Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Abortusz pro és kontra (Szilvarérum / Abortusz)
Bekerült: 2014.11.19. 20:46
Megnyitva: 3259. alkalommal

ABORTUSZ PRO ÉS KONTRA

Azt mondják, hat érv szól a terhességmegszakítás mellett és hat ellene.
Az első érv jogi és embertani jellegű. Kimutatható, hogy sok társadalomban bevett gyakorlat a terhességmegszakítás és a csecsemőgyilkosság, szülői bűntudat vagy a társadalmi erkölcs megbomlása nélkül. Többnyire mostoha környezetben élő, marginális társadalmakkal szokás példálózni, mint az afrikai pigmeusok vagy a Kalahári sivatag busmanjai. Vagy olyan társadalmakkal, ahol nagy értéket képvisel a fiúgyerek, és a fölösleges lánygyerekeket meg szokták ölni. De ugyanez az érvelés hozza föl Japánt is, amely ma a hatodik legnagyobb a nemzetek sorában, és élen jár az iparosodásban.
Az ellenérv leszögezi, hogy a nyugati társadalom alapvetően különbözik a pigmeusokétól vagy a japánokétól, és ami náluk helyes és elfogadható, nálunk nem feltétlenül az.
A jogi érvelés hasonló. Kimutatható, hogy nem öröktől fogva léteznek a modern abortusztörvények: évszázadok alatt keletkeztek, számos tényező hatására. Az abortusz hívei szerint a modern törvénykezés önkényes, ostoba, helytelen. Olyan szabályozást szorgalmaznak, amely a jelen erkölcsét és műszaki színvonalát tükrözi, nem a múltat.
Az ellenérv szerint a régi törvény is lehet jó, és a meggondolatlan változtatás még jobban megingathatja amúgy is bizonytalan világunkat. Kevésbé emelkedett tálalásban ez az érv úgy hangzik, hogy az abortusz helytelen, mert tiltja a törvény. Értelmes orvosok is megnyugodtak ebben egészen napjainkig. Ma azonban már sokan vitatják az abortuszt, és az efféle leegyszerűsítést tarthatatlannak vélik.
A második érv az abortuszt a születésszabályozás eszközének állítja be. Hívei kijelentik, hogy az igény szerinti abortusz hatékony eszköze a születésszabályozásnak, amely, mint rámutatnak, Japánban, Magyarországon, Csehszlovákiában és sok más helyen bevált. Nem tesznek különbséget a fogamzásgátlás és egy olyan folyamat megszakítása között, amely még nem eredményezett életképes utódot. (A naptármódszert is egy kalap alá veszik az antibébi-tablettával, hiszen mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.) Az érvelés lényege, hogy a szándék perdöntő.
Az ellenzők viszont választóvonalat húznak a megelőzés és a korrekció közé. Úgy vélik, ha egyszer bekövetkezett a fogamzás, a magzatnak jogai vannak, és megölése törvényszegés. A hagyományos születésszabályozás hívei közül is sokan osztják ezt a nézetet; számukra az a kérdés, mit tegyenek, ha a születésszabályozási módszerük csődöt mond – ami előfordul az esetek bizonyos százalékában.
A harmadik érv társadalmi és lélektani tényezőket latolgat. Több változata ismert.
Az első változat szerint az anya testi-lelki épsége mindig előbbre való, mint a meg nem született gyermeké. Az anya és már meglévő családja érzelmi és anyagi hátrányt szenvedhet egy újabb gyermek világrajövetelével, ezért adott esetben ezt meg kell akadályozni.
A második változat szerint erkölcstelen és bűnös dolog nem kívánt gyermeket világra hozni. Leszögezi, hogy egyre bonyolultabb társadalmunkban az utód felnevelése idő- és költségigényes, a gyereknek szüksége van az anyai odaadásra és az apa anyagi támogatására. Ha a család ezzel adósa marad, súlyosan károsítja őt. Nyilvánvaló, szélsőséges példa a házasságon kívül szülő anya, aki gyakran sem érzelmileg, sem anyagilag nem kész a gyermek fogadására.
Az ellenérvek kissé homályosak. Szó esik olyan anyákról, akik tudat alatt teherbe akarnak esni, az anyai ösztönről, elhangzanak közhelyek, miszerint „szüléskor nincs már nem kívánt gyerek”. Vagy a kész tény kapitális érve: ha a gyerek egyszer már a világon van, a család befogadja.
A negyedik érv kimondja, hogy egy asszony soha, semmilyen körülmények között nem kényszeríthető arra, hogy gyereket szüljön, ha nem akar. Az igény szerinti abortusz ugyanúgy megilleti a nőt, mint a szavazati jog. Érdekes elmélet, de felhígult – némely szószólójának felróhatóan, akik gyakran adnak hangot ama téveszméjüknek, hogy a világot a férfiak uralják, akiktől nem várható együttérzés a másik nem iránt.
Akik ezt az érvet vitatják, gyakran rámutatnak, hogy a modern, emancipált nőnek módjában áll megelőzni a terhességet. Számtalan születésszabályozási módszer és eszköz áll rendelkezésére, a terhességmegszakítás szerintük nem helyettesíti a fogamzásgátlást. A fogamzásgátlás csődje vagy az akarat ellenére történő teherbe esés – például erőszak következtében – azonban nehezen illeszthető bele ebbe a koncepcióba.
Az ötödik érv kimondja, hogy az abortusz biztonságos, könnyű, egyszerű és olcsó beavatkozás: tehát a tehességmegszakítás törvényesítésének gyakorlati akadálya nincsen.
Az ellenérv leszögezi, hogy az abortusznál is fennáll bizonyos mortalitás; alacsony, de mégiscsak számolni kell vele. Sajnos az a bökkenő, hogy ma már tudjuk: a kórházi abortusz hatod-tizedannyire veszélyes, mint a kórházi szülés. Vagyis biztonságosabb elvetetni a gyereket, mint kihordani.
A hatodik érv a legújabb és a legelmésebb. Garrett Hardintól hangzott el először, aki döntő ponton vág bele a kérdés taglalásába, mikor azt firtatja: Gyilkosság-e az abortusz? Hardin szerint nem. Úgy érvel, hogy az embrió csak a megszületése után, hosszú tanulási folyamai végén válik emberré. Az embrió csupán sablon, mondja, amely a DNS, a biológiai átörökítő anyag származéka. Az információ önmagában még nem érték. Olyan, mint a tervrajz. Egy épület tervrajza értéktelen, így Hardin, csak az épület értékes és jelentős. A tervrajz elpusztítása nem büntetendő, hiszen a tervrajz bármikor pótolható, de az épület lebontását gondos mérlegelésnek kell megelőznie.
Íme, az érvelés gyors, leegyszerűsítő áttekintése. Hardin az antropológiában és a biológiában egyaránt járatos, nézőpontja egyedülálló. Azért érdekes, mert azon keresztül, hogy mikortól ember az ember, voltaképpen azt vizsgálja, hogy mitől ember az ember. A terv és az épület analógiájára visszatérve, a terv meghatározza, mekkora, milyen alakú, milyen szerkezetű legyen az épület, de az nem szerepel rajta, hogy New Yorkban vagy Tokióban, nyomornegyedben vagy gazdag környéken húzzák-e fel, hogy rendeltetésszerűen használják-e majd, vagy elhanyagolják. Hardin sugalmazása szerint az ember nemcsak az egyetlen két lábon közlekedő, nagy aggyal, ellenerőt kifejteni képes hüvelykkel rendelkező főemlős: ember mivoltának ismérve az anyai gondoskodás, a neveltetés is, amely a személyt a társadalmi csoport jól alkalmazkodó, működőképes elemévé teszi.
Az ellenérv szerint Hardin a DNS-t „nem specifikus” információ továbbítójának tekinti, holott teljesen egyedi információt hordoz. Egy adott anya és apa gyermekei nem egyformák, a DNS-re tehát nem áll, hogy „nem specifikus”.
Erre Hardin azt feleli, hogy már az is teljesen véletlenszerű, hogy mely lehetséges sperma-pete DNS-kombinációk kezdhetik meg az érési folyamatot. Felhívja a figyelmet arra is, hogy egy átlagos nő petefészkei hozzávetőleg 30.000 petesejtet tartalmaznak, melyek közül alig néhány érik be. A többire éppoly biztos pusztulás vár, mintha elabortálnák. Holott, mondja Hardin, „szuper-Beethoven” is akadhat köztük.
Hardin okfejtése vadonatúj, és sokak számára nehezen érthető. Annyi azonban bizonyos, hogy előfutára a jóval tudományosabb érvelésnek az abortusz mellett vagy ellen. Olyan megközelítése a modern embernek, amely egyetlen testsejtje molekuláris működésével egész erkölcsiségét kívánja igazolni. Másfajta érvek is léteznek, de ezek nagyrészt ködösek és semmitmondóak. Gazdasági szempontok, hogy mibe kerül a kórházak átalakítása abortusz-futószalaggá; rémüldözés a gáttalan szabadosságtól, mint annak idején a fogamzásgátló tabletta bevezetésekor. Liberális ellenérvek, miszerint ami szabadabb, eleve jobb, és az elit melldöngetése, hogy gátat kell vetni az alsóbb néposztályok mértéktelen szaporodásának. De ezekre kár szót vesztegetni. Esztelen kis dühöngők hozakodnak elő effélével.

Michael Crichton (Writing as Jeffrey Hudson): A Case of Need , Signet Book, 1969
Magyarul megjelent: Michael Crichton mint Jeffrey Hudson: Élesben címmel, Magyar Könyvklub, Bp., 1997
Fordította: N. Kiss Zsuzsa, 1997
– Függelék VI.
ISBN 963 548 481 X

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség