Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Szavak bolygója (Szilvarérum / Áldozat)
Bekerült: 2005.08.26. 10:21
Megnyitva: 1874. alkalommal

Szavak bolygója I.
Írta: Mester Ildikó

-Vigyázzatok! Valaki elárult bennünket! Kiszabadultak a foglyok!
Kiáltották kétségbeesetten a Szavak bolygóján. Futottak, szaladtak ki – merre látott, hiszen megtörtént a legnagyobb baj, ami ezen a bolygón csak történhetett!
Hol is kezdjem? Talán elmesélem milyen is a Szavak bolygója, és rögvest megértitek, miért ez a nagy kavarodás!
Réges-régen, amikor az emberek még nem tudtak egymással beszélni, csak makogtak és mutogatva adtak ki hangokat, a Szavak bolygója már akkor is létezett. Tehát sokkal régebbi, mint ahogy az emberiség szavakba formálhatta gondolatait.
Azon a bolygón élt a Szókirály, akit a többiek választottak meg, mégpedig azért, mert a legidősebb és a legbölcsebb volt közöttük. A szavak között rendet kellett teremteni, mert mindegyik csak úgy szaladgált céltalanul, értelmetlenül ide-oda.
Elhatározták, hogy két csoportra osztják a szavakat: egyik csoportba kerülnek azok, akik szép, jó, okos, értelmes, kedves, segítőkész, udvarias, alázatos, türelmes, szeretetet sugárzó, megbocsátó tartalommal bírnak.
A másik csoportban: csúnya, rossz, buta, értelmetlen, durva, önimádó, udvariatlan, gőgös, türelmetlen, elutasító, szeretetet nem ismerő szavak sorakoztak.
A Szókirály kimondta végérvényesen: Jó és Rossz szavak léteznek!
A Jó szavaknak türelemmel, szeretettel, alázattal a helyes útra kellett téríteni a Rossz szavakat. Csakhogy a Rossz szavak nem hallgattak a Jó szóra, így azok hiába próbálkoztak, nem értek el semmilyen változást.
A Szókirály döntött: össze kell gyűjteni a Rossz szavakat, és be kell zárni őket a csend zárkájába. Addig maradnak ott, amíg Jó szó nem válik belőlük.
Évszázadokon keresztül a csend-zárkában töltötték napjaikat, időnként egy-egy Jóvá alakult szó kijöhetett, de bizony sokkal többen bent maradtak, mert esze-águkban sem volt megváltozni.
Eközben a Föld nevű bolygón az emberek sokat fejlődtek. Megtanultak beszélni egymással, vagyis szavakon keresztül kommunikáltak.
Öröm volt hallgatni őket, hiszen szebbnél-szebb szavakat ejtettek ki ajkaikon. Ráadásul nem egy nyelven beszéltek, hanem ahány földrész, annyi sajátos nyelvezet alakult ki. Ettől még érdekesebb és még teljesebb lett az emberek szókészlete.
Hanem egyszer csak felütötte fejét az irigység közöttük, és ezt a gonosz érzést szavakba formálták. Majd követte az önteltség, durvaság, gőgösség érzése melyeket szintén kimondtak, vagyis szándékosan bántották meg a másik embert. Még azokkal szemben is, akiket szerettek, és akik viszont szerették őket. Hát még azokkal szemben, akikre haragudtak! Lett hadd-e had! Rosszindulat! Felnőtt a felnőttel, gyerek a gyerekkel, szülő a gyerekkel, gyerek a szülővel és más felnőttekkel szócsatákat vívott, és azon versenyeztek, ki tud csúnyább, sértőbb szavakat mondani!
Mi történt ekkor a Szavak bolygóján? Hát bizony akkor kiáltoztak kétségbeesetten, hogy „Vigyázzatok! Kiszabadultak a foglyok!”. Vagyis a Jó szavak közül az egyiket sikerült fondorlattal arra késztetni, hogy bemenjen közéjük. Azt hazudták az elzárt Rossz szavak a Jó szónak, ha a közvetlen közelükbe lenne, sokkal többen lehetnének jók. Szegény hiszékeny Jó szavacska még ugyancsak fiatalka volt, így aztán elhitte, amit mondtak. Bemerészkedett a cellába, a Rossz szavaknak sem kellett több, rögvest megkötözték, ők pedig huss! Kiiramodtak a szabadba.
Ugyanis a Rossz szavaknak az a céljuk, hogy mindenütt ők uralkodjanak, de csak akkor kerülhetnek hatalomra másik bolygón, ha kimondják, vagy leírják őket.
Ezt a pillanatot használták ki, megtudták, hogy a Földön az emberek szívében a szeretet mellett, a gonoszság is felütötte fejét, és ez bizonyult a legjobb táptalajnak számukra.
A Szavak bolygóján kitört a riadalom, hiába igyekeztek, nem tudták megállítani a Rossz szavakat, teljes erővel törtek előre, onnan pedig az emberek szájába ugrottak.
Egyre kevesebben lettek a szép és Jó szavak, hiszen a gonoszság egyre jobban elterjedt. Már mindegy volt ki-kivel beszél, kit szeret, kit nem szeret, a Rossz szavak mindenkit behálóztak. Az emberek észre sem vették mi történt velük, az egyre durvább, csúnyább beszédstílus lett a kifejezésük legalapvetőbb formája. De már nem csak a felnőttek trágárkodtak, hanem a 2-3 éves gyerekek is.
És ekkor a Szavak bolygólyán rettenetes elhatározásra jutott a Szókirály!
Összehívta alattvalóit egytől-egyig, és kihirdette a következőket:
-Kedves, szeretett Jó szavaim! Tudjátok mi történt bolygónkon, és tisztában vagytok azzal, hogy a Földön az emberek mivé váltak. Bennük élősködnek a Rossz szavak, felemésztik őket, ha nem teszünk azonnal valamit! Azt is tudjátok, hogy csak egyetlen lehetőségünk van a túlélésre, és az emberek megmentésére!
Eljött az idő évezredekkel a hátunk mögött, hogy megtegyük ezt a lépést! Aki fél és nem szeretne ebben részt venni, az a védelmi űrhajóval elrepülhet a biztonság zónába! Megértem és nem ítélem el azokat, akik így gondolkodnak! Van-e köztetek valaki, aki elmegy?!
Szókirály körbe nézett, de minden Jó szó ott maradt, és nem hagyták el királyukat. Ekkor kimondta a végső ítéletet:
-Tíz perc múlva 10-óra. Pontban tíz órakor mindannyian darabokra, betűnként széthullunk. Ez nemcsak a mi átmeneti halálunkat jelenti, hanem a Rossz szavakét is. Hiszen ha nincsenek Jó szavak, akkor a Rossz szavaknak nem érdemes létezni, és ők is porba hullanak!
Fogjátok meg egymás ékezeteit, és megszűnnek a szavak az emberek számára létezni! Soha többé nem találnak meg bennünket. Sem az írásban, sem a beszédben. Elpusztítjuk önmagunkat, hogy véget vethessünk a Rossz szavak uralmának, és az embereket felébresszük hamis valóságukból!
Nekik létezik egy Istenük, aki a Mindenható! Ő a szeretetet vitte közéjük! Ő olyan Úr köztük, mint én közöttetek!
Csakhogy az emberek megszegték Istenük parancsát. A legfontosabb egymás szeretete. Másoknak örömet szerezni, segíteni, támogatni az elesettet, a gyengébbet, ha kell, megfogni a kezét, és vezetni. Az emberek bolygóján a Földön létezik egy eszköz, melyet pénznek hívnak. És a pénz uralja őket, ezért dolgoznak, hazudnak, csalnak, lopnak, sőt képesek a másik ember életét kioltani érte! Tehát nem csoda, hogy a Rossz szavak megtalálták és megszállták őket, hiszen viselkedésükben, magatartásukban, cselekedeteikben ők is rosszakká váltak. Vagyis megtalálta zsák a foltját!
Kedves, bátor Jó szavaim! – emelte föl ékezeteit a Szókirály.
-Elérkezett az idő, majd találkozunk egyszer, ha ismét a Jó szavakat veszik ajkukra az emberek! Addig pedig, betűkre, hangokra hullva várjuk végzetünket!
Ebben a pillanatban minden Jó szó egyszerre esett szét, egyetlen egy sem maradt közülük, még a Szókirály sem. Millió és millió betű keringett a bolygón.
Mi történt a földön?
Amikor a Jó szavak darabokra hulltak, a Rossz szavak is velük együtt egy-egy betűvé zuhantak szét, vagyis csak hang lett belőlük.
Az emberek pedig hiába nyitották szóra szájukat, már többé nem tudtak beszélni, csak hangokat, kézjeleket adhattak ki. Ugyanoda jutottak, mint évezredekkel azelőtt, amikor az ősember még nem ismerte a szavakat.
Gondoltátok volna, hogy a szavaknak ilyen hatalmuk van?
Gondoltátok volna, hogy a Jó szavak föláldozzák önmagukat csak azért, hogy megszüntessék a rosszat?!
Vajon mi emberek, milyen áldozatva vagyunk képesek a jó dolgokért?

Folytassam a második résszel?
Csak akkor, ha kéritek!

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség