Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Nagy Zoltán: Nagyszombati párbeszédek (Színdarabok / Nagyböjtre)
Bekerült: 2003.12.09. 14:40
Megnyitva: 2805. alkalommal

                                                      

                                                          I. jelenet

(Pilátus fogadja Kajafást)

Pilátus: - Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy megtöri miattam a szombatot, (erősen megnyomva a kezdőhangot) pontifex?

Kajafás: - Prokurátor úr! Tegnap három halálos ítéletet hajtottak végre. Az egyik elítélt, a Názáreti Jézus holtteste miatt fordulok önhöz kéréssel: szeretnénk a testet biztonságba helyezni.

Pilátus: - Most, hogy már halott, igazán békén hagyhatnák azt a nazireust. Egyébként pedig, Pontifex., elkéstek.

 Kajafás: - Hogyhogy.

 Pilátus: - Valaki megelőzte magukat. Néhány órával ezelőtt járt itt valaki, ugyanezzel a kéréssel.

Kajafás: - Megtudhatom, ki volt az?

Pilátus: - József, az Arimátiai. De mihez kellett volna maguknak az a holttest?

Kajafás: - Prokurátor! Az a csaló, még életében ezt mondta: "Három nap múlva feltámadok". Ezért attól kell tartani, hogy a tanítványai ellopják a holttestet  és majd azt híresztelik, hogy feltámadt a halálból. Ez a csalás rosszabb lenne az előzőnél, és még nagyobb zavargást keltene, ami egyikünknek sem  lenne kívánatos.

Prokurátor! Rendelje el a sír őrzését, ez közös érdekünk.

Pilátus: - Van maguknak templomőrségük, őriztessék maguk, (közben feláll és távozni készül) ha egy halottól ennyire félnek.

(Előbb Pilátus, majd a dühtől és megaláztatástól pukkadozó Kajafás is távozik. )
     (rövid szünet és zenei bejátszás)

     

                                                          II. jelenet

(Szereplők: Júdás, Vérfolyásos asszony)

Vérfolyásos asszony: - Iskáriótes úr!

Júdás: - Mit akar?

Vérfolyásos asszony: - Emlékszik rám? Nem? Mikor Jairus előljáró úr házába igyekeztek, én voltam az, aki hátulról, titokban megérintettem a Mestert és meggyógyultam. (Leül Júdás mellé.) Kér? (Édességgel kínálja, Júdás vesz belőle.)

Júdás: - (Fintorogva) Ez nagyon édes. Émelyítően édes. (Kiköpi, majd gúnyosan mondja) Cukor, szeretet. Émelyítő, ragacsos gusztustalanság,
asszonyoknak és gyerekeknek való. Szeretet, cukor, olvadékonyság, megbocsátás. Aki magát meggyógyította, szeretetet, megbocsátást hirdetett. Milyen  férfi az, aki érzelmekről beszél akkor, amikor dúl a háború?

Vérfolyásos asszony: - (Töprengő hangon) Azt hiszem téved, Iskáriótes úr. Az ön mestere érzékeny volt, de nem volt érzelgős. Képes volt arra, hogy az emberekkel önhittségüket beláttassa, ugyanakkor nem alázta meg, nem torzította el őket. Nem félemlített meg, és nem sebzett meg soha senkit. Ha ez ön  számára férfiatlan, akkor gyehennára a férfiakkal.

Júdás: - (Láthatóan nem figyel arra, amit a vérfolyásos asszony mond) Az is gyanús volt, hogy olyan sok nő legyeskedik körülötte. Asszonyok prófétája,hagyta magát leölni, mint egy birkát! (Rövid csend.)

Vérfolyásos asszony: - Igen, végeztek vele. Mi lesz most? Valaki átveszi a helyét önök közül?

Júdás: - Miről beszél maga? A helyére állni? Jézus helyére állni?! Maga nem tudja, mit beszél!. Adok magának egy jótanácsot. Felejtse el ezt az embert.Mintha soha nem találkozott volna vele.

Vérfolyásos asszony: - Miért? Ön szerint el lehet felejteni? Ön el tudja felejteni?

Júdás: - Másnak talán sikerülhet, nekem soha.

(Júdás előtt látomásként megjelenik Jézus, levetkőztetve, véresen, vállán a keresztgerendával a jelenet alatt rövid zenerészlet. Júdás a beszélgetés alatt szabályosan csomót köt egy kötélre.)

     

                                                Második jelenet

     (Szereplők: Mária, Jakab anyja; Magdalai Mária; János; Péter)

Magdalai Mária: - Őrséget állítottak fel a sír előtt.

János: - Micsoda?!. Hát ennyire félnek tőle?

Péter: - Még a holttestétől is rettegnek.

Mária: - A főpapok úgy gondolják, hogy el akarjátok lopni a testét.

Péter: - Ilyen halottgyalázó csalóknak tartanak ezek bennünket!

János: - Ezek szerint hozzájuk is eljutott a híre, hogy mi azt hisszük: a harmadik napra feltámad.

Péter: - Eddig aki egyszer meghalt, az meghalt.

János: - Onnan még nem jött vissza senki.

Magdalai Mária: - De Ő azt mondta, feltámad. Ahogy Jónás három napig volt a cet gyomrában, Ő is úgy lesz három napig a sírban. 

 János: - De Jónás nem volt halott! Ő pedig meghalt. Fogjátok már fel! Mikor megérintettem, hideg volt és merev, mint a kő.

Mária: - De a farizeusok is azt mondják, hogy lesz feltámadás.

Péter: - Egykor talán majd mindenki feltámad. Talán. De nem most.

Magdalai Mária: - Mi elmegyünk a sírhoz. (Az asszonyok elindulnak.)

János: - Egyszer azt mondta: Halottak temessék el a halottaikat. Tegnap óta élő halottak vagyunk valamennyien.

Péter: - Holnap visszamegyek Galileába. Újra halászni fogok. Rendbehozom a hálóimat. Remélem még megvan a csónakunk.

(rövid szünet és zene, amely a párbeszéd alatt elhalkul ugyan, de végigkíséri az utolsó jelenetet és miután elhangzik az utolsó mondat újra felerősödik)

                                                  Harmadik jelenet

     (Magdalai Mária, Mária és Salomé futva jönnek)

Salomé: - Jézus eltűnt!

Magdalai Mária: - Üres a sír!

Mária: - Eltűnt a sírboltból!

Magdalai Mária: - A kő el van hengerítve, a leplek ott fekszenek szanaszét!

Mária: - A kendő pedig összegöngyölítve egy másik helyen.

Péter: - És az őrök? 

Salomé: - Már nincs ott senki.

(Péter és János rohanni kezdenek, az asszonyok pedig utánuk.)

                                                             

                                                           Vége

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség