Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

HÚSVÉTI SZINDARAB (Színdarabok / Húsvétra)
Bekerült: 2002.12.11. 07:49
Megnyitva: 6069. alkalommal

Bevonulási ének: Királyi zászlók lobognak Fémlik titka keresztfának Kit az élet megöletett, s halálával nyert életet. PROLÓGUS Ének: Szűz Mária, Jézusnak Szent Anyja, Angyaloknak s Szenteknek Asszonya, Bűnös népnek kegyes szószólója, Reménysége, oltalma, gyámola. Emlékezzél, mostan Szent Fiadról, A Jézusról, mi édes Urunkról, Ő kínjáról, és szent haláláról, És szívednek nagy sok sírásáról. Krónikamondó: Kik az ő példáját ma nézni jöttetek, Az Ember Fiáról tik nem emlékeztek. Fertelmességekben gyakorta elvesztek, Haragtartásokon váltig igyekeztek. Nagy álmélkodásnak, zokogásnak napja Ma feltetszett, minden minden őt siratja, Mert felfeszíttetett az Embernek Fia, Ki az egész Földet két ujjain tartja. Földnek oszlopi pedig megrettennek, Erős kősziklák is ugyan megrepednek, A Nap, Hold s csillagok fakón keseregnek, Fénylő sugárokban magok elrejteznek. Csak az aczélszívű és barom emberek. Krisztusnak halálán mit sem keseregnek. Ha ránk figyelmeztek, majtég megmutatjuk, Krisztusnak halálát néktek lerajzoljuk. De én most már erről többet nem is szólok, Hanem tetőletek szép hallgatást várok. KIŰZETÉS A PARADICSOMKERTBŐL (Ter. 1,26-3,24) Ének: Ádám Atyát a kertben bévivéd, Éva Anyát oldalóból szerzéd, Az almából ne ennének intéd, De hogy őnek, ottan számkivevéd. Krónikamondó: A vég nélkül való Isteni bölcsesség, Kezdetet nem tudó királyi nagy felség, Hogy ő bölcsességét jobban megmutatná, Ímé, embert alkot, hogy őtet áldaná. Ádám: Hogypedig életem unalmas egyedül Ne lenne, ennékénem adá segítségül Évát, a társomat, kedves feleségül, Paradicsomkertbe szép gyönyörűségül Deus Pater: Ádám, élj kedvedre a Paradicsomban, És serény légy annak munkálkodásában. A fák gyümölcsibül amennyi kell, egyél, Azokban kedvedre vígan gyönyörködjél. Csak ez egy fán lévő almábul ne egyél, Mert halállal halsz meg. Na így cselekdjél! Éva: Kedves férjem, menjünk sétáljunk az kertben, Múlassuk magunkat az vizek mentében, Nézzük a szép mezőt kévánt zöldségében, A fákat vizsgáljuk ékes gyümölcsükben. Ádám: Gyere, édes társom, de vigyázz magadra, És ne légy szavamnak által hágására. Egy fát mutattak itt, légyen az tudtodra, Gyümölcsét ne együk, válnék halálunkra. Éva: Édes, Ádám, valjan eztet tőlünk Miért tiltja Isten, hogy belőle együnk Isten kegyelmébül talám ki nem esünk, Ha ezen szép fának gyümölcsébül eszünk. Ádám: Egy szót se szólt nékem erről az Úr, asszony, Hát mostan elmegyek, és egy nagyot alszom. Plútó: Oh, esztelen asszony nem veszed-é észre, Hogy ez az Istennek csalárd mestersége. Drúmó: ... csalárd mestersége. Plútó: Hogyha ebbül esztek, éppen istenségre Ti felemeltettek, oly nagy dicsőségre Drúmó: ...oly nagy dicsőségre. Plútó: Mindenekbe hozzá hasonlóvá lésztek Drúmó: ...lésztek Plútó: Örökkön örökké soha el nem vesztek. Drúmó: ... vesztek. Éva: (Ádámnak mondja) Megvallom, hogy szép fa, s szép gyümölccsel teljes Talán, eledelre lehet ő is helyes. Ádám: De találkozhatik közötte is mérges, Melynek kóstolása lesz veszélyes. Plútó: Óh, goromba asszony, ne tétovázz sokat, Drúmó: ...sokat. Plútó: S akkor rád az halál nem forgat kaszákat. Drúmó: ... kaszákat. Éva: Kedves társom, Ádám, én néked azt mondom, Hogy én ez gyümölcsöt bizony megkóstolom, Mert én semmiképpen ezt meg nem állhatom, Mivel Te is látod, mely igen kívánom. (Megkóstolja) Jaj, uram ugyan jó, kóstoljad, be édes, Nincs ebben az kertben sohult ilyen kedves. Ádám: Jó-é vagy ártalmas, ímé megkostolom. (Megkóstolja) Mi dolog ez ebben, eztet én csudálom, A bényelt falat az megakadt torkomon. (Harsona kiált) Deus Pater: Ádám, hol vagy, Ádám. Ezt miért míveléd. Parancsolatomat miért által lépéd? Ím, kikergettetel az sován pusztába, Éltednek fogytáig már nyomorogj abban. Gábriel: Óh nyomorult Ádám te állapotodat Miért nem őrizted szép boldogságodat. Mihály: Ki innen mert nincsen helye kegyelemnek Legyetek már rabja halálnak s ördögnek. Plútó, Drúmó: Ki látott már ilyen csudát az életbe Ádámról, Éváról a kiskertbe Midőn megunta magát a nagy Úr Egy darab agyagbul Ádámot gyúrt Plútó: Hogy Ádám is el ne unja magát Azért alkotta az Úr Évát Kivette Ádámnak oldalbordáját És abból alkotta az Úr Évát Drúmó: Bétakaródzottak fügefalevéllel Úgy sétáltak ők a kiskertbe Mond az Úr kertemben oly fa vagyon Ha abból esztek ott ütlek agyon. Plútó: Éva asszony megszegte az Úr parancsát Leszakasztotta a tiltott almát Éva az almába beleharapott Ádámnak is adott egy darabot Drúmó: Midőn Ádám az almátul felhorkantott Éva asszony szeme közé kacsingatott Az Úr husángot kézbe kapott És hátukon táncolt már a bot. Lucifer: (belép) Ah, bizony van most szívemnek öröme, Mert Ádámban megszűnt Isten szeretete. Adhatjuk már magunk szerencsés próbának, Vessünk kelepcéket Ádám fiainak. Ének: Egek Ura Teremtője... JÉZUS BÚCSÚZÁSA MÁRIÁTÓL Mária: Én kedves magzatom, én édes szerelmem. Tőled elválásom hogy kelljen szemlélnem. Kérlek, hogy meg ne halj, ne szomoríts engem Hanem vigasztaljad én szomorú lelkem. Jézus: Köszönöm Szent Anyám sok fáradságodat, Köszönöm vélem tett dajkálkodásidat. Miattam szenvedett nyomorúságaidat. S hozzám való kedves anyai voltodat. Mária: Szeretlek édesem, mint a lágy kenyeret, Éretted sóhajtok egy nap százezeret. Anyai voltommal úgy oltalmaztalak, Hogy semmiben meg nem szomorítottalak. Ének: Virágszombat estéjén... (Nagyszombatig) A MESSIÁS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE Ének: Ó dicsőség és dicséret Néked megváltó királyunk Kinek gyermeki szép sereg Mond édességes éneket Izraelnek vagy királya Dávid királynak magzatja Ki az Úrnak szent nevében Jössz hozzánk dicsőségedben. Farizeus I: Régtől fogva nem volt nálunk ilyen pompa Vagy nem emlékezünk, és az elménk tompa. Kicsoda e király, kinek a nép mondja: "Üdvözlégy zsidóknak királya, Hozsanna." Farizeus II: Galileából jött ez a nagy próféta Aki önnön magát Messiásnak mondja. Heródesnek elmúlt immár királysága, Megcsökkent egészen országos hatalma. Péter: Én, Péter, téged hiszlek igazságnak És Istentől küldött igaz Messiásnak. János: Én is, János néked kívánok szolgálni, Mindenben szívesen engedelmeskedni. Júdás: Uram, ha lehetnék érdemes előtted, Én is, szegény Júdás követnélek téged. De akarnám tudni, mi a te törvényed Aszerént fogadom engednék tenéked. Jézus: Hogyha te is akarsz tökéletes lenni, Semmikhez e földön nem kell ragaszkodni. Júdás: Hogy eztet míveljem, lehetetlen dolog, Mivel a szerencse mind szüntelen forog. Hova fogjak osztán, hogyha megszorulok. Koldulni szégyellem, s kapálni nem tudok. Jézus: Könnyebb a tevének egy kis tűnek fokán Által menni, hogysem mennyország kapuján Beférni a dúsnak mert a szíve nyilván Ahol a kéncse van, ott lesz minden órán. (Mt. 19, 23-24) Júdás: Oh édes jó Uram, szerelmes mesterem, Ha kell is énnékem teérted szenvednem, Mindazáltal neved örökké dicsérem, S az egész világon mindenütt hirdetem. Farizeus I: Mester, adj valami jelt, hadd higgyünk néked Úgy lészen állandó a királyi széked. Farizeus II: Másképpen távozik el tőled a néped Mi haszna a sereg hiába elszéled Leprás I: Uram, mü mesternek és orvosnak lenni Tégedet hallottunk, s azért idejőni Ügyekeztünk mindjárt, téged felkeresni. Méltóztassál, kérünk, rajtunk könyörülni. Leprás II: Erős reménységgel tenéked könyörgünk, Bélpoklosságunkot, melyben rég fetrengünk Hatalmas erőddel tisztítsd ki belőlünk, Ne utálj minket, könyörülj mirajtunk. Jézus: Hát az a nyavalya miért jött reátok, Hiszem teremtéskor mind szépek valátok. Leprás III: Semmi okát ennek bizony mi nem tudjuk, Hogy igazán neked amint van, megvalljuk Jézus: Helyet nem adtatok Isten törvényének, Ezért szállott rátok ostora Istennek. Előbb bűnötöktől oldozást vegyetek, S azután rútságtól mindjárt tiszták lésztek. Leprás I: Mester, mi megbánjuk az összes bűnököt. Leprás II: Oldozzál föl minket. Leprás III: Tisztítsál meg minket. Leprások: Gyógyítsd meg, gyógyítsd meg fertelmes sebünket. Jézus: Feloldozlak immár nincsen már vétketek Tisztulásotokat máris nyerjétek meg Leprás I: Nézz csak ide pajtás, visszanőtt az orrom Nem kell nékem többet csöngettyűvel járnom Leprás II: Én mondom barátom, ez maga a csoda Ilyet még nem látott senki emberfia Leprás I: Ballagjunk el akkor, mert ím meggyógyultunk Gyertek jóbarátim; korcsmára, igyunk (kettő már táncol s elmegy) Leprás III: Megvallom vétkemet, ellened vétkeztem Száma nélkül való gonoszt cselekedtem. Mert tekegyelmedből immár tiszta vagyok A te hívségedben végig megmaradok Jézus: Kelj fel, s járj békével, hited erőssége Volt tisztulásodnak hatalmas eszköze. (a tanítványokhoz) Ám hárman valának, s csak egy tanáltatott, Aki az Istennek méltó hálát adott. (Lk. 17, 11-19) Mária Magdolna: Szegény fejem Uramhoz óhajt Töredelmes szívet néki hajt Ó Istenem, mely sok vétkem Mutass nékem oly olajt Hogy pokolba ne kiáltsak Véghetetlen jajt Véghetetlen jajt Farizeus I: (Krisztusnak mondja) Ezen asszonyállat mostan tanáltatott Házasságtörésben, azért adj tanácsot, Halálra méltó-é mint Isten parancsolt, Avagy adjunk néki mi irgalmasságot. Jézus: Kérlek, hát a férfit mért nem fogátok el Talám kezeteket megzsibbasztá pénzzel Aki közületek most bűn nélkül vagyon, Ez asszonyállatnak az ellene álljon, Mojzesnek törvénye szerént procedáljon Szörnyű dühösséggel reá követ hányjon. Látom, asszonyállat, halálra tégedet Senki sem ítéle, vetvén reád követ. Én is azért téged halálra méltónak Lenni nem mondalak, s nem szentenciázlak Mária Magdolna: Én lefekszek én ágyamba, Mindenesti koporsómba Föltekintek magasságba Meglátok egy régi szentegyházat, Kijjű aranyas, Béjjű irgalmas, Négy sarkában négy szál gyertya Három csepp vére lecsöppenik, Angyalokkal fölszedetik Aranytányérba tettetik. Krisztus Urunk csak azt mondja, Aki ezt az imádságot minden nap elmondja, Hét bűnének bocsánatát várhatja. A FŐPAPOK TANÁCSA Ének: A kegyetlen sidók megirigylék A tanácsban ottan elvígezék Hogy a Jézust kötözve megfognák És végtére a halálra adnák. Krónikamondó: Papok, írástudók nagyon zúgolódnak Farizeusok is egyre áskálódnak Félnek, koronájuk tőlük elvétetik, Ocsmány, disznó szívük nagyon háborodik. Farizeus I: Árontól származott Kajafás főpapunk, Kinek Júdeával együtt térdet hajtunk. Farizeus II.: Te vagy Isten után nekünk főpásztorunk, Azért ím, téged földig magasztalunk. Kajafás: Hát kenteket honnét fútta a szél erre. Farizeus I: Egy nagy dolgot tudunk, s el nem titkolhatjuk. Farizeus ll: Nem bizony, mert szegény hazánkot sajnáljuk. Kajafás: Mondjátok már gyorsan, hadd halljam mi légyen Farizeus I: Egy ember támadott itten Júdeában, Kinek nagy híre van egész tartományban. Farizeus II: Igen rútul bánik farizeusokkal Úgy bánik mivélünk mint hitvány kutyákkal. Kajafás: Ez ám nem bolondság ez a hír mit hallok, Ezért törvény szerént mostan bosszút állok. Kengyelfutó, gyorsan menj Annás ipámhoz, Kit szómmal mindjárást invitálj házamhoz. Onnan elbúcsúzván a vénekhez menj el, Hozzám híjjad őköt egész készülettel. (Annásnak) Nemrégen itten egy ámító támada, Aki mondja, hogy ő Isten fia volna. De még jeleket is mint hallom mutatott, Ördögököt űzött, holtakat támasztott. Farizeus I: Münköt a templomból meg kiostorozott Farizeus II: És a templomban mit talála, felrúgott. Annás: Ez az ember mit csinál, rettenetes dolog Félek, hogy nyakunkba ne essék az horog. Kaifás: Én tütököt kérlek ki-ki megfeleljen, Hagyjuk-e regnálni, avagy feje vesszen. Vén I: Ha Istennek fia, őtet próbáljuk meg, Igen rút kínokkal ugyan vallassuk meg. Vén II: Az új királyságra vesszővel kenjük fel, Töviskoronával fejét hegyezzük fel. Vén III: Én is azt voksolom, amit comámuram, Annál többet én ma nem is mondok uram. Annás: Ki kell az országból az ilyent irtani, Halálra törvénnyel Öt szentenciázni, Mert ha itt sokáig hagyjuk kóvályogni, Országunknak ez fog vesztésére lenni. Kajafás: Akármint s akárhogy, ennek meg kell lenni. Ki kell őtöt élők könyvéből törleni. Ha másként nem lehet, pénzzel.is fogadni, Kell hamis tanúkot s ezután megölni. Annás: Azon tudakozzék parancsolom ki-ki, Hogy feltaláltassék itt körül valaki, Aki kézbe adná, lenne bár akárki. Kajafás: Ha oly embert kapnánk, aki megmutatni Kész volna a Krisztust és kezünkbe adni, Vagy harminc pénzt annak kell ajándékozni. JÚDÁS MEGKÍSÉRTÉSE Ének: Megkerülé Sátán gonosz Júdást, Inté őtet, hogy tenne támadást Addig súga, hogy tőn nagy árulást Simon fia eladá Krisztusát. Júdás: A tetvek egészen majdhogy még nem esznek A serkék a fótbul szüntelen rébdesnek. Az erszényembe is már belé költöztek Jobb részét testemből kiszítták véremnek. Azt gondolom vala, hogy meggazdagulnék Midőn a Jézushoz szolgálni indulék Azt gondolám; jó bért őtőle kaphatnék Honnan a ládámba sok kincset rakhatnék. De nem adott nékem két vagy három poltrát Amivel vehetnék magamnak pálinkát Szomjúságomban is ím egyedül vagyok Nagy melánkália fejemben kóvályog. Drúmó: Júdás pajtás mi lelt, talán fáj a fejed, Hogy tokaji borral tartat urad téged. Júdás: Én nem vagyok beteg, mint magamat érzem De búsulok erőst, mert nincsen pénzem Drúmó: Semmit ne törődjél, hogy most nincsen pénzed, Mert ezüsttel teli erszényed lesz néked. Júdás: De ez hogy lehet meg, ki nem gondolhatom. Drúmó: Bízd reám te aztat, majd végire hajtom. Most éppen a papok és főfő tanácsak Arrul tanácskoznak, miként légyen módjak, Hogy Jézust megfogják, amint szándékoznak. Ha kezekbe adad sok ezüst pénzt adnak. Júdás: Menjetek sátányok, tán azt kívánjátok, Hogy én Mesteremet eladjam, várjátok. Plútó: Bolond, mit félsz tőle, másként is elhagyod, Halálra keresik a főpapok, hallod. Úgyis árvaságra maradsz, azt meggondold, Akkor elővennéd, ha volna garasod. Júdás: Ezt még nem hallottam, igaz-é mit mondasz Ha úgy van a dolog nem heába fáradsz. Plútó: Ha én mondásaimnak ellene hazudnék, Többé teelődbe soha nem is jönnék. Júdás: Nem viszen rá engem lelkiösmeretem Hogy pénzen eladjam az én jó Mesterem. Drúmó: Ne uraljad tovább koldus Mesteredet, Inkább akcipiáld kövér szerencsédet. Júdás: Igaz dolog .az is, hogy koldus az uram, De mégis valahol én ővele jártam, Erdőkön, mezőkön ővele koplaltam. Hogy lehessen tehát, hogy őtet elhagyjam. Plútó: Mondám, hogy sok pénzzel megtelik erszényed, De nagyobbat mondok: felvitetik széked. Mert főpappá lehetsz, ha arra van kedved. Annás főpap, tudod, már éppen elaggott, Ereje is néki testéből kicsorgott, Elméje pediglen az imára szállott. Drúmó: Tudod jól a törvént, nem kérded másoktól, Deákszót, görögszót, sidószót, doctortól Nem szükség, hogy tanulj, tudod már magadtól. Plútó: Siess tehát, tedd le minden félelmedet, S add kezükbe nékik kedves Mesteredet. Drúmó: Ládd-é, egy erszény pénz az asztalon készen, Éppen csak egy szót adj, s mindjárt tied lészen Júdás: Ezek ha igazak volnának, nem bánom Elmegyek veletek, talán megpróbálom. Drúmó: Veled leszünk mü is, add ide a kezed El nem hagyunk sohult, míg élünk tégedet. Plútó: Gyere Júdás társam, ahon né, hogy várnak Ha ide jössz velünk, mindjárt prezentállak. (a papoknak mondja) Ímé, jó uraim amin fáradoztok Ez azt véghezviszi amin sinatoltok Drúmó: Aki által Krisztust kézbe kaphatnátok Itt van, ennél jobbat soha nem is kaptok. Júdás: Jó napot kívánok nagy uraim néktet. Kajafás: Hová való vagy te, és ki a te neved. Júdás: Galileus vagyok, Júdás az én nevem. Annás: Mondd meg jóbarátom; micsoda ember vagy. Júdás: Tanítványa vagyok annak az embernek, Kit közönségesen Jézusnak neveznek. Kajafás: Szerencsés órában jöttél bé közünkbe, Lehet neked részed bizony szerencsékbe, Ha a Mesteredet keríted kezünkbe. Júdás: Nehéz dolgot kértek, de már rávitt a szükség. Csak előbbször halljam, mennyi a szegődség. Ha megrezdülne most a sárga pungátok Abból kirepülne hozzám a márjástok, Kezetekbe lenne holnap Messiástok. Kajafás: Egy sárga papucsra való pénzed lészen Ha holnap ővéle lész előttünk készen. Júdás: Láthatom-é a pénzt, arra van szükségem, Mert ha nem láthatom, fogy az egészségem. Annás: Harminc ezüstpénz ha elegendő lészen, Ímé, készen vagyon, vegyed a kezedhez. Kajafás: De miféle móddal viszed aztat véghez. Júdás: Tudom én szokását, s óráját dolgának: A Geczemányi kert helye imájának. Megcsókolom őtöt mondván ezen szókat: "Ave Rabbi" s osztán fogjátok meg aztat. Annás: Kajafás, mindjárást hívass vitézeket, Menjenek Júdással várván az jeleket. Kajafás (Kengyelfutóhoz): Kengyelfutó hallod, menj a Nagy Várdára, Hidd el a századast két vagy három szóra. Kengyelfutó: Semmi hiba uram parancsolatodba, Nem lészen, elhívom ebbe az órába. A főpap Kajafás szóllítat tégedet. Százados: Kész szolgálatjára eljöttem uramnak. Mit fog parancsolni küsebb szolgájának. Kajafás: Láncsákkal s botokkal felfegyverkezzetek, Mert egy hegyi tolvaj után kell mennetek. Hogy kézben akadjon, úgy ügyekezzetek, S töviskoronával fejit kerítsétek. És mindenek felett ez ember szavára Hallgassatok híven parancsolatjára. Júdás (a katonáknak): Ma estvére készen énvelem legyetek, Geczemányi kertbe engem kövessetek, Akit megcsókolok, rá figyelmezzetek, S jól megkötözzétek, mert elszalad, félek. A GECZEMÁNYI KERTBEN Ének: Bűnös voltát nem nézé Júdásnak Nagy Úr lévén szolgál tanulóknak, Ideje lőn mikor vacsorának, Magát adá a tanítványoknak. Krisztus onnét a kertbe béméne Szent Atyjának háromszor könyörge Hogy a halált rólla elvennéje De ö maga akarattja lenne. Nagy sok néppel Júdás felkészüle Jézus után a kertbe béméne Mondván nékik: akit megcsókolok, Azt fogjátok s erősen tartsátok. Jézus: Kedves tanítványim, eljött már az óra Geczemányi kertbe vélem imádságra. Ájítatos szívvel most imádkozzatok, Hogy gonosz késértet ne szálljon reátok. Közel az az óra, melyet régtől vártam, Hogy az én népemért véremet kiontsam. János: Én édes Mesterem, ha elhagysz bennünköt, Nagy szomorúságba viszed a lelkünköt. Péter: Nem lészen, mint mondod, Hogy te meghalj, Uram. Vagyon nékem itten egy rozsdás pallosam, Valaki ellened támad, azt levágom, Kész leszek tevéled élnem és meghalnom. Jézus: Tudd meg azt is Péter, kedves tanítványom, Hogy tüközületek lészen az árulóm. Péter: Mindjárt pallosomot bélében keverem, Ha az árulódot én észre vehetem. Jézus: Péter, nem úgy lészen, amiket te szólasz, Hanem az éccakán, amiglen a kakas Háromszor szólalik, engemet megtagadsz. Péter: Mintsem hogy tégedet én megtagadjalak, Inkább akasztófát vállalok magamnak. Jézus: Simon Péter, velem többet ne disputálj, Mert megtagadsz engem, erődben ne bízzál. Ímé, én elmegyek odébb imádkozni, Tü maradjatok, itt szükség vigyázni. Szerelmes szent Atyám, tekéntsed fiadot, Mutasd meg énhozzám atyai voltodot. Miért hogy alusztok, velem nem vigyáztok. Keljetek fel mindjárt és imádkozzatok! Szerelmes szent Atyám, szánjad meg fiadot, Véghetetlen kénnal teljes pohárodot Vedd el, kérlek tőlem, ne itasd meg aztot. Így nem vigyázhattok egy óráig velem Vigyázzatok, közel mert a veszedelem. Szerelmes szent Atyám, hogyha e pohárod Ugyancsak megigyam, nekem parancsolod, Örömest megiszom, legyen akaratod. Deus Pater: A te pohárodnak nagy keserűsége Sok ezer népeknek leszen üdvössége. Jézus: Aludjatok immár mindnyájan nem bánom, Lappang már áruló Júdás énutánam. Júdás (a katonáknak): A dolog most jól foly, csak tü vigyázzatok, Mindjárást fogjátok kit én megcsókólok. Üdvözlégy ó Rabbi, szerelmes Mesterem Örvendetes csókkal orcádot illetem. Jézus: Kedves fiam, Júdás, csókkal árulsz-é el. Hát tü kit kerestek, sidóknak serege. Katonák: Meg akarjuk fogni mü a Jézus Krisztust. Jézus: Én vagyok a Jézus, velem mit akartok. Katonák: Halálra keressük mü a Jézus Krisztust. Százados: Egy szívvel-lélekkel rajta, jó vitézek, Mindjárt kezeteket reá tegyétek. Péter: Hol vagyon pallosom, kedves bátyám András, Add kezembe mindjárt, mert ezt itt levágnám. Nézz reá most, Malkus, oda van a füled, Nem marad meg benned többé az életed, Mivel Mesteremre emelted kezedet. Jézus: Tedd helyre kardodot, kedves Simon Péter, Mert kik fegyvert fognak, fegyverrel veszenek el. Százados (Péternek): Te nyomorú féreg, eridj; menj dolgodra. Hogy mered felvönni kezed a csoportra, Hiszem ezek téged vágnak most kockákra, (Krisztusra mutat) Fogjátok meg őtöt, és ne bámujatok, Egy szívvel lélekkel reá rohanjatok. KRISZTUS ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT Ének: Tehát néki Kajafás így monda: Kénszerítlek Istennek voltára Mondd meg, ha te vagy Istennek Fia, Kinek Urunk, Én vagyok: úgy mondja. Százados: Amit parancsoltál, abban mü eljártunk, És tenéked híven ily szép foglyot hotzunk. Annás: Köszönöm, s hálálom néktek jó vitézek, Hogy e bűbájosnak szemébe nézhetek. Itt vagy ravasz álnok, te népháborító. Hidd el megfizetünk, te ríszeges kancsó Sok bozonkodással reánk fondorkodó Kezünkbe akadtál ördöngős ámító Mindezekben bétölt szívem kévánsága, Hogy előttem látom ezt az embert fogva Nem félhet őtőle már a sinagóga, Kajafás comámhoz vigyétek hurcolva. Kajafás: Ez a lator mostan ím kézre akada, Ki mit tud ellene, igazán megvallja. Vén I: Én amint értettem, ez igen nagy pócra Vágyik s országunknak főkoronájára. Talám mások többet fognak tudni róla. Vén II: Jórendileg vagyon három esztendeje, Hogy tanítványaival kereng szerénszerte. Más énnékem nem is jut eszembe. Vén III: Hogy próféta volna, mindég emlegette. Új tudománt hirdet, Mojzest megvetette. Kajafás: Új tudománt. Ezért neki meg kell halni. De még másokat is meg kell itt hallgatni. Kengyelfutó: Tü külső tanuk is, már elébb léphettek, Igaz bizonságot őróla tegyetek. Tanú I: Nagy bélpoklosságomban sok ideig voltam, Melynek orvosságot sohut nem tanáltam. Meggyógyulásomért ennek egyet szóltam, Az ő irgalmából mindjárt meggyógyultam. Kajafás: Bocsásd ki ezt gyorsan. Mivel nem ellene, Hanem kedvünk ellen perorál mellette. Kengyelfutó: Már eredj dolgodra, nem kellesz münékünk. Tanú II: Én penig megholtam, de nem jószántombul, Ü meg feltámasztott engem koporsóbul. Kajafás: Megholt bizonságot sohut bé nem vesznek, Minthogy te megholtál tenéked nem hiszek. Tanú III: Uram, e mondott a fülem hallatára.... (két sátányok elvonják őtöt) Drúmó: ...Hogy Salamon király fényes templomára Plútó: Kezeit nyújtaná annak romlására, Drúmó: Fel is építené harmadik napjára. Kajafás: Halljátok mindnyájan ezt a káromkodást. Egeknek fölibe emeli szarvát. Nép: Méltó a halálra. Kajafás: Nohát most vitézek jól megkötözzétek, Pilátus comámhoz csakhamar vigyétek, Utcákon hurcolván mindenütt verjétek, És teli torokkal halálra kérjétek. PÉTER MEGTAGADJA MESTERÉT (Mt. 26,69) Ének: Még háromszor kakas nem szól vala Háromszor már megtagadta vala Szent Péter ott: és el-kiment vala Erről magát úgy siratja vala. Szolgálólány: Te is a Jézussal, mint látám ott valál. Kakasszó.... Péter: Álmat látsz jó leány, nem tudom, mit mondasz. Szolgálólány: Pedig Nazareti Jézussal valál. Péter: Az élő Istenre esküszöm, nem voltam. Kakasszó.... Drúmó: De bizony az imint Malkusnak a fülét Te vágtad vala el, nem tagadhatod el. Péter: Én Malkusnak fülét soha el nem vágtam, Sem a Jézus Krisztust soha nem is láttam, Semmit őfelőle én nem is hallottam, Isten úgy segéljen én véle nem voltam. Kakasszó.... Péter: Mostan emlékezem szerelmes Mesterem Miket jövendöltél igazán felőlem Hogy kakasszó előtt mi történnék vélem. Ó édes Mesterem, Krisztusom el ne hagyj, Hogy megtagadtalak, kérlek meg ne tagadj, Hanem kegyelmedbe engem visszafogadj. Drúmó: Ímhol beg megcsala a hitetlen lelkű, Nem vártam ezt tűle, egye meg a tetű. Plútó: Ne búsulj őrajta, majdon mást kaphatunk Helyébe, csak itten ugyan jól vigyázzunk. Gyertek jó pajtásim ez nekünk a szüret Rontsuk meg sokakat, fertőzzük lelküket. KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT Ének: Megijede Pilátus, hogy hallá, Ő Véréből kezeit mosá, Ártatlannak önnön magát mondá, Kézmosással bizonságát adá. Pilátus: Nagy lármát én hallok, jó testőröm, nézd meg S aki annak oka, tömlöcbe vitessed. Testőr: Egy rabot hurcolnak a sidók vénei, Ővéle tehozzád akarnak béjönni. Pilátus: Jöjjenek bé véle, hadd lássuk, mit vétett. Vén I: Kajafás főpapunk teli van méreggel S tehozzád Pilátus, küldött ez emberrel, Hogy halálra ítíld, mert szörnyű vétkekkel Rakva tanáltatott, iszonyú bűnökkel. Pilátus: Hosszas beszédekkel engem fárasztotok, Császár dolgaiban akadálok vattok, Hanem rövideden, valamit akartok, Summás értelembe előmbe adjátok. Vén II: Ez a gonosztévő arra nagyon tendál, Császár hatalmába hogy lenne akadál, Királyi titulust magának praetendál. Pilátus: Ez már éppen crimen laesae majestatis, Ut quisquam tributum praetendat caesaris. Vén III: A római nyelven mü nem procedálunk Sidó nemzet vagyunk, sidóul ágálunk. Pilátus: De mi gonoszt mívelt. Hol a bizonságtok? Vén II: Azt mondta, hogy ű a sidóknak királya. Pilátus (Krisztushoz): Nagy vádolást hozott reád a sidóság, Mondd meg, van-e benne valami igazság. Császárság van itten, nem penig királyság. Jézus: Az én királyságom nem e földön vagyon. Pilátus: Vigyétek előlem, mert itt ütöm agyon. Jézus Pilátus, hatalmad énrajtam nem volna, Hogyha szent Atyámtól nem adatott volna. Pilátus: Honnan való vagy te, és ki a te neved. Jézus: Galileus vagyok, Jézus az én nevem. Pilátus (a néphez): Galileus, tehát nincseen jussom rajta, Heródes mit mível vele, maga lássa, Ezért hát fogjátok, s vigyétek hozzája. Krónikamondó: De még Heródes is őtöt kineveti, Egész táborával Csúfnak s esztelennek állítja őt lenni. Maga bolondjával Levonatja köntösét, Adván neki rossz inget, Így tiszteli Krisztusát, Királyoknak királyát. Pilátus: Mitévő legyek már, én fel nem vehetem, A protokoliumot felhántam-vetettem, Sohút ily processust még én nem szemléltem. Nép: Feszítsd meg. Feszítsd meg. Keresztre húzassad. Pilátus: Rettenetes dolog, mint felbolydultatok, Hogy e bolond legény miatt nem nyughattok. Ha rebellis volna, császár ellen lenne, Elleneállani az én gondom lenne. De tü királytokot hogy én megfeszítsem. Látom, hogy bennetek éppen nincs kegyelem. Kajafás: Nekünk, sidó népnek nincsen most királyunk, Hanem csak egyedül felséges császárunk. Nép: Feszítsd meg. Feszítsd meg. Keresztre húzzassad. Pilátus: Megfeszítsem én most ezt a szegény legényt. Annás: Poncius Pilátus, meg fogod böjtölni, Császár haragjában tenéked fog esni. Nép: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Kajafás: Mindjárt el is visszük, csak mondd ki a voksot. Nép: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus: Hozzatok hát vizet, hadd mossam kezem, Az ő halálában nekem semmi vétkem. Annás: Az ő vére rajtunk és fiainkon. Pilátus: A szentenciáját, melyet halálára Kértek, felolvasom füle hallatára. A Názáreti Jézust, a sidók királyát, ki a népet felfordította, elámította, a császárt megvetette, mint hamis Messiást, amint az ő nemzetségiből való tanúbizonságok megbizonítják, vigyétek ki a gonosztévők büntetőhelyére, és két latrok között feszítsétek gyalázatos keresztfára. Százados: Rajta hát hóhérok, dicsérjétek Krisztust. (a sokaság nevetséggel hódol s csúfolódik) Százados: Adjátok kezébe a királyi pálcát, Azzal őrizheti Jeruzálem várát. Miles I: Ehol van a pálca, hiszem király vagy te, Itt van ez a nádszál, ő ezt érdemlette. Miles II: Kössük bé szemeit, vajon meglátná-é, Aki pofon ütné, s kétszer nyakon verné. (Szolgálólány beköti szemeit, így csúfolódnak vele.) Százados: Aki nyakon csapja s leköpi orcáját, Jó török dohánnyal megtöltöm pipáját. Miles III: (Krisztus orcáját megüti, in risum vertit) Miles IV: Na, mondd meg hertelen, ki üté orcádot. Miles III: (megüti másodjára, milites malis alienis rident) Százados: Rajta hát, vitézek, eme nagy keresztfát Tegyétek vállára, királyi trónusát. Feszítő eszközök mind készen legyenek, Kovácsok ketten is münköt kísérjenek. Miles I: Hallod-é, te hajcsár, ragadd meg a szarvát Ennek az ökörnek, add nyakára jármát. Miles II: Jó szívvel cselekszem, mert értek én hozzá. (Krisztushoz) Hej, cserne, haj, barna, hajtsd el a szarvadot, Ím, válladra teszem impériumodot. Jézus: Óh, szegény lelkeknek kévánt vidámsága, Szent kereszt, mely lészen embernek váltsága. Gyere hozzám hamar, atyám kévánsága, Örömest felvészlek bágyadt vállaimra. Százados (hic percutit): Ne sanyarogj annyit, vigyed a keresztfát. Miles I: Eridj hamar, indulj! Nem bírja a lábad? Hiszem azt mondottad, hogy te oroszlány vagy. Miles II: Nyomjuk bé fejébe jobban a koronát, Mert elfújja a szél annak szép rubintját. Százados: Borbély mester, eredj, s fogjad a kötelet, És a Golgotára vezesd emberedet. JÚDÁS HALÁLA Júdás: Jaj, mit cselekdtem, eladván Uramot, Kárhoztattam fára kedves Mesteremet. Az én gonoszságom annyi, mint a tenger, Mert kit elárultam, igaz volt az ember. Ah, ide jöjjetek, iszonyú ördögek, Lelkemet, testemet pokolba vigyétek, Örökkön örökké főzzétek, süssétek, Mindenféle kínra tük készen legyetek. Plútó: Itt vagyunk, segítségel leszünk tehozzád. Drúmó: Olyan helyre viszünk, ahol meg ne fázzál. Júdás: Jaj, én hát elmegyek, és egy aszú fára Felhágok, s repülök onnan másvilágra. Plútó: Most jól gondolkodtál, kedves Júdás bátyám, Ennél hasznosabb tán nincs a világ hátán. GOLGOTA Ének: Reájuta Golgota hegyére, Urunk Jézus: fáradva s epedve, Keresztfával leesék a földre, Ott megfoszták s ülteték keresztre. Miles III: Aha, miért batlol, hogy nem jársz lábadon, Talám trónusodat nem bírod válladon. Százados: Hát a kovács mester még el nem érkezett. Küldjetek utána másodszor követet. Miles IV: Uram, soha azzal ne fároszd magadot, E nem nagy mesterség, bízzad reám aztot. Miles I (Krisztushoz): Nyújts ki két karodat, hadd kötözzelék meg. Mit tántorgasz itten, tán csak nem vagy részeg. Miles II: Nyújtsk ki kezeidet, mert ez a trónusod, Mennyet,. földet jó magasból megláthatod. Miles III: Húzzad a két karját még vagy két ölnyire, Hadd érhessen könnyen a lukak helyire. Miles I (Krisztushoz): Feküdj csak nyugodtan királyi ágyadba, Miles I: Mert itt, tudd meg, hogy nem háborgat a balha. Miles IV: Kalapácsot, szeget, hamar, pajtás, nosza. Majd összegzem én, mert nem atyámfia. Miles I: Üssed, és ne sajnáld, avagy bízzad reám, Hogy jó kovács vagyok, majd megmutatom ám. Miles II: Fogjátok lábait, és jól nyújtsátok ki. Miles III: Alig hiszem, hogy ez lábán általmenjen, Oly otromba csontok vagynak ez emberben, Elfutok, s meghegyzem jobban a vinyében. Miles IV: Mi téged nem illet, annak csak hagyj békét, Eredj félré innen, beléverem majd én. Százados: Hol van a titulus. Majd elfelejtitek. A fölébe azt is szegezzetek. Miles I: Majd én odaszegezem, hol van a kalapács. Megvan, uram, immár minden solemnitás. Százados: Ha százan vattok is, mind elé legyete, Egy szívvel, lélekkel ezt felemeljétek, Rudat és lajtorját elékészítsétek, Királyi székébe ezt helyeztessétek. Annás: Haj, haj, mely régente látnia kévántam, Királyomot ülni székében hogy lássam. Kajafás: Üdvözlégy, Messiás, fényes koronája Izrael népének, kegyes molnárlcája. Annás: Tibérius császár ujjot vonó társa, Ím, felemeltettél már a királyságra. Kajafás: Vaj, ki Salamonnak templomát elrontod, Ha tudod, a kéntól szabadítsd meg magad Annás: Ez mondotta magát az Isten fiának. Hozzon segítséget, ha lehet magának. Jézus:Szomjúhozom. Miles I: Oh, szegény, halljátok, miként szomjúhozik. Miles II: Mit adhassunk innya, tudom, bort nem iszik. Miles III: Itt van, ha szomjúzol, igyál, mennyit akarsz. Ha sokat válogatsz, enélkül is maradsz. Jézus: Eli, Eli, Lamma Sabactani. Miles IV: Halljátok-é, miként kiáltozá Ilyést. Meg nem várom őtöt, odébbállok innét. Jézus: Bételjesedett. Százados: Vajon mi lehet az, amit most emleget. Talám összegyűjti mennyei sereget (Tremor tarrae) Százados: Nagy jelek valának napban és holdban, És természet felett föld indulásában, Megütköztem azért nagyon is magamban, Hogy ma mindegyiglen estünk szörnyű bajban. (Omnes excurrunt) Jézus: Atyám, szent kezedbe ajánlom lelkemet. (Harangok szava hallatszik mostan) Mária (ének): Valék siralom-tudatlan Siralomtól süppedek Bútól aszok epedek Választ világomtól Sidó fiacskámtól Édes örömemtől Ó én édes uracskám Egyetlenegy fiacskám Síró anyát tekintsed Bújából kinyújtsad. Világ világa Virágnak virága Keservesen kínzatól Vas szegekkel veretel Ó nekem én fiam Édes mint méz Szégyenül szépséges Véred ürül vízként... Végy halál engemet Egyetlenem éljen Maradjon uracskám Kit világ féljen... EPILÓGUS Ének: Nagyszombaton mit fogsz tenni... Krónikamondó: Tük az ő példáját mostan megláttátok, Cselekedeteit meggondolhattátok. Tudjátok-é ki volt ez az Ember Fia, Kit a rőt gonoszság-keresztfára vona? Születése óta arról prédikála, Hogy az egész világ békességben volna. Bénákot, gyávákot, vakokot gyógyított, Siketeknek hallást, némáknak szót adott. Rest holtakat csak egy szóval feltámasztott, A nappal, a holddal s csillagokkal játszott, A nappal, a holddal s csillagokkal játszott. Ének: Jézus világ Megváltója...

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség