Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Szenvedés (Szilvarérum / Szenvedés)
Bekerült: 2003.06.06. 15:01
Megnyitva: 3771. alkalommal

Kempis: Amint engem szeretett Atyám, én is úgy szeretlek titeket. Ezt mondtam kedves tanítványaimnak, kiket bizony nem küldöttem ideigvaló örömökre, hanem nagy küzdelmekre, nem méltóságokra, hanem gyalázatokra, nem nyugalomra, hanem fáradalmakra, hogy bő gyümölcsöket teremjenek a béketűrés által.

(Krisztus követése, III, 30, 6.)

Kempis: Ha azt akarod, hogy sötétségben legyek áldott légy, ha azt akarod, hogy világosságban járjak, azért is áldott légy, ha kegyelmesen megvigasztalsz áldott légy, ha azt akarod, hogy baj érjen, egyenlően mindenkor áldott légy.

(Krisztus követése, III. 17-1-2.)

Kempis: Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, És a ti utaitok nem az én utaim, úgymond az Úr, Mert amennyivel magasabbak az egek a földnél, Annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, Az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

(Iz., 55, 8-9.)

Kempis: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

(Mt. 5, 10.)

Newmann bíboros: Úr Jézusom hiszem és mindig hinni és vallani fogom, tudom, hogy mindig igaz marad: a világban semmi sem történhetik szenvedés és megalázás nélkül.

Sigrid Unsed: A legnagyobb emberek élete tele van szenvedéssel, megnemértéssel, félreértéssel, sokszor nyomorral és nélkülözéssel. Viszont a csupa jólétben fürdő emberek között ritka az olyan, aki egész életén át megállná helyét jellemben, munkában, megbízhatóságban.

(Szív, 1946. IV. 27.)

 Tóth Árpád: Isten oltó kése

Pénzt, egészséget, sikert Másoknak Uram többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Tudom és érzem, hogy szeretsz; Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem

Babits: Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: ó hány éles vasnak kell rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába.

Pascal: Nem vagy kevésbe Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz.

Ha az Úr vigasztalást ad, áldjuk a jobb kezét; ha szenvedést bocsát ránk, áldjuk a bal kezét. Jó sorsban áldjuk Urunk jobb kezét, balsorsban a bal kezét. (Szent Tamás)

Chateaubriand: Valami varázs rejlik a szenvedések mélyén, mint ahogy az örömök mélyén is fájdalom rejlik: az ember természete nyomorúság.

A.France: A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.

Nagy Sz.Teréz: Ki azt képzeljük, hogy élvezettel és szórakozással elnyerhetjük azt, amit Krisztus annyi vér által nyert meg nekünk.

Nagy Sz.Teréz: Jézus én sokkal jobban szeretlek haláltusád, mint feltámadásod miatt.

Szent Ágoston: Uram itt égess, vágj, sújts, büntess, csak odaát légy hozzám irgalmas! (Hic ure Domine, hic seca, tantum in aeternum parcas.)

Szent Ágoston: Akik itt vigasztalódnak, Isten vigasztalására méltatlannak bizonyulnak.

Szent Ágoston: A legnagyobb kereszt, ha valakinek nincsen keresztje.

Prohászka: Mi sem ágyazhatjuk úgy életünket, hogy házunk mestergerendája ne a kereszt legyen. (Elm. 453.)

Az Isten jön, rosszon vezet keresztül. A szenvedésnek legalább is oly nagy feladatai vannak, mint az örömnek, ezért a legszükségesebb, az hogy jóban, rosszban egyaránt a lélekérvényesülés isteni-akaratát lássuk. (Elm. 604.)

Az életben millió nehézség áll utunkba: legszentebb érzéseinket sértik; szívünk vérzik, elvtelenség, erkölcstelenség, hitetlenség környékez és kínoz: ez a kereszt, melyre nem én magamat, de mások feszítenek engem. Ezt elviselni nehéz, de nagyon szükséges. Fogjuk fel ezt a keresztet, mely elé Jézus nagy lelkével, fölséges öntudatával állunk. (Elm. 593.)

Papini: Az engedetlen és hálátlan emberek iránt való szeretetből keresztre szegeztetted Magadat és hidd el nincs ember, aki ne lenne valamiféle keresztre feszítve, amit vagy sajátkezüleg ácsol magának, vagy amit ellenfelei faragnak számára. (VI.Celesztin pápa levelei, 179.)

Dosztojevszkij: Szenvedés nélkül nem értjük a boldogságot.

Arany J.: Kél és száll a szív viharja, Mint a tenger vésze, Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze.

Montaigne: Van, aki a virágcsokorban is temetőt lát, minden kőben keresztet, minden fában fejfát, s a porszem, mely a napsugárban csillog, eszébe juttatja, hogy egyszer ő is por lesz.

Gárdonyi: Ma világosodtam fel arra az óriási igazságra, hogy a szeretet mérték a szenvedés, és hogy minden elbeszélő műnek ezen fordul az értéke és érdekessége.

Gárdonyi: Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.

Gárdonyi: Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.

Gárdonyi: A szenvedések rezgése nagyobb, mint a boldogságé.. Nótákban is fájdalmas szövegűeket érezzük értékeseknek.

Longfellov: Mily fenséges dolog szenvedni, és erősnek lenni.

Eötvös: Boldog, kinek, midőn már az élet töviskoszorúját viseli, még a rózsák jutnak eszébe, melyek egykor e tövisek között nyíltak.

Eötvös: A töviskoszorúk életünk rózsaágaiból készülnek, s nem a borongós, de a legmelegebb nyári napok után támadnak vészeink.

Kazinczy Ferenc levele lányához:"Keresztedet viseld tisztelettel, s a Gondviselésben bízva. Nincs senki kereszt nélkül, s a zúgolódás nem használ, s még felingerli a fájdalmat, s a Szenvedőt megalacsonyítja. Ne csüggedj el nemes Szenvedő! Isten ott vigasztal meg, hol nem vártad. Ő tudja mit teszen, te nem tudod. Áldás rajtad, kedves leányom." (Új E. 1983. VI.)

Scribe: Vigyázz magadra, az öröm ártalmasabb, mint a fájdalom.

Hősi halált halt fiú édesanyja írja a Szívben:

Sírni fogok, amíg csak e földön élek, hisz az Úristen igen nagy áldozatot kért tőlem. Legnagyobb büszkeségemet, legnagyobb örömömet, azt, aki a földön legdrágább kincsem volt, azt vette el tőlem. Őt soha el nem felejthetjük. De nem akarom a keresztet, amit az Úr vállaimra tett, magamtól állni. Türelemmel vállalom. Szenvedni és szomorkodni akarok, mint a drága Szűzanya. Hisz ő is Egyszülöttét áldozta fel értünk, bűnösökért. Egyetlen vigaszom az, hogy fiam istenfélő, vallásos fiú volt, kit a Mennyei Atya biztosan kegyesen fogadott az Égben. Lesz még viszontlátás a mennyországban. Boldog az az édesanya, ki fia hősi halálakor így vigasztalhatja magát. De boldog az a fiatal hős katona is, kinek ilyen vértanulelkü édesanyát adott az ég!

Horváth I.: Az idő minden sebet begyógyít, de nem végez plasztikai műtétet.

Grillparzer: A könny a fájdalomnak szent joga.

Sinkó Ferenc: Meg kell érteni, hogy a szenvedés nem mindig büntetés, hanem részvétel Jézus megváltói munkájában. Hogy, aki nem szenved oktalanul, annak a tövisek közé Jézus odateszi a vigasztalás rózsáit is. Meg kell azt is magyarázni, hogy a kereszténynek, aki együtt él Jézussal, nem kell félni a haláltól sem. (Új E. 1949. IX. 11.)

P.Plus: Majd egyszer a Nagy Napon fogjuk megtudni, hogy hány testvérünk számára vettük meg szenvedéseinkkel a megtérést, az üdvösséget.

Loyolai Szent Ignác: Kérjük Istent, hogy látogasson meg szenvedéssel, mert "a szenvedés olyan kegyelem, mely soká más kegyelmet zár magába."

 Néri Szent Fülöp: Aki türelemmel viseli szenvedését, már előre a mennyet bírja a földön; aki türelmetlenül szenved, az itt szenvedi a pokol kínjait.

Prohászka: Egy-egy élet története négy szóban foglalható össze: az ember születik, dolgozik, szenved, meghal.

Lermontov: Életre vágyom, szenvedésre.

Dosztojevszkij: Nagy elme és mély érzés szenvedésre kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön.

 Petőfi: A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire felhozom, össze is töröm.

Jókai: A szenvedések álló csillagok. Öröm és remények hulló csillagok.

 Herbert von Karajan: a világhírű karmester egy interjúban ezeket mondotta: "Egészen megváltozott az életérzésem. Minden darabka kenyér, minden új nap, a természet boldoggá tesz. Tíz év óta küszködöm a testi fájdalmakkal. Most értettem meg Jób könyvét.

 Ibsen: Hordozd, mit a sors ad; az énedet óvjad!

Reviczky: A szenvedők bírják ezt a földet.

Shakespeare: Magunk-vágta seb nehezen heged.

Vannak szenvedések, amelyekért nem vádolhatunk mást csak önmagunkat. A keresztek nem Istentől jönnek, hanem a bűn bünteti önmagát. Hazug esküért hordozod egy szerencsétlen házasság bilincseit. Hányszor halljuk az önvád szavát: Oh, hogy elrontottam, elhibáztam az életemet! .hiszen sokan arra használják fel életük első felét, hogy magukat az élet második felére szerencsétlenné tegyék.. A legnagyobb kereszt az, amit az ember maga ácsol magának, mert az ilyennél még azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy Isten küldötte. A szenvedés a lét mélyéből fakad.

Schopenhauer szerint a világ arra való, hogy szenvedjünk benne.

Nietsche is az állítja, hogy a lét lényege a szenvedés.

Mauriac szerint ebben a világban a szerelmet kivéve minden szenvedés. Pope azt mondja: Szenvedek, tehát vagyok! Isten az egyetlen törvényhozó, aki törvénykönyvébe vette fel, mint parancsot, a szenvedést. Krisztus azt követeli: Vedd fel keresztedet!

Szent Ambrus azt mondja: A pokolban igazság van, az égben kegyelem, a földön kereszt. A szenvedés érintésére nyílnak meg saját lényünk lírai mélységei. Senki nem ismeri magát igazán addig az óráig, amíg egyszer nagyon nem szenvedett.. A szenvedés a lélek egyre magasabb szárnyalását szolgálja, ezért mondotta Sz.Pál: Minél többet szenvedek, annál magasabbra növök.

 Pascal szerint a szenvedés fenséges bizonyítéka annak, hogy a végtelenség céljai számára vagyunk alkotva... Mi nem tudhatjuk, hogy mire van nagyobb szükségünk? Isten sújtó vagy simogató kezére.., de Ő tudja..Éppen ezért mindkettőt szeretni kell. Vegyük úgy, hogy Isten részéről kitüntetés, amikor azt követeli, hogy ugyanazon úton járjunk, amelyen egykor saját Fia járt.. Gyakran láthatjuk, hogy a balsors az embert erősebben köti a föld azon rögéhez, amelyben bölcsője ringott, s az sajnálja legjobban az apai házat, aki benne csak egy szalmafödelet vesztett.. Egy asszony, aki nyugodtan él, akit fény és kényelem vesz körül, aki nevelőkre bízhatja gyermekét, talán nem is igazi anya, az igazi anyának remegnie, aggódnia, örökké feláldoznia kell magát.... A költő mondja: Se föld alatt, se föld fölött Nincs lánc, amely oly széttéphetetlen, Mint, akit két könny összeköt. Egy keleti tudósról olvassuk, hogy volt idő, amikor mezítláb kellett vándorolnia, mert szegénységéből cipőre se tellett. Nagyon szerencsétlennek érezte magát. Ekkor az utcán egy koldust látott ülni, tövig levágott lábakkal. Amit ezt látta, bement az első templomba és térdreborulva köszönte meg Istennek, ha cipője nincs is, de van lába, s tud vele járni.. Szemünkben egyetlen könnycsepp elég, hogy elfátyolozza az ég összes csillagait.

(Perlaky: Vigasztalások könyve, 13-33.)

 Kempis: Nincs a világon senki keserűség nélkül, sem király, sem pápa.

Kempis: Kinek van jobb dolga? Bizonyára annak, ki Istenért valamit szenvedni tud.

Kempis: Adj Uram erőt az ellenállásra, béketűrést a szenvedésre, állhatatosságot a végig kitartásra.

Kempis: Minél nehezebb nekem, annál könnyebb neked mindenható jobboldal változtatni.

Korán: Nehogy egy asszonyt sírásra kényszeríts, mert Allah semmit sem számol pontosabban össze, mint az asszonyi könnyeket.

Jörgensen: A föld csak egy homokszem a világok végtelen sivatagában, - de ha csak a földön van szenvedés, a föld nagyobb, mint az összes világok.

Klug I.: Ha az ember héthuru hárfa, a hét húr közül hat a fájdalmat, az örömöt pedig csak egyetlen húr zengi.

Klug I.: A szenvedés idején nő legszebben velünk Isten. Akkor lehajlik hozzánk, hogy magához emeljen, hogy mindig nagyobbakká tegyen bennünket.... Az Isten szeme mindig ránknéz, azonban a mi könnytől ázott szemünk az elvesztett magasság helyett gyakran csak a mélységben keresi. Csak fölfelé nézz! A magasságban megtalálod Isten arcát.... Az Isten látja a misszionáriust, amikor lázban gyötrődve befejezi áldásos életét ..látja a trösztök embereit, amikor arról tanácskoznak, hogy hogyan fosszák ki embertársaikat, a cirkuszi bohóc könnyeit a vigyorgó álarc mögött... Vannak gonoszságok a földön, melyeknek szörnyűsége olyan nagy, hogy bosszúért az égbe kiáltanak... És az Isten hallgat. Hallgatott Krisztus szenvedéseinél, kereszthalálánál és nem felelt mikor így kiáltott fel: Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem? Háromszáz esztendőn keresztül mártírok vére áztatta a földet, bosszúért kiáltva az égre. Az Isten látható módon csodák által erősítette meg az ő hitének hűséges megvallóit, de hallgatott. És így hallgatott tovább századokon keresztül. A francia forradalom alatt történt, hogy a Notre Dame megszentségtelenített szószékére fölment egy Dávid nevű festő, elsütötte pisztolyát és így kiáltott: No Isten? Ha vagy, hát dörögj le te is, mint ahogyan az én pisztolyom szólt. Az Isten azonban nem dörgött, semmit sem szólt a gyerekpisztoly dörrenésére, - hallgatott. Hát miért van ez így? Miért nem töri meg a csöndet? Az Isten várhat, mert neki van ideje, nem úgy, mint az arasznyi életű embernek. - Vár és hallgat, mert jóságos és hosszantürő. Nem töri szét a megroppant nádszálat és nem oltja ki a füstölgő mécsbelet... Hallgat, mert végtelenül nagy. Mert a világot nem apró gyerekjátéknak teremtette, amelynek kerekeibe minduntalan bele kell nyúlni. Vár, mert minden ember mögé odaállítja a maga titokzatos követét: a halált és annak mindannyiunkhoz lesz egyszer szava, amikor előállít majd az ítéletre. (Örök dolgok: 50-55.)

Klug I.: Nem sújt le azonnal, mert irgalmas és türelmes. (Lásd az "Irgalmasság" 2. oldalán a templomban gyalázkodó, de később megtérő Jean Richepin francia költő esetét.)

Prohászka: Isten a küzdelmektől, szenvedésektől nem óv meg, de egyre azt suttogja: gyermekem vagy s ha sírsz, omolj a keblemre és ott sírd ki magadat. Én Istenem, én Mindenem. (Elm. 353.)

Az erőteljes lélek kitart és áldozatokat hoz..., e részben is Jézussal való meleg egyesülésre van szükségünk. Megtanít résztvenni szenvedésében, s ugyancsak ő vesz részt a mienkben. A tövis, mely minket szúr az ő töviskoronájából való... Itt az áldozatos szeretet forrása: a kereszténység innen merít: Inter consolationes Dei et tribulationes mundi ambulat Ecclesia. (Isten vigasztalásai és a világ megpróbáltatásai között halad az egyház.) (Elm. 313-314.)

Avilai Sz.János: A szenvedésben egyszer kiejtett "Áldott legyen az Isten!" többet ér ezer "Hála Isten"-nél, amelyet jó sorsunkban hangoztatunk.

Avilai Sz.János: Ha nehéz életünk terhe, vegyük magunkra a másét is, és könnyebb lesz a miénk. Ez a szeretetnek szent ellentmondása, amely meghazudtolja a fizika minden törvényét. Könnyebb lesz a terhünk, mert egybevetve mások szenvedéseivel a miénket, felfedezzük, hogy nem a legsúlyosabb a miénk. Aztán meg nem a szenvedés a legsúlyosabb, hanem annak hiábavalósága. (Szív, 1949. XII. 3.)

Per crucem ad lucem! (Szenvedéseken keresztül a boldogsághoz.)

Középkori példabeszéd

Nagy panasszal fordult egyszer valamelyik szerencsétlen ember az Úristenhez, nehezményezve a maga súlyos, nagy keresztjét. Hiszen lehetetlen, hogy ő a maga buzgó, jámbor életével ekkora keresztet érdemelt volna. Kérte hát az Urat, hogy rakjon a vállára kisebb keresztet. Az Úr meghallgatta kérését. Egy nagy keresztraktárba vezette emberünket. Itt rengeteg nagy és kicsi, súlyos és könnyű kereszt volt található. "Válassz magadnak egyet!" - mondá az Úr. Sokáig keresett a mi emberünk nekivalót, míg végre talált egy igen kicsi és igen könnyű keresztet. Ezt választotta, az Úr pedig jóváhagyta. Alig indul el könnyű keresztjével, egyszerre csak szédületesen mély és széles szakadékhoz ér. Értésére adták, hogy e szakadékon túl találhatja fel a boldogságát. Aki e szakadékon át nem jut, sohasem lehet boldog. Hidat pedig ne keressen rajta, mert ki-ki csak a keresztjén juthat át a szakadék túlsó oldalára. Látta is, hogy a többi hogyan segít magán. Keresztjüket fektetik a szakadék két szirtjére, aztán ki kényelmesen, ki rettegve és félve, de átvonul. A mi emberünk is megkísérli, ámde rémületére csak most veszi észre: a keresztje olyan rövid, hogy nem ér át a szakadék túlsó partjára. Egy pillanatra mentő gondolata támadt. A kereszt két fáját széjjelvette, és hosszában toldta azokat össze, de hamar át kellett látnia, hogy így meg sehogy sem bírná el a testének súlyát. Akkor jajdult fel és visszakívánta az előbbi nagy, széles és súlyos keresztjét, - de már hiába.

(Tower: Kat.hitv. 254-270.)

Eszembe jut, amire apám tanított:

Tudod fiam, ha minden ember zsákba tehetné a maga baját, bánatát, gondját, s a zsákot kitenné a kiskapuba, hogy mások is megemelhessék, fölpróbálhassák, - hát én azt mondom, mindenki csak a maga zsákját venné a vállára vissza. (Új E. 1946. X. 13.)

Lásd a "Gondviselés" 1. Oldalán Calderon de la Bercanek El gran teatro del mundo színjátékát.

Aranyszájú Szent János nagy volt, amikor prédikált, nagy volt, amikor írt nagy volt mikor, mint püspök kormányozta híveit, de legnagyobb volt mikor szenvedett.

Mert a kifürkészhetetlen isteni Gondviselés akaratából, ebből neki több jutott, mint más embereknek. A hiúságában sértett Eudoxis császárnő száműzetésbe küldte s a világhírű ősz püspöknek a kánikulai hőségben gyalog kellett megtennie a hosszú utat Bithynián, Perzsián, Kappadocián és Cilicián keresztül, a világ végén lévő Kukususba. Egész úton rendetlenül táplálták, gyomorbaj, fejfájás és láz kínozta. Gondolhatjuk, hogy mily szenvedést jelenthetett neki ez a hetven napos gyalogút, míg megérkezett száműzetése helyére. Itt pedig további megpróbáltatás várt rá. Nyomorúságos hegyi erődítménybe került, ahol télen nagyon szenvedett a hidegtől. Majd rablók támadtak az erődítésre s a menekülő lakosság őt is magával cipelte Arabissusba. Innen egy újabb császári rendelet még messzebbre parancsolta a Fekete-tenger északkeleti csúcsán, a Kaukázus lábánál fekvő, világtól elhagyatott Pityusba. Ekkor már tudta mi a katonák célja. Páratlan hősiességgel vonszolta láztól elgyengült testét napról-napra, hétről-hétre. Egyszer azután nem bírta tovább. Az úton összeesett, pulzusa kihagyott, lélegzete kimaradt. Bevitték egy házba, még egyszer felnyitotta szemét, az égnek emelte és utolsó szavai voltak. Doxa to theo pantón éneke: "Áldassék Isten mindenekért!"

(Tóth T.A. szenv. és győzedelmes Krisztus, 125-6.)

Lásd Aranyszájú Sz.János számkivetés előtti bucsubeszédét "Gondviselés" 9. oldal Akik könnyek között vetnek, aratáskor örvendeznek. (Zsolt. 125, 5)

Katonasor az ember élete a földön, És napjai olyanok, mint a napszámos napjai. (Jób, 7,1.)

Tóth T. Tiszta a hegyi patak, míg vize éles sziklákon a kavicsokon töri-zúzza küzdi át magát, de iszapos posvánnyá válik, mihelyt a pihenés és csendes jólét tavába érkezik.

Megoldatlan probléma a szenvedés mindazoknak, akiknek Krisztusuk nincs.

A kereszt mindnyájunkra várakozik. Nincs teremtett ember, akinek nem volna keresztje.

Csak egy a kérdés: fogvicsorgatva hordjuk-e vagy üdvösségünkre? Ha az öröm olyan hangos hálaimát tudna fakasztani bennünk, mint amilyen hangos panaszt vált ki belőlünk a fájdalom, bizony mi is megkönnyebbülten hordoznánk az élet terheit.

Coppée, a világhírű francia író, Istenen kívül kereste a boldogságot. S mikor mindenben hiába kereste s mindenben csalódott, egy kínos szenvedés betegágyán talált rá gyermekkora elvesztett hitére, s ezzel az igazi boldogságra. Neki, aki végig próbálta az élet csalóka örömeit, elhihetjük, ha azt mondja: "Az élet hagyma, mikor felvágjuk sírni kezdtünk."

Keresztényül élni nehéz, de meghalni könnyű, de nehéz annak meghalni, akinek élni volt könnyű.

Az igazi keresztény gondolkodás által nyújtott világfölényes lelki erőt sehol szebben megmutatni nem lehet, mint a csapások idején.

(Gondolatok a Szenv. és győz. Krisztus c. művéből.)

Simone Weil: A kereszténység rendkívüli nagysága abban áll, hogy nem keres természetfeletti gyógyírt a szenvedésre, hanem a szenvedés természetfeletti értelmét keresi.

France: Ha az ember el akarja viselni az életet, szeretnie kell a fájdalmat: A kereszténység erejének és kiválóságának az a titka, hogy ezzel tisztában van. Aki jól szenved, kevésbé szenved.

Kempis: Akik Jézust Jézusért és nem holmi maguk-vigasztalására szeretik, mind bajban és szívbéli szorongatásban csakúgy áldják, mint a legnagyobb vigasztalásban.

Kempis: Intézz és rendezz bár mindent, amint akarod, ahogy tetszik, nem találsz egyebet, minthogy mindenkor szenvedni kell valamit vagy szívörömest, vagy kénytelen-kelletlen és így mindenütt feltalálom a keresztet. A kereszt tehát mindenkor kész és mindenütt vár reád. Meg nem szabadulhatsz tőle akárhová futsz, mert akárhová mész, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz. Hiszen ha volna valami jobb és hasznosabb az emberek üdvére a szenvedésnél, kétségkívül azt megmutatta volna Krisztus szóval és példával.

Amiel: Aki visszautasítja keresztjét, csak súlyosabbá teszi.

Kaszap István: Ha nem lesz más vigasztalásom, megvigasztal szent vallásom.

Nagy Sz.Teréz: Vagy szenvedni vagy meghalni.

Heine: Élni annyi mint szenvedni, az egész világ egyetlen kórház, és az orvos benne a halál.

Lenau: Legboldogabb, aki meghal öntudatlan, kicsi korában.

Perlaky: Azt az igát, melyet Jézus édesnek mondott, nem hordozhatjuk savanyu ábrázattal. Van vérnélküli vértanúság is ..Élőket is lehet gyászolni. Te kereszténynek akarod nevezni magad - keresztek nélkül? Elfelejted, hogy az élet teher, de szent teher. Elfelejted, hogy imádat az égbe éppen sóhajod viszi? Elfelejted, hogy az ég nyitott felettünk? Gondolj arra, hogy az emberből a csalódás csinál embert. Hogy, aki szépen tud szenvedni, az kevesebbet szenved. Gondolj arra, hogy az élet nem igazságos, - az Isten igazságos. Az életet éppen könnyeink szentelik meg. Az idő mindent elvesz....az idő mindent megad, minden szenvedés, amelybe nem halt bele az ember, megedzi a lelket. Ha valaki a szenvedésben is jó tud lenni, az igazán jó. (Napfényes életfilozófia.)

Perlaki: A szenvedés az a hegyfok, amelyről már látni Istent.

Perlaki: Nincs fájdalmasabb látvány, mint amikor a belső érték alulmarad a külső sorssal vivott harcban.

Perlaki: Ha nem volna szenvedés és fájdalom a világban, nem lehetne regényeket írni. Hiszen a boldogságnak alig van története.

Perlaki: Gondolj arra, hogy a legszentebb és legtöbbet szenvedett édesanyának is csak egy fia volt, s azt oda kellett fektetnie a keresztre.

 Perlaki: Hiába van a földön sok százmillió ember, mikor az az egy hiányzik, egyetlen ember hiányzik és az egész világ üres.

Magyar nóta: Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul, Mégis üres minden. Hiányzik valaki ebből az utcából..

Paul Claudel: Megéri szenvedni, hogy megtudhassuk, hogyan tud Isten vigasztalni.

Paul Claudel: Jézus nem azért jött, hogy megszüntesse vagy megmagyarázza a szenvedést. Azért jött, hogy jelenlétével megtöltse azt.

 XXIII. János: Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.

Pázmány: Miképpen a tengerek mérhetetlen sok vizében egy csepp sincs, mely keserű ne volna, úgy az emberek között sincs senki, akiben félelem és fájdalom ne találtatnék.

P.Biró F.: A türelmes kereszthordozás az egyik jele a sok közül az örök üdvösségnek, és pedig a legbiztosabb jele.

P.Biró F.: És ha annyit és úgy szenvedek, hogy belepusztulok, - de szent leszek -, mit vesztettem?

Jean Pierre Camus: Az apró, de türelemmel viselt szenvedés sokkal többet ér, mint egy jóval nagyobb cselekedet.

Sz.Ágoston: Minél nagyobb a szeretet, annál mélyebb a fájdalom.

Szophoklész: Egy a törvény: nincs halandó, Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.

Robert Lynd: Dicsőséges dolog közömbösnek lenni a szenvedés iránt -, de csak a sajátunk iránt. Nem a szenvedést szeretjük, hanem azt, ami a szenvedés mögött rejlik. Nem a nap perzselő hevét szereti a földmives, a Martin kemence mellett dolgozó gyári munkás, hanem családját.

(Szív, 1948. II. 2l.)

Reményik: Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam Hóban feküdt, az erőhöz közel, Fáról hullt gyémántporral beszitáltan. Míg zöld volt írni rá nem lehetett. De hogy megbarnult, megkeményedett: Az írás felcsillámlik rajta, S tűnődvén lelkem elsóhajtja: Kellett a tél, a dér, a hóvihar Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

Suetonius említést tesz egy öreg római katonáról, akit egyszer törvénybe idéztek, de az előbb felkereste Cézárt és arra kérte, menjen el vele tárgyalásra és védje meg az ő igazát. Cézárt nagyon meglepte a vakmerő kérdés, de mégis, hogy megmutassa nagylelkűségét, ezt felelte a katonának: "Majd küldök valakit magam helyett. A veterán hadfi erre szétnyitotta mellén a ruhát és sebeire mutatva így szólt: "Cézár! Mikor a csatában észrevettem, hogy lándzsa fog átfúrni én nem küldtem mást magam helyett, hogy megvédjen téged." Hányszor mondhatná ezeket a szemrehányó szavakat az értünk szenvedett Krisztus...

(Tóth T.A A szenvedő és győzedelmes Krisztus, 184.)

Hiába háború, hiába a szenvedés az emberek azért olyan anyagiasak, önzők, mint voltak. Hogy is mondta nagyapám...? Nézd, ezt szóval úgysem intézed el. Sőt még a villámok sem intézik el. Aki azonban nem akarja meglátni a villámlást sem, az még meghallhatja a mennydörgést. Aki pedig már a mennydörgésre sem hederít, hát azt majd megveri és eláztatja az - e s ő . (Szív, 1947. VIII. 30.)

Zelk Zoltán: Nem lehet megkerülni azt az igazságot, hogy emberek, akik nem hittek hivőkké válnak betegségükben, öregségükben.

Pasteur: Nem kérdezzük a szerencsétlentől, honnan jössz és milyen vallású vagy. Azt mondjuk neki: Szenvedsz, és ez elég, hozzánk tartozol és mi meggyógyítunk. Sohasem szabad eltéveszteni, hogy ami pillanatig gyönyörködtet, az engem örökre gyötörhet, viszont ami most pillanatig gyötör, abból az örök öröm. (Szív, 1947. V. 2l.)

Fulger crucis mysterium. (Ragyog a kereszt titka.)

Az egyház himnusza. Nem titok-e, hogy a feltámadt Jézus Péternek a háromszoros szeretet- és hűségnyilatkozatáért jutalmául a kereszthalált ígéri és jövendöli. (János 21, 18-19.)

Nem titok-e, hogy az Úr a maga zsenge alkotását, az egyházat, éppen a csecsemőkorban, amikor a leggondosabb ápolásra és legmelegebb szeretetre szorulna, a katakombák szűk, sötét és dohos légkörébe engedi záratni és a vértanuk százezreinek vérével öntözni? A szenvedésben valami döbbenetes fontosságnak, föltétlen szükségességnek és abszolút nélkülözhetetlenségnek kell rejlenie. (Tower.Kat.hitv. 254-270.)

Latin közm.: Totam vitam viscet dolor et gaudium. (Az egész életben keveredik a fájdalom és öröm.)

Phaedrus: Qui sustinere non potest suum malum, alios inspiciat, discat ut tolerentiam. (Ha a sorsodat nem tűrheted, nézd meg jól, másnak nincs-e igája nagyobb.)

Horvát közm.: Ki nem szenvedett, nem kedves Isten előtt.

(Szerb és szlovén közm.: Kinek nincs fájdalma, nem is az Istené.)

Román közm.: A szomorúság olyan rossz betegségeket okoz, melyeket csak az Isten gyógyíthat meg.

Szerb közm.: Keresztet vinni és Istent imádni sok.

Szlovén közm.: Kereszt nélkül, Isten nélkül.

Olasz közm.: Isten csak azt küldi ránk, amit el tudunk viselni.

Olasz közm.: Isten próbára tesz szenvedéssel és nem hagy el.

Olasz közm.: Kit szeret az Isten, annak küld szomorúságokat és szenvedéseket.

Német közm.: Wie Gott will, - ich halte still. (Ahogy az Isten akarja, ahhoz tartom magam.)

Német közm: Wie Gott will, ist mein Gesetz. (Amit Isten akar, az az én törvényem.)

Német közm: Kreuz is mein Teil, Kreuz is ment Heil. (Kereszt az én osztályrészem, kereszt az én üdvösségem.)

Német közm.: Das Gebet des Betrübten is ein lieblicher Gesang in Gottes Ohr. (A szomorúnak imádsága kedves ének Isten fülében.)

Német közm.: Gott schickt denen Kreuz viel, die er in den Himmel will. (Isten azoknak küld sok keresztet, akiket az égbe akar vinni.)

Német közm.: Gott setzt die Leiden vor die Freuden. (Isten a szenvedést az öröm elé teszi.)

Magyar közm.és szólás: Minél jobb a keresztény, annál nagyobb a keresztje.

Magyar közm.és szólás: Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Magyar közm.és szólás: Isten fia volt Krisztus, mégis szenvedett.

Magyar közm.és szólás: Isten megtalál mindőnket. (A szenvedést senki sem kerülheti el.)

Magyar közm.és szólás: Mint az árnyék, úgy kíséri az embert a szenvedés.

Boldog Colombiére: Egy tekintet a keresztre feszített Krisztusra minden keresztemet oly könnyűvé és édessé teszi, hogy azt hiszem szenvedés nélkül nem is tudnék boldog lenni.

Horváth I.: A sóhaj a szomorúság sürgönye.

Horatius: Hasztalan kelünk ki sastojásból, ha ketrecben serdülünk fel.

Horatius: Évezredek óta töpreng az emberiség a szenvedés misztériumán. Megfejtenie nem sikerült. De választ, amelyben megnyugodhatik, talált rá. Csak a keresztény tudja, hogy a szerencse és siker, a szenvedések és bajok nem a jóság és bűnösség szerint vannak kimérve az embereknek. A tragédiák fölött az Isten titka borong. Ahogy nem voltak vétkesebbek a Jézustól említett emberek, akiknek rádőlt a Siloe-torony, a jeruzsálemieknél s mégis elvesztek, a jeruzsálemiek vétkesebbek voltak s mégis megmenekültek. Ne higgyük a betegség és szerencsétlenség áldozatait bűnösebbeknek magunknál. Magunkat se higgyük bűnösebbeknek másoknál, ha baj ér. Bízzuk Istenre, a sorsok irányítójára, ki, mikor, miért szenved. (Belon Gellért, Új E. l983. III. 6.)

P.Claudel: Segítő Miasszonyunk A vézna gyerekre senki se büszke, s ő tudja, hogy csöppet sem rajonganak érte. S ha néhanapján megpihen rajta egy-egy melegebb tekintet fény, arcába szökik a vér, s hogy sírva ne fakadjon, elkezd nevetni bátran. Az árvák és kisemmizettek ugyanígy élnek a gonosz világban... Ki kérheti számon rajtuk a keresztjüket, amit nem kerestek, hanem kaptok és ki törhet pálcát fölöttük, amiért kapták? Tíz évvel ezelőtt 88 éves korában halt meg Helen Keller a teljesen süket és vak lány "Élni roppant izgalmas, különösen, ha másokért élünk." Tizenkét éves korában már akciót indított egy vak kisfiú érdekében. Leveleket írt, jótékony célú összejöveteleket rendezett. Miután 1904-ben "cum laude" fokozattal elvégezte a Radeliffe egyetemet, többfélével próbálkozott, hogy megélhetését biztosítsa, és a rászorulókat segíthesse. Tevékenysége akkor bontakozott ki igazán, amikor 1921-ben megalakult a Vakok Amerikai Alapítványa. Háromszáz felolvasást tartott az Egyesült Államokban. Élete során hatszor utazta körül a földet. Hét elnök fogadta. 1937-ben külön elment Japánba, hogy megváltoztassa a kormányzat magatartását a vakok iránt. 40 millió yent gyűjtött össze napi 18 órás munkával az ország vakjainak és süketjeinek. Rengeteget utazott. Amikor nem volt úton egyszerű munkás életet élt. Hajnalban kelt, napi 6-7 órát ült irógépe mellett. Cikkein kívül több könyvet is irt. Ezerszámra írta pénzt és pártfogást kérő leveleit a fogyatékosok érdekében, reményt és bizalmat öntve beléjük. Több nyelven beszélt. Egyéni életében sok küzdelmen kellett átmennie. 1880. június 27-én született Tuscumbiában, Észak-Alabama egy kis városkájában. A boldog napok nem tartottak sokáig. Így írja le a sorsdöntő eseményt. "Csak egy rövid tavasz múlt el a sárgarigó és feketerigó dallamával, egy dús gyümölcsű, rózsával teli nyár, egy aranyló és bíbor ősz, ott hagyva ajándékait az élénk, gyönyörködő gyermek lábánál. Azután február álmos hónapjában jött a betegség, mely bezárta szemem és fülem és az újszülött öntudatlanságába taszított. A gyomor és az agy heveny vértolulásának mondták. Az orvos úgy gondolta, hogy nem maradok életben. De egy hajnalban a láz éppen olyan hirtelen és titokzatosan elhagyott, mint ahogy jött. Nagy lett az öröm a családban aznap reggel. Azt senki sem tudta, még az orvos sem, hogy soha többé nem hallok és látok...Fokozatosan hozzászoktam a körülvevő csendhez és sötétséghez.". Szülei mindent elkövettek, hogy e leányuk borzalmas állapotán segítsenek. A leghíresebb orvosokat felkeresték - eredménytelenül. Végül is a Gondviselés küldte hozzájuk 1887. március 3-án Anne Sullivant, aki emberfeletti odaadással megtanította beszélni, írni és olvasni Helént. Könnyezve beszélt mindig tanítójáról. "Lelke születésnapjának" nevezte azt a napot, amikor először találkozott tanítójával. Nagy lélek volt ő is. Olyasvalaki, aki teljes odaadással fel tudott olvadni egy feladatban: keze alatt egy szerencsétlen gyermek bontakozott emberré! Helén Kellert csak úgy lehetett kiragadni reménytelen sötétségéből, hogy az a csodálatos cselekedet egy másik nő teljes életének feláldozásába került. Ha jellemezni akarjuk Helén Keller egyéniségét, azt kell mondanunk derülátó volt. Fiatalkori naplójában ezt a programot olvashatjuk: "Úgy találom négy dolgot kell megvalósítanom az életben: világos gondolkodás sietség és zavar nélkül, őszinte szeretetet mindenki iránt, legmagasabb indítékból fakadó cselekvést mindenben és rendületlen bizalmat a jó Istenben. " Öreg fejjel le tudta írni: "Köszönöm Istennek fogyatékosságomat, mert általa találtam meg magamat, munkámat és Istenemet...Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban. Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben. Hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban, Ő a fény az én sötétségemben és Hang az én csendemben." (Új E. 1978. VII. 23. Nagy József cikkéből véve)

 Lásd a "Vigasz"-nál Kempis-t. Szent Pál: Azért telik kedvem erőtlenségeimben, a gyalázatban, a szükségben, az üldöztetésben, a Krisztusért való szorongatásban, mert midőn erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas. (II. Kor. 102, 10.)

Ady: Csak egy kicsit több bizalommal Volnék és két karommal Emelném föl a krisztusi keresztet, De lelkem bús és veszteg.. Mint ragyogna az én jó magyarságom S tagadnám minden átkom. Minden csúnya jövő-gondot kivetnék: Csak egy kicsit hihetnék. Marx: Ha barom módjára akarna élni az ember, akkor természetesen megtehetné, hogy hátat fordít az emberiség szenvedéseinek, és csupán saját irhájával törődik. (Aforizmák, 21.)

Goethe: Az általános fogalmak s a nagy elbizakodottságok mindig úton vannak, hogy valami szörnyű szerencsétlenséget okozzanak. (Maximák, 87.)

 Gracián: Ne panaszkodjunk soha. A panaszkodás mindig árt a tekintélynek. Inkább mások indulatának ad serkentő példát, mint nekünk a részvét vigaszát. (Az életbölcsességek, 91.)

Fekete Gy.: Lelkileg végképp összetörni, búskomorságba esni csak önző (egészséges) emberek szoktak. Máskülönben lehetetlen volna nem gondolniok arra, hogy vannak náluk még sokkal szerencsétlenebbek is. És mennyien vannak olyanok még a szerencsésebbek közül is, akikkel semmi áron nem cserélnének! (Tengercsepp, 241-2.)

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_Szenvedes.doc (166 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség