Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Zipernovszky Judit: Neked is van őrangyalod - részlet (Szilvarérum / Angyal)
Bekerült: 2002.09.27. 11:54
Megnyitva: 2966. alkalommal

A simogatás

Az első történet Katáról szól, aki már rég elfelejtette, hogy valaha a szépre-jóra nevelték. A szülei már nem éltek, s férjét az alkohol tette a sírba. Kata annyira szégyellte, hogy férje rossz társaságba keveredett, s ő nem tudta megmenteni, hogy amikor egyedül maradt, valósággal elbujdosott. Egy faluvégi kis ház rejtette el, ahol most is az ablakban állt, de tudta, hogy már nem sokáig bírja ki itt az egyedüllét, a reménytelen magány érzésével. Állt a konyhában a lassan sötétedő égboltra tekintve és így töprengett: "Nincs senkim, akit szerethetek, Isten talán megbocsátja, ha nem bírom tovább és befejezem az életem..De hogy kezdjek hozzá...?" Csak állt dermedten, nem tudta mennyi idő telt el. Egyszer csak, mintha valaki megérintette volna a haját. Az érzés annyira élénk volt, hogy Kata hirtelen hátrafordult. "De hát hogy is jöhetett volna ide be valaki - gondolta - , hiszen közel s távol teremtett lélek sincs." Az érintés most olyanná vált, mint egy simogatás, s a simogatás nyomán melegség kezdte átjárni. Először szívében érezte ezt a jó érzést, mintha valaki odairányított volna egy napsugarat, amely áradni kezdett, s mialatt a kéz úgy simogatta tovább, mint ahogy egy anya próbálja megnyugtatni síró kisbabáját, Kata térdre esett, s csak annyit bírt suttogni: "...bocsáss meg...Istenem, bocsáss meg nekem...." Amikor hajnalban felébredt, igazi napsugár szökött be az egyetlen ablakon. Kata úgy érezte, ő már nem ugyanaz, mint aki eddig volt. Összeszedte legfontosabb dolgait, s az első autóbusszal a közeli városba ment. Mint akit vezetnek, teljes biztonsággal lépett be egykori iskolájának tanári szobájába. Az igazgató ült ott egyedül. Ránézett Katára. - Kapóra jöttél - mondta -, éppen most fogalmazok egy beadványt, hogy iskolatitkárra lenne szükségünk. De ha te elvállalod, el sem küldöm - mondta, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy Kata, akit valaha tanított, most váratlanul felbukkant. Kata csak bólintani tudott, hogy igen, elvállalja, megszólalni nem mert, nehogy hangja sírásba fúljon. Az igazgató leültette. - Éppen most csepeg ki a kávé, töltök neked is. - Köszönöm - suttogta Kata és úgy érezte, hogy minden rossznak vége szakadt. - Csak azt az egyet áruld el - mondta az igazgató-, ki küldött ide téged pont most? Hiszen még senkinek sem szóltam a terveimről.. "Az őrangyalom" - akarta mondani Kata, de még idejében lenyelte. Ez az eset ugyanis a hetvenes években történt, és ilyesmiről azokban az időkben nem lett volna tanácsos beszélni.

******

A két angyal

Ami Alizzal történt, az a maga egyszerűségében annyira megindító, hogy szinte meleg lesz tőle körülöttünk a levegő. A legnagyobb gondja az volt, hogy rendszeresen elesett. Lába tele volt zúzódásokkal, egyszer már eltörött, volt úgy, hogy elrepedt. Kétszer volt ínszalag-szakadása, ami maradandó nyomokat hagyott, bal lábát azóta nehezen emeli. Egyik esése alkalmával a bordái repedtek meg, de hát tudnivaló, hogy azon csak az idő segíthet. Aliz nem is ment orvoshoz, csak arra vigyázott, hogy ne ugyanarra az oldalára essen legközelebb! Mindezek ellenére sohase lázadozott, elfogadta, hogy neki ez a keresztje. - Tudtam, hogy az őrangyalom mellettem van, ezért nem történik nagyobb baj az eséseimnél, és tűrtem, ami velem történik - írja. Igen ám, de egyik alkalommal hiába vigyázott, hiszen tudta, hogy ott kerítéslapot ástak és kikerülte az árkot, de azt már nem láthatta, hogy onnan körülbelül húsz centiméterre kifeszítettek egy vékony madzagot, amibe beleakadt a lába és ő teljes hosszában elvágódott a kemény talajon. Akkor nagyon elkeseredett, fájtak a tagjai, feküdnie kellett. Aliz dolgozik, mindig sietnie kell, életmódján tehát nem tud változtatni, a sérült lábak pedig az évekkel csak romolhatnak. Töprengve gondolt arra a napra, amikor vége lesz a szobafogságnak, s neki újra neki kell vágnia a szilasliget-széphegyi utaknak.. Egyszerre csak gondolataiban megjelent egy könyvnek a képe. Páter Pióról szólt, de amióta elolvasta, nem jutott többé eszébe. Most élesen felvillant benne az a rész, ahol egy vak ember keresi fel a pátert, különös kéréssel fordulva hozzá: adjon neki Pió atya egy második őrangyalt a meglévő mellé, mivel ő nem lát, és gyakran elesik, de ha két őrangyal áll mellette, akkor nem fog többé elesni! Pió atya nem lepődött meg a szokatlan kérésen. Magába merülve fohászkodni kezdett, majd így szólt: - Menj békével barátom, a kívánságod teljesül. Ezentúl két őrangyal vigyázza lépteidet. Valóban így is történt. A vak ember többé nem esett el .. Ahogy Aliz idáig ért gondolataiban, hirtelen forró hála öntötte el a szívét. Az nem lehet véletlen, hogy éppen ez a történet furakodott a gondolatai közé, hogy ilyen élénken emlékezett minden szóra, s hogy éppen őróla is szólhatna ez a történet! Teljesen fellelkesült, úgy érezte, hogy gyermeki bizalommal fordulhat a jó Istenhez egy második őrangyalért. - Azóta sok idő telt el, ha meg is botlom, vagy netán elesem, felállok, leporolom magam és úgy megyek tovább, mintha mi sem történt volna! Soha sincs azóta sérülésem, pedig ugyanazokkal a lábakkal vágok neki az útnak! Egyszerűen, azóta két őrangyalhoz száll a kérésem, hogy jöjjenek, vezessenek! Minden alkalommal bizalommal telve, nyugodtan lépegetek, s ők mindig elkísérnek!

*******

A fék és a gázpedál

Erna a Diósárok út legelején parkolt le kocsijával. Aki járt már arra, tudja, hogy az utca neve nem véletlen, keskeny útja mellett mélységes árok húzódik, az út tele huppanóval. Legtöbben lent, a kiépítettebb alsó részen hagyják kocsijukat, azonban Ernának ma nagyon kevés ideje volt, így merészen vette a kaptatókat fölfelé jövet is. A ház kanyarban áll, az út szinte átláthatatlan, de Erna sehol sem hallva motorzúgást, beindította a kocsit, és hogy vehesse az előtte álló bukkanót, teljes erejével gázt adott. Indulni csak hátrafelé, azaz "rückverzben" lehetett, hogy valami lendületet kaphasson a buktató előtt. Erna a lábát rátette a gázpedálra, hogy teljes erejével gázt adjon, amikor valamilyen láthatatlan erő áttette a lábát a fékre. A kocsi leállt, s ugyanabban a másodpercben a mögötte levő eldugott mellékutcából teljes sebességgel kivágott egy Volvo, amely, ha ő nem áll meg, oldalról telibe találja a kis Suzukit. A Volvo hajszálnyira az álló kocsi mellett vágtatott el lefelé, és eltűnt egy kanyarban. Erna halálsápadtan nézett maga elé. Minden tagja remegett. Amióta vezet, még soha nem tévedtek a reflexei. Tudta, hogy a gázra tette a lábát és azt is tudta, hogy a fékre egy láthatatlan kéz nyomta át. Azon az éjszakán azt álmodta, hogy egy fényességes alak áll előtte és ő azt kérdi tőle: "Az angyaloknak van nevük?" Mire reggel felébredt, már nem emlékezett arra, hogy kapott-e választ, de az érzés, amit álmában érzett, megmaradt. Azóta csak be kell hunynia a szemét, s újra látja azt a fényességes alakot, aki akkor is mellette van, ha nem ül autóba.

Zipernovszky Judit:Neked is van őrangyalod (részlet)

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_angyal.doc (32 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség