Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Húsvéti misztériumjáték (Színdarabok / Húsvétra)
Bekerült: 2002.12.11. 07:47
Megnyitva: 4843. alkalommal

Húsvéti misztériumjáték Mesélő: Jézus 30 éves korától kezdve bejárta Galileát, Szamáriát és Judeát. Isten országának örömét hirdette. Tanított a zsinagógákban, sok beteget meggyógyított, halottakat támasztott fel és a Mennyei Atya szeretetét hozta az emberek közé. Három év telt el azóta, három hosszú év, tele örömmel, bánattal, s szépséggel és fájdalommal. És most itt jön Jézus. Most lépte át Jeruzsálem kapuit, amely sokszáz éve várakozik arra, hogy belépjen rajta a Messiás. A nép ujjong, az emberek virággal a kezükben köszöntik Isten küldöttjét. Ruháikat terítik az útra. Hatalmas a diadal, öröm és boldogság mindenütt. Már közelednek a templomhoz. / Jézus az apostolaival hátulról bevonul a színre, zöld ágak, zene halkul, a tömeg éljenzi a Mestert: / 1. ember Dicsőség legyen Istennek! 2. ember Éljen a király, Izrael királya! 3. ember Itt jön a Mester, népünk megszabadítója! 4. ember Üdvözlégy Dávid fia, köszöntünk téged! 5. ember Uram a nép téged köszönt, légy áldott! 6. ember A Názáreti Jézus, Isten Fia! 7. ember Jézus eléd terítem köpenyemet, erre lépj! 8. ember Krisztus, Izrael nagy prófétája, az Isten Szentje! Jeruzsálem téged vár! / És ekkor Jézus szava hallatszik a templom közepén erőteljesen mondja: / Jézus: Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat! Engem is megölsz, hogy beteljesedjen Isten akarata! / Hátrafordul apostolaihoz Most örültök, de sírni fogtok. Ne feledjétek mit mondtam nektek! Az Emberfiának sokat kell szenvedni, megölik, de harmadnapra feltámad! /Lassan kivonulnak, Jézus kimegy, az apostolok berendezik a színt az utolsó vacsorához, közben a mesélő mondja: / Mesélő: Majd fölment Jézus tanítványaival a templomba. Kereskedőket talált ott. Fájt a szíve, hogy a Mennyei Atya házát az emberek kereskedés céljaira használják. És ekkor levette derekáról az övet és kiűzte az árusokat az Isten házából. Ezután leült és tanította a köréje gyűlt tömeget. Az írástudók és farizeusok pedig azon tanakodtak, hogy tehetnék el láb alól Jézust. / Közben Jézus bevonul apostolai közé az asztalhoz. / Mesélő: És elérkezett a csütörtök este is. Jézus az apostolait egy tágas terembe gyűjtötte, hogy elfogyassza velük a húsvéti vacsorát. Így írta elő Mózes törvénye, a zsidó nép Egyiptomból való menekülésének emlékére. De mielőtt elkezdték volna a vacsorát, Jézus egy jelképes cselekedettel mutatta meg alázatosságát. / Közben a szín kivilágosodik, Jézus feláll, végigtekint apostolaim majd így szól: / Jézus: Aki nagynak képzeli magát, azt lenézik az emberek, de aki alázatos azt megbecsülik. Aki első akar lenni közületek, az legyen mindenkinek a szolgája! / Kötényt köt maga elé, mosdótálat fog és Péterhez lép. / Péter: / döbbenten / Mester! Csak nem akarod megmosni a lábamat?! Ez rabszolgák dolga, te pedig az Isten Fia vagy. Te nem lehetsz a mi rabszolgánk, Uram!! Jézus: Ne ellenkezz, Péter! Mert ha nem mosom meg a lábadat, nem tartozol hozzám. Péter: Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és az arcomat is mosd meg! Én hozzád akarok tartozni egészen. Jézus: Péter, te hozzám tartozol, /apostolaihoz fordul / de egy közületek áruló! / Meglepett morajlás az apostolok között, Tamás dühösen: / Tamás: Ki az közülünk, aki ilyenre vetemedne, hiszen mindent neked köszönhetünk valamennyien. Ki lehet az a hitszegő?! Júdás: Csak nem rám gondolsz Uram? Jézus: De igen. Te vagy az áruló, Júdás! / Péter előrántja ruhájából a kardját és Júdás felé tart. / Péter: Most meghalsz te gazember. Elárultad Mesteredet?! / Júdás hátrál, végül elrohan. Péter utána, Jézus rákiált: / Jézus: Állj meg Péter! / Péter szomorúan visszafordul. / Talán azt akarod, hogy ne teljesedjen be Isten akarata?... Üljünk asztalhoz! Nagyon vártam már, hogy elfogyaszthassam veletek ezt a húsvéti vacsorát. Ez az utolsó vacsora, amit elfogyasztok veletek szenvedésem előtt. / Mindenki Jézust nézi. / /Jézus csendben imádkozik, kenyeret vesz a kezébe és így szól: / Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik. / Törve kiosztja az apostoloknak / - / Kelyhet vesz a kezébe: / Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! / sorban isznak belőle / Péter: Uram, ez valóban a te tested és a te véred. Én hiszek neked! Jézus: Megparancsolom nektek, hogy ezt cselekedjétek a világ végezetéig az én emlékezetemre! / Szín elsötétül, Jézus és apostolai kivonulnak, az asztalt elviszik / Mesélő: Azóta minden egyes szentmisében Jézusnak ez a cselekedete ismétlődik meg. - De kísérjük tovább Jézust és apostolait! Az olajfák hegyére tartanak és közben zsoltárokat énekelnek. Most kiválaszt közülük hármat: Pétert, Jakabot és Jánost, és fölviszi őket a hegyre. / Jézus és a három apostol bevonulnak / Jézus: Halálosan szomorú az én lelkem. Meg kell halnom. De nem magamat sajnálom, hanem titeket. Vajon ki tudtok-e tartani mellette, ha nehéz lesz? Péter: Ha mindenki elhagyna is, én nem hagylak el soha! Esküszöm!! Jézus: Péter, Péter! Ne fogadkozz. Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. - Maradjatok itt és virrasszatok, míg én imádkozom. / Jézus távolabb megy és leborul - az apostolok lassan elalszanak. / Mesélő: Jézus sokáig imádkozott az apostolokért és minden bűnös emberért. Imádság közben lelki szemei előtt megjelent a világ minden bűne, szenvedése és minden fájdalma, amit az emberek egymásnak okoznak. / A próféta a színpad egyik szélére lép. / Próféta: A Megváltó leborul Atyja előtt, hogy engem és mindenki bukásunkból ismét Isten kegyelmébe emeljen fel. Hogy helyreállítsa azt, amit Ádám atyánk engedetlenségével elrontott. Kész kiinni a halál keserű kelyhét, amelybe a világ bűnei ömlöttek, és fertelmesen bűzlenek. Mert az Istennek így tetszett. / Angyal a színpad másik szélére lép. / Angyal: Szenvedésed nem vész majd kárba, mert lesznek nagylelkű emberek akik áldozataikkal, engedelmességükkel, szeretetből végzett imáikkal megváltói szívednek sok-sok örömet fognak szerezni. / Próféta és angyal lemennek. / Jézus: Apostolaimért és a bennem hívőkért könyörgök, akiket nekem adtál. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól. Amint engem küldtél Atyám, úgy küldöm én is a világba őket. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. / Feláll és visszatér az apostolokhoz. / Ti még egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Keljetek fel, itt jön már, aki elárul engem! / Cipődobogás, kiabálás hallatszik, több ember jelenik meg a színen, kiválik egy: Júdás, átöleli Jézust, majd a többiek megragadják és elhurcolják. / Mesélő: Ekkor elfogták és megkötözték Jézust. A Főtanács elé hurcolták. Próféta: Olyan volt, mint a bárány, amelyet leölésre visznek. Ő se nyitotta ki száját, nem ellenkezett, tudta, hogy vele van az Isten. Mesélő: Jézust először Annáshoz, majd Kaifáshoz vitték. Kaifás tudta, hogy nem ítélkezhet élet és halál fölött, ezért megkötözve elküldte Pilátushoz, a római helytartóhoz, mert mindenképpen Jézus halálát akarta. Jézust Pilátus elé vezették, közben kint az udvaron katonák és szolgák melegedtek a tűz körül, mert hűvös volt a hajnal. Péter is ott volt. Kíváncsi volt, mi történik Jézussal. 1. Katona: Hidegek még a hajnalok, jó lenne még ágyban lenni, de a szolgálat az szolgálat. Szolga: Emiatt a Jézus nevű názáreti felforgató miatt kell itt fagyoskodni, vinné el az ördög az ilyeneket. Péter: Mit tudtok róla, elítélik? 2. Katona: Nem hiszem, az ilyeneket Pilátus jól megvereti, aztán szabadon bocsátja. / Péter szemébe néz. / De téged mintha már láttalak volna valahol. Nem voltál ott te is vele a kertben, ahol elfogtuk? Péter: Hogy lettem volna? Azt sem tudom hol fogtátok el? Szolga: De bizony nagyon ismerős vagy nekem, te is ott voltál vele! Péter: Úgy nézek ki, mint aki ezt a tévtanítót hallgatta? Nem ismerem! 1. Katona: Most már biztos vagyok benne, hogy vele láttalak. Péter: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert! Mesélő: És ebben a pillanatban megszólalt a kakas. Péter rádöbbent arra, hogy mit mondott neki a Mester: "Még mielőtt a kakas megszólal, te háromszor megtagadsz engem!" - Jézust ekkor vezették el a megostorozás helyéről újra Pilátus elé, ahol szörnyen megverték. Ólomvégű korbácsokkal ütötték, ahol érték. De mielőtt kimentek volna, Jézus rátekintett Péterre. / Jelenet: Jézus rátekint Péterre, Péter térdre rogyik, keservesen sír, Jézust továbblökdösik, Péter sírva elrohan a templomon keresztül. A szín elsötétül. / Mesélő: Péter elrohant. Nem vádolták őt már a katonák, sem a szolgák, csak a saját lelkiismerete vádolta, de az mindennél rosszabb volt. Keservesen siratta elkövetett bűnét. / A színpadra trónt visznek, a katonák hozzák Jézust, a trón előtt térre lökik, Jézus azonban feláll. A színpadot emberek veszik körül. / Mesélő: Közben a tárgyalás megkezdődött. Belépett a terembe Pilátus, Jézusra tekintett, de ő emelt fővel állt előtte. Pilátus: Mit hallok? Mivel vádolnak ezek a zsidók téged? Nem tudod-e hogy bármelyik pillanatban halálra ítélhetlek? Jézus: Jogod van hozzá, helytartó, hogy halálra ítélj, hiszen a földi hatalom Isten ajándéka. De jaj annak, aki visszaél vele. Pilátus: Názáreti, téged azzal vádolnak a zsidók, hogy királlyá teszed magad, meg hogy le akarod rombolni a templomot, megtiltod az adófizetést a császárnak. Úgy tudom valami vallási kérdésben sem egyeztetek meg, de ez engem nem érdekel, fütyülök a vallásotokra, csak a rómaiakat hagyjátok békén. Jézus: Igen, én király vagyok, de az én országom nem e világból való. Én nem földi birodalomnak vagyok a királya. Az én országom a Mennyei Atya birodalma. Bár most nem hiszed, amit mondok, de te is meg fogod látni az utolsó napon. Pilátus: Hát a jeruzsálemi templomot miért akarod lerombolni? Erre felelj! Jézus: A templomot le fogják rombolni úgy, hogy kő kövön nem marad, de én magamról beszéltem akkor, saját testem templomáról. Pilátus: És amikor megtiltottad az adófizetést a császárnak? Jézus: Én akkor azt mondtam: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené! Pilátus: Hát ha így áll a dolog, nem ítélhetlek el. Most kivezetlek a nép elé. / Két katona piros palástot ad Jézusra és kiállítja Jézust a színpad elejére, majd Pilátus fennhangon mondja. / Pilátus: Átadom nektek, ítélkezzetek ti fölötte, mert nincs olyan bűne, amiért halálra ítélhetném. / Egy zsidó a hallgatóságból odarohan és felháborodottan mondja: / Zsidó: Ide figyelj, Pilátus! Ha nem ítéled halálra ezt a gazembert, akkor levelet írunk a császárnak, hogy megtűröd az árulókat az országban. / Gúnyosan: / Nem tudom, mennyire fog ez tetszeni a felséges császár urunknak?! / Pilátus elmegy, két katona bejön, töviskoronát hoznak. / 1. Katona: / Gúnyosan / Ó éppen hozzád jövünk te názáreti, hoztunk neked egy szép koronát - vagy nem te mondtad, hogy király vagy? Igaz, hogy egy kicsit szúrós lesz, mert tövisből fontuk, de egy királynak sok mindent ki kell bírnia. / Jézus egy lépést hátrál / 2. Katona: Ne félj, már nem fog sokáig fájni, te király. Na meg aztán szép bíbor palástod is van, királyhoz illik! / Mindezt gúnyosan mondják, majd fejére húzzák a töviskoronát, ekkor Pilátus visszatér / Pilátus: El innen! / Jézushoz / Miért akarják a zsidók, a saját nemzeted, hogy halálra ítéljelek? Még egyszer eléjük állítalak és beszélek velük. /Pilátus a színpad szélére hozza Jézust, majd fennhangon mondja / Íme az ember!!!! Nagy kiabálás mindenütt: Keresztre vele.. Keresztre vele.. / ötször / / Egy katona mosdótálat hoz / Mesélő: Pilátus nem jutott szóhoz, és félt is a feljelentéstől. Ezért hozatott egy mosdótálat, megmosta kezeit annak jeléül, hogy őszerinte Jézus ártatlan, majd a nép követelésére halálra ítélte Jézust. / Pilátus pálcát fog a kezébe, kettétöri és földre dobja, majd kimegy / / Mindenki a színpad szélén egy csoportba gyűlik, a szín közepén egyedül Jézus / Próféta: Az igazi világosság, amely minden embert megvilágít, a világba jött, a világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. / Jézus még mindig ott áll és nehézkesen, fájdalmasan önmagára mutatva mondja: / Jézus: Ez az én testem, amelyet értetek adok... Ez az én vérem, mely értetek ontatik ki, a bűneitek bocsánatára. - Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem! / Szín elsötétül / / Behozzák a keresztet, vállára teszik, Jézus elindul a kereszttel, az emberek kiabálva, szitkozódva követik, végigmegy a templomon, majd vissza a közepén. Mielőtt visszaér a mesélő folytatja. / Mesélő: Ezután Jézust a Golgotának nevezett kivégző helyre vitték. Ő hordozta végig a keresztjét az egész városon, majd föl a dombra, ahol meg kell halnia. És ahol véget ért az út, ráfektették a keresztfára, majd kezét és lábát a gerendához szegezték. Déli 12 óra tájban Jézus már a kereszten függött. Láztól csillogó szemekkel nézett le onnan zokogó édesanyjára és az egész világra. / A kereszt áll, Jézus széttárt kézzel áll előtte, keze jelképesen a kereszthez van kötve. / Próféta: Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta mi a szenvedés. - Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. / A szereplők sorban bejönnek, kezükben gyertya, elmondják a szövegüket, majd letérdelnek. / 1. ember Jézus a barátaiért hal meg! 2. ember Jézus a saját népéért hal meg! 3. ember Jézus Ádám bűnei miatt hal meg! 4. ember Jézus ellenségeiért hal meg! 5. ember Jézus a Mennyei Atya iránti szeretetből hal meg! 6. ember Jézus irántunk való szeretetből hal meg! 7. ember Jézus az egész világ bűneiért hal meg! 8. ember Jézus értem hal meg! Mesélő: Péntek volt, délután három óra, amikor Jézus mégegyszer, utoljára végighordozta tekintetét a láthatáron. Megtört, felszögezett teste nem bírta már a szenvedéseket. Látta a körülötte ácsorgó, gúnyolódó tömeget. Majd pillantása édesanyjára esett. Miután beteljesedett, amit a Mennyei Atya rábízott, égre emelte tekintetét és nagy szóval felkiáltott: / Rendkívül tagoltan: / Jézus: Atyám kezedbe ajánlom lelkemet! Mesélő: Alighogy elhangzottak ezek a szavak, Jézus lehajtotta fejét és elszállt belőle az élet. / Közben a gyertyákat felemelik. / - Ekkor a templom függönye kettéhasadt, a sziklák megrepedtek és sötét éjszaka borult az egész világra. / A gyertyákat elfújják és halkan egyenként kimennek a szereplők, a színen csak Jézus marad a kereszten, Mária és esetleg János / Próféta: Csendes a világ, megszűnt a lárma, a vad üvöltözések zaja elcsitult, madár sem dalol és hallgat a kereszt is a Golgota magasán. Te tetted ezt vele! Bűneiddel megölted azt, aki neked az életet adta!! / A színen Mária, ölében tartja Jézust - gyenge világítás. / Mesélő: Csendes a világ, csak a keresztfa tövéből hallatszik halk sírás. Mária az, aki siratja fiát. Mária: Ó áldott, Szent Fiam, mért tették ezt veled? Tudom, Atyád akarta így, és te engedelmes voltál neki mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Nagy árat fizettél az emberek lelkéért. Nyugodj most már békében drága fiacskám, nem bántanak téged, de tudom, te megbocsátottál nekik. Próféta: Így jövendölt a próféta: Ez a gyermek sokak üdvösségére és sokak kárhozatára lesz. Jel, amelynek ellene mondanak. Mária, a te szívedet is tőr járja át! / Jézus és Mária a sötétben kimennek, a színpadra csendben bejönnek az apostolok. / Mesélő: Majd egy sziklába vájt új sírba fektették Jézus testét. Pilátus katonákat állított a lezárt sírhoz, hogy őrizzék azt. Szomorúan ment mindenki haza. Az apostolok ugyan együtt voltak az utolsó vacsora termében, de elvesztették minden reményüket. Így telt el a szombat is. / Apostolok a teremben, leverten. / Jakab: Vége mindennek, pedig mennyire bíztunk benne, mennyire szerettük, és vége. Mire volt jó mindaz, amit tanított, ha most meghalt? Tamás: Mit tegyünk most? Mesterünk már harmadik napja halott. Pénteken eltemették és már vasárnap hajnal van. Nincs értelme, hogy együtt maradjunk. Mindenki menjen a maga dolgára, ha megtalálnak bennünket, minket is megölnek. / Két asszony szalad be a terembe. / 1. Asszony: Péter, figyelj ide, most jövünk a sírtól, nincs ott Jézus teste. 2. Asszony: Egy angyal volt ott és azt mondta, hogy miért keressük az élőt a holtak közt - értitek ti ezt? Meg azt is, hogy nincs itt, föltámadt. János: Én, azt hiszem, értem. Hiszen erről beszélt nekünk. / Jézus lép a terembe, apostolok megrettenek. / Jézus: Én vagyok, ne féljetek. Nézzétek a kezemet és a lábamat. Itt vannak a szögek helyei. Nem erről beszéltem nektek? Emlékezzetek csak, hogy azt mondtam: az Emberfiának szenvednie kell, megölik, de harmadnapra feltámad! Péter: Uram! Valóban te vagy! De hogyan lehetséges ez? Jézus: Péter, most ne kérdezz semmit, csak láss és higgyél. Én kaptam minden hatalmat a mennyben és a földön. Ezzel a hatalommal küldelek titeket. Tegyetek tanítványommá minden népet és hirdessétek az örömhírt minden embernek az egész világon. Én most az Atyához megyek, mert levégeztem mindent, amit az Atya rám bízott. János: Uram, te most elmész, itt hagysz minket? Jézus: Ne féljetek, én legyőztem már a világot. Most rajtatok a sor, hogy megszenteljétek azt és megkeressétek az elveszett bárányt. Péter: De Uram, mi ezt egyedül nem bírjuk! Jézus: Ne aggódjatok, azért megyek el, hogy aztán méginkább köztetek lehessek a Szentlélek által. János: Indulunk Uram. Áldj meg minket! Jézus: Békesség nektek. És ne feledjétek: Én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig. Mesélő: Elmondja a verset: Harmadnapon. / Közben mindenki a színen marad, majd mindenki feljön

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség