Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, C év, évközi idő 27. vasárnapja

Fülöp Ákos 2016

Növeld bennünk a hitet!
Mit jelent számomra a hit? Földi viszonylatban jelenti, hogy képes vagyok valamit elvégezni. Hiszem, hogy meg tudom tenni, ezért belevágok. Ismerem önmagamat, tudom, mi a lehetséges és mi a lehetetlen.  Bizalommal és bátorsággal járom életem útját, teszem a dolgomat. Persze szükségem van megerősítésre, biztatásra, amelyet az elvégzett munka eredménye vagy a másik ember támogatása ad. Ennek a hitnek, bizalomnak növekedését is kérnünk kell Istentől.
Ugyanakkor a hit Isten felé fordulás. Megnyitom felé szívemet és értelmemet. Hallom szavát, elfogadom tanítását, válaszolok hívására.
A hit két területe szorosan összekapcsolódik. Biztosabban járom földi utamat, végzem mindennapi munkámat, ha az Istenbe vetett hitem erős, megtapasztalom kegyelmi segítségét napról napra. Éppen ezért fontos, amire Pál apostol buzdít – nem csak Timóteust –, hogy szítsam fel a kapott kegyelmet.
A hit cselekvésre indít. Hitből fakadó tetteim láthatóvá teszik Isten kegyelmét. Egyrészt tudatosan kell figyelnem arra, hogy életemnek hitem legyen az irányítója. Ugyanakkor azt is megtapasztalom, hogy fokozatosan automatizmussá is válhat, beleivódik életembe, természetessé, magától értetődővé lesz.
Manapság azt látjuk itt Európában és saját környezetünkben, hogy hitünk meggyengült. Már nem természetes, hogy hitünk szerint élünk. Már nem látható rajtunk, hogy kihez tartozunk. Éppen ezért ma még inkább aktuális a tanítványok kérése: Növeld bennünk a hitet!

 

 

Kiss Ulrich SJ 2004

Egyik hittanosom nemrég egy közös elmélkedésen úgy kommentálta az aznapi evangéliumot, hogy Jézus már megint meglepte. Bizony, engem is. Jó példa erre a mai evangélium.

Kérhetünk-e nagyobbat, többet és értékesebbet, mint hitet? A tanítványok azonban azt kérték, növelje bennük a hitet”. Jézus válasza arra utal, hogy a hit különös „dolog”, nem mérhető, nem méricskélhető, – következésképpen nem is összehasonlítható – mint szinte minden a világon, hanem vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor viszont elképesztő, mindent felülmúló ereje, hatalma van. A példa, amit Jézus bizonyítékul ad, képtelenségnek tűnik. A hitet látszólag a csodák, a megfoghatatlan, a félelmetes világába utalja. Ha azonban képesek vagyunk a kép mélyebb értelmét megragadni, megértünk valami lényegeset a hitről: hatalma, ereje, gyengeségében van. Hadd magyarázzam meg: a fa – minden fa, nemcsak a szederfa – életképtelen gyökerei nélkül. Ha tudna – de nem tud – helyet változtatni, mint az állatok, nem lenne többé fa. A hit az a hajmeresztő kaland, hogy feladom biztos gyökereimet, és mintha ez nem volna elég, a teljes bizonytalanságban, a lét elképzelhető határain túl, verek újra gyökeret. Mindezt engedelmességből teszem. Mert hitem parancsolja, de egyúttal erőt is ad rá. Így fogadta el Mária és Erzsébet anyaságát – és korábban Sára – így kerekedett fel Ábrahám, így vezette a népet Mózes. Garanciák nélkül. Volt már ilyen képtelen kalandom – kérdezhetem magamtól. Ha igen, van hitem. És aki egyszer „gyökeret vert a tengerben” az mindig érezni fogja az energiát, ami a mustármagnyi hitben rejlik.

Félelmetes, de lenyűgöző. Nyugtalanító azonban, hogy ennek feltétele van. Az engedelmesség. Nem éppen kiemelkedő erény korunkban. Így kapcsolódik azonban a második mondás, a szolgákról, az elsőhöz, mely a hazát cserélő „szederfáról” szól. A hit nem érdem. Az érdem még nem hit. A puszta engedelmesség előfeltétel, de nem elégséges, csak szükséges. A hit többlet. A gazdag ifjútól kezdve sok derék ember fájdalmas tapasztalata ez, akik megbotránkoznak, mert érdemtelek ajándékba kapták, amit ők oly sok erénnyel sem tudtak kiváltani, megvásárolni. Ez a harmadik botrány a XXI. században: a hit képtelenség, a hit engedelmesség, a hit nem vásárolható meg.

Kiss Ulrich SJ

Dr. Benyik György 2004 

A hit nem intellektuális, hanem egzisztenciális fogalom. Vagyis nem elég elméletileg elfogadni, hanem át is kell élni. Ezért a hit minden esetben valamilyen viszonyban fejeződik ki. Amit hiszünk, az racinálisan nem ragadható meg. A hit funkciója mindig a vigasztalás, és a metafizikus félelemtől való szabadulás. Az igazi keresztény hit, minden esetben életviteli változásokat eredményez.

Ebben az evangéliumi szakaszban, a krízisbe jutott hívőember kérdési fogalmazódnak meg. Ezért kérik „Növeld bennünk a hitet!” Sokan úgy gondolják a hívő ember, vakhitű. A hit döntése után már semmi kétely nem alakul ki az emberben. A valóság azonban egészen más. A hívő emberek is gondolkodnak, töprengenek, és a hitük nem mindig tekinthető azonos erejűnek. Jézus nem fejti ki az evangéliumban a hit lényegét, hanem egy példát mond arra, hogy az erős hit mire képes. Ez a példa vándor motívum volt, más evangéliumban (Mt 17,20) a fa helyett a hegy emelkedik fel és hullik a tengerbe. Valószínű, hogy ezeket a példázatokat az ősegyházban mindenütt idézgették. Ezen képek mögött a világ statikus rendje áll, amelybe a hit beleavatkozik és felforgatja ezt a rendet. A példázat a hit erejének bemutatására szolgál. Kétségtelen a személyesen átélt tevékeny hit igen sok mindent tud elérni. Gondoljunk arra, hogy Pál egyedül misszionálta az egész Római birodalmat, élete végén több millió keresztény élt már a birodalomban. Azonban ha nincs az ő töretlen és erős hite, akkor ez a folyamat nem indul el. A keresztény misszió nem mindig attól függ, hányan végzik, hanem akik misszionálnak, milyen hittel teszik ezt.

A következő példázat az Isten országáért végzett munka értékéről beszél. Ebben a munkában mindenki csak szolga, nem a jutalom reményében tevékenykedik, hanem mert ez a kötelessége. A hitben való növekedésünk és a missziónk értéke nem azonos az egyházi ranglétrán való emelkedéssel, vagy a társadalmi megbecsüléssel. Az effajta szemlélet eluralkodása még értéktelenné is teszi a hitben végzett cselekedeteinket. A motiváció ugyanis más ebben az esetben, mint az igazi hívő esetében.

A hívő motiváció lényege, hogy az eredményt, és nem az elismerést nézi. A hívő ember belülről motivált ember, aki belső kényszer alapján teszi, amit tesz, ezért misszionál.

Az ősegyházban is felmerülhetett már ez a kérdés, azóta pedig igen sok esetben találkozunk ezzel a jelenséggel. Igazán hatékony egyház csak akkor működik, ha minél több tagja belülről, belső kényszer alapján végzi a missziót. A hite követeli a cselekedeteket. Ebben a vonatkozásban hit nélkül nincsenek értékes cselekedetek. Joyce azt írta: „nem vagyok hajlandó tovább szolgálni azt, amiben már nem hiszek, nevezzék azt otthonomnak, a hazámnak, vagy az egyházamnak…” Ezt a tényt nem mindenki mondja ki ilyen kategorikusan, de mindenki így tesz. Szép csendesen az egyház, mint a misszió helye munkahellyé változik. Amelyet szép komfortosan berendezünk magunknak, elvégezvén a ránk eső munkát, anélkül hogy továbbra is a misszió lendülete hevítene.

Az ősegyházban is megtapasztalták ezt a jelenséget, és azóta is, sokszor ismétlődik az egyház történetében ez a hit krízis. Amennyiben a hit erejét sikerül felébreszteni az egyházban, megindul a fejlődés, amennyiben nem, sorvadni kezd hitében és intézményeiben is az egyház. A nagy kérdés az én hitem tud-e még hegyeket mozgatni, vagy kicsit megfogyatkozott. Ezért kell kérnünk az Istent: „Növeld bennünk a hitet!”

B. Gy.

 

SZENTMISEKOMMENTÁR

 

Zsolt atya kommentára

A HITBŐL FAKADÓ CSELEKEDETEK CSODÁLATOS EREJE
Mise saját, Dicsőség, Hitvallás, Mise kánon: VIIb.

BŰNBÁNATI CSELEKMÉNY
Kedves Testvérek! Vasárnapról vasárnapra a keresztény közösség tanúságtevőn elimádkozza a Hitvallást, ami kereszténységünk rövid, tömör foglalata. Ma az igeliturgia a hitről fog bennünket tanítani. Habakuk próféta imádságos látomásában kiálltja felénk: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért" – ez lesz Isten ajándéka a hitért. Szent Pál apostol arra buzdít bennünket, hogy bátor szívvel tegyünk tanúságot Jézus Krisztus mellett. Az örömhíren keresztül Jézus arról tanít, hogy a jó szolga nem pusztán kötelességből, hanem szeretetből végzi munkáját. Nézzünk szívünk mélyére, tudjuk – e vállalni kereszténységünket, életünk megfelelő jel-e a világnak arról a hitről, amiért újra és újra eljövünk a templomban? (rövid csend)

- Jézusunk, bocsásd meg, ha kételkedtünk létezésedben, URAM, IRGALMAZZ!
- Jézusunk, ha sokszor a csüggedtség vesz erőt rajtunk, KRISZTUS, KEGYELMEZZ!
- Jézusunk, ha rossz szolgákként csak kötelességet teljesítünk, URAM, IRGALMAZZ!

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre.

HÍVEK KÖNYÖRGÉSE
Testvéreim! Mennyei Atyánk meghallgatja könyörgő szavunkat. Forduljunk hozzá erős hittel és gyermekei bizalommal! Válaszoljunk közösen: Segíts a hit útján!
1. általános: Add, Urunk, hogy élő hitünk legyen. Te azt mondottad, hogy aki megvall az emberek előtt, az én is megvallom Atyám előtt. Taníts bennünket szent igéid által, hogy egyre mélyebben kötődjünk hozzád. Hallgass meg minket! Segíts a hit útján!
2. olvasmány: Urunk, ne engedd, hogy a világban lévő számtalan rossz dolog miatt kétségbe vonjam a létezésed. Add, hogy a dolgok alakulásában intő jelre találjak, ami egyre közelebb sodor hozzád! Hallgass meg, minket! Segíts a hit útján!
3. szentlecke: Urunk, mutasd meg számunkra, hogy felelősek vagyunk egymásért, mennyire és, hogy ismer meg téged a világ. Lelkipásztor a rábízottakért, szülők a gyermekeikért, nagyszülők az unokákért, keresztény tanárok a rábízottakért. Segíts bennünket, hogy a hitet, mint drágagyöngyöt ne vessük a világ elé, hogy gúnyos vita tárgya legyen. Hallgass meg, Urunk! Segíts a hit útján!
4. evangélium: Engedd, Urunk, hogy a világban lévő csodákat a megfelelő helyükön értékeljük. Segíts, hogy a bennünk lévő mag, egészséges, szép fává terebélyesedjék. Mutasd meg, Urunk a nehéz pillanatokban mi a te akaratod, és hogy találjuk meg rá a legjobb megoldást, nem pusztán kötelességből, hanem az irántad való szeretetből. Hallgass meg, Urunk! Segíts a hit útján!
5. aktuális: Add, Urunk, hogy tiszteletben tartsuk az életet, hogy szívből törekedjünk megérteni a más gondolkozásúakat, a más valláshoz tartozókat, a faji különbözőségeket. Hallgass meg, Urunk! Segíts a hit útján!
6. szentmisénk közösségéért: Add, hogy szentmisénk közössége ne csak szóval, hanem tettel is vallja meg a világ előtt Urunkat, Jézus Krisztust. Hallgass meg, Urunk! Segíts a hit útján!
Istenünk, oltalmunk és erősségünk! Te vagy minden jó gondolat, szándék és cselekedet szerzője, figyelj Egyházad könyörgésére! Engedd, hogy amit hivő lélekkel eléd terjesztünk, mindazt meg is nyerjük! Krisztus a mi Urunk által! Ámen!

BEVEZETÉS A MI ATYÁNKHOZ
Gyermeki bizalommal és mély hittel forduljunk Istenhez, hogy az imádság útján megértsük akaratát, és jobban tiszteljük testvéreinket. Mi Atyánk …

SUMMARIUM
1. Keressem Isten akaratát az életemben, az imádság és a hit cselekedetein keresztül.
2. Olvasok-e a hitemmel kapcsolatos könyveket?
3. A hit cselekedetek nélkül halott! Van-e valamilyen feladatom a közösségben? (Karitász, olvasás, egyéb…)

-.-.-

Nikodémusi továbbgondolás közösségben:
A HITBŐL FAKADÓ CSELEKEDETEK CSODÁLATOS EREJE

LITURGIÁRÓL
KOMMUNIKÁCIÓS VILÁGNAP vasárnapja van az Egyházban. A világban II. János Pál pápa „Hirdessétek a tetőkről" című apostoli leveléről esik szó. Az Egyház életében a kommunikáció a kérügma ’hirdetni a világnak’ volt. II. Vatikáni Zsinat INTER MIRIFICA kezdetű dekrétumában beszél.

LITURGIA MAGYARÁZAT:
bevonulás -- felmenetel Jeruzsálembe

KÖNYÖRGÉS:
rámutat és összefoglalja, ami most a lényeg: „… bocsásd meg mindazt, amivel lelkiismeretünk vádol. És amit már kérni sem merünk, add meg…"Az az ember tud kevésbé Isten felé fordulni, akinek baja van Istennel, baja van önmagával. Mindig kétkedő, kereső. Csak az az ember tud tanúságot tenni hitéről, aki éli, napról-napra, aki imádkozik. A mai liturgia szeretné, ha ezt mindannyian megtalálnánk.

OLVASMÁNY:
nincs különösebben figyelemre méltó szimbóluma, viszont egy nagyon gazdag prófétai kép: Habakuk lamentál Izrael egy nehéz történelmi pillanatában, és Isten válaszol rá, ezt tarthatjuk a perikópa központi figyelmet érdemlő gondolatának (ahol kevés a hit, ott nagy a jajgatás):
- Hab 1, 3: „Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik."- megszólal a lelkiismeret hangja (könyörgés).
- Hab 2, 4: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.": A mondat összefoglalja a jövendölés lényegét: Júda, aki igaz az Isten előtt, megmenekül, a káldeus nép elpusztul.

ZSOLTÁR:
94. Mélységesen vallásos liturgikus himnusz, mely Isten ünneplésére szólít fel. Aki naponta imádkozza a zsolozsmát, mint az imádságra hívás zsoltárával találkozik.

SZENTLECKE:
2Tim 1, 8: „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett…" -- újra egy olyan kifejezés, mely a lelkiismereti kétségre utal. Ma is „modern probléma", hogy félek attól, mit fognak mondani, ha én meg mondani, hogy elmentem vasárnap misére? Kishitűségből fakad! Mit mond a morális? (Boda)

EVANGÉLIUM:
- I. rész: Jézus a tanítványok kishitűsége miatt siránkozik.
- II. rész: egy példabeszéd a házigazdáról. Kiemelve az igazi keresztény identitását
- A hit alázatos kötelesség, de felelős és munka. Előző vasárnap a gazdagságról volt szó, a mostani vasárnap is, csak így tudjuk megfogalmazni: a hit az igazi gazdagsága az embernek, mely egyedül vezet az életre. Nem materiális, hanem spirituális
- Szent Anselm csodálatos Isten keresését ismerem-e? (Proslogion, Monologion)
- Ismerjük-e II. János Pál pápa, Fides et ratio című enciklikáját (Hit és az ész kapcsolatának természetéről)?
- Milyen hasonlatokat ismerünk még a hitre az örömhírből?
- Mit jelent ma hinni?
- Ismerjük-e Ady Endre, Az Isten-kereső lárma, és József Attila, A kutya, nagy, kétkedő verseit?
- Ismerünk-e hitről szóló bölcsmondásokat?
- Prohászka, a hit diadal útjáról beszél a XX. Század elején.
- Teilhard de Chardin az ember hitét a világ fejlődésének analógiájára gondolja el.
- Márai Sándor hite a megváltásból fakad. Gyakran hivatkozik Nietzschére, főleg ha a halálra és öngyilkosságra gondol.
- Németh László hitetlenül is hívő író üdvösség keresése határozza meg a Kádár-kori magyar irodalmat. (N. L. ismeri jól Pilinszkyt és Simone Weil-t. Több írása implicite magán hordozza az ő gondolataikat.)
- Babits Mihály, Elbocsátott vad, (Innen és túl, 132. old.)
- Joseph Ratzinger, Beszélgetés a hitről, Vigilia, Budapest 1990.
- A HIT ikonográfiai ábrázolása a kereszt.


Ákos atya kommentára

A hívek üdvözlése után: Éleszd fel magadban a kegyelmet! Nekünk is szól Pál apostol felszólítása. Minden vasárnapi Szentmise alkalom a kegyelem felszítására, hitünk növelésére. Hitünk pedig megerősít abban, hogy megtegyük, amit Isten kér tőlünk.

Igeliturgia:
Olvasmány: Hab 1, 2-3;2,2-4 Az igaz élni fog hűségéért.
Szentlecke: 2Tim 1, 6-8.13-14 Éleszd fel magadban Isten kegyelmét.
Evangélium: Lk 17, 5-10 Növeld bennünk a hitet!

Hívek imája:
pap: Testvéreim! Mennyei Atyánk meghallgatja könyörgő szavunkat. Forduljunk hozzá erős hittel és gyermeki bizalommal!
1. Szítsd fel mindannyiunkban kegyelmedet, hogy erős hittel, töretlen lelkesedéssel szolgáljunk neked, és tegyünk tanúságot Rólad a világban, hallgass meg Urunk!
2. Áraszd Szentlelkedet a most ülésező püspöki szinódusra, hogy megbeszéléseik eredményeként megerősödhessen Egyházunk, és egyre jobban a béke munkálójává válhasson, hallgass meg Urunk!
3. Ébressz felelősségtudatot a népek vezetőiben, hogy egyre jobban a világ békéjét munkálják, hallgass meg Urunk!
4. Istenünk! Édesanyád, a mi Nagyasszonyunk, mindig oltalmazta, és pártfogásáról biztosította magyar népünket. Kérésére küldd isteni segítségedet, hogy alkalmas vezetők irányítsák a jövőben is országunkat.
5. Önts bizalmat híveidbe, hogy állhatatosan kérjük tőled mindazt, mi üdvösségünkre szolgál, hallgass meg Urunk!
pap: Istenünk, oltalmunk és erősségünk! Te vagy minden jó gondolat, szándék és cselekedet szerzője, figyelj Egyházad könyörgésére! Engedd, hogy amit hívő lélekkel eléd terjesztünk, mindazt meg is nyerjük! Krisztus a mi Urunk által!

Áldozási könyörgés után: Táplál és lelkesít, erősít és vezet bennünket isten Igéje és a mennyei kenyér. Ennek erejében bátran indulunk tovább, hétköznapjaink tevékenységébe, hogy Isten szeretete általunk egyre jobban megmutatkozzék a világban.


Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az ősz megfosztja díszétől a természetet, a táj az elmúlást idézi. Nincs itt maradandó városunk. Az örök hazánk az égben vár ránk. Lelkünk menyegzős köntösét készíti elő a bűnbánat imádsága.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ágak lehullatják leveleiket, de helyükön ott lapulnak a rügyek, amelyek tavasszal kihajtanak. Esendőségünk ellenére bennünk is él a feltámadás és az örök élet reménye. A földi elmúlás alkonyán túl új hajnal ragyog fel: Jézus világossága. Isten szava és tanítása eligazít minket halandó életünkben.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hétköznapjainkban is vágyódunk Isten temploma után. Legalább vasárnap és parancsolt ünnepen el is jövünk. Itt megpihenhetünk. Lelki szemünk előtt feltárul az örök haza kapuja, és áldozatunkat felajánljuk a mennyei Atyának, akit körülveszek az angyalok és a szentek. Ott nincs többé sem gyász, sem jajkiáltás.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A földi élet szenvedéseit elfogadjuk Istentől. Más szenvedéseket talán önként vállalunk magunkra. Így engeszteljük Istent bűneinkért: Jézuséhoz kapcsolva a magunk áldozatát. Isten szava és ígérete ad nekünk reményt a földi szorongatásban. Isten mindvégig hűséges. A szentmise kegyelmei segítsenek, hogy mi is hűségesek legyünk.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

"Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr."

Kedves Testvérek!

Korunk keresztény emberének fokozottabban kell szem előtt tartania Isten eme megnyilatkozását. Ez az idézett mondat ugyan minden korszakra érvényes, de ma még inkább.

A középkor keresztény Európájában a társadalom a keresztény elvekre épült. A hétköznapi élet és a vallásos élet között nem volt olyan nagy különbség. Az emberek hétköznapjait átszőtték a szenttel, az Istennel való találkozás eseményei. A felvilágosodásnak nevezett korszakkal kezdetét veszi a keresztény és a világi, profán gondolkodás mind szélsőségesebb szétválása, amely napjainkra szinte áthághatatlan szakadékká terebélyesedett. A szakadék másik oldalán a jelen társadalmunk szemléletét fogyasztói szemléletnek lehetne nevezni. Ahogy ezt ti is nap mint nap megtapasztal-hatjátok, hogy a társadalom a gazdasági életre, a gazdasági élet pedig az egyes emberek fogyasztására épül, hogy vegyenek meg mindent, éljenek minden lehetőséggel, ami adódik, s amit szintén meg kell venni. Ennek a fogyasztói szemléletnek az ideológiája azt sulykolja az emberekbe, hogy csak akkor lesznek boldogok, ha minél több dolgot birtokolnak. Ez a fogyasztói szemlélet körülvesz bennünket. Ennek az ideológiának a legfőbb terjesztői a reklámok, az igénytelen hatásvadász filmek, amelyek rafinált, alattomos lélektannak vannak felépítve: átmossák, átépíti tudatunkat, gondolkodásunkat, anélkül, hogy akarnánk, s szinte anélkül, hogy tudnánk róla. Például, ha bemegyünk egy boltba, ösztönösen egy olyan termék felé nyúlunk az áttekinthetetlen választékban, amit a reklámokból ismerünk. Pedig talán egy nem reklámozott, olcsóbb termék ugyanazt tudja. A reklámok és a filmek ideológiájára a legfogékonyabbak a gyerekek: nekik azt a divatos dolgot kell megvenni bármi áron is, amit reklámoznak, s ami már mindenkinek megvan, csak még neki nem.

A fogyasztói szemléletben csak az számít, aki ebben az ész nélküli versenyben teljesítményt tud felmutatni. Csak valamit valamiért alapon létezik szolgáltatás. Akinek nincs pénze, aki nem tud egy valamirevaló teljesítményt felmutatni az értéktelen. Ez leginkább ti érzitek, idős testvéreim akik kicsinyke nyugdíjatokból éltek egyik napról a másikra. Egy ilyen fogyasztói társadalom számára a nyugdíjas ember értéktelen, mert már nem termel, nem mutat fel teljesítményt és még ennek ellenére költséges, mert a nyugdíját ki kell fizetni.

A fogyasztói szemlélet még a vallásos emberek gondolkodásába is beférkőzött, mert nem tudja kivonni magát ez alól az általános hatás alól. Önhibáján kívül a vallásos embereknek a kereszténységnek és a fogyasztói szemléletnek egy olyan keveréke jön létre, amely mindennek nevezhető, csak kereszténységnek nem; egy olyan istennek szolgál, aki nem is létezik. Ez a felemás, keverék szemlélet olyan vallási gyakorlatokat diktál, ami inkább farizeusságot, képmutatást eredményez, mintsem igaz Istennek elkötelezett életet.

Ha a fogyasztói szemléletet Isten világára alkalmazzuk, akkor az üdvösség olyan dologgá válik, amit meg, kell szerezni, ki kell érdemelni a felmutatott teljesítmények alapján. Ki kell fizetni az üdvösséget az imádság mennyiségben mérhető gyakorlatával, ahol már nem számít a minőség, csak a mennyiség.

Nem csoda, hogy egy ilyen torz, keverék vallási gyakorlat visszataszító lehet egy kívülálló számára, s a még meglévők is elpártolnak valamelyik szektában kikötve, mert ott hitelesebbnek érzik a dolgokat.

Itt az ideje, hogy mi akik itt vagyunk, akik megmaradtunk a hit gyakorlatában megtisztítsuk gondolkodásunkat a fogyasztói szemlélet embertelen szemléletétől és gyakorlatától, és megvalósítsuk, megéljük Isten szavát: ".az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál."

A mai evangélium Isten gondolkodásából és útjából tár fel néhány mozzanatot.

A hit legyen olyan mint a mustármag. A mustármag kicsiny mag, vagyis a hitnél nem a mennyiségi tényezők számítanak, hanem a hit minősége a lényeg. Ez a minőségi hit képletes értelemben a szederfát - amelyek igen mély gyökere van - képes tövestől kiszakítani.

Isten útjának különbözőségére igazán az ezt követő példabeszéd világít rá. Ahogy Jézus korában a szolga - rabszolga nem követelődzhetett urával szemben, ahogy ma az egyszerű beosztott nem követelődzhet főnökével szemben, úgy mi sem az Istennel szemben. Jézus ez a példabeszédet ott, akkor elsősorban a farizeusok szemlélete ellen címezte, akik úgy gondolták, hogy a hűséges, kitartó szolgálat, imádság által az ember igényt tarthat a jutalomra. Ez mai is aktuális: az hiszik egyesek, hogy a mennyiségileg sok imádság és jámbor cselekedet által automatikusan igényt tarthatnak a jutalomra Istentől afféle fizetés címén.

Amilyen magatartást elvárnak az urak a szolgáktól, ugyanolyan magatartást kell nekünk Istennel szemben tanúsítanunk. Az üdvösséget nem mi szerezzük meg magunknak, hanem az mindenestől Isten ajándéka. Ez persze nem azt jelenti, hogy jócselekedeteinknek, vallásos gyakorlatainknak, imádságainknak semmilyen értéke ne lenne. Azoknak is meg van a maguk nem elhagyható értéke, se semmiképpen sem képezhetnek alapot Istennel szemben való követelődzésünkre. Nincs kizárva a jutalom, de azt Istentől nem fizetségképpen kapjuk.

Félreértésekhez vezetne, ha ennek a példabeszédnek minden mozzanatát értelmeznénk átvitt értelemben. A példabeszédbeli úr-szolga kapcsolata még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy ilyen lenne Isten kapcsolata az emberekkel. Ez a példabeszéd csak a mi Istennel kapcsolatos alázatunkról akar tanítani. Az Isten-ember kapcsolatról Jézus mennyei Atyáról szóló tanítása beszél.

Fontos tehát, hogy ti, akik itt vagytok, a maradék, akik kitartotok a hitben megtisztítsátok életeteket a fogyasztói szemlélet embertelenségétől, hogy hiteles tanúi legyetek az evangéliumnak a kívülállók számára.

Ámen.


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: Az igaz ember a hitből él.
S: Bátor szívvel tégy tanúságot Jézus Krisztus mellett!
E: A jó szolga nem pusztán kötelességből, hanem szeretetből végzi munkáját.

Barátomnak elhiszem, hogy igazat mond. Hiszem szavát, mert ismerem szívét. Isten hű, amit tesz igaz és helyes. Nem tartozik nekem számadással, vagy magyarázattal. Ő az Úr, Ő vezet és követelhet, dönt és intéz. De egyben barátom: ád és segít, és -- hálás nekem!

Első olvasmányhoz / Hab 1,2-3;2,2-4
Habakuk könyvének első része párbeszéd a próféta és Isten közt. A próféta panaszolja, hogy az istentelenség elhatalmaskodik; minden jogot megvet, az igazakat bántja. Ezt érthetni egyesekre, vagy az egész népre, amelyet külső ellenség fenyeget. Aggasztó, hogy még rosszabb jön! Isten nem köteles nekünk számot adni, mi viszont hinni, bízni és szótfogadni tartozunk Neki sötét órákban is. Ezt jelenti itt a szó: „hűség". E hűséggel lesz az igaz voltaképp igazzá. Élni fog, mert Isten is, kihez ő hű, él és hűséges! A görög bibliában (mely fordítás ugyan, de több száz évvel régibb kéziratot őriz, mint a héber eredeti) -- a „hűségre" pisztisz a szó, amely egyszerre jelent hitet is, hűséget is. A mai evangéliumban is (melynek eredetije görög) a „hit" szóban a hűség, bizalom értelem is benne van. (1,2-3: Zsolt 13,2-3; 22,2-3; 55,10-12; Jer 9,2-3; Ám 3,9-10 # 2,2-3: Iz 8,10; 30,8; Dán 8,26; 10,14; 2Pt 3,4-10; Zsid 10,37 # 2,4: Zsolt 37,3-6; Róm 1,17; Gal 3,11; Zsid 10,38)

Válaszos zsoltár / Zsolt 95(94),1-2.6-7.8-9
Fölhívás Isten dicséretére; intés

Szentleckéhez / 2Tim 1,6-8.13-14
A római levélben azt írta Szent Pál: „Nem szégyellem az evangéliumot, mert Isten ereje az, s üdvözíti a benne hívőt!" (Róm 1,16) Ott hitvallásként hangzik, itt a Timóteushoz írt levélben intésül. Egyházi elöljáró is elcsüggedhet, örömet, kedvet veszthet (akárcsak Habakuk: 1. olvasmány). A tanítványnak mindig az üldözött és sokféleképpen megalázott Krisztust kell szolgálnia, követnie. A püspökre és papra „rábízott drága kincs" a tiszta, teljes evangéliumi igazság. Ez kell, hogy őt is eltöltse és átalakítsa, s akkor közölheti másokkal is, amit ő kapott. Minden hívő nemcsak a maga hitéért és hite teljességéért felelős, hanem a testvére hitéért is. (1,6-8: 1Tim 4,14; Róm 8,15; 1,16 # 1,13-14: 2Tim 4,3; 1Tim 6,20)

Evangéliumhoz / Lk 17,5-10
Jézus igehirdetése sokszor zavart keltett elkedvetlenítő kemény igazságaival. „Erősítsd hitünket" -- ezt kérik Tőle az apostolok, mert riadtan állapítják meg, hogy Jézus követelményeihez még nem nőttek föl. Kell a hit, nemcsak ahhoz, hogy a vagyontól függetlenek legyenek (lásd múlt vasárnap). A mai tanítás előtt kertelés nélkül hangzott a követelés, hogy meg kell bocsátanunk testvérünknek, akár hétszer is napjában! Ezt csak úgy tehetjük, ha magának Istennek irgalmát hordjuk szívünkben. -- A jelen szöveg a szilárd hittel és az alázatos szolgálattal folytatja... A gazdáról és szolgájáról szóló példázat (amely Istent és a teremtményt érti) olyan társadalmi világot tükröz, amin ma tán berzenkedünk, fölháborodunk, mert a merev kötelességen és igazságtételen épül, testvéri részvét nélkül. Jézus itt nem fejtegeti véleményét: ez a szigorú „jogi helyzet". Isten felé nem állhatunk elő szociális és bármi „jogainkkal", emberi „méltósággal", vagy nem nyújthatjuk be „számlánkat". -- „Én igaz voltam: fizess érte!" -- ez farizeusi álláspont. Jézus tanítványa -- legjobb esetben -- mindössze megtette a rábízott dolgot. Hogy erre meghívták, Isten tiszta kegye... („Haszontalan" szolgák vagyunk, hisz ami haszon, érték földi tetteinkbe jut -- azt Krisztus megváltó vére adja bele, érték: mert „Krisztusban" tettük, Krisztus tette „kezünkkel".) (17,5-6: Mk 9,24; Mt 17,20; 21,21 # 17,8: Lk 12,37; 22,27; Jn 13,1-16)

Szentségre várva
Az Oltári Szentség ünneplése és vétele hitünket mutatja, de egyben forrása is a hitnek, Tőle, Belőle táplálkozik egyre. Az isteni Igéből, a Szentségből és az Egyház hitéből él a hit mindegyikünkben.

Elmélkedés
A hit ereje Istentől Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet. Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellent állsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged.
A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk míg csak el nem pihen benned. -- Szívem észrevett önmaga fölött, értelmem fölött valami örökké változatlan világosságot. -- Nem úgy borult értelmem fölé, mint olaj a vízre, vagy ég a földre, -- hanem sokkal magasabbról, -- hisz ő az én teremtőm; -- s én sokkal mélyebben álltam, hisz teremtménye vagyok! Akik az igazságot megismerték, ismerik ezt; s akik ezt ismerik, megismerték az örökkévalóságot. A szeretet is ismerős vele.
Óh örök Igazság! Óh igaz Szeretet! Óh kívánatos örökkévalóság! Istenem vagy; -- hozzád száll sóhajtásom éjjel-nappal. Mikor először megláttalak, felkaroltál, hogy megértsem, mennyire valóság az, amit megláttam, s mennyire méltatlan vagyok én arra, hogy rádtekintsek. De azért, mintha hallottalak volna a magasból: Én a felnőttek eledele vagyok! Növekedjél s részed lesz bennem. Nem te változtatsz át engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá! -- Azt is megértettem, hogy „a gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted lelkét, mint a pókot." S mikor tépelődtem, hogy talán nem is létezik az Igazság, mert sem a véges, sem a végtelen térségekben nincs kiterjedése, -- messziről kiáltottad felém: „Én vagyok, aki vagyok!"
Meghallottam, de úgy, hogy a szívemmel hallottam meg, s többé nyoma sem volt bennem a kétkedésnek; sőt könnyebben kétségbevontam volna saját eleven létezésemet, mint az Igazságét, aki mellett az egész teremtett világ tanúskodik. [Későbbi tanítása jelentkezik Ágostonnak: „Ha valami egyáltalán létezik, elsősorban és gyökeresen Isten létezik."] (Szent Ágoston: Vallomások, 1:1)

+

Krisztus nem szeretett különbséget tenni kötelező minimum és önként vállalt külön teljesítmény között. Inkább azt hirdette, hogy aki többet kapott, az többel tartozik. Ebben a példabeszédben (Lk 17,7-10) sem különleges teljesítményekre sarkallta övéit, hanem egyszerűen alázatosságra tanította őket. Akármit tettem, nem érdemlek különös elismerést; csak azt tettem, amivel tartozom. A szolga, a mégoly jó munkás szolga is, tartsa szeme előtt szolga voltát, s ne igényeljen magának valami megkülönböztetett megbecsülést.
Szerencsére Jézus nemcsak beszélt erről, hanem meg is mutatta, mit jelent vállalni a szolga szerepét egészen „a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,6-8). Ezért, mert semmit sem igényelt, mert „nem kereste a maga dicsőségét" (Jn 8,50), „magasztalta föl" végül is az Isten, s a föltámadásban Úrnak bizonyította (Fil 2, 9-10). (Jelenits: Betű és lélek, 90)

+

Kolduló könyörgés bocsánatért (Deus-Homo, Rex coelorum)
Isten-Ember, Ég Királya,
Szánandókat tekintsd szánva!
Hajlók vagyunk, jaj, a bűnre;
s majdan por a porba tűn le.
Romba hulltunk, jöjj, emelj fel!
édes-hűséges kegyeddel...
Ember mi is? Ádám sarja,
Halál magva, veszni: sora.
Mi más ember? Féreg, tiport,
rozoga szer, szemétre szórt...
Haragra se méltass hitványt!
Mit tud? Végtig bűntől megszállt.
Nagy Isten, el ne kárhoztasd!
mást se képes: bűnt halmozgat...
Ítélnél ilyent, Igazság?

Műved ő... Ez nem vallna Rád!
Nem ér ennyit silány ember,
Égdörgőnek hogy feleljen!
Mint az árnyék, füst kavargó,
vagyunk aszott fű: -- halandó...
Isten-Ember, Ég Királya,
szánandókat tekintsd szánva!
(Marbod)

Gondolatébresztő képek:


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség