Ölbei Irén: A kakas (Szilvarérum / Képmutatás)
Bekerült: 2003.07.29. 09:45
Megnyitva: 1740. alkalommal

A napfényben ott áll kakas vitéz és a tyúkhoz ily szavakat intéz: - Nézzetek rám én a kakas vagyok, gyönyörű tarajom oly pirosan ragyog. Szemem éles, ahogy nézek vele, tollam aranyló színű fekete. A tartásom oly szép és királyi. Nem merik a nyakamat lenyiszálni. Kiáltásom akár a harsogó csodálatos, bűvös trombitaszó. A sarkantyúm, mint az éles penge, mintha csak a huszárcsizmám lene. S az ütése milyen kevély, kemény, valósággal hősnek születtem én. Igen, igen, hős vagyok, meglippenő kis tyúkok. Én tudom, hogy mi az élet, választok majd közületek feleséget. Így beszélt a hetyke, gőgös kakas, s a taraja ugyancsak sugaras. Ámde ni csak jön egy mopszli kutya, kicsi még s oly ügyetlen és suta. S ím a kutya vadul ugatni kezd: ezt a hangost, ezt a félelmetest! S odalett a kakas bátorsága, s ahogy csak bírta sarkantyús lába, futott, s fejét a szalmakazalba dugta mélyen, azt hitte a balga, nem látja meg a kutya, az az ügyetlen, suta. Így van ez a gyáva mindig hamar megjárja.

Letöltehető fájl(ok):
1_k�pmutat�s.rtf (4 kb)

Ajánld ismerősödnek is!