Weöres Sándor: A teljesség felé (Szilvarérum / Élet)
Bekerült: 2002.09.24. 23:03
Megnyitva: 1800. alkalommal

Az életet úgy tekinted, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod, etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködhetsz benne többé, s nem te táplálod, hanem húsod és véred. Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem. Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött síp-zenéjével a kígyóbűvölő uralkodik. Mily zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? Amely a határtalan lélekből árad. Ki vagy te? Ha elvonatkoztatod magad mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik. Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is. Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik; negyvenéves korodban a húszéves-kori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ajánld ismerősödnek is!