Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Versek Szent Imréről (Versek / Különböző alkalmakra)
Bekerült: 2004.10.26. 11:22
Megnyitva: 3215. alkalommal

Vajda János: Imre herceg

Fehérvártt királyi palotában
Hadvezérek országos vitában.
A gyülés-teremnek
Szomszédja kápolna.
Szuz szent Imre herceg
Ott imáit mondja.

Szent történetkönyv elotte nyitva;
Földi ügy, zaj ot nem háborítja.
"Tegyetek, mi tetszik,
Akármit csináltok,
Végezést nem én, majd
Az Isten hoz rátok."

Ellenség közeleg a határhoz,
Országtanács háborút határoz.
"Herceg a buzgóság
Tán elég is mára:
Veszélyben a haza,
Vezérelj csatára!"

Igy a nyers vitézek kardcsörtetve,
Szuz szent Imre herceg térdepelve:
"Mit féljek veszélytol?
Földi ország, vesszen!
Én hazám, országom
Odafönn a mennyben!"

Szent István király betegszik, vénül,
Mert nagy a bú, mely nemes szivén ül;
"Még kihal, megérem,
A nagy Árpád vére...
Vérén vett hazámnak
Bizonyos vesztére."

Vezérek, nép egy huséget érez
A nagy Árpád fölszentelt véréhez:
Egész Magyarország
Jövendoje kétes:
Szuz szent Imre herceg
Mégsem feleséges.

Hu követek járnak messze földön,
Napkeletre, háromszáz mérföldön,
Megtalálják végre
A legszebb virágot,
Amilyet a föld még
Vajmi ritkán látott.

S elviszik, remélve jót elore.
Tesznek most a végso próbakore,
Szuz szent Imre herceg!
Most vigyázz magadra,
Hogy méltó lehess a
Nem múló javakra.

Imre herceg keze összetéve,
Elmerülve szentek szent könyvébe...
Elotte kitárul
Az örökkön élet,
Ekkor jo elébe
A legszebb kisértet.

Éj szemével, napsugár hajával,
Földi szépség pokolhatalmával,
Mondja, hogy "szeretlek!
És szerelmem örök!"
Rá szent Imre herceg:
"Távozz tolem, ördög!"

Szép királylány, ugy, amiként jöve
Vissza is megy háromszáz mérföldre.
S az ármányos lélek
Nagyot kacag ottan:
"Ily nagy szégyenemben
Még sohase voltam!"

Száll a kétség szent István szivébe,
Könyüs szemmel föltekint az égre;
"Föláldozva ime
Árpád vére, népem...
Nemzetem Istene
Megbocsátsz-e nékem?"

Faludi Ferenc: Szent Imre hercegrül

1. Magasztaló szent versekkel
Dicsőitsük az eget,
És üdvezlő énekekkel
Szüz szent Imre herczeget:
2. Nemzetünknek buzgó népe
(Most érkezik kincsetek,
A herczegek példás képe:)
Zöld ágokat hintsetek.
3. Szent Imre jön, ki éltében
Eskütt szüz és angyal vólt,
Házassága kötelében
Szüz társával szüzen hólt.
4. Erdő mező virágozzon,
Rózsák emelkedjetek,
Sziget, liget illatozzon,
Liliomok, keljetek!
5. Szent herczeg jön; hangos szókkal
Tornyok, harangozzatok,
Sugár álgyuk, taraczkokkal
Öröm-uj-hirt adjatok.
6. Keresztünkkel, villogjatok
Országunknak hegyei,
És vigabban induljatok
Négy czimeres vizei.
7. Szent herczeg jön: szent testének
Térdet, fejet hajtsatok.
Az ő nagy megszerzőjének
Örök hálát mondjatok.
8. Áldjuk Istent nagy szentében!
Hivek, könyörögjetek:
Óltalmában, érdemében
Hogy részesek legyetek.

Szekvencia Szent Imre hercegről

A királynak ifjú sarja
az igaz törvényt akarja
s nékünk igazságot ad:
árbóc ő, magasba szállva,
nincs is erdőn semmi szálfa
délcegebb és magosabb.
Imre gyermek kiskorába
Istenhez járt iskolába,
fő-király növelte ezt.
Ős-ellenség visszatorpan,
tőle kúsz a dög a porban,
mert kezében a kereszt.
Gédeonnak kürtje zendül,
mágusokra néma csend ül,
kürt se szólal meg sehol.
Ő dalol, zsoltároz aztán,
énekekkel fönt virrasztván,
Krisztusának udvarol.
Szent papok rendjét köszönti,
a szívét nekik kiönti,
mindegyikre ráborul.
Egyet egyszer, másat kétszer,
ám a negyediket hétszer,
megcsókolja jámborul.
Látva ezt elámult atyja,
vidoran-búsan kutatja,
mér tesz így magzatja, mér?
Vall az ifjú most felelve:
„Mert emez pap tiszta lelke
mint a liliom, fehér.”
Konrádot a vasbilincsben,
ő föloldja, lánca nincsen,
mind lehull a lánca ott.
Hát Pannónia dicsérjed,
dallal és jellel kísérjed,
áldják őt a századok.
FORDÍTOTTA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Ismeretlen szerző himnusza Szent Imre hercegről

Óh mily csodálatos,
ha szent biztosságban
megy át, aki fiatal,
a fiatalságon!
Bazilika szent kövén
a szent fiú térden
Isten előtt könyörög
könnyekkel szemében.
Mit áldozzon föl Neki?
tünődik szívében:
hol a kincs?... És hirtelen
hang zendül az égben:
"Legdrágább a tisztaság:
ezt ajánljad nékem!"
És az ifjú megveti
unokák reményét:
vágyva buzgón őrzeni
szűzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei
szerelem fáklyája.
Világi fényt nem keres:
nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém
ingó glóriája?
Mit a földi feleség
ölelés-igája?
Herceg ő, de szívében
Isten katonája...
Nem kell néki hiuság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiuság
hogy csal e világon.
S az égi Király fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.
S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget.
FORDÍTOTTA: BABITS MIHÁLY

Babits Mihály: Imre herceg
HISTÓRIÁS ÉNEK

Régi jámbor herceg, ki valál a vad
hullám szennyes hátán szelíd fehér hab,
kiben tükröt lelt a Tenger Csillaga,
nézz mennyekből megcsúfolt rokonságodra,
mert ma is levágva orrunk és fülünk,
koldulunk és árván kárveszékelünk,
mint ama gyászhírű balga magyarok
s bosszuszóval átkozzuk vesszős Nyugatot,
holott István atyád, első szent király
nem átkot, nem bosszut rendelt és kivánt,
hanem bölcs alázat hűvös fürdejét,
mosni a kudarcbatört magyar láz fejét.
Azért lettél köztünk példa és rege,
Imre, szent alázat édes gyermeke.
Neved is, neved már, Henrik, Enricus,
alázat bélyege volt, óh Emericus!
Német nevet hordtál és hordtál görög
keresztet a bő bús magyar üng fölött,
s nem röpködött üngöd, lefogta nehéz
láncával a Kereszt, mint bölcs szemérmü kéz.
Szárnycsukva a rabló ős madár Turul
ember-alázatot s illemet tanult,
hogy, mint atyád hagyta, az Egyház elé
hullván, amely Krisztusban minden emberé,
ispánokat egyként és vitézeket
megbecsülnél minden jóembereket,
mivel minden ember Istennek fia
s csak az alázatosság nyugodt glória.
Így oktatott István, és hogy országod
ereje, ha így téssz, lészen istápod,
de ha konok gőggel ülsz nyakára, csak
veszedelmet szignáland királyságodnak.
S megfogant a bölcs mag s mondják szent atyád
látta éjjel cellád fal-résein át
hogy (két gyertya mellett, fejedelmi sarj)
imádtad a Keresztet, térdeplő magyar!
Emese parázna, gőgös madarát
megtagadtad a test tirannus sarát.
Görög császár lánya, szüz menyasszonyod,
oldaladnál térdepelt, zsoltárt olvasott.
Mint fiatal orcád tejjel-vérrel folyt,
lelked is tej és vér Kánaánja volt.
Szelidséged harcnál győzedelmesebb,
jég szemérmed világi tüznél tüzesebb.
S mint a régi pásztor Páfusz szigeten,
akibe szerelmes volt a Szerelem,
úgy haltál, Adonis! s duhaj Kan fehér
fogairól csepegett a szüzpiros vér.

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség