Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

A vonat (Szilvarérum / Gondviselés)
Bekerült: 2004.03.23. 11:56
Megnyitva: 1863. alkalommal

Vaksötét éjszaka van. A vonat őrült gyorsasággal vágtat Észak-Amerika pusztaságain keresztül. A mozdonyvezető éles szeme belemerül a sötétségbe. Aggódva figyeli, nem fenyeget-e veszély vagy akadály... Egyszer csak a mozdony előtt a fényszóró által megvilágított sínpár között óriási szellemalakot lát mozogni. A két karját kitárja, mintha intene: állj! Önkéntelenül a fék után kap, hogy megállítsa a vonatot, s íme az árnyék eltűnik. Káprázott a szemem - mondja -, s a vonat dübörög tovább. A mozdonyvezető szeme újra a sötétséget fürkészi... Csodálatos! A szellemalak újra megjelenik, s újra meg újra integet. Kísérteties karjai mintha kétségbeesetten a veszélyt jeleznék. De mikor másodszor is a fék után nyul, a fenyegő alak újra eltűnik a semmibe. "Nem! Újra csak a szemem káprázott! Minden percnyi veszteség óriási késedelmet jelentene." De alig múlik el pár másodperc, a sötét kísértet alakja újra ott integet. Ijesztő gyorsasággal lebegteti két szellemkarját. "Nem! Ennek a fenyegetésnek engedelmeskedni kell!" A kétségbeesett embernek hideg verejték gyöngyözik a homlokán. Egyet fordít a féken és a vonat megáll. A következő percben kitódulnak az utasok és zagyva hagok kiaabálnak össze-vissza. "Mi az? Mi történt? Miért állt meg a vonat?" A mozdonyvezető vár, míg a zaj lecsillapodik, aztán elmondja, mit látott... De mi zúg ott elől a sötét éjszakában? Egyesek előre sietnek. Alig mennek 100 lépést előre, visszaborzadnak, aztán ész nélkül rohannak vissza. Elmondják a borzalmas eseményt: A megáradt folyó közvetlen a vonat előtt átszakította az úttestet, magával sodorta a vasúti hidat, s most őrült iramban száguld az országúton keresztül. - A halál torkába rohatak valamennyien. Csak 100 métert kellett volna még haladniok és valamennyien a mélységbe zuhannak. De íme! A nyugodtan pöfögő vonat fényszórója által megvilágított úttesten újra ott táncol a kísérteties alak. Egy pillanat alatt tisztában voltak vele: A mozdony üveggel burkolt fénysórójába egy kis molylepke keveredett. A lámpa a kicsi ugrándozó lepkét óriásira nagyítva a két sín közé vetítette, s remegő szárnyai integető karoknak látszottak. - Valaki letérdelt és könnyes szemmel imádkozni kezdett. A többiek követték példáját. Megismerték az Isten ujját, amely a kis molylepke szárnyait is mentőangyal szárnyaivá tudta változtatni.
Klug: Örök utak

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség