Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Halál (Szilvarérum / Halál)
Bekerült: 2003.06.05. 08:58
Megnyitva: 4517. alkalommal

Prohászka: A modern világnézetben nincs egy nyugvó és megnyugtató pont, és ezért nincs benne lendület és öröm. Míg az életet a hallhatatlanság hitében szemlélte, addig mindenütt célokat látott, de mióta tudunk valamit a mechanikából, azóta törvényeket ismerünk, törvényhozó nélkül fejlődést cél nélkül, remekművet, művész nélkül.

Diadalmas világnézet 202

Marcus Aurelius: Minden tetted, szavad, gondolatod, olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből. Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet! Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet, egy istenektől, vagy megfontolástól üres világban?

Elmélkedések 19-20

Prohászka: A túlvilág tulajdonképpen a mi világunk s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt, mi is csak egy darabig maradunk itt, azután pedig oda sietünk, hol sokan, mindnyájan, és soká, mert vég nélkül leszünk, ahová mi is önként menekszünk, amikor azokat keressük, kiket nagyon szeretünk, de akiket a földön már meg nem találunk.

Szent Ágoston: Vándormadarak vagyunk, akiknek két hazája van, egyik idelent a másik odafent. Nézd Uram Istenem! Hiszen látod is. Türelemmel vizsgáld csak, szokásod szerint, az emberfiak milyen szorgalmasan követik a betűk és szótagok őseik ajkáról kapott szabályait, de az örök üdvösség tőle származó, időtlen törvényeit, semmibe veszik.

Vallomások 51

Isten bár megteremtett nélkülünk, de nem vált minket meg nélkülünk. Aeterna quies neterno labore comparatur sed mi timere, misericors est Deus. (=Az örök nyugalom, csak állandó munkával jön létre, de ne félj, irgalmas az Isten.)

Non est vera beatitudo, de eius aeternitate dubitatur. (=Nem igazi boldogság az, melynek az örökké fennállását kétségbe vonják.)

Kölcsön adtad nekünk Uram, és ő a mi boldogságunk volt, visszavetted tőlünk, és mi visszaadtuk, panasz nélkül, de fájdalommal teli szívvel. Köszönjük neked Uram, hogy ő a miénk volt, és az is marad, mert aki szerettei szívében él, az nem hal meg, csak távol van.

Költőnő írta, 5 éves kislánya halálakor:

Neked adjam?? igen Neked? Égető könnyem lepereg, Uram, tovább nem harcolok, Legyen a te akaratod, Hiszem- egyszer visszaadod !

Tower V.: Mily jelentéktelen halom egy apró kis emberi sír, de mégis mily hegyóriás súlyával nyomaszkodik ennek az embernek a lelkére, aki ebben a sírhalomban egy érző, vágyó, szerető, szenvedő emberi élet reménytelen végállomását látja. Mikor még gyakorlat híján, oly verejtékes munkába került bármely használati tárgy ill. eszköz kimunkálása, a kegyelet mégis odarakta halotta mellé a drága fegyvereket, az akkori ékszereket, használati tárgyakat, mert biztosan hitt abban, hogy a lélek, a meghalt ember lelke, a test elpusztulása után is tovább él.

Szív újság 1951. I. 27.

P.Csávossy Elemér vizitációs reírta a szentség hírében meghalt Bogner Mária Margit vizitációs rendi nővérről: Mária Margit, földi napja halálával leáldozott, de ekkor kelt fel a túlvilágon, égi napja, mely nem ismer többé alkonyatot.

(Új Ember 1983. V. 29)

Horatius-Non omnis moriar.(=Nem halok meg teljesen.) Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő, Mint a csepp, a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, Oly csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.

Sirák fia 18, 8

Prohászka: Máris örökéletet élünk, földi életünk az örökélet preludiuma, a halál csak pályaválasztó a boldogság, vagy boldogtalanság felé.

Egyetlen kötött formában írt verse: A könny hazug, a szó sivár, Jól tudom én, hogy rám mi vár; Valóság lesz minden remény S a fájdalomból költemény; Oh milyen üdv, ó mennyi fény, A végtelenben élek én. A könnyeken s a harcon át Zengem a Megváltó dalát; Küzdj, s ne féld az enyészetet, Hogy megtaláld az életet Örökre!

Arany János-Juliska sírkövére

Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon, Indult, nem földi utakon, Egy volt közös szent vigaszunk! A lélek él: találkozunk. Meghalt lányával kapcsolatban írja: Vágytam Juliskám, lakni hozzád, Számlálgatám az évek hosszát? Honnan és hová: Ami annyi szívbe oltva, Élt világ kezdete óta? Hogy nem addig tart az élet, Míg alant a testbe jársz? Lesz dicsőbb folytatása: Én ezt meg nem tagadom. Petőfi-Szókratész, Aki a mérget megitta, S hóhéra, Ki a mérget neki adta, Egy helyre mentek mind a ketten? Ez lehetetlen.

Pascal: Semmi sem olyan fontos az ember számára, mint a sorsa, sem nem olyan félelmetes, mint az örökélet.

Letze A papok hazugságot eszeltek ki, a halál utáni időre. Ha az életszikra kialszik, a kémia veszi át a testet, nem az Isten? Az ember az állatok királya, gőgjében halhatatlansági vágyban szenved.

Descartes Ha az ember nem volna halhatatlan, honnan vette volna a halhatatlanság eszméjét, amikor a világon maga körül mindenütt csak hervadást, halált, és pusztulást lát?

Aranyszájú Szent János: Egy fiatal özvegyhez: Vele lakol majd, nem csupán 5 évig, mint a földön, nem húsz, száz, tízezer évig, hanem végtelen századokon át. Feltalálod őt, nem ama testi szépséggel többé, amellyel földi életedben ékeskedett, hanem egész más ragyogással és szépséggel, amely túltündökli a napsugarat. Ha ugyan azokat az erényeket gyakorlod, mint ő, ugyanabba a hajlékba jutsz, ahová ő jutott, és az örök századokban újra egyesülsz vele.

Hall Róbert: Én az anyagelvűségemet eltemettem édesatyám sírjába.

J.Ratzinger: Jézus feltámadásával nem a korábbi földi életbe tért vissza, mint a naimi ifjú vagy Lázár. Abba a végérvényes életbe támadt fel, amely nem illeszthető a kémiai és biológiai törvények keretei közé, ezért kívül esik a halál lehetőségén is, abba az örökkévalósába való, ahol a Szeretet él. Ezen élet miatt mondható, hogy a Feltámadottal való találkozások jelenések. Az, akivel 2 nappal előbb még egy asztalnál ettek, a legjobb barátai előtt is ismeretlen, és amikor felismerik, akkor is valamiképp idegen marad. Csak ahol Ő nyitja fel a szemeket, ott látják meg. Csak ahol kész a szív feltárulni, ott ismerhető fel a halált legyőző örök Szeretet arculata és benne az új, a másik világ, az örök jövendő világa.

(Új Ember 1987. IV. 3.)

Csontváry: Ismerem az utat, amerre mennem kell. Ismerem a szellemi hatalmat, a világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy még egy jobb részbe kerülünk, s kitapasztalhatatlan szépségekben gyönyörködhetünk .

Gárdonyi: Érzésünkben van, hogy elmúlni nem szabad, nem lehet? Lehetetlenség, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mi is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben.

Feleki L: A túlvilágról még senki nem jött vissza, de lehetséges, hogy nem is ment oda. NINCS TÚLVILÁG, HISZEN SENKI SEM JÖTT ONNAN VISSZA

Két ökör beszélget temető mellett: Ugyan, tudós bátyó- szól a fiatalabb-igaz-e, amit sokan mondanak, hogy nekünk azért nincs temetőnk, mert mi a vágóhídon fejezzük be életünket? Mesebeszéd- legyint tudós gőggel a megszólított-nincs vágóhíd, hiszen soha nem jött onnan senki vissza! A fiatalabbat azonban nem szerelte le ez a tudós bizonyíték, mert hiszen ökör volt, hanem csak annyit jegyzett meg, hogy: Talán éppen azért nem jönnek vissza, mert van vágóhíd.

(Szív újság 1931. III. 30)

Klug I.: Különösen vigyázzunk arra, hogy az életet, ne örök célunkról elfelejtkezve éljük le. Sokakra nézve, ez a veszélyek veszélyét rejti magában? Az ilyen köznapi emberek, úsznak az árral, és nem küzdenek a hullám ellen, hogy eljuthassanak a boldogok szigetére, azok közé, akiket az élet tett érettekké. Aki az árral viteti magát, aligha ér partot, mert végül céltalanul elmerül benne.

(Örök források 263)

Bangha: Az örökélet milliószor fontosabb, mint a percekig vagy évekig tartó mulandóság. Aki ezt elfelejti, olyan mint az esztelen gyermek, aki egy csillogó rézfillérét, többre becsül, egy gyűrött, de milliós vagyont érő okiratnál. Az örökkévalóságnak már csak egy negyedóra jut, amelyet eltöltünk barátunk sírjánál.

(Szív 1947. XI. 15)

Fülöp l. Horologium neternitatis sic fari fartur (=Az öröklét órája szüntelen így szól) : Itten soha !-örökre ott, Hol kín, gond majd mind elfogyott,- S halál, idő elszáll tova,- Örökre ott, - de itt soha! Az öröklét óra hol Szüntelenül hirdetve szól: Mindörökké! ? Soha többé!- Soha többé! ? Mindörökké!

Mikes K: Én vagyok, aki voltam, és leszek, aki vagyok.

Rochefoucould: Mint halandók félünk mindentől, és úgy vágyódunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.

Egy bölcs mondotta: A jelen ingadozó, a jövő bizonytalan, az egyedüli pozitívum a kővé meredt múlt.

Tower: Ezt megváltoztatni nem tudod. Ezt kell majd bemutatnod és felmutatnod halálod után, az örök Bírónak. Sorsunk a válás, hitünk a találkozás.

(Gyászjelentésekre szokták írni.)

Roxan: Azt szeretni csak, Ami mulandó, szétomló alak, Nemes szíveknek, kínosan kevés. Az örökélet hite, nem valami függelék életünkben, az általános emberi magatartásunkon túl, hanem éppen ez a hit formálja az életünket.

(Új Ember 1978. IV.)

Az Úr feltámadásának ünnepe legerősebb igényünkre és vágyunkra ad választ, arra, hogy örökké szeretnénk élni. Simon István nagyszerű versében így fejezte ki ezt: Elhullhat az állat, a fű, pereg a levél lefele,De él bennünk a gyönyörű végtelenség ígérete.

(Új Ember 1951. IV. 19)

Bhagavad-gita: Él a lélek, ha a test halott is.

Kempis: Egy kis jövedelemért hosszú utat futnak, az örök életért alig emelik fel egyszer a lábukat a földről.

Shakespeare: Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés,Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét és nyilait? Vagyha kiszáll tenger fájdalom ellen S fegyvert ragadva véget vet neki?Meghalni-elszunnyadni-semmi több, S egy álom által elvégezni mind,A szív keservét a test Természetes rázkódtatásait :Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni-elszunnyadni-és aludni !Talán álmodni: -ez a bökkenő, Merthogy mi álmok jönnek a halálban Ha majd leráztunk mind a földi bajt, Ez visszadöbbent?Ha rettegésünk egy halál utániValamitől-a nem ismert tartomány,Melyből nem tér meg utazó ?le nemLohasztja kedvünk, inkább tűrni aJelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni?

Morus Tamást kivégzése előtt meglátogatta a börtönben a leánya és felesége és könnyek között kérték, hogy legyen a hithűségével szemben engedékeny, és mentse meg életét a családja számára is. Mórus Tamás nyugodtan kérdezte, hogy meddig élhetnének még együtt. Legalább 20 évig, volt a válasz. Mire Mórus Tamás : Húsz évért elveszítsem az örökkévalóságot?

(Tóth t-Hiszek egy Istenben 328)

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_hall.doc (42 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség