Babits Mihály: Miatyánk 1914 (Versek / Babits Mihály) Bekerült: 2009.01.02. 00:07 Megnyitva: 1961. alkalommal Babits Mihály - Miatyánk 1914
Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bünökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háboru van, kezed sujtását sejtjük, uram, s mondjuk, de nyögve, szomoruan, - add hogy mondhassuk könnyebben -: Legyen meg a te akaratod! - mint angyalok mondják mennyekben. Előtted uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa: de vajon a legkisebb lombot nem őrzi-e atyai gondod? nem leng-e az utolsó fürtön is, áldva miképen mennyekben, azonképen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most ami fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús galyat: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és gyermekeinket növeld békére, ha bün hogy lábunk ma vérbe csuszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi büneinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek, a gaz tied, büntetni, mienk csak az hogy védelmezzük a mieinket! És ne vigy a kisértetbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bár véresen hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul: megvívunk, készen, bármi csatát, de szabadíts meg a gonosztul, mert tied az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség, ki neveden buzdul, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lesz a hatalom és a dicsőség! Letöltehető fájl(ok):
0_miatyank1914.doc (189 kb) Ajánld ismerősödnek is!
|