Főoldal Újdonságok Fórum Üzenetek Képeslapküldés Házirend
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Rónay György:Olajfák éjszakája(passiójáték) (Kateketikai ötletek)
Bekerült: 2003.12.08. 08:52
Megnyitva: 4704. alkalommal

                                                      
     Szállj le, éjszaka, szállj,
     szenvedés éjszakája,
     hűtlenség éjszakája,
     gyötrelem éjszakája,
     irgalom éjszakája.

     II.

     Takard be lepleddel a földet,
     borítsd rá fekete lepedődet,
     minden titokra vond rá
     szemfedődet,
     függönyözd el a verejtékezőket.


     I-II.

     Szállj le, éjszaka, szállj,
     fájdalom éjszakája,
     kegyelem éjszakája,
     árulás éjszakája,
     megváltás éjszakája.


     N.: Akik a házban ülnek, a lámpa fénykörében,terített asztal mellett  ülnek és lakomáznak, eszik a lakoma testét, isszák a lakoma vérét,
     s a lámpa fénykörében nem látszik a sötétség.
     K
.: Akik a házban ülnek, azok nem veszik észre,
     mikor nyílik az ajtó, éppen csak egy arasznyit,
     csakhogy a Bűn kiférjen.
     K.: Fejét leszegve surran, vállát behúzva lépked.
     Júdás
: Nem én vagyok, nem én!
     Nem én nyúltam a tálba,  nem kezem volt a kezével, nincs is kezem, levágták, hiánya vár a pénzre: nem én alkudtam érte  vérdíjat életére: nem én vagyok nem én!
     N.: Akik a házban ülnek, nem is látják osonni, fal mellett elsuhanni, árnyékát rejtegetni, amint kilép az ajtón.
     K.: Kilép az éjszakába.
     Júdás: Nem én vagyok, nem én!
     K.1.: Résén az irgalomnak, zárán a szeretetnek,
     kilép az éjszakába, a szíve hasadékán.
     K.2.: A tőr ütötte résen, kés-vágta hasadékon,
     kilép az éjszakába, utána vér szivárog.
     Júdás: Nem én vagyok, nem ám!
     K.1.: Utána fény szivárog.
     Júdás: Nem én vagyok, nem én!
     K.2
.: Fák mögé bú a fénytől.
     Júdás: Nem én vagyok, nem én!
     K.1.: Fától fáig lopakszik.
     Júdás
: Nem én vagyok, nem én!
     K.2.: Utána vér szivárog
     Júdás
: Nem én vagyok, nem én!

     N.: Akik a házban ülnek, lakoma melegében,
     a lámpa fénye mellett
     K.: Esszük a lakoma testét
     Isszuk a lakoma vérét
     N.: Azok nem veszik észre, mikor hull le a harmat,
     Mikor száll le az éj.
     K.: Árulás éjszakája.
     Júdás: Nem én voltam, nem én!
     K
.: Hűtlenség éjszakája.
     Péter: Nem én voltam, nem én!
     K.1.: Azok nem veszik észre, mikor nyílik az ajtó.
     K.2.: Fekete éj homálylik az ajtó négyszögében.
     K.1.: Mennek az éjszakában olajfalomb ezüstben.
     K.2
.: Fájdalom éjszakája!
     K.1-2
.: Irgalom éjszakája!
     N
.: Csak egyeseknek nem adatik irgalom!
     Csak egytől nem múlik el a pohár!
     K.1.: Arccal a kőre rogyva, olajfalomb ezüstben,
     homlokával a sziklán, halálos szomorúan
     K.2.: Világtalan magányban, kegyetlen kőtenyéren,
     világ fölé emelve, olajfalon-ezüstben.
     K.1
.: Míg lent aludt a három
     1: Nem én voltam, nem én!
     K.1.: Egy kődobásra tőle.
     2: Nem én voltam, nem én!
     K.1.: Horkolt a fűbe dőlve, hanyatt a puha fűben Péter, János, Jakab
     3: Nem én voltam nem én!
     K.1-2.: Egy kődobásra tőle olajfalomb.
     K.1.: Hanyatt a puha fűben aludtak, áldoztak.
     nem bírtak fönnmaradni egy kurta óra hosszat.
     K.2.: Míg arccal kőre rogyva, kegyetlen kőtenyéren
     olajfalomb ezüstben, ázott az Úr vérében.
     K.1.: Világ fölé emelve, kegyetlen kőtenyéren
     keresztfa nőtt előtte, kopáran és keményen.
     K.2.: Olajágon tövis nőtt, keserves koronának,
     vesszőt hajtott a cserje, testét megostorozni.
     K.1.: Tenyerek kérgesedtek, és öklök ólmosodtak.
     Mind: Nem bírtak fönnmaradni egy kurta óra hosszat.
     K.1.: Mert ez volt az az óra,
     K.2.: Mikor elállt a világ szívverése
     N.: Ez az az óra
     K.: Mikor a bárányt viszik öletésre.
     N
.: Ez az az óra
     K.: Mikor az őrség elalszik a strázsán,
     N.: Ez az az óra
     K.: Mikor a kés ízétől fölcsuklik a bárány.
     K.1.: És mi vagyunk azok az ácsok, akik keresztet ácsolunk magunkból
     hogy legyen mire fölfeszítsék Istent.
     K.2.: Mi vagyunk azok a hősök, akik a szolga fülét levágják,
     de kakasszóra a főpap udvarában megtagadják az Istent.
     Mind: Mi vagyunk azok az őrök, akiktől ellopták a várat,
     akiktől feltörik a pincét, kirabolják a pajtát, elorozzák a kincset.
     K.1.: Mi vagyunk azok az ácsok!
     K.2.: Mi vagyunk azok a hősök!
     K.3.: Mi vagyunk azok az őrök!
     Mind
: Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
     K.1.: Aki a fűben elalszik, nem látja lenn a völgyet,
     ahol a kardok égnek, fáklyák hömpölyögnek.
     1.2.3.:
     Nem én voltan, nem én!
     K.2.: Poroszlók pora felhős, csatlósok szíja csattan,
     álnok csókok csobognak a vérvivő patakban.
     Mind: Legyen hozzátok irgalmas az Isten!
     K.1.: Karddal jönnek, doronggal mint gonosztevőre
     K.2.: Még egyszer térdre rogyva arccal borul a kőre,
     K.1.: Vérverejtékben ázik azon a kőtenyéren,
     K.2
.: Világtalan magányban lépkedni kezd az éjben.
     Mind: Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
     K.1.: Nem bírtunk fönnmaradni egy kurta óra hosszat
     K.2.: Bírjunk veled maradni, ha szíjak záporoznak.
     Mind: Legyen halotti ágyad a szívünk sziklasírja,
     s támadj föl harmadnapra, ahogy meg van írva

  / A végén valamilyen Rónay Gy. vers, ami a nagypénteki eseményekkel kapcsolatos! /

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség