Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Karácsonyi ének (Színdarabok / Karácsonyra)
Bekerült: 2003.12.01. 19:06
Megnyitva: 15090. alkalommal

Charles Dickens
(rövidített változat)

Szereplők:
Ebenezer Scrooge (harácsoló, kapzsi vénember)
Bob Cratchit (Ebenezer Scrooge írnoka)
Cratchit gyermekei
Tim Cratchit "Pici Tim" (nyomorék fia)
Cratchitné (Bob Cratchit felesége)
Fred (Scrooge unokaöccse)
Fred felesége
Fred barátai
Két úriember
Három üzletember
Két üzlettárs
egy fiú az utcán
egy pap
sírásók


I. Jelenet - Scrooge és irodája

N.: Londonban vagyunk, valamikor a múlt század végén egy jól működő üzletben, amely a "Scrooge és Marley" cég irodája. A két
cégtulajdonos közül már csak Scrooge van életben, de az üzlet ajtaja fölött még mindig ott díszeleg mindkettőjük neve; a céget egyszerűen
így ismerik: Scrooge és Marley. Egyszer - az évnek valamennyi áldott napja közül éppen karácsony estéjén - a vén Scrooge szorgoskodva ült
az irodájában. Hideg, zord, harapós idő volt s még hozzá ködös is.

(Szín: Középen egy asztalnál Scrooge ül és ír egy nagy könyvben. Az írnok tőle jobbra egy íróállványnál, gyertyafénynél ír. Aztán nagyobb
meleget akarván a kályhájába, odamegy a Scrooge közelében lévő széntartóhoz.)

B.Cr.: Igen hideg ma az idő, uram!

Scr.: Drága a szén. De ha nem felel meg önnek valami, kedves Bob, akár meg is válhatunk egymástól.

(Hirtelen megérkezik Scrooge unokaöccse)

F.: Vidám karácsonyt, bácsikám! Isten éltesse!

Scr.: Ugyan! Badarság!

F.: A karácsony badarság?! Remélem, ezt nem gondolja komolyan!

Scr.: De igenis! "Vidám karácsony!" Mi jogod van neked a vidámságra? Ugyan mi okod van neked a vidámságra?

F.: Ugyan no! Hát magának mi joga van a mogorvaságra, a rosszkedvre? Elég gazdag!

Scr.: (zavartan) Ugyan! Badarság!

F.: Ne legyen haragos bácsi!

Scr.: (méltatlankodva) Hát milyen legyek? Amikor ilyen bolond világban élek! "Vidám karácsony!" Karácsonykor az ember egyebet sem tesz,
csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön arra, hogy egy évvel öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb.
Karácsonykor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben tizenkét hónapon keresztül csak veszteségeket talál. Ha a magam
feje szerint cselekedhetném, minden "hülyét", aki "Vidám karácsony"-t szajkóz, tulajdon pudingjába főzetnék meg!

F.: De bácsikám!

Scr.: (ridegen) Öcsém, ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint, nekem pedig engedd meg, hogy én is a magam módja szerint
ünnepeljem meg!

F.: De hát maga nem is ünnepli meg! Maga csak dolgozik! Valahányszor csak eljött a karácsony, én mindig úgy gondoltam rá, mint jó
napokra, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán
útitársai a menny felé. És bár, bácsikám, a karácsony soha egy szem aranyat vagy ezüstöt sem tett a zsebembe, és azt hiszem mégis
javamra vált!

(Az írnok akaratlanul is elkezd tapsolni)

Scr.: Ha magának még egy hangját hallom, az állása elvesztésével ünnepelheti meg a karácsonyt! (unokaöccséhez gúnyosan) Nagyságod
hatalmas szónok, csodálom, hogy nem választották meg képviselőnek!

F.: No, ne haragudjék, bácsikám! Jöjjön el holnap hozzánk, vacsorázzék velünk!

Scr.: Hát most már aztán menjen innen a pokolba! Legközelebb ott lássuk egymást viszont!

F.: (kifelé hátrálva) De miért?

Scr.: Alászolgálja!

F.: Legalább azt mondja meg, miért nem!

Scr.: Alászolgálja!

(Az unokaöcs még átadja jókívánságait az írnoknak, aki ezt viszonozza, majd távozik, az írnok kikíséri. Ugyanekkor lép be két kellemes
megjelenésű úriember.

U1.: Scrooge és Marley, ugyebár? (listájába pillantva) Scrooge úrhoz vagy Marley úrhoz van szerencsém?

Scr.: (közönyösen) Marley már hét esztendeje meghalt. Éppen ma éjszaka van hét esztendeje halálának.

U1.: Meg vagyunk győződve, hogy életben maradt üzlettársa méltó örököse bőkezűségének. (Ezzel átnyújt egy igazolást, Scrooge
összeráncolja homlokát, megrázza fejét, majd visszaadja a papírost
.)

U1.: Scrooge úr! Az évnek ebben az ünnepi szakaszában a szokottnál is kívánatosabb, hogy valami csekélységet juttassunk a szegény és
elhagyatott embereknek, akik ilyenkor nagyon sokat szenvednek. Sok ezren vannak híján a legszükségesebb dolgoknak, sok százezer
ember van híján a legkisebb kényelemnek, uram.

Scr.: Nincsenek börtönök?

U1.: Börtön van elég.

Scr.: Hát a dologházak? Üzemben vannak még?

U2.: Igen, bárcsak azt mondhatnánk, hogy nincsenek.

Scr.: Hát a törvények, amelyek ezeket az intézményeket szabályozzák?

U1.: Buzgón működik mindkettő, uram.

Scr.: Ó! Az Ön első szavaiból azt hittem, hogy valami meggátolta hasznos működésüket. Örömmel hallom, hogy nem így van.

U2.: Mi egynéhányan úgy érezzük, hogy ezek nemigen adnak keresztényhez illő testi lelki táplálékot, s magunkra vállaltunk egy olyan
alapítvány létesítését, amelyből enni-innivalót és tüzelőt vásárolhatunk a szegényeknek. Azért választottuk ezt az időt az adománygyűjtésre,
mert ilyenkor érzi az ember legkeservesebben a szükséget. Milyen összeget írhatok a neve mellé?

Scr.: Semmilyet!

U2.: Névtelen akar maradni?

Scr.: Egyedül akarok maradni! Az előbb említett intézményeket támogatja az állam, aki rászorul, menjen oda!

U1.: Sokan nem mehetnek oda, sokan pedig inkább meghalnának, mint hogy odakerüljenek.

Scr.: Ha inkább meghalnának, akkor inkább haljanak meg, ezzel is csökkentik a fölösleges népességet. Alászolgálja, uraim!

(A két úr köszön, és elmegy. Ezután óra kongása hallatszik. Scrooge kelletlenül lekászálódik a székről. Az írnok is tüstént elfújja a gyertyát.)

Scr.: Holnap biztos egész nap el akar maradni, mi?

B.Ch.: Ha önnek is megfelel, igen.

Scr.: Nekem nem felel meg. Le merném fogadni, hogy méltánytalanságnak tartaná, ha levonnék ezért fél fontot. (az írnok kényszeredetten mosolyog) Velem szemben persze nem tartja méltánytalanságnak, hogy a semmiért kell kiadnom egynapi fizetését.

B.Ch.: De uram, ez csak egyszer fordul elő egy évben.

Scr.: Gyönge mentség, hogy minden december 25-én meglopják az embert. (begombolja a kabátját és indulnak kifelé) De annál hamarabb
legyen nekem itt holnapután reggel!


II. Jelenet; Srooge és Marley szelleme

N.: Az iroda egy szempillantás alatt be volt zárva. Az írnok végigsiklott egy jeges részen, aztán rohant haza, ahogy csak a lába bírta.
Scrooge mélabúsan baktatott lakása irányába. Otthona sötét volt és olcsó, egy-két rozzant bútoron kívül nem sokmindent lehetett látni.
Azokban a homályos szobákban lakott, melyeket egykor elhunyt üzlettársa foglalt el. Hazaérve holt fáradtan dőlt az ágyába, de ezen az estén nem tartott sokáig nyugalma.

(Otthon lefekszik az ágyára. Egyszer csak csörömpölésre felriad. Ekkor egy szellem áll előtte, körbetekerve láncokkal.)

Scr.: Ki vagy?

M.: Inkább kérdezd: ki voltam.

Scr.: Ki voltál hát?

M.: Életedben üzlettársad, Marley.

Scr.: Meg vagy láncolva, mondd miért?

M.: Azt a láncot hordom, amelyet magam kovácsoltam életemben. Én csináltam szemről szemre. Minden elmulasztott alkalom, amikor jót
tehettem volna, egy újabb szem lett a láncon. Nem tudod, hogy a halál után semmilyen megbánással nem tehetjük jóvá az élet elmulasztott
alkalmait? Pedig én elmulasztottam! Ó, elmulasztottam!

Scr.: Pedig te mindig jó üzletember voltál!

M.: Üzlet!? Az emberség lett volna az üzletem: jótékonyság, könyörületesség, türelem, jóakarat. (tördeli a kezét, zavarodottan néz) Egész
esztendőben ilyenkor szenvedek a legtöbbet. ... (újabb önbizalommal hangjában Scrooge-hoz) Hogy miként jelentem meg előtted, azt nem mondhatom el, de sokszor, igen sokszor ültem melletted láthatatlanul! (Scrooge szemei kidüllednek, nagyot nyel, homlokáról letörli az
izzadságot)
Ma éjszaka azért vagyok itt, hogy figyelmeztesselek: még van remény, még van rá lehetőséged, hogy elkerülhesd sorsomat.

Scr.: (bágyadt hangon) Mindig jó barátom voltál. Igazán köszönöm!

M.: Egy szellem fog megjelenni nálad!

Scr.: Ez a lehetőség?! Én ... szívesebben megvolnék nélküle!

M.: Várd őt még ma éjjel, amikor a harang tizenkettőt üt.

(Szellem eltűnik.)

Scr.: (zavartan, izgatottan) Badarság! (Ezzel Scrooge lefekszik.)


III. Jelenet; Scrooge, Karácsony szelleme, a Crachit család

(A harang elkezdi ütni a 12-t. Erre ébred fel Scrooge)

Scr.: Te vagy az a szellem, akinek jövetelét bejelentették nekem?

Sz.: Én.

Scr.: Ki vagy, mi vagy?

Sz.: Karácsony szelleme.

Scr.: És miért jöttél?

Sz.: A te jóvoltodért!

Scr.: (a közönség felé félre) Az éjszaka nyugalmas alvással sokkal inkább szolgálná jóvoltomat.

Sz.: Hát akkor azért, hogy megjavulj! Vigyázz! ... Kelj föl! És jöjj velem!

N.: Ezzel egy szempillantás alatt eltűnt a kis szoba, és a szellem Scrooge-dzsal már a város utcáit rótták. Scrooge mindent jól megfigyelhetett, hiszen őt és a szellemet senki sem láthatta. Az emberek sürögtek-forogtak az utcákon, felkaparták a havat a járdáról nagy
zajt csapva, a gyerekek néhol hógolyókat dobáltak és közben nagyokat kacagtak. London külvárosába érve megálltak egy szegényes hajléknál, ahol Scrooge írnoka lakott népes családjával és éppen folyt az ünnepi előkészület.

(A szellem Scrooge-ot egyenesen írnokának hajlékához vezeti. Cratchitné megterít, lányának segítségével. Két kisebb gyerek berohanazzal, hogy már kinnt is érzik a libájuk illatát.)

Cr.né: De hát hol marad édesapátok a pici Timmel? Tavaly ilyenkor Márta már hazahozta.

Cr. gyer.: Nem! Itt jön apa!

(Bob Cr. megjelenik, vállán hozza pici Timet, akinek mankó van a kezében. A családtagok köszöntik egymást.)

Cr.né: És hogy viselte magát a pici Tim?

(Leveszi róla a kabátját, majd a két kicsi gyerek játszik vele, az apa és anya tovább beszélgetnek. A nagyobbak terítenek.)

B.Cr.: Olyan jó volt, mint egy falat kenyér, még annál is jobb! Valahogy gondolkodó gyerek lett belőle, amiért annyit üldögél egymagában.
Hazajövet azt mondta nekem, hogy reméli, hogy az emberek látták őt a templomban, mert hát ő nyomorék, és jólesik neki, hogy ha az
emberek ránéznek és Az jut eszükbe, aki a sántákat meggyógyította. (mindketten nagyot sóhajtanak)

Cr. M.: Asztalhoz! Kész az ebéd!

(Mindenki az asztalhoz megy. Vidám hangulat. Leülnek. Imádkoznak. Esznek. Eközben:)

Scr.: Szellem, mondd meg nekem, életben marad-e a pici Tim?

Sz.: Egy üres széket látok ebben a szegényes hajlékban és egy kegyelettel őrzött mankót.

Scr.: Nem! Nem! Mond, hogy életben marad!

Sz.: Miért? Hát nem mindegy? "Ha nem életrevaló, haljon meg, azzal is kevesebb a felesleges népesség."

(Feláll Bob Cr. és pohárköszöntőt mond)

B.Cr.: Boldog karácsonyt mindnyájunknak, drágáim! Áldjon meg bennünket az Isten!

(Mindnyájan megismétlik, utoljára, tisztán hallhatóan pici Tim.)

B.Cr.: És éljen Scrooge úr is! Éltessétek Scrooge urat, ő adta nekünk ezt az ünnepi lakomát!

Cr.né: Ő adta, az ám! Bárcsak itt volna! Mondanék neki egyet-mást, hogy lakjék jól vele.

B.Cr.: De, drágám, a gyerekek előtt?! Karácsony napján!

Cr.né: De hát hogy lehet inni egy ilyen utálatos, fukar, keményszívű ember egészségére, mint ez a Scrooge? Hiszen tudod milyen! De hát ki is tudhatná azt jobban nálad!

B.Cr.: Drágám! Karácsony napja van!

Cr.né: Hát iszom az egészségére a te kedvedért meg az ünnep kedvéért, de nem az ő kedvéért! Víg karácsonyt és boldog új évet!


IV. Jelenet: Fred, Scrooge unokaöccse, felesége és baráti köre

N.: Eközben beesteledett és erősen havazott. Amint Scrooge meg a szellem végigmentek az utcákon, csodálatos volt a ragyogó fények tüze, amik a konyhákban, nappalikban és mindenféle szobákban kigyulladtak. Emitt azt mutatta a tűz lobogása, hogy meghitt családi vacsorához készülnek, s a tányérok már átmelegedtek a forró levestől. Amott a ház gyereknépe szaladt ki a hóba, hogy elsőnek üdvözölhesse az érkező rokonokat. Egy ház elé érve Scrooge vidám zajra lett figyelmes. A házat is felismerte: unokaöccse, Fred háza volt.

F.: Haha! Hahaha! Görbüljek meg, ha nem azt mondta, hogy a karácsony badarság! És komolyan is gondolta!

Ff.: Annál jobban szégyellhetné magát!

F.: Mulatságos vén fráter, annyi szent!

FB.: Bizonyosan tudom, hogy nagyon gazdag, legalábbis én úgy hallottam.

F.: Hát aztán! Semmi hasznát nem veszi a gazdagságának!

FBné: Én nem bírom elviselni a társaságát!

F.: Ó, én igen! Sajnálom őt! Akarva sem tudnék haragudni rá. Ugyan ki szenved a gonosz szeszélyei miatt? Mindig csak ő maga: fejébe
veszi, hogy nem szeret bennünket és nem jön el vacsorázni. Igaz, hogy nem sokat veszít vele...

Ff.: De bizony, hogy veszít! Nagyon jó vacsorát veszít el!

(Felállnak, az asztal köré mennek.)

Ff.: Mindjárt kész a vacsora, kis türelem!

(A feleség kimegy. Vidám együttlét, előveszik a poharakat, töltenek, közben kitalálóst játszanak:)

F.: Én gondoltam valamit!

Fb.: Tárgy? - Nem.

Fbné.: Élőlény? - Igen.

Fb.: Állat? - Igen.

Fbné.: Vízben él? - Nem.

Fb.: Szárazföldi állat? - Igen.

Fbné.: Angliában van ilyen? - Igen.

Fb.: Harapós? - Igen.

Fb.: Akkor biztos a kutyád! - Nem, nem, ne találgass!

Fbné.: Valami különleges állat? - Eléggé, én csak egyet ismerek belőle.

Fbné.: Mutogatják a piacon? - Azt azért nem, bár lehetne.

Fb.: Én is ismerem? - Igen.

Fb.: Akkor megvan: a nagybátyád, S c r o o g e ! (Nagy nevetés)

F.: Hát jó mulatságot szerzett nekünk az öreg! Hálátlanok volnánk, ha nem innánk az egészségére!

Mind: Helyes!

F.: Hát éljen Scrooge bácsi! Boldog karácsonyt mindenkinek!


V. Jelenet; Üzletemberek, volt ismerősei

N.: A szellem ismét elindult, Scrooge pedig utána. Úgy tűnt Scroognak, mintha megváltozott volna a város, valahogy már nem a régi volt. De
annyi bizonyos, hogy ott voltak a város szívében, a tőzsdén, az üzletemberek között, akik fel s alá szaladgáltak, csörgették a pénzt a
zsebükben, nézték az óráikat, úgy ahogy Scrooge is sokszor látta őket. A szellem megállt egy kis csoport mellett, így Scrooge tisztán
hallotta beszélgetésüket.

(3 Üzletember jelenik meg a színen.)

Ü1.: Hogy van?

Ü2.: Köszönöm, és ön.

Ü1.: Jól. Hát az a vén huncut beadta a kulcsot, mi?

Ü3.: Úgy hallottam. Mit tudott róla?

Ü1.: Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy meghalt.

Ü2.: Mikor halt meg?

Ü1.: Azt hiszem, tegnap éjjel.

Ü3.: Mi baja volt? Azt hittem sose hal már meg.

Ü1.: Tudja az Isten!

Ü2.: Mit csinált a pénzével?

Ü1.: Nem hallottam. Talán a cégére hagyta, rám nem, az biztos.

(Nevetés)

Ü3.: Valószínűleg silány temetése lesz! Ha megvernek se tudok senkit, aki elmenne a temetésére! Mi lenne, ha hívatlanul összeállnánk, és
elmennénk.

Ü1.: Nem is rossz ötlet, nekem tetszik.

Ü2.: Nekem nincs ellenemre. Pláne, ha lesz halotti tor is!

(Újabb nevetés. Továbbmennek.
Két üzlettárs találkozik, egyik különösen izgatott:)


Em1.: Mi újság? Jó vagy rossz?

Em2.: Rossz.

Em1.: Tönkre vagyunk téve!?

Em2.: Nem. Van még remény.

Em1.: Hát ha az a vén fukar megenyhülne, akkor igen. De a csodákban nem hiszek!

Em2.: Ő már túl van azon, hogy megenyhülhessen... Meghalt.

Em1.: ... És kire szállt rá az adósságunk?

Em2.: Nem tudom, de igazán ritka balszerencse volna, ha olyan kegyetlen hitelező lenne az utódja, mint ő volt. De mire ez kiderül, addig
talán megszerezzük a pénzt is.

Em1.: (elmenőben) Akkor ma éjszaka könnyű szívvel alszunk.

(Megjelenik egy csapat férfi, középen koporsó, pap a kezében imádságos könyvet tart és imát mond. Mindez halkan, háttérzajként hallatszik)

Scr.: Hát itt van az a nyomorult, akiről ezek az emberek beszéltek. De... de ki ez szellem?

Sz.: Menj és nézd meg a feliratot!

Scr.: Mielőtt megtudom ... felelj egy kérdésemre: olyan dolgok ezek, amelyek meg fognak történni, vagy csak olyanok, amelyek
meglehetnek?

Sz.: Menj!

Scr.: De ha az ember letér az útjáról, akkor másfelé halad és megváltozik a vég is. Mondd, hogy így van az is, amit most mutatsz nekem.

(Odamegy, és elolvassa a feliratot)

Scr.: E B E N E Z E R S C R O O G E. ... Én vagyok az az ember, akiről beszéltek! (kétségbeesve)  Nem, szellem! Nem! ... Szellem, hallgass rám! Nem vagyok az, aki voltam. Nem akarok azzá lenni, mint ma megmutattál nekem... Mondd, hogy megváltoztathatom ezeket! ...
Meg fogom ünnepelni a karácsonyt a szívemben (mosarca felderül, remény sugárzik belőle, enyhe mosoly), és egész évben ünnepelni fogok és jót tenni...

(minden fény le!)


VI. Jelenet. Scrooge, egy kisfiú az utcán

(Scrooge az ágyában van)

Scr.: Itt vagyok! Élek! Nincs még temetés! Nem is tudom mitévő legyek. Könnyű vagyok, mint a toll, boldog mint egy angyal, szédülök, mint
egy részeg!

(Scrooge kiszáll az ágyból, vidáman magára kap valami kabátot, nevetgél)

Scr.: Nem is tudom hanyadika van! Mennyi idő telt el vajon? (Odamegy az ablakhoz, kinyitja, és kikiabál rajta egy fiúnak:) Hé, fiú, milyen
nap van ma?

Fiú: Micsoda?

Scr.: Milyen nap van ma, szép öcsém?

Fiú: Hát nem tudja? Karácsony napja!

Scr.: (befelé a közönségnek) Karácsony napja! Hát nem mulasztottam el semmit! Egy éjszaka volt az egész! (fiúhoz) Hahó, öcsike! Ismered azt a baromfikereskedést ott a második utcában?

Fiú.: Meghiszem azt!

Scr.: (befelé a közönségnek) Okos gyerek! Ritka okos! (tovább a fiúnak) Nem tudod, eladták azt a díszpulykát, amit ott kint lógott? Nem a
kicsit, azt a nagyot!

Fiú.: Az, amelyik olyan nagy mint én?

Scr.: (befelé a közönségnek) Nagyszerű gyerek! Élvezet beszélni vele!

Fiú.: Még ott lóg!

Scr.: Igazán?! Hát menj oda és vedd meg!

Fiú.: Na szórakozzon a ... tudja kivel!

Scr.: Nem! Nem! Komolyan beszélek! Mondd, hogy ide hozzák! Itt van egy font! Ha gyorsan szeded a lábad megkapod a párját is!

(A fiú nekilendül, kicsit csodálkozva visszanéz, majd elrohan.)

Scr.: Bob Cratchitékhez küldöm! Kétszer nagyobb az a pulyka, mint a pici Tim. Majd én gondoskodom róla, nem fog üresen állni a széke,
nem fog meghalni.

(El.)

N.: Karácsony másnapján Ebenezer Scrooge szokás szerint pontosan az íróasztalnál volt, írnoka természetesen még sehol, bár az óra már a fél kilencet is elütötte. Az óra háromnegyedet üt. Rohanva jön be Bob Cratchit. Leteszi táskáját, kabátját, gyorsan a helyére siet és őrült
tempóban írni kezd.

Scr.: (a régi morcos hangon) Hömm. Hogy képzeli, hogy ilyenkor érkezik?

B.Ch.: Nagyon sajnálom, elkéstem.

Scr.: Elkésett?! Persze. Meghiszem, hogy elkésett. Jöjjön csak ide!

B.Ch.: ...Csak egyszer egy esztendőben... Többször nem fog megtörténni. Meglehetősen vígan voltunk tegnap...

Scr.: Nohát mondok valamit magának barátom! Nem tűrhetem, hogy így folyjanak tovább a dolgok! És ezért... (ekkor hirtelen lepattan a székről, mellbe böki Bobot, majd a közönség felé) ...ezért felemelem a fizetését. (Bob teljes zavarban, kicsit hülyének nézve az öreget)
Boldog karácsony, Bob! Sokkal boldogabbat, mint eddig volt. Fölemelem a fizetését és vállalom, hogy segítek küszködő családján. Ezeket a dolgokat még ma megbeszéljük egy forró puncs mellett! ...No, rakja meg jól mind a két kályhát, és vásároljon magának is egy széntartót,
még mielőtt pontot tenne a mondat végére!

Mindenkinek boldog karácsonyt!

V É G E

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség