Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

A korona (Szilvarérum / Engedelmesség)
Bekerült: 2004.03.21. 17:24
Megnyitva: 1704. alkalommal

Nagy hegyek mögött elrejtett kolostorban szegény barátok éltek. A földet munkálták és durva házi munkákat végeztek lelkiatyai működésük mellett.
De volt közöttük egy barát, aki nagy művész volt. Külön szobában arany, ezüst és drágaság között ült egész nap. Mert örvösművész volt a barát és messze vidékekre, gófoknak, hercegeknek készített gyönyörű munkákat.
Egyszer kitüntető megbízást kapott. Koronát kellett készítenie egy gazdag hercegnek színaranyból.
- Nagy kitüntetésben fogsz részesülni s mindenütt ki lesz állítva munkád, ha szépen sikerül - üzente a herceg.
A barát boldog büszkeséggel fogott neki. De gyszerre csak zörögnek az ajtón. Gyerkhang kiált be:
- Testvér, a főnök azt izeni, hogy menj a konyhára segíteni.
A barát azt hívén, hogy a házfőnök üzent egy ministránsgyerekkel, meglepődött. Sohse küldék őt durva munkához és épp most teszik, amikor ez a gyönyörű munkája készül?
- Nem baj - gondolta azonban. - Előljáró szava Isten szava. Ezt is az Úr Jézusért fogom végezni.
Letette az aranyat és elment Isten dicsőségére burgonyát hámozni a konyhára.
A többi barát meglepve fogadta:
- Hogy kerülsz ide, testvér?
- Az Isten küldött ide - szólt, az előljáró üzenetét értve alatta.
Másnap ismét hozzá akar kezdeni a pompás munkához, amikor bekiabál a tegnapi gyerekhang:
- Testvér, a főnököd izeni, hogy erigyj kapálni a kertbe.
A barát ismét nem ellenkezik. Csodálkozik, de nem haragszik. Engedelmesen indul és kapál késő estig.
Estére az abbahagyott munkára esik tekintet.
- Hisz ezen dolgozott valaki!
Valóban. A hercegi aranykorona meg van kezdve. Gyönyörűen, művészien.
- Mi az? Káprázik a szemem?
Nem. Kezébe vesz, forgatja. Valóban, valaki dologzott rajta.
Nem érti. Hisz itt senki sem ért ehhez a művészethez.
- Vagy talán van egy titkos művész a házban?
Elhatározza, hogy nem szól semmit, hanem vár és figyel.
Másnap reggel munkához ül. És ismét kopognak és beszól a gyermekhang:
- A főnök a mosókonyhába küld téged, testvér.
A barát elmegy, vizet hord, vizet önt ki és mos egész nap. Estére pedig ismét előbbre van a munka az aranykoronán.
És így folytatódik ez pár napon át. A barát minden reggel munkához akar látni, de minden reggel beszól a gyermekhang és az előljáró nevében a legdurvább munkákhoz küldi. A barát engedelmesen, jókedvűen, szeretettel megy és minden este előbbre van a munka, már majdnem kész.
A barát szentül azt hiszi, hogy akadt egy másik titkos művész, azzal csináltatja az előljáró a kornát és azért küldi őt el egész napra.
De mennyire meglepődik, amikor hivatja a házfőnök és szigorúan rászól:
- Testvér, napok óta figyellek. Sohsem vagy rendes munkádnál, hanem a durva házimunkánál láttalak. Mi jutott eszedbe? Legalább is, miért nem szóltál nekem?
A jámbor barát ámulva néz fel:
- Főnök atyám, hiszen te küldtél engem! Minden reggel üzentél egy gyermekkel.
- Én? Álmodsz? Mifele gyermekkel?
- Nem láttam, mert csak bekiabált. Ministránsgyereknek véltem!
A főnök nagyon elkomolyodott. Admidőn csendesen, ünnepélyesn szólt:
- Parancsolom, hogy holnap nézd meg azt a gyermeket s kérdezt: az előljáróm parancsára kérlek, mondd meg, hogy ki vagy.
- Úgy lesz, Atyám - felelt a barát.
És másnap, amikor a gyermek kopogott, a barát kinyitotta az ajtót. Szegényruhás, mezitlábos, de gyönyörű arcú kis fiú volt.
A barát ránézett és megremegett egséz testévben.
- Előljárom parancsára kérlek, - suttogta remegő hangon - mondd meg, hogy ki vagy?
De a választ már nem várta be. Ő maga mondta ki, amidőn felsikoltva térdre borult az egyszerre tündökő fényben álló gyermek előtt:
- Jézus!
És Jézus felelt:
- Nem az, amit cselekszetek, hanem az, amiért és ahogyan teszitek, készíti számotokra az égi koronát. Ezt a koronát én készítettem neked, ez jutalom, engedelmesen és szeretettel végzett legdurvább munkáidért.
És a már elkészült koronát a térdein zokogó barát fejére tette.
**********
Aznap a barátot a főnök sehol sem látta. Mikor keresésére indult, a szobájában találta halva. Fején az elkészült arany korona volt és arca a megdicsőülés boldogságában tündökölt.
                                                                           (A Szív: 1923. júl. 27.)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség