustának tekintették a Lázárokat, akik hibásak sorsukért. Ebben a filozófiában osztozik a Hitgyülekezet a hindukkal: míg az egyik Isten kegyelmének tulajdonítja a gazdagságot, a másik a „karmával”, „korábban” felhalmozott bűneinkkel magyarázza a páriák sorsát. Így is-úgy is, minden úgy van jól, ahogy van. Ne bolygassuk a világ rendjét. A „Fahrenheit 9-11”-ben egy nagyhatalom önbizalomtól és elégedettségtől sugárzó elnöke a világot két részre osztja: azokra, akiknek van, és azokra, akiknek több van. Hallgatói elégedett tapssal jutalmazzák a szellemességet. A teremben persze egy Lázár se volt. A történet arról szól, hogy azoknak, akiknek az ételmaradékból se jut, nevük van. Az öntelt bíborba és patyolatba – ma szmokingot mondanánk – öltözöttek neve nem marad fenn. Bizony, majd ők is szívesen vennék, ha egy nyomorba bombázott közbenjárna értük. Akkor majd felismerik, hogy protekcióra van szükségük. Nekik, akik protekciót osztogattak. S nekik is fel kell majd ismerniük a szakadékot, amely áthághatatlan és kikerülhetetlen. Jobb, ha még ma felismerik, hogy ezt a szakadékot maguk ássák, szélesítík és mélyítik, nap mint nap. Hogy ők maguk rombolják le a részvét és együttérzés ma még lehetséges hídjait.

Szóval mégis a „túlvilági kompenzációról szól a történet?” A karma ábrahámi változata lenne? Korántsem! Arról szól, hogy vannak, akik a részvét helyett szabadon a dőzsölést választják, és ebben a szemléletben semmi se ingatja meg őket. A Lázárok nem maguk választották a nyomort. A gazdagok, akik átlépnek rajtuk, amikor néha kilépnek palotáikból, viszont maguk választották későbbi kínjaikat. S ebben a spiritizmus, amely oly divatos e körökben, éppúgy nem segít, mint a reinkarnáció. Egy életünk van, ezzel kell elszámolni. „A” gazdag ma nem egy kivételes személy, hanem egy egész civilizáció, amely Lázárok százmillióit egyszerűen Harmadik vagy Negyedik Világnak nevezi. Pedig egy világ van, amelyben mindnyájunknak neve van, amelyben mind felelősek vagyunk egymásért. A kockázat fennáll, hogy nekünk éppúgy nem hisznek azok, akiknek van „Mózesük és prófétájuk”. Mi viszont, ha tényleg hiszünk a Halottnak, aki feltámadt, ki kellene mennünk a kapuk elé, és meg kellene vendégelnünk a Lázárokat. S talán be is kéne hívni őket otthonunkba.

Kiss Ulrich SJ

SZENTMISEKOMMENTÁR

Zsolt atya kommentára

„…NEHOGY ŐK IS IDE JUSSANAK…"
Mise saját, Dicsőség, Hitvallás, Eukarisztikus ima: VIIc.

BŰNBÁNATI CSELEKMÉNY
Kedves Testvérek! A múlt heti igeliturgiát tovább gondolhatjuk ma, a szívtelen gazdag és a szegény Lázár történetén keresztül. Ámosz próféta a csak önmaguk felé forduló gazdagokat megszégyenüléssel fenyegeti, Szent Pál apostol Timóteuson keresztül a hit jó harcára buzdít bennünket, hogy ne csak szavainkon keresztül, hanem cselekedeteinket át is felcsillanjon az evangélium ereje. Lukács evangélista az ellentétek szembeállításán keresztül mutatja meg, hogy teljes odaadással kell törekednünk az örök boldogságra. A rövid csendben vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy méltóképpen ünnepeljük hitünk, szent titkait.
(rövid csend)

Jézusunk, taníts meg minket, hogy törekedjünk az örök boldogság után, URAM IRGALMAZZ!
Jézus, segíts, hogy minden kételyt és közömbösséget le tudjunk győzni a te segítségeddel, KRISZTUS, KEGYELMEZZ!
Jézusunk, adj lehetőséget úgy élnünk, hogy tisztában legyünk erkölcsi kötelességeinkkel, URAM, IRGALMAZZ!

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, vezessen el bennünket az örök életre, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

HÍVEK KÖNYÖRGÉSE
Testvéreim, átgondolva Isten tanítását, forduljunk kéréseinkkel hozzá. Közös válaszként ismételjük: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
1. általános: Urunk, segítsd Egyházadat, hogy megtalálja az igazi evangéliumi szegénység útját, melyet te akartál. Minden megkülönböztetés nélküli és szabad útra hívtad. Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
2. olvasmány: Urunk, segíts minden testvérünket megtalálni az arányokat az életben. Segíts észrevenni, ha valaki gondokkal küzd. Adj nekünk segítő kezet, és értő fület. Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
3. szentlecke: Urunk, csak veled tudjuk megvívni a hit jó harcát, és elérni az örök életet. Szentlelked járjon mindig közben értünk, ha gondolataink, szavaink, cselekedeteink rosszra vinnének. Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
4. evangélium: Urunk, az örömhíren keresztül újra- és újra rádöbbenünk, hogy milyen kevesen birtokolnak sokat, és milyen sokan semmit. Add, hogy ennek ellenére tudjunk remélni és örülni a világunknak, és Lázáron keresztül felismerjük Isten kezéből élő ember titkát! Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
5. aktuális: Urunk, te vagy a szeretet és a béke. Add, hogy ezt az arcodat is felismerjük számtalan katasztrófa és a terrorizmus árnyékában, és abban a világban mely a háborúra készül. Add, hogy Egyházad, és II. János Pál pápa a világ püspökeivel együtt, tudjon imádkozni az áldozatokért, és a béke közvetítőteje tudjon lenni. Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
6. szentmise közösségünkért: Urunk, mi, akik együtt ünneplünk az eukarisztiában, taníts meg minket, hogy életünk a legnehezebb pillanatokban is méltó legyen hozzád. Mondjuk közösen: Térítsd feléd gondolatainkat, Urunk!
Urunk, Istenünk, add kegyelmedet, hogy szenvedő embertársainktól szívtelenül el ne zárkózzunk, és így és így örök boldogságunkat ne kockáztassuk. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

BEVEZETÉS A MI ATYÁNKHOZ
Kedves imádságunkkal, melyre Jézus tanított minket, kérjük Atyánkat, hogy tegyen bennünket méltóvá országának eljövetelére és tisztítsa meg szívünket minden egoizmustól, hogy képesek legyünk megosztani, amit kaptunk: Mi atyánk…

IMÁDSÁG
Urunk, te nagy árat fizettél azért, hogy segítsél rajtunk. Egészen szegénnyé lettél, hogy szegénységed által minket gazdagíts, és szabaddá tégy. Engedd, hogy értékelni tudjuk, és gyarapítani ezt közösségünkben. Add, Urunk, hogy vágyakozzunk országod felé. Add, hogy minden körülmények között megőrizzük derünket, és ha tudjuk, akkor orvosoljuk a világ sebeit. Sugalldd az igéken keresztül igazságodat, hogy mindig tudjuk, mi a helyes és jó út. Ámen.

-.-.-

Nikodémusi továbbgondolás közösségben:
„… NEHOGY ŐK IS IDE JUSSANAK…"

LITURGIÁRÓL
Szeptember utolsó hónapja mindig a Szentírás tiszteletére van szentelve. Ilyenkor jobban odafigyelünk, ajánljuk a testvérek figyelmébe.
A liturgián érződik, hogy közeledik az advent. Örökélet, ítélet, Isten országa a téma, de még egy történeten keresztül, mely már átmenetet jelent.
Lukács érzékenyen kezeli az emberi képeket, szimbólumokat. Így vagyunk a szívtelen gazdag és a szegény Lázár történetével is.

KÖNYÖRGÉS: rámutat és összefoglalja, ami most a lényeg: „… hogy teljes odaadással törekedjünk az örök boldogságra…"
OLVASMÁNY: Sion: prófétai írásokban találkozunk vele. Utal és jelenti azt, ahol az Isten lakik, és ahová egy igaz szemitának vágyódnia kell. Inkább ószövetségi fogalom és kép. Szamária: megvetett rész volt. Az ottaniakat sok csapás érte, mert, úgy tartották, hogy szembe szálltak a zsidók jahvekultuszával. Őket nem szerették a zsidók. József végzete miatt nem bánkódnak: József Izraelt jelenti.
SZENTLECKE: Pénz helyett inkább erényeket kell keresni, melyek a közösség életét szolgálják: jámborság, hit, irgalmasság cselekedetei.
EVANGÉLIUM: A gazdag név nélküli. Miért? Lázár (az Eleázárból): jelentése: Isten segít. A példabeszédben három erkölcsi vonatkozású téma összpontosul: 1. a név bibliai értelmezése 2. a vacsora, a gazdag asztala és a szegény morzsája 3. a gazdagság jelentésének szociális kiterjedése ˇ Milyen szociális enciklikákat ismerünk? ˇ Milyennek láttatja a zsidó gondolkodás a túlvilágot? Mi milyennek gondoljuk? ˇ Ismerünk-e a jótékonykodásnak nagy szentjeit? Környezetünkben? ˇ Kenyér szimbóluma mit jelent? Megtörés szimbóluma mit jelent?


Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: Van Mózesük, vannak prófétáik, azokra hallgassanak! Mózes és a próféták. A Szentírás szavai mutatják az Isten útját nekünk. Nem kell keresnünk különleges jeleket, feltűnő csodákat, mert megvannak a mindennapokban használható eszközeink, amivel Isten útját járhatjuk. A mai napon felmutatja az Egyház a Szentírást, hogy naponta szemünk előtt legyen. Olvassuk hát bátran, figyeljünk ma különösen is üzenetére.

Igeliturgia:

Olvasmány: Ám 6, 1a.4-7 Jaj a gondtalanul és elbizakodottan élőknek!
Szentlecke: 1Tim 6, 11-16 Vívd meg a hit jó harcát!
Evangélium: Lk 16, 9-31 Van Mózesük, vannak prófétáik, azokra hallgassanak!

Hívek imája:
pap: Testvéreim, Isten szól hozzánk a Szentírás szava által. Kérjük kegyelmét, hogy mindig készek legyünk meghallani szavát!
1. Segítsd meg Szentatyánkat, püspökeinket és papjainkat, hogy szavad hűséges hirdetői legyenek, hallgass meg Urunk!
2. Nyisd meg a gazdagok szívét, hogy észrevegyék a rászorulókat, és megtalálják az igazi segítség módjait, hallgass meg Urunk!
3. Segítsd meg a szegényeket, hogy nehéz helyzetüket irántad való szeretettel viseljék, és egyre szorosabban kapcsolódjanak hozzád, hallgass meg Urunk!
4. Segíts, hogy mindig figyeljünk szavadra, meghalljuk figyelmeztetésedet, hallgatni tudjunk rád, és megtegyük mindazt, amit általunk tenni akarsz, hallgass meg Urunk!
5. Add meg, hogy életünk áldozatai, a másik emberért végzett szolgálat a mennyei hazába vezessen minket, hallgass meg Urunk!
pap: Mindenható Istenünk! Szavad állandóan figyelmeztet és segít a helyes úton való haladásban. Add kegyelmedet, hogy minden ember javát szolgálva haladjunk utadon. Krisztus a mi Urunk által!

Áldozási könyörgés után: Hallgattuk Isten szavát, táplálkoztunk Jézus szent testével, most pedig küld bennünket az Isten, hogy jóságáról és szeretetéről tanúságot tegyünk.


Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A szentmise szövegeiben egyre többször megjelenik az Igazságos Bíró, az ítélkező Isten képe. A lélek remegve gondol bűneire. Az irgalmas Istenhez kiálltunk, bocsánatát, segítségét kérjük. Nem egy ismeretlen és végtelen magasan trónoló Istenhez imádkozunk, hanem a köztünk is jelenlevő Szentháromsághoz szólunk.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Csendes beszámoló családi körben a nap eseményeiről. A családfő válaszol, helyesel, figyelmeztet, megró, eligazít. Hívő közösségünk is család, ahol családfőként az Isten szól hozzánk. Ennek tudatában hallgassuk a szentírási olvasmányokat és a szentbeszédet.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az igazságos Bíró elítéli bűneinket. Az értük járó büntetés fő részét Jézusra helyezte. Jézus ezt nemcsak vállalta, hanem mint végtelen értékű áldozatot kezünkbe adta. Bemutatjuk önmagunkért, a velünk ittlevőkért, minden élő és meghalt keresztény testvérünkért, sőt az egész világ üdvösségéért. Kérjük Istent fogadja el alázatunk és bűnbánatunk jeléül.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten nemcsak igazságos Bíró, hanem szerető Atya is. Tanításából reményt és vigasztalást is meríthetünk. Kegyelme segít bennünket az újrakezdésben. Krisztus példája buzdít felebarátaink szeretetére. A szentmise bizalomra hangolt, hogy az Úr segítségével elnyerjük örökségünket az égi hazában.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

A mai vasárnapon a Szentírás kerül a figyelem középpontjába, mert az Egyház ezt oly fontosnak tartja. Fontosnak tartja amiatt, amit vall erről a könyvről. Mert az Egyház és tagja a megkereszteltek számára nem pusztán egy könyv ez, nem csak egy irodalmi remekmű, nem egy csak egy sikerkönyv, amelyet a legtöbb nyelvre fordítottak le, s amelyből rekordmennyiségű példányt adtak el világszerte. Ez a könyv számunkra is csak egy könyv, míg ki nem nyitják. De ha megszólal, ha szívvel olvassák ez a könyv az Isten szava. Ez a könyv az írott kinyilatkoztatás.

Ezt a szót, hogy kinyilatkoztatás sokszor használjuk igehirdetésben, katekézis során, de az az érzésem, hogy kevesen tudják meg, hogy mit is jelent valójában.

Hitünk alapigazsága, hogy az embert Isten teremtette, mégpedig saját képére és hasonlatosságára, s belé oltotta az utána való vágyakozást. Ez a természetes vágy az Isten után saját értelmére hagyatkozva mindössze annyit tud meg az Istenről, hogy kell lenni egy végtelen tökéletes lénynek, akitől ered az egész világ. Isten nem hagyott tudatlanságban minket, hanem maga nyilatkozott meg magáról. "Jóságában és bölcsességében az Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát." Ez pedig abban áll, hogy Jézus Krisztus által a Szentlélekben isteni természetében részesít minket. A kinyilatkoztatásban tehát Isten az emberek tudomására hozza, hogy szereti őket, Jézus Krisztus által megváltja őket, s Jézus Krisztus által isteni életében részesíti őket.

Isten ezt a kinyilatkoztatást előkészítette az Ószövetségben, majd a végső korszakban Fián keresztül beszélt hozzánk. Jézus Krisztus puszta személye, jelenléte már kinyilatkoztatás, melyet teljessé tesznek szavai, tettei, cselekedetei, de főleg halála és dicsőséges feltámadása és a Szentlélek eljövetele.

Ennek a kinyilatkoztatásnak az írott rögzítése a Szentírás, a Biblia, amely egyszerre isteni és emberi mű. Isteni mű, mert a Szentlélek sugalmazása működik abban, hogy a szent szerző, a hit és az erkölcs dolgait tévedhetetlenül közölje. Emberi mű, mert a szerző tehetségére, képességeire, korának kultúrájára van bízva, hogy ezt az örök isteni igazságot hogyan önti formában.

Sajnos azonban a mai magyar valóságot tekintve nem egészen úgy áll a dolog, hogy valóban a Szentírás ilyen fontos és közkézen forgó könyv lenne. Ennek véleményem szerint két oka van. Egyik oka a televízió és a rádió betörése életünkbe. Ez lecsökkentette, sőt nagyon sok embernél teljesen visszaszorította az olvasásra fordított időt. Gyászosan szegény az olvasókultúránk. A legtöbb ember legfeljebb a napi újságot futja át, s az összes többi információt úgyis megkapja a TV-ből, vagy a rádióból. A gyerekeknél tapasztalom, hogy mintha a fogát húznák, olyan kellemetlen ha olvasnia kell, például a kötelező olvasmányt, ha egyáltalán elolvassa, s nem a videotékából kölcsönzött filmről nézi meg. Sokszor fiataloknál, sőt felnőtteknél tapasztalható, hogy ha hangosan fel kell olvasnia úgy olvas, mint egy kisiskolás, egyszerűen azért, mert nem gyakorolja az olvasást, nem olvas. Másik oka a Szentírás kevésbé olvasottságának, hogy azok is akik olvasnak - akár keresztény ember lévén vallásos irodalmat - ritkán akad a kezébe a Szentírás. Egészen egyszerűen azért, mert nem könnyű olvasmány.

A Szentírás nehéz olvasmány. Aki már próbálkozott vele az tudja, hogy nem valami izgalmas kalandregény stílusában van megírva, melyet nem lehetne letenni. Nehézsége abból fakad, hogy egy gyökeresen más kultúra és gondolkodásmód légkörében írták. Ahhoz, hogy megértsük a Szentírás üzenetét, részben bele kell helyezkednünk ebbe a más kultúrába, más gondolkodásba. A Szentírás tehát magyarázatot igényel. Ennek az értelmezésnek a hiteles magyarázója számunkra, katolikusok számára az Egyházi Tanítóhivatal, melynek iránymutatásai alapján készülnek a különböző Szentírás-kommentárok, melyeknek száma magyar nyelven örvendetesen megemelkedett az utóbbi években.

De sajnos a Szentírás olvasottságára tett erőfeszítéseink nincsenek arányban az olvasottság növekedésével köztünk katolikusok között. Meg kell vallani, hogy a Szentírás olvasottságában például a szekták leköröznek bennünket. Igaz, hogy nálunk nincs egységes magyarázat, és mindenki saját szakállára értelmezi azt amit olvas, de tény, hogy ők sokkal többet forgatják a Szentírásaikat, mint mi katolikusok. Mi katolikusok, ha vallásos könyvről van szó, inkább előnyben részesítünk más könnyebb olvasmányokat. Például előszeretettel kapkodják a különböző egyházi részről még meg nem erősített Mária-jelenésekről szóló kiadványokat és rongyosra olvassák. Nem azt mondom, hogy nem szabad ilyet olvasni - félre ne értsetek. Hanem azt mondom, hogy bárcsak a Szentírást is így olvasnátok rongyosra!

Olvashatod a Szentírást tehát úgy, mint irodalmi remekművet, amely pillanatnyi szellemi élvezetet jelent számodra. Olvashatod úgy, mint történelemkönyvet, amelyet minden oldalon meg lehet kritizálni, s ebben a kritizálásban leled örömödet. De lehet úgy is olvasni, mint Isten szavát, amely tehozzád is szól személy szerint, melyet meghallhatsz az imádkozva olvasás csöndjében.

Azt szeretném, hogy ez a mai vasárnap ne csak egy olyan megemlékezés legyen számodra a Szentírásról, mint például október 23., amikor megemlékezünk az '56-os forradalomról, s az év többi napján szótlanul elmegyünk mellette. Szeretném, ha beszédemből ne csak ennyi maradjon meg most számotokra: jó volt, vagy unalmas volt; rövid volt, vagy hosszú. Szeretném, hogy - Isten eszközeként - beszédem után rendszeresen kézbe vennétek a Szentírást, mint Isten szavát, és hallgatnátok rá. De sajnos az élet csalódásai azt mutatják számomra, hogy egyetlen beszéd után - legyen az akármilyen - általában minden megy a régi kerékvágásban tovább, s továbbra sem lesz időtök és türelmetek Isten szavát olvasni-hallgatni. Jó volna, ha most az egyszer nem így történne, jó volna, ha most az egyszer kellemesen csalódnék.

Ámen.


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: A próféta azzal fenyegeti meg a dőzsölő gazdagokat, hogy megszégyenülnek és számkivetésre jutnak.
S: Tartsuk meg a parancsokat Urunk eljöveteléig!
E: A szívtelen gazdag elnyeri méltó büntetését, a szegény Lázár pedig üdvözül.

A francia Pascal mondta: „Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a kereszténység Istene: a szeretet és vigasztalás Istene. Eltölti az ember szívét és lelkét, azokét, akik övéi. Olyan Isten, aki belül érezteti velük egyszerre nagy nyomorukat és az Ő végtelen irgalmát." -- Nemcsak a szegények nélkülözése tesz minden bővelkedést kétségessé. A veszély, melyben a gazdag forog, voltaképp (sőt épp) nem abban áll, hogy elvesztheti vagyonát, hanem hogy a vagyona tartja őt lekötve, szolgaként, a vagyon lesz urává, zsarnokává. És ott a veszély, hogy a gazdag életében, lelkében már nincs hely Isten kincsei: szeretete és vigasza számára. Oly országokban, ahol a szegény-gazdag probléma nem pénzügyi, hanem lelki, még fenyegetőbb ez a veszély: elfoglal pénzes tőkést és pénzéhes szegényt egyaránt. Amit birtokolni szeretne, az éppúgy zsarnokává lesz, mint amit birtokol. A szociális kérdés anyagi-marxi kiélezése itt a legvészesebb. A földi éhség (és állandó emlegetése) a másik Kenyér éhét lopja ki a szívből és elméből. A földi éhség megoldása tehát csak első lépés, bár sokak szemében -- tévesen -- az „egyetlen szükséges."

Első olvasmányhoz / Ám 6,1.4-7 A múlt vasárnapi feddőbeszédet folytatja Ámosz, hasonlóképp az ítélet-jövendölést. A Kr.e. 8. század tehetőseihez szól a feddés. „És mit törődtök ti József pusztulásával?" A korabeli nyelvhasználatban „József háza" = Izrael = Isten népe. (Mit törődik a gazdag Isten népével és lelki ügyeivel?) Büszkén emlékeznek tehát az ősatyára, aki Egyiptom alkirályává emelkedett, de elfelejtik, hogy épp testvérei adták el rabszolgává. A „József háza" cím tehát kötelezi őket, hogy legyen gondjuk szegényre, éhezőre: de a vagyonosak épp a fordítottját teszik. „Ezért kényszerülnek számkivetésbe", főleg a gondtalanok, a magabiztos felső réteg. Meg kell tanulniuk, hogy mi az Úr szemében a jog és igazság. (Lk 6,24; Ám 5,7-15; 8,4-8; Jak 5,1-5) Válaszos zsoltár / Zsolt 146(145),7.8-9.9-10 Isten az Úr és segítő

Szentleckéhez / 1Tim 6,11-16 Előbbi szakaszában e levél a pénzvágyról szólt, mint minden gonosznak gyökeréről, mely még a hitet is kiölheti. Még egyházi elöljárók sem mentesek e veszélytől. Noha Timóteus nem szorul erre az intésre, de neki s nekünk szól egyenesen, hogy mit tegyünk, hogy rendezzük be életünket. Kétszer is említi itt a „jó hitvallást": Timóteus keresztelői hitvallását (avagy a püspökké szenteléskor tett fogadalmát) és Jézus nagy tanúságtételét, melyet az Úr igéjével, életével, kínszenvedésével és halálával tett Isten igazságáról. Őbenne fejeződött ki Isten szeretete, Őbenne lesz látható Isten királyi fönsége. Ez bekövetkezik „az alkalmas időben", addig pedig tart az Egyház ideje, a virrasztás, próba és helytállás kora. (6,11-12: Gal 5,22-23; 2Tim 2,22; Tit 2,2; 2Tim 4,7 # 6,15-16: 5Mz 10,17; Zsolt 136,3; Dán 2,47; Jel 17,14; 2Mz 33,20; Jn 1,17-18)

Evangéliumhoz / Lk 16,19-31 Csak Szent Lukács őrizte meg a dúsgazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszédet (l. még 18. vasárnap). A többi szentírónál tisztábban hangsúlyozza a veszélyt, amelyet a vagyon jelent. Ezért nyilván külön utánajárt Jézus erre vonatkozó szavainak. A gazdagságról magáról Jézus nem fejtett ki külön tant. Őt a gazdag lelke érdekli, aki vagyonától függ, s nincs semmi mása, nem tekint kincsnek mást, csak az anyagit. Sem Mózes, sem a próféta, de senki halálból visszatérő sem tud áttörni ezen a rögeszmés páncélon, amely körülveszi a dúsgazdag szívét-agyát-fülét... Fölvetődik a kérdés: „Hogy üdvözülhet egy ilyen szegény gazdag? A válasz Lukácsnál hangzik (Lk 18,27): „Ami emberileg lehetetlen, Istennél megvalósulhat." Mert mindnyájunknak, de a gazdagnak különösen, Isten ingyen adománya és műve, ha szívünk megnyílik az isteni hívásra. (16,21: Lk 15,16 # 16,22: Mt 8,11 # 16,25: Lk 6,24-25 # 16,31: Jn 5,46-47; 11,47-48)

Szentségre várva „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, csak hogy az Ő szegénysége által ti gazdaggá legyetek!" (2Kor 8,9) Elmélkedés Kín Városa A kárhozatot éppen a megbántott, megcsúfolt, kárvallott Szeretet teszi érthetővé, sőt -- szükségessé! „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette!" -- Ebben benne van az is: Az ember kísértve van a bűnre (kárhozat-veszélyben forog)! Nem kegyetlen dolog-e Isten részéről eltaszítani magától és a kínok emésztő tüzére vetni azt az embert, akit maga Isten alkotott olyan esékenynek és gyarlónak, hogy a bukás, vétkezés szinte második természete? Elméjének kötöttsége, szívének állhatatlansága, vágyainak csapongása, a külső világ csábítása, emberek és helyzetek nyomása, a konstitúció és öröklöttség terheltsége -- nem inkább ezekből fakad-e a bűn, mint tudatos gonoszságból, Isten-tagadásból, Isten-ellenes lázadásból? Nem siet-e minden bűnösnek annyi mentő körülmény a segítségére, hogy a legszigorúbb bíró is, ha a törvény betűje értelmében kénytelen volna is elmarasztalni a vádlottat, éppen a mentő körülményekre való tekintettel, a törvény szellemében, mégis fölmentő ítéletet hozna? Az univerzalisták, az irgalmasszívűek örök-kárhozattagadásának körülbelül ez a teológiája és egyben a filozófiája. És mégis igazat adtunk Danténak, aki a pokol föliratában azt a mondatot is olvasta, hogy „fecemi'l primo Amore" (az Ős-Szeretet alkotott engem): a kárhozat is az ős Szeretetnek, tehát a mérhetetlenül irgalmas isteni szeretetnek műve. Hogyan lehetséges ez? Mindenekelőtt meg kell tisztítani a szeretetet, és vele az irgalmat is, azoktól a mozzanatoktól, melyeket emberi tökéletlenség, korlátoltság, elvtelenség rakott rá. Nevezetesen meg kell látni, hogy nem irgalom, hanem perverzitás az az irgalmas lelkület, mely csodálatosképp éppen a gazságot, vagy legalábbis a negatívumot keresi és találja meg irgalma tárgyául. Gondolok itt arra az irgalomra, mely egy fél világ törvényhozását meg tudja mozgatni például a törvénytelen anyaság érdekében, ugyanakkor, amikor a törvényes anyaság számára nincs egy szava; mely tud börtöntöltelékek érdekében humanitárius világmozgalmakat indítani, amikor a becsületes, csöndes szenvedők számára még szeme sincs, nemhogy szíve és szava; az az irgalom, mely tud állatkínzás ellen egyesületeket egyesület után alapítani, az emberkínzás azonban hidegen hagyja. Az igazi irgalom és szeretet egyetemes. És ha van egyáltalán különbség hűség és lázadás, jámbor lelkület és istentelenség, fegyelem és züllés között, akkor az irgalom a hűeknek, a békés jámboroknak, fegyelmeseknek, áldozatosoknak is szól; s lehetetlen azt a lázadókkal, istentelenekkel és züllöttekkel szemben úgy gyakorolni, hogy irgalmatlanság ne legyen amazokkal szemben. Nem gondolom, hogy merné valaki irgalmas tettnek minősíteni, ha irgalom címén a fegyház lakóit egyszer csak úgy rászabadítanák a békés dolgozókra... Isten a halált nem alkotta és nem örül az élők vesztének; az az Isten nem úgy áll az emberrel szemben, hogy lesi, mikor bonyolódik bele a bűn tőrébe, hogy azután hirtelen lecsapjon reá; hanem hosszútűrő és kegyes, és nem akarja, hogy egy bűnös is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen (2Pt 3,9). S ez a kárhozat nagy igazolása: az ítéletben és minden egyes elítéltnek lelkiismeretében kigyullad az ítélet megokolása: Nem Isten ítélt el engem, hanem magam: nem Isten irgalmán múlt, hanem az én igyekezetemen. Az isteni irgalom és szeretet nem jár más úton, mint az isteni igazság és bölcsesség. Ez az örök Valóság kiváltsága és jellemzéke, amit Szent Ágoston az ő csattanós módján így fejez ki: „Istennek minden tulajdonsága az ő lényege". Tehát az ő irgalma egyben az ő igazsága stb., és a kettő egyúttal az ő bölcsessége. Ez a bölcsesség pedig szent bölcsesség, és mint ilyen, nem teheti meg, hogy fehérnek mondja azt, ami fekete, világosságnak azt, ami sötétség. Ha prófétája által jajt kiált azokra, kik az igazat hamisnak mondják és a hamisat igaznak (Iz 5,20), ez a jaj visszahullana Őreá magára, ha egyoldalú irgalomból eltörölné a kárhozatot. Mert akkor egy színvonalra süllyesztené a hűséget és hűtlenséget, istenességet és istentelenséget, alázatot és hybrist [gőgöt]. Hisz a végén csattan az ostor; és ha előbb-utóbb egy végre jutna igazság és gazság, egyforma értékű is volna, és mindegy volna a lelkiismeret számára, melyiket vállalja. A kárhozat tehát nem más, mint az erkölcsi rend megpecsételése, mint elmozdíthatatlan határkő, mely szétválasztja a világosságot a sötétségtől. (Schütz: Örökkévalóság, 256)

+

Isten akarta, szegény, hogy e földön élne közöttünk, hogy dús, adni tudó bűneitől szabaduljon. (Szent Ágoston)


Forrás: www.katolikus.hu

Lázár tanít Lk 16,1931 Jézus példázatát hallgatva a gyermekeknek készült "képes biblia" nyílik ki a szemünk előtt: magunk előtt látjuk a fényes palotateremben egyedül lakmározó gazdagot, akit szolgák kínálnak minden földi jóval, meg a fekélyekkel borított koldust, az öreg Ábrahám kései unokáját, valamint a sebeit nyalogató kutyákat. Az előzőt egy vihar képe egészíti ki, a másikat egy tavaszi mezőé. Ám mégsem olyan "vicces" mindez, mert itt végső dolgainkról, mennyországról és pokolról, életünk legkomolyabb esélyeiről van szó.

1. Az elbeszélés egyik érdekessége, ami csak tüzetesebb tanulmányozása után rémlik elénk: Lázár és a gazdag között nem hangzik el ítélet, csönd van: "történt, hogy meghalt a koldus meghalt a gazdag is" Aztán következik Lázár csöndje: a megnyomorított, megalázott, kizsákmányolt ember egyetlen szót sem szól az egész példabeszédben. Ez a szociális igazságosság szótlan ítélete. Itt nincs szükség bírói ítéletre, mint az utolsó ítéletről szóló panorámikus jelenetben: "Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot távozzatok tőlem átkozottak" (Mt 25,34,41) ám a következtetés ugyanaz: "amit nem tettetek egyel is a legkisebbek közül, azt velem nem tettétek" (uo. 45. v). Az igazság a halál órájában szinte kipattan, nyilvánvalóvá lesz, föltárul. Amikor befejeződik ez a földi pálya, akkor lehull a lepel: az egyik itt talál helyet, a másik ott, de micsoda különbség! Az egyház az idők folyamán az evangélium egésze nyomán sokszor megfogalmazta (élesen az újkortól) szociális tanítását: "hatalmas különbség van "birtoklás" és "létezés" között. Kevesen birtokolnak sokat, és sokan szinte semmit. A baj nem a 'birtoklásban' mint olyanban van, hanem a birtoklás módjában, amely nincs tekintettel a javak minőségére és értékrendjére, (minden dolog) alá van rendelve ugyanis az ember létének és elhivatottságának" (Sollicitudo rei socialis, 28. pont).

2. Lázár egy árva szó nélkül az emberi lét öröméről tanít: elárulja a teljesen Isten kezéből élő ember igaz életének a titkát. Lehet, hogy hosszú éveken át a félvad kutyák iránti ösztönös vonzalma enyhítette kínjait, lehet, hogy elhantolásánál senki sem volt jelen, lehet, hogy lesajnált, kinézett ember volt mindig, mégis az ő nevét tudja az Isten, fennmaradt az evangéliumban, s odaát rögtön Ábrahám kebelére viszik (amit a zsidó gondolkodás a túlvilági lét boldogság netovábbjának tartott). Egykori ura siránkozása nem érintheti Lázár nyugalmát, nem kell megszólalnia, nem kell elmennie a gazdag ember rokonaihoz, semmit sem kell tennie már. Tulajdonképpen a kép már itt is nyugvópontra juthatna, ám az epizód folytatódik, a gazdag embernek Ábrahámmal folytatott párbeszédével. Megdöbbentő, hogy a földi javakkal oly nagyvonalúan bánó gazdag szeme odaát nyílik meg, most lát igazán. Merthogy odaát, a túlvilágon már csak igazul lehet látni, még a pokolban is! Itt a Földön el lehet hallgattatni a lelkiismeretünk szavát, lehet keménynek, dacosnak, dölyfösnek, beképzeltnek lenni, odaát nem. A gazdag olyat tesz, amit még talán soha: kér, könyörög, előbb önmagáért, aztán testvéreiért. A dialógus meglepő csattanója: "van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk!" Ha rájuk nem hallgatnak, akkor a föltámadt Krisztust sem akceptálják. Odaátról nincs visszaút, de idelent megvan minden lehetőségünk, amit Isten adhat nekünk, hogy ne csak birtokoljunk, hanem lenni is tudjunk, embernek lenni, nyomort enyhíteni, adakozni, segíteni.

3. Szeptember 27-én egy derűs, okos, és főként jószívű papot ünnepelünk, Páli Szent Vince személyében. A XVII. századi Párizs utcáin 100 ezer koldus, számtalan kitett gyermek bolyongott és a gályarabok embertelen munkára voltak fogva. Az ország egyharmada egyházi birtok volt és az akkor még gazdag francia egyház pénzelte a vallásháborút. Ez a szólás járta ekkor: "Két úr van ebben a városban: az egyik a mindenható államminiszter, Richelieu, a másik a mindenkit szerető Vince úr!" Szervezett beteggondozást, élelmezést, ruhaellátást, egyesületet a Karitász asszonyainak, az első klauzúra nélküli rendet az irgalmas nővéreknek, komoly képzést a papságnak. Sugárzó felebaráti szeretetével az egész francia egyház arculatát megváltoztatta. Az már csak a dolgok érdekes egybeesése, hogy az általa alapított missziós papok társaságát, első házuk nevéről, Szent Lázárról lazaristáknak nevezik. Szent Vince meg volt győződve arról, hogy az irgalmas szeretet emeli föl a világot! Az egész világ sebeit nem orvosolhatom, én nem etethetek minden koldust és azt sem tudom, mivel teszek nagyobb rosszat, ha nem adok, vagy ha adok alkoholra. Ezek a gondolatok mindannyiunkban felmerülnek: a mai evangélium azonban nem akar nyugton hagyni, hogy keressük a mi Lázárunkat, hallgassunk Mózesre és a prófétákra, főként pedig Jézusra, aki nagy árat fizetett azért, hogy mindannyiunkon segítsen: "Ő, a gazdag szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk" (2 Kor 8,9) a legértékesebbel, az örök élettel. Biblia-vasárnap van, ne csak tiszteljük a Könyvek Könyvét, hanem tanuljunk is belőle! (Pákozdi István) MK

Gondolatébresztő képek:


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség