Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Évközi idő, 4. hét Szombat

2006. február 4. - Szombat

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: "Gyertek  ti is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket. Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi  rész arról  számol be, hogy  az apostolok  visszatérnek
   első tanító útjukról  Jézushoz, és beszámoltak  arról, hogyan fogadták  az
   emberek a tanítást. Fontos látnunk, hogy  nem a maguk nevében indultak  el és hajtották végre cselekedeteiket, és  nem saját tanításukat mondták  el,
   hanem Krisztus  követeként  indultak, hogy  Mesterük  nevében űzzék  ki  a gonosz lelkeket, gyógyítsák meg a betegeket és az Úr nevében hirdessék  az örömhírt. Az apostolok és Jézus minden küldötte magát az Urat képviseli  a világban. Tőle indulnak el és hozzá térnek vissza.
   Krisztus küldötteiként mi is elindulunk a világba, hogy Jézus nevében  jót
   tegyünk és hirdessük mindenkinek  az Ő Evangéliumát. Szentlelkének  erejét adja nekünk, hogy Isten Országát építsük munkánkkal. Merítsünk  bátorságot abból,  hogy   az   evangelizációs   munka  végzése   során   nem   emberi féligazságokat kell hirdetnünk, hanem Isten örök igazságát! (his)


   Imádság:

   Zvonarics Mihály: Könyörgés
   Örök, fölséges mindenható Isten, mi kegyelmes Atyánk, ki a te  véghetetlen nagy  irgalmasságodból   a  mi   nyomorult  hazánknak   sok  ideig   tartó nyomorúságán és  nemzetünknek bűnnel  érdemlett keserves  romlásán  szíved megesvén, a mindenfelől  reánk rohanó habokat  és a nyomorúságok  vizeinek rettenetes áradásait megcsendesítetted, és  az édes békességnek  kívánatos napjait a mi időnkben  elhoztad. Sőt, ami a  legnagyobb, a te  életszerző, örvendetes evangéliumodat a pokolbeli  ördögnek álnok mesterkedései, és  a hamis   atyafiak   agyarkodásai   ellenére   mindenütt   félelem    nélkül prédikáltatod, és a te áldott  országodnak javait nekünk is nyújtod:  nagy hálákat adunk ezekért, és minden egyéb megszámlálhatatlan  jótéteményidért is, néked,  édes Atyánk.  Kösd meg  a pokolbéli  ördögöt, zabolázd  meg  a háborúságban gyönyörködőket, hogy semmi okkal föl ne zavarhassák ezt a  te atyai ajándékodbul szerzett kedves békességünket! Adj egészséges életet  és a te  szent igédhez való  buzgó szeretetet;  adj kegyes jámborságra  való  igyekezetet  és a  te  ismeretedben  való  végig megmaradást.
   Áldd meg, örök Isten a mi életünket és szerencsésítsed minden szükségünket és üdvösséges munkálkodásunkat.
   Áldd meg  hegyeinket, völgyeinket,  minden jószágunkat,  és a  békességnek állandóságával koronázd meg azokat. Ámen.


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség