Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Nagyböjti idő, B év, Virágvasárnap

Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

KÖRMENET
E: Szenvedése előtt Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép Messiás-királyként ünnepli.

Mindmáig a világ oktalanságnak tekinti Krisztus Egyházát. Megvethetik, durván kezelhetik, nincs hatalma védekezni, gyönge. Próbálkozhat az Egyház triumfalizmussal, fölény tudatával, hogy ő győz a végén; de ezzel csak rontaná helyzetét. -- Jézus a megígért Isten-országot a szegényeknek szánta, Őmaga is szegénységben, gyöngeségben, kiszolgáltatottságban élt. Mitsem változtat ezen a mai nap hozsanna-ujjongása. Tudja Ő jól, hogy hamarosan ellene fordul a tömeg. Még tanítványai is magára hagyják. Jézus: szegény és alázatos Messiás. Így akarja Őmaga.

Evangéliumhoz Mk 11,1-10 vagy Jn 12,12-16
A jeruzsálemi diadalmenetről mind a négy evangélista tudósít. Márk a szűkebb szavú; nem utal Zakariás jövendölésére (9,9), mint Máté és János. A bevonulás nyilván szerény esemény volt, semmi utóhatása: csak később ébrednek a tanítványok a jelentőségére. Jézus királyként vonul városába, de szerény, alázatos királyként. Mégis Dávid fia Ő, úgy jön az "Úr nevében", mint senki más a zarándokok közül. (Mt 21,5 (Jn 12,15): Iz 62,11; Zak 9,9; Mt 11,29 # Mt 21,9 (= Mk 11,9; Lk 19,38; Jn 12,13): Zsolt 118,25-26)

SZENTMISE

O: A szenvedő Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni.
S: Krisztus engedelmességből emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Isten felmagasztalta Őt.
E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

Első olvasmányhoz / Iz 50,4-7
Az első ének "Isten szolgájáról" beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstől, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24
Panasz és könyörgés

Szentleckéhez / Fil 2,6-11
Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilág hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyrios-szá, hatalmak, idők és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

Passióhoz / Mk 14,1-15,47 vagy Mk 15,1-39
Jézus szenvedésének Szent Márk evangéliumában központi jelentősége van: ez a csúcspont, ahol kinyilvánul, amit az egész evangéliumon keresztül fátyol takart: hogy Jézus a Messiás-Király, Isten Fia, szóban és tettben hatalmas; Ő "Isten-szolgája", mindhalálig engedelmes Atyjának. Jézus ellenségei mitsem kezdhetnek ellene, míg Ő nem akarja. Őmaga határozza meg döntő szavával az elfogatás percét is (14,41-42). Ő ad jelt a halálos ítéletre, mialatt győzelmét hirdeti (14,61-62), és öntudattal, szabadon hal meg (15,37). Népe nem ismerte el, tanítványai nem értették meg. Az egyetlen, aki Szent Márk evangéliumában Isten Fiának nevezi, egy pogány százados: mikor Jézust meghalni látja, így kiált: "Valóban, ez az ember Isten Fia volt!"

Szentségre várva
Áldozatos önátadás csak úgy lehetséges, ha szeretetből és derűsen történik: "A világ ismerje meg, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, ahogy megbízott az Atya." (Jn 14,31)

Elmélkedés
Keresztút. A penitencia királya
Teljes bíbordíszben, koronával fején, jogarral kezében, kísérettel lép föl s vonul el a keresztúton a penitencia királya. Aki ezt megérti, sírni kezd, -- aki elindul nyomában nem győzi tisztára mosni lelkét.
Jézus alázatba s szenvedésbe öltözve eleget tesz bűneinkért; mélyebben fölfogva bűneimért. Mert akit a penitencia kegyelme megérint, annak szemei előtt a passió izgalmas jeleneteinek alakjai szétfoszlanak, a zaj elcsitul, Jeruzsálem környéke puszta lesz, a két lator keresztje eltűnik s a lélek magára marad Jézusával. Keresztje előtt térdelek, vérének csepegését hallom, összes kínja lelkemre borul; megnyitja ajkait s kérdi: "Ember, mit tettél?" S öntudatom feleli s az egész világnak kiáltja: Vétkeztem! Bűneimet senkivel meg nem oszthatom, értük mások könnyeit föl nem ajánlom; hisz úgy állok itt, mintha az egész világban én magam volnék, mintha nem volna anyám, atyám, barátom! Ezek tényleg most számba nem kerülnek; mert nekem, nekem magamnak kell penitenciát tartanom!

De a penitencia érzése tüzesebb s mélyebb; azt az az öntudat, hogy vétkeztem, nem jellemzi eléggé. Jézus, miután kérdőre vont, magára veszi bűneimet; megrémülve kérdezem: Mit akarsz Uram? Hová mégysz? "Kereszthalálba", feleli. Én voltam a bűnös, de a penitenciát az Úr Jézus tartotta meg helyettem s meghalt értem. Értem halt meg. Ne mondd, hogy sokakért halt meg. Minden virág a földön azt mondhatja: A nap értem van az égen. Belőle, általa élek. Úgy az Úr Jézus értem szenved; értem gyullad ki a lelke vérvörösen. S azt mondják a szentek: Értem, értem halt meg, ezt mondja a Szent Szűz a maga módja szerint; ezt mondom én is: Értem, értem szenved; úgy szeret, hogy értem halt meg. Ah,

Gondolatébresztő képek:


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség