Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Öregség (Szilvarérum / Öregség)
Bekerült: 2003.06.05. 12:48
Megnyitva: 3346. alkalommal

Arany J.: De az öregember csak tövis az ágon, Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt, Érzi, hogy oly vendég, kit senki sem maraszt.

Tower V.: Az öregkori kellemetlenségek sub specie aeternitatis nem jelentenek csapást és szerencsétlenséget. A jó Isten tanító, kiábrándító kegyelme, mert meggyőznek a vanitatum vanitas-ról. Könnyebb a megválás a földi a földi élettől. Csökkentik a haláltól való félelmet. Lehet tekinteni, mint adósság-lerovást. Szent Ágoston mondja: Uram itt égess, sújts, vágj, büntess, csak odaát légy hozzám irgalmas.

Tower. V.: Mikor az élet lépcsőjén lefelé lépegetünk és érezzük, hogy már nem sok lépcsőfok van hátra, beleszédülünk a sír fagyos üregébe, jobban, mint valaha rászorulunk Valakire, aki ilyenkor mellettünk maradjon, kézen vezessen, és akit az emmausi tanítványokkal megkérdezünk: "Maradj velünk, mert már esteledik és már lemenőben a nap."

/Ha megöregszünk, 45-46./

A gyermek mosolya olyan, mint a hajnalé a virágos réten. Az aggnak mosolya meg olyan, mint a lenyugvó napnak a hólepte hegycsúcsokon visszaverődő, rózsaszínű fénye.

/id.mű, 56./

Életösztönünk nem tudja egykönnyen belekalkulálni az életbe a halált, szinte bújócskát játszik vele.

/id.mű, 98./

Ne kívánjuk nagyon a még hosszabb életet! Hiszen nem tudjuk, hogy lelki, szellemi vagy testi állapotunk nem lesz-e olyan terhes akár számunkra, akár környezetünkre, hogy lelkünk sérelme és kára nélkül nem fogjuk kibírni.

/id. mű, 103./

Eötvös: Az őszileg színezett lomb az év későbbi szakának legszebb ékessége, s egyszersmind intés, hogy végéhez közeledünk. Ilyenek emlékeink.

Eötvös: Ha a fa, midőn gyümölcsét hordja, visszaemlékeznék virágzásának napjaira: mi szegénynek érezné magát! Azon számtalan bimbóból, melyeknek mindegyike egy gyümölcsnek csíráját hordá magában, aránylag mily kevés teljesíté ígéretét?! Miért panaszkodunk tehát sorsunk ellen mi, ha mindent, amire magunkat ifjúságunkban hivatni gondoltuk, egészen nem érünk el? Sok virág hullt le, mely nem gyümölcsözött, de mindenik szebbíté tavaszunkat, és ha minden virág gyümölccsé fejlődött volna, ki tudja, elbírnók-e életünk gazdag terhét.

Eötvös: Este minden tárgy nagy árnyékot vet, csakhogy akkor árnyék után nem vágyódunk többé. Így járunk sok dologgal, melyet ifjúkorunkban kívántunk.

Eötvös: Ne bámuljuk, ha az öregek inkább ragaszkodnak az élethez, mint fiatal korukban, hiszen nem érdekel-e csaknem minden darabnak utolsó felvonása leginkább.

Rochefoucauld: A vén bolondok bolondabbak a fiataloknál.

Rochefoucauld : Az öregség bolondabbá, bölcsebbé is tesz.

Rochefoucauld : A szellemi hibák úgy szaporodnak öregedés közben, mint az arc hibái. Az öreg emberek gyakran adnak jó tanácsokat, hogy vigasztalódjanak amiatt, hogy rossz példát nem adhatnak már.

Hölderlin: Alkonyidőn jönnek aranynapok is. Be jól áll az ősz hajnak a döntés, S az öregeknek, ha tanácsot adni tudnak.

/Sir 25,6/

Az ifjú a maga életútját akkor sem hagyja el, mikor megvénül.

/Péld 22,6/

Magyar közmondás: Amilyen Pistike, olyan Pisti és olyan Pista bácsi.

Andre Siegfried: Amikor az ember már nem kíváncsi semmire, akkor kezd öreg lenni.

Egy dalból: Mikor az ember többé semmit sem vár, az mindennek vége már.

Sz. Ágoston: Életünk sírhoz rohanás.

Dante: Az élet nem más, mint sietés a halál felé.

X. Pius pápa utolsó éveiben sokat betegeskedett. Egy esős napon bágyadtan, sántikálva vánszorgott fel-alá a szobájában. A szolgálattevő kamarás aggódó arccal kérdezte: Mi baj Szentatyám? Talán az időjárás? Dehogyis kedves - válaszolt a pápa - nem az időjárás: az idő lejárása.

Grillparzer: Ó, jaj az öregnek, ha szándék és erő nem ugyanaz már.

Amilel: Öregedni nehezebb, mint meghalni, annál az oknál fogva, hogy egyszerre és egészében lemondani valamely javunkról kevésbé fájdalmas nekünk, mint naponkint és apránkint feláldozni.

Amilel: Kellőképpen elviselni az öregedést, az a bölcsesség mesterműve és egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének.

Montaigne: Kimnek teste, kinek lelke adja meg magát előbb az öregségnek.

Swift: Mindenki soká akar élni, de senki sem akar megöregedni.

Fáy A.: Az ifjúnak a legokosabb beszédében is kételkedünk, hogy nem mondott-e bolondot? Öregnek a legbolondabb beszédében is okosságot keresünk.

Ady: Az öregek emlékezése az álmodás egy módja.

Ady : Élünk, hogy öregebbek legyünk, s meghalunk, hogy ne legyünk már öregebbek vagy ne éljünk tovább.

Kassai V.: Ki az aggot tiszteli, saját jövőjét tiszteli.

Hugo: Vannak, akiknek megvan az öregségük, de nincs meg az érettségük.

Benjamin Disraeli: Az ifjúság csupa tévedés, a férfikor küzdelem, az öregség a megbánás kora.

Kner I.: Ki már megette kenyere javát, szereti rontani mások étvágyát.

Svavo: Amikor megöregszik az ember, árnyékban marad, ha szellemes is.

Babits: .amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a múlt.

Toynbee: Az átlagosnál hosszabb életnek még viszonylag nyugodt, sőt renyhe korokban is az az ára, hogy az ember egyre kevésbé ismerős, egyre idegenebb világban találja magát.

Krotkij: Az öregek úgy találják, hogy ifjúkorukban más építészeti stílus dívott: nem volt olyan meredek a lépcső.

Vető József: A baj az, hogy mire az ember a húsosfazékhoz kerül, már kénytelen diétán élni.

Vető József : Bizonyos korban az ember nem élességet kíván a fényképésztől, hanem jóindulatot.

O. Wilde: Ne járj soha olyan tájon, ahol egyszer boldog voltál, nincs szomorúbb temető a láthatatlan sírhalomnál. /Öreg korban az emlékezetes helyek látogatásánál./

Seneca: Senectus insanabilis morbus est. /Az öregség gyógyíthatatlan betegség./

Latin közmondás: Senectus ipsa morbus. /Az öregség maga a betegség./

Cicero: A leghatalmasabb államokat fiatalok ingatták meg, az öregek támogatták és állították helyre.

Cicero : Temeritas est florentis aetatis, prudentia senescentis. /A vakmerőség a virágzó koré, az előrelátás az öregségé./

Lengyel közm.: Átkozott, ki az ördögnek ifjúsága virágát feláldozza és Istennek öregkora söpredékét.

Lengyel közm. : Ha egy gyermeknek kell elesnie, maga az Isten tollpárnát tesz alája, ha egy öregnek kell elesnie, akkor az ördög boronát dob alája.

Szlovák közm.: Az ifjúság bűneit bünteti az Isten az öreg csontokon.

 Perlaky: Az öregek kettős életet élnek - részt vesznek a nagyapák emlékeiben s ugyanakkor az unokák reményeiben.

Magyar szólás: Öregember nem vén ember.

Haydn a "Teremtés" c. oratóriumát 57 éves korában komponálta, Wagner a Parsifalt 69 esztendős korában, Michelangelo leggyönyörűbb vásznait 60 és 89 éves kora között. Goya, aki 40 éves korában vette először kezébe az ecsetet, 72 éves volt, amikor legszebb képeit készítette. Tizian 90 évvel a vállain lankadatlanul dolgozott, Archimedes 75 éves korában találta fel a gyújtólencsét, Plato 80 éves korában írta legszebb dialógusait.

/ Perlaky: Napfényes életfilozófia, 110./

Ne akarjanak tehát úgy tenni az öregekkel, mint a tomnuzok, akik a törzsükbeli aggokat a fára mászatják, aztán megrázzák a fát és megölik azokat, akiknek már nincs elég erejük, hogy megkapaszkodjanak.

/Perlaky: Napfényes életfilozófia, 112-113./

Goethe: Ifjúság s vénség de közel van! Kapcsuk az élet, mint tűnő álom tegnapi nap s ma között.

Magyar közm. és szólás: Jó az öreg a háznál.

Magyar közm. és szólás: Öregnek ajtóban, ifjúnak lesben a halál.

Magyar közm. és szólás: Az ifjú meghalhat, az öregnek meg kell halnia.

Magyar közm. és szólás : Ki nem akarja, hogy a feje megőszüljön, vágassa le.

Magyar közm. és szólás: Az öregség mindennapi betegség. 

Magyar közm. és szólás : Vénebb a tízparancsolatnál. /Nagyon öregre mondják./

Magyar közm. és szólás:Kedvetlen az öreg, olyan, mint a lánc, amelyet ha felvesznek is, jaj, ha letesznek is, jaj.

O. Wilde: Az öregség tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy az ember nem fiatal.

Goethe: Az öreg ember elveszíti az emberi jogok egyik legfontosabbját: nem magafajtájúak ítélik meg

/Maximák, 793./

Falu Tamás:

Mikor az utunk véget ér,  Fáradt bennünk a vér, az ér, Már nem érdekel a jelen,  csak az örök, a végtelen:

Lelkünk a múltba menekül, folyton beljebb, szüntelenül, és egyszer olyan messzire jár, hogy nem tud visszajönni már.

Sík Sándor:

Hetven körül Az ember a világi jónak . Kétszeresen örül. Hetven körül az ember mindennek örül

Halk lesz a szó.  Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is meg a szép is: Köszöntő is meg búcsúzó. Hetfen felé, Mint felhőn át az esti napkorong, Mindenfelé Egy fényességes árny borong: Az Istené.

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_regsg.doc (39 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség