Babits Mihály: Intelem vezeklésre (Versek / Babits Mihály) Bekerült: 2003.05.28. 11:09 Megnyitva: 1852. alkalommal
Mivel e földön jónak lenni oly nehéz erényeid elhagynak mint az ifjuság, de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák s ha netán elfáradva az uton leülsz, mind köribéd telepszik és arcodba néz nyugodtan, mintha mondanák: >>Nem menekülsz!<< -- s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz, megint előjön, kezed nyalja, s mintha már lelked belső helyein és zugaiban kotorna nyelve ragadósan, sikosan, és érzed már hogy többé nem kerget heted s nem verheted hacsak magadat nem vered verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned mint a tűz és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz: te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, mint a bélpoklos poklát mely benne rohad és őt is elrohasztja viszi mint az őrület vak égését, ezt a sivár belső tüzet Letöltehető fájl(ok):
0_Babits Mihl1.doc (20 kb) Ajánld ismerősödnek is!
|