Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Szerelmem! (Szilvarérum / Áldozat)
Bekerült: 2005.03.29. 08:35
Megnyitva: 1908. alkalommal

Szerelmem!
Mester Ildikó

Immár nyolcvanöt napja elmentél. Sokat gondolkoztam, míg végül is rászántam magam a levélírásra. Tudom, azért hagytál el, mert meguntál, érdekesebb, izgalmasabb életre vágytál. Én megértem.
Nem haragszom, nem vádollak, hiszen még mindig szeretlek. Szeretlek az életemnél jobban.
Nem akarok tőled semmit. Nem akarok könyörögni, hagyom szárnyalj, mint a madár, fedezd föl a világot. Úgy érzem, független attól, hogy te húsz évvel idősebb vagy nálam, én komolyabban gondolkodom az életről. Szeretek dolgozni, szeretem a munkám, szeretem a lakásom. Mégis, amióta elhagytál, hatalmas üresség vesz körbe, s rám tört a magány vészjósló, sötét ördöge. Mintha a Nap eltűnt volna az égboltról, nem látok, vakon, egyedül tapogatózok. Erőt kell vennem, hogy ne vegyék észre, akik körülöttem élnek fájdalmamat. Igen, fáj.
De annyira szeretlek, hogy nem akarom te is, ugyanezt érezd. Ha téged boldognak tudlak, még ha mással is, megnyugszom, elfogadom. De azt soha ne kívánd tőlem, ami lehetetlen.
Én egy férfit szerettem az életemben, és az te vagy. Szerelmem nem múló szalmaláng, nem pillanatnyi fellobbanás, nem átmeneti szeszély. Ez a többéves kapcsolat megnyitotta számomra a boldogság elérhetetlen kapuját. Ismersz. Nem vagyok a szavak embere.
Szeretlek olyannak amilyen vagy, ahogy az Isten megteremtett. Szeretem benned a rosszat, a jót, a kedveset, a megbántót. Nem akarlak átformálni, megváltoztatni, nekem így kellesz, ilyennek szeretlek. S ha az élet során csalódnál abban, akit annyira kerestél, hozzám visszatérhetsz. Én ott folytatom, ahol abbahagytuk. Én úgy fogadlak, mintha tegnap este szerelemmel váltunk volna el.

Én, kinek nem lehet gyermeke - csodával határos módon - szívem alatt hordozom szerelmünk gyümölcsét. Méhemben él, növekszik közös életünk folytatása. Boldog vagyok. Téged elvesztettelek, de ő velem van. Isten adta, és csodát tett velem!
Levelet ezért írok. Ne félj. Semmit nem kérek. Fölnevelem, dédelgetem, szeretem. De úgy éreztem, tudnod kell róla, hiszen apja vagy. Nem foszthatlak meg ettől a boldogságtól, ha te is akarod. Ha nem, akkor is szeretlek. S hogyan mondhattam volna meg másképp? Nem tudom... Csak akkor válaszolj, ha neked jó. Ha mégis mást szeretsz szerelemmel, kívánom legyél olyan boldog, mint amilyen én szerettem volna veled lenni! Isten áldjon és mutassa meg a helyes utat.

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség