Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Anthony de Mello SJ: A szív ébredése - részletek (Szilvarérum / Tükör)
Bekerült: 2003.06.06. 11:30
Megnyitva: 2576. alkalommal

Egy történet az egyiptomi sivatagi atyáktól: Élt egyszer egy öreg, aszketikus alkatú és szent életű remete, de a gondolatai zavarosak voltak kissé. Ez az ember elment János apáthoz, hogy a feledékenységről kérdezzen egyet s mást. Miután bölcs feleletet kapott kérdéseire, visszaindult cellájába. Útközben azonban elfelejtette, hogy mit is mondott neki János apát. Ezért aztán visszament hozzá, és ugyanazt a választ kapta. Ám ahogy bandukolt vissza a cellájába, ismét elfelejtette a választ. És ez megismétlődött még néhányszor. Meghallgatta János apátot, és a cellájába vivő úton ismét csak úrrá lett rajta a feledékenység. Napokkal később ismét találkozott János apáttal, és azt mondta neki: - Tudja, atyám, már megint elfelejtettem, hogy mit válaszolt nekem. Visszamentem volna ismét, de már eleget háborgattam, és nem akarok túlságosan a terhére lenni. János apát ekkor azt mondta neki: - Menj, és gyújt egy lámpát a celládban! Az öregember úgy is tett. Akkor János apát ezt parancsolta: - Vigyél be még több lámpát, és gyújtsd meg azokat is az elsőről! Az öreg ezt is megtette. Erre János apát ezt kérdezte tőle: - Kisebb lett-e, vagy lett-e valami baja az első lámpának attól, hogy a többieket is meggyújtottad róla? - Nem - mondta az öregember. - Nos, így van ez velem is. Nemcsak te, de még ha Scetis egész városa is a segítségemet vagy a tanácsomat kérné, nekem akkor sem lenne semmi bajom. Gyere hát hozzám, amikor csak akarsz, ne tétovázz!

*******

New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy Fordham-be szeretne menni. - Szombatonként nem állunk meg Fordhem-ben - szólt a kalauz - de majd segítek. Amikor lelassítunk a fordham-i állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy amikor földet ér, akkor még fusson egy darabig a vonattal, különben elvágódik. Fordham-nél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat mellett futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mozdulattal berántotta az illetőt. Eközben a vonat ismét felgyorsult. - Öregem, roppant szerencséje van - mondta az újabb kalauz. - Ez a vonat ugyanis nem áll meg szombatonként Fordham-en. Ha kicsiben is, de segíthetsz másokon azáltal, hogy nem állsz az útjukba.

********

- Elnézést, uram - kezdte egy diák félénken -, nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó szélére írt. - Azt írtam oda, hogy írj olvashatóbban! - válaszolta a tanár.

A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.

*******

Egy kisfiú rohant az utcán, majd hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol összeütközött egy emberrel. - Nahát! - méltatlankodott az ember. - Hová ez a nagy sietség? - Haza- felelte a fiú-, és azért sietek, mert a mamám el fog fenekelni. - Annyira vágyódsz a feneklés után, hogy ezért rohansz haza? - kérdezte csodálkozva a férfi. - Nem. De ha az apám előbb ér haza, mint én, akkor ő fenekel el.

A gyermekek olyanok, mint a tükör. Ha szeretettel veszik őket körül, ők is szeretetet sugároznak. Ha azonban a szeretet hiányzik, akkor semmit sem tudnak visszaadni.

*****

A tanár sok-sok hibáján keresztül tanulta meg, hogy hogyan legyen bölcs és együttérző nevelő. Íme az egyik hibája. Igazgató lett egy iskolában, amikor az egyik fiú odajött hozzá, és közölte, hogy máshová kíván iskolába járni. - Miért fiam? Mi a baj? Hiszen jók a jegyeid. - Semmi baj sincs, uram. Csak éppen másik iskolába akarok járni. - Talán a tanárok? Nem szereted valamelyik tanárodat? - Nem, uram. Semmi bajom sincs a tanárokkal. - Akkor talán a diáktársaiddal? Verekedtél valamelyikkel? - Nem, ura. A társaimmal sincs semmi bajom. - Az igazgató erre hosszú ideig nem szólt egy szót sem, gondolván, hogy hallgatása majd szóra indítja a gyermeket. Hirtelen könnyek törtek elő a gyermek szeméből. Az igazgató érezte, hogy ő nyert. A leggyengédebb és legmegértőbb hangján megkérdezte: - Azért sírsz, ugye, mert valami bánt? A fiú bólintott. - Hát akkor mondd el, hogy miért sírsz! A gyermek az igazgató szemébe nézett, és azt mondta: - Mert ezeket a kérdéseket teszi fel nekem.

******

Utazó: Milyen időnk lesz ma? Juhász: Olyan, amilyet én szeretek. Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz? Juhász: Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.

********

Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát. Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét. - Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken. - Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot. - Hat harangot? Ez aztán abszurdum. Ugyan már minek tenném? - Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs. Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket megtapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemes érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ott maradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.

Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket lelnénk, mint a mások hibáinak kijavításában.

********

Volt egyszer egy ember, aki házat épített magának. Azt kívánta, hogy az övé legyen a legtakarosabb, legkényelmesebb otthon az egész világon. Valaki egyszer segítségért rohant hozzá, mert már az egész világ égett. De ő csak a saját otthonával volt elfoglalva, nem a világgal. Mire végül befejezte a házat, bolygót nem talált, amelyen elhelyezhette volna.

*******

Egy kvéker a háza melletti üres területen táblát állított fel, a következő felirattal: "EZT A FÖLDET ANNAK ADOM, AKI TELJESEN MEGELÉGEDETT." Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában: - Ha kvéker barátunk ilyen könnyen megválik a földjétől, jobb lesz, ha én jelentkezem érte, még mielőtt valaki más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelel a feltételének. Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött. - Aztán tényleg elégedett vagy? - kérdezte a kvéker. - Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van. - Ember - kérdezte a kvéker -, ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?

Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak elégedettek lévén azzal, amilyük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.

******

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta és órákig nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb eljött, hogy gyönyörködjék a kincsekben, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kiváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták a bánat okát, egyikük megkérdezte: - Használtad te azt az aranyat? - Nem - válaszolta a fösvény - csak hetente megnéztem. - Hát akkor - mondta a szomszéd -, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.

Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.

*******

 - Hallottam, hogy felbontottad Tommal az eljegyzésedet. - Mi történt? - Megváltoztak iránta az érzéseim. Ez minden. - Visszaadod neki a jegygyűrűt? - Azt nem. A gyűrűvel kapcsolatos érzéseim változatlanok.

*******

Két bizonytalan járású úriember türelmetlenül álldogált késő éjjel, jóval üzemzárás után a buszvégállomáson. Így telt el néhány óra, mire részeg kábulatuk ellenére rájöttek, hogy az utolsó busz is rég elment. Mivel jó néhány busz parkolt ott, elhatározták, hogy "kölcsönvesznek" egyet, és majd maguk hazahajtanak. Bosszúságokra azonban azt a járatot, amely őket haza szokta vinni, nem találták. - Hihetetlen - szólt az egyik-, itt áll többszáz busz, és egyetlen harminchatos sincs köztük. - Ne is törődj vele - mondta a másik - , vigyük el ezt a huszonketteset a végállomásig, onnan meg már gyalog megtesszük a még hiányzó két mérföldet.

*****

Egyik tanítványa azt kérdezte Konfúciusztól: - Mik a jó kormány nélkülözhetetlen összetevői? Azt a választ kapta: - Élelem, fegyverek, és a nép bizalma. - És - érdeklődött tovább a tanítvány - ha valamelyiket el kellene hagynod, akkor melyiktől válnál meg? - A fegyverektől. - És ha a maradék kettő közül is meg kellene válnod az egyiktől, akkor melyiket hagynád el? - Az élelmet. - De élelem nélkül elpusztulnak az emberek! - A halál emlékezet óta az emberiség sorsa. Az a nép viszont, amelyik már nem bízik a vezetőiben, valóban elveszett nép.

********

A fiatal vállalatvezető felhívta külföldi ügynöküket, és röviden így szólt hozzá: - Azért hívom, hogy utasításokat adjak. Ez a hívás három percig fog tartani. Én fogok beszélni, és kérem, hogyne szakítson félbe. Ha bármilyen megjegyzése, vagy kérdése volna, küldje el azokat később. Azzal aztán bele is fogott mondandójába. Olyan gyorsan beszélt, hogy valamivel hamarébb fejezte be a tervezettnél. - Még van húsz másodpercünk - jegyezte meg a vonal végén lévő másik embernek. - Van valami mondanivalója? - Igen - hangzott a válasz. - Olyan gyorsan beszélt, hogy egyetlen szót sem értettem az egészből.

A legjobb módja annak, hogy rövidebb utat tegyél meg hosszabb idő alatt, hogy gyorsabban mégy.

*****

Egy nagy, de kissé hibbant király amiatt panaszkodott, hogy a durva talaj sérti a talpát. Ezért aztán elrendelte, hogy az egész országot fedjék be tehénbőrrel. Az udvari bohóc jót kacagott, amikor a király elmondta, hogy milyen parancsot adott ki. - Micsoda egy őrült ötlet, felség! - kiáltotta a bohóc. - Minek ez a felesleges költekezés? Csak vágjon ki két darabkát, és védje velük lábait. A király úgy is tett. Igy született meg a cipő gondolata.

A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé fájdalom, a szívedet kell megváltoztatnod - nem a világot.

Forrás: Anthony de Mello SJ: A szív ébredése

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_Anthony de Mello1.doc (40 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség