Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Születünk, élünk, meghalunk... (Szilvarérum / Halál)
Bekerült: 2005.03.29. 08:23
Megnyitva: 3059. alkalommal

Születünk, élünk, meghalunk...
Mester Ildikó

Aki megszületik az idővel, ki előbb, ki később de meghal. Minden születés magában hordozza a halált is. Természetes folyamat, amely a földi életünk befejeztét jelenti. Ha hirtelen, váratlanul következik be a halál, a hozzátartozók nem tudnak rá fölkészülni, mélyen megrendít mindenkit.
Ha betegség következtében várható a halál, némi idő marad arra, hogy szeretteinktől búcsút vegyünk, fölvegyük a betegek kenetét, és megnyugtassuk önmagunk lelkiismeretét.

Mit tehetnek a hozzátartozók? Családon belül, bárki is haldoklik ,- és itt gondolok férjre, feleségre, gyermekre, szülőre, magára az emberre-, feltétlenül szeretettel kell körbevenni azt, aki a halál kapujában áll. Akár eszméleténél van, akár nem, próbáljuk kellemessé tenni érzelmileg az elmúlást. Aki nagyon beteg, tudja, hogy meghal. Felesleges azzal félrevezetni, hazudni, hogy meggyógyul. Jobban tudja, mint bárki más: számára itt a vég.
Bár, még sokat vitatják az orvosok között is, mihez van joga az embernek a saját betegségében, a saját haldoklásában? Ennek ellenére, ha csak az emberi oldalát nézem, sokkal szebb annak az embernek a végső órája, aki mellett ott van a felesége és fogja a kezét, - vagy fordítva -, mint akit a kórházban, elfekvőben paravánnal elszeparálnak és magárahagyottan, ki tudja milyen szenvedések és lelki tusa közepette egyedül hal meg. Eltudunk búcsúzni, igen fáj így is, mert akit szeretünk és meghal, számunkra borzasztó nagy veszteség!
Tudjunk szeretettel, méltósággal elbúcsúzni, búcsút venni a haldoklótól. Nem félni, viszolyogni, megijedni tőle. Hiszen amikor egy emberke megszületik, senki nem riad meg, örülnek jöttének, és boldogok, szeretik. Ezzel egy időben tudjuk, hogy egyszer mindenki meghal, persze akkor nem ez jut az eszünkbe. De amikor eljön az idő, meg kell tennünk mindent azért, hogy a haldokló ne maradjon magára a haláltusájával! El kell fogadnunk a halált, ahogyan elfogadjuk a születést és az életet. Meg kell tanulnunk, az életben a halál is benne van. És ha eljön, fölkészülten kell fogadni, szeretettel, odaadással, emberséggel megkönnyíteni szerettünk búcsúzását az élettől, és tőlünk. Mert nem a temetés jelenti a haldoklótól, a halottól való elbúcsúzást - az a végtisztesség -, szeretettel, őszinte megértéssel, csöndben elköszönni a haldoklótól, hogy nyugodtan tudjon távozni az élők sorából. Istennel, békében, megnyugvással.

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség