Ima a halál küszöbén (Áldások, imádságok / Imádság - Betegségben, betegekért)
Bekerült: 2003.06.04. 09:35
Megnyitva: 7274. alkalommal

Hát, ennyi volt, Uram. Ennyi volt. Ekkorára szabtad életem fonalát, most már sejtem, hogy nincs tovább. Emlékszem a szép napokra, mikor gyermek voltam, s te felügyelted minden léptemet. Emlékszem a hideg sarkokra, ahová elbújtam, mikor a sötét szobában rettegtem. Emlékszem a gyermekkori szellemekre, a kamaszkori sötétségre, a felnőtt korom árnyaira. Emlékszem a beszűrődő napsütésre, a sok-sok kacagásra, a váratlan reménységre. Mindenre emlékszem. Hol a többi csodád? Mást nem tartogattál nekem ezen a szép reggelen túl? Ennyi lenne? Hol marad a teljesség? Hol marad, amit már nem láthatok meg? És mégis, mindenre emlékszem. A hullámok homokon sodródó neszére, szüleim féltésére, hitvesem tekintetére, gyermekeim ölelésére, a téli hidegre, a tavaszi melegedésre, a nyár forróságára, az ősz elmúlására, a fák lombjai közt haladó lépteidre. Igen, minden bennem van, mindez az enyém, - és most visszaadjam? Nem tudom, miért nem félek. Ennyi volt, most már nemcsak érzem, tudom is. Köszönöm neked, Uram, hogy ennyit is kaphattam. Örömmel engedem át magam, ölelő karjaidnak.

Ajánld ismerősödnek is!