Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Ismeretlen szerző: A retesz (Szentségek / 4. Bűnbocsánat)
Bekerült: 2004.04.19. 15:10
Megnyitva: 2885. alkalommal

Vad, bõsz dörömbölés a szívem ajtaján!
Remegve húzódom meg, kibírja talán a zár,
Amit Jézus szerkesztett oda,
De az sem volna csoda, ha betörne,
Hisz annyira kopogott szegény....
Annyiszor zártam már ki és be én.
Eleinte csak halkan kopogott,
Egy-egy bűn, vagy egy-egy gondolat.
De minél többször jártam az utat,
Annál követelőbb lett és szertelen,
Vad indulattal uralkodni akart szívemen.
S mindig kisebb volt az erő, mely ellenállt,
S bent mind nagyobb és nagyobb térre talált.
És én engedelmes alázatosságban:
Mindig kinyitottam a szívem ajtaját!


De egyszer jött a Mester és megnézte a zárt,
És megkérdezte: "Utálom-e már a bûnt?"
Ez nekem nagyon különösnek tűnt.
Hiszen a zsarnokot mindenki utálja,
Csak megszabadulni, ez volt szívem vágya.
,,Gyermekem, úgy ne told félre a zárt!"
Többet nem beszélt, nem kérdezett, nem várt!
Sietett tovább a szíveket vizsgálni,
Nem volt hajlandó a szívemben megállni....
Az ajtóra toltam a kopott reteszt,
S akkor láttam, hogy az egy kis kereszt,
Mely tündökölni látszott fényesen.
De felcsattant a kopogás élesen,
S eltűnt lassan, tompulva a fény.
Ijedten, félénken bújtam meg én.
Vajon mi lesz most? A dörömbölés erősödött,
S kint valaki erősen felnyögött:
Mi ez? Nyissad hát ki az ajtót rögtön!
A VÁGY van itt, a régi jó barát!
Hallgatok és nem tárom fel a szívem ajtaját.
Mind dühösebben dörömbölni kezd,
S én félő szívvel nézem a reteszt.
S íme az újból fényleni kezd,
És én nagy ûrt érzek a szívem belsején,
Most először, vajon mi lehet ez?
Imára kulcsolom lassan a kezemet.
A dörömbölés vadul erõsödik.
A SZENVEDÉLY az, amely kint küszködik,
A fénylő, ragyogó retesz erejével.
Majd jönnek sorba: jön az ÉLVEZET,
A HARAG, a BIRVÁGY, és a GYÛLÖLET.
A KÁRÖRÖM, a DÜH és az INDULAT,
A FÉLTÉKENYSÉG és a ROSSZ HANGULAT.
Az ÉLVVÁGY, a PÉNZ és a SZÓRAKOZÁS,
Az IRIGYSÉG, a BÛN, és az UNATKOZÁS.
Ki tudná felsorolni a tarka sort,
Mely kopog, dörömböl, az ajtóra ront.
Szemtelen, agresszív kitartással,
S beszél, kiabál lázas unszolással.
Vad, bõsz dörömbölés a szívem ajtaján,
Remegve húzódom meg, kibírja talán.
A retesz, a zár mit Jézus szerkesztett oda....
De az sem volna már csoda,
Ha betörne, hisz annyira kopott már szegény....
Annyiszor zártam már ki és be én.


Magam sem hittem, a retesz ellenállt,
A bűn odakint bármit kiabált.
Bízni kezdek a fénylõ reteszben,
A Jézustól nyert csodálat Keresztben.
A szívemben érzett hatalmas Úr kiállt,
És felfokozza a halkan szõtt imát.
Zsolozsma száll fel az egek Urához,
A bűn odakint hiába kiáltoz,
A retesz fénylik, ragyog, tündököl,
De ím nem is dörömböl már a bűn ököl,
Mély csend lett, áhitatos szent magány,
Ilyen a menny előcsarnoka talán?


Egyszer csak halk nesz kopogása kél,
Valaki szerényen bebocsátást kér.
Bátor lélekkel az ajtóhoz megyek,
Kitárom, de mit látok! Hatalmas egek!
Egy fényes sor vonul be csendesen,
Egyiket-másikat már fel is ismerem.
Ez itt a BÉKE, ez a NYUGALOM,
A HÛSÉG, a JÓSÁG és a SZERETET,
VÍGASZTALÁS, amely szárit könnyeket,
SZELIDSÉG, KITARTÁS, ALÁZAT, TÛRÉS,
KÖNYÖRÜLET és egymást MEGBECSÜLÉS.
Óh mily sor! S ezt nélkülöztem én?
De ím a sor legeslegvégén,
Jön maga az Úr, a drága MESTER,
Egy ragyogó fénylõ KERESZTTEL.
Ekkor látom, hogy ez az én KERESZTEM,
S az ajtón Őt is halkan beeresztem.


Ekkor betelt a szívem minden zuga.
S most már benn marad az ég és föld Ura!

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség