Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Szent-Gály Kata: Az imádság útja (Szilvarérum / Imádság)
Bekerült: 2003.06.06. 08:58
Megnyitva: 2781. alkalommal

 

Az élet teljessége

"Abból ismerjük fel, hogy benne élünk és Ő mibennünk, hogy saját Lelkéből adott nekünk" (1Jn 4,13)

Végtelen vágyak és véges lehetőségek: ez az emberi sors. Természetfölötti életünkre éppen a fordítottja áll: végtelen lehetőségek és véges vágyak.

Nincs fogalmunk Isten ajándékáról - és ezért igényünk sincs rá.

Mint kereszténynek tudnod kell, hogy ez a szó: Isten, személynév, személyes Valakit jelöl, aki saját létének gazdagságából hívta létre a világmindenséget, szeretetből, céltudatos elgondolás szerint - és benne téged.

Veled is terve van.

Értelmet és akaratot adott neked, isteni hasonlóságot, hogy számára több lehess, mint a látható világ:

egy ember,

egy "te",

aki szeretetére szeretettel válaszolhat szabad elhatározásból.

A barátságot nem lehet erőltetni, az a szívek közössége, s ezért mindig kölcsönös ajándék, még az Isten-én kapcsolatban is.

Isten az emberre - a test-lélek egységre - kettős feladatot bízott: tökéletesítse a teremtést, vagyis hajtsa szellemének uralma alá, a szellem éltetése alá az anyagot, - ez az anyag megszentelése általunk; tökéletesítse önmagát, vagyis tegye magáévá az isteni akaratot: vállalja a szeretet kettős parancsát a saját szűk önzése helyett - ez a mi megszentelődésünk Isten által.

Isten megadja erre a lehetőséget: a megszentelő kegyelem részesedés az isteni természetből. Fizikai részesedés ez: alkalmassá tevés, hogy Isten működni tudjon bennünk és általunk.

Isten szent, és mi is szentek vagyunk. Isten örök és változatlan, a mi szentségünk: Istenbe-kapcsoltságunk lehet nagyon vagy kisebb mértékű.

A kegyelem: Istenhez tartozás. A bűn: kegyelemhiány, melynek eredménye az isteni élet csökkenése, vagy akár teljes kizárása. Istennel való kapcsolatunk mintája és példaképe a megtestesülés titka. Ott az Örök Ige egy valóságos, de "személytelen" emberséget vesz föl, itt a saját ösztönös énjét teljesen felszámoló, "személytelenné" nemesedett élet adja magát kölcsön, és lesz szeretett fiú ő is: egy "Jézus" az Atya szemében.

Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. Ez az egész lelkiélet

Amennyire sikerül a saját akaratod helyett az istenit érvényesíteni, annyira jár át a Szeretet, az isteni életközösség Lelke. Ez az a tűz, melyet Krisztus küld, de ezt a lángot nemcsak elfogadni, hanem kioltani is képes vagy.

Légy minél tökéletesebb nagyítólencse, melyen át mások számára is felfoghatóvá lesz a láthatatlan élet.

Istenről legyen Istenhez méltó fogalmad. A Tízparancs érvényben van mi is: faragott képet ne csinálj magadnak. Isten olyan, amilyennek a hit mutatja, ne torzítsd el arcát se ijesztő rémnek, se szakállas öregnek, vagy velünk nem törődő hatalomnak. Ez mind képfaragás, ízlésed vagy bűneid igénye szerint.

Akiben Krisztus él, az elérte az élet teljességét.

Kár lenne, ha csak a halál szent közelségében döbbennél rá, hogy milyen érték volt élni!

Szentté lenni

"Légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsed" (Kol 4,17)

Életed nem sors, hanem hivatás.

Van külső hivatásod: küldetésed, hogy ott, ahol élsz, tanúságot tégy Krisztusról egész magatartásoddal, s egy belső, mely neked szól egyedül. Egy név lebeg fölötted, melyet nem ismersz, de amelyen Isten fog szólítani az örökkévalóságban. "A győztesnek rejtett mannát adok, és egy fehér követ, a kövön új név áll, amelyet más meg nem ért, csak aki megkapja" (Jel 2,l7). Az ókor csiszolt, fehér kőlapja a mai belépőjegyek őse: névre szóló, névvel ellátott meghívó. Ez a név teljesen elfedi majd énedet, s kifejezi azt az élő isteni gondolatot, aki vagy. Ez a név csak a tied lesz, senki másé, hiszen egyetlen példány vagy a világmindenségben. Nem fogod érezni az isteni szeretet különbözőségét, mert Isten az "egyetlennek" kijáró, sajátos szeretettel szeret.

Nem a küldetés nagysága számít, hanem az, hogy hogyan töltötted be. Az űrhajósokat ünnepli a tömeg, van, aki ismertetést is olvas az űrkutatásról, de szakmának alig választja valaki. Ez a szentek sorsa is: a nagyközönség megcsodálja őket, néhányan megveszik életrajzukat, de ki lép a nyomukba?

Az Evangélium legszomorúbb mondata, melyhez az Úr könnye tapad: "De te nem akartad" (Mt 23,37).

Ne álmodozzunk: rövid ahhoz az élet!

Az életszentség sok kicsiségből tevődik össze.

Úgy átitatódni Isten gondolatával, hogy gondolkozás nélkül is akarata szerint cselekedjünk: ez a szentség.

Vannak, oltárra emelt testvéreink, nagybetűs SZENTEK, - egy világkiállítás mintadarabjai, különböző korok és ízlések válogatása szerint. De hiába időtálló az életszentség lényege, a ma szent-eszménye eltér az előző századokétól. Nekünk elérhető, utánozható, "emberi" szentek kellenek, akik ebben a túlhajszolt életben, kultúrkörnyezetben és jól szabott ruhában élik elénk a legmélyebb Isten-közelséget.

A született szent: mese.

Az új lakótelepek kockaházai közé nem illik a gótika csipkéje, vagy a barokk aranyos faragása. Korszerű templomokat igénylünk, de addig is szükségkápolnákat.

Vajon Isten nem kívánja-e, hogy "szükségkápolna" légy?

"Azok az embertestvérek, akik nem járnak templomba, nem az Oltáriszentségben fognak találkozni Krisztussal, hanem mibennünk, éspedig abban a mértékben, amennyire mi krisztusiak vagyunk" (H.Perrin).

A felismerés: hívás a követésre.

Nem valószínű, hogy holnap megteheted azt, amit ma elmulasztottál, hogy holnap majd lesz erőd szakítani a bűnnel, hogy Isten szavát holnap is meg fogod hallani, mert ő ma hívott téged.

Isten szemében a te sorsod is van olyan értékes, mint a világtörténelem főszereplőié.

Nincs két egyforma út, legfeljebb csak hasonló. Minden emberéletnek megvan a maga egyéni ösvénye, melyen sem előtte, se utána nem járt senki, és nem is fog járni soha.

Ha gyorsan akarsz haladni: dolgozz össze Istennel. Ha valami világosodik benned: mélyítsd el azzal, hogy olvasol hozzá, hogy gondolkozol fölötte, Ha indítást érzel a jóra: tartsd ébren, mérlegeld, hogyha tudnál megfelelni.

Lehet Istennek olyan hívása is, ami nehezedre esik. A kegyelem sem föltétlenül hozza magával a lelkesedést. Számíts arra, hogy Isten mindent kívánhat. Keresztül húzhatja terveidet, megmásíthatja az emberi okosság útjait. Kimozdíthat a magányból az emberek közé, s a nagyváros forgatagából a tanyavilágba. Az is kegyelem, ha felvillan benned: élni kellene az Evangéliumot, most és itt, ahol vagy!

A kenyérhez arcunk verítéke tapad, de éppen úgy verítékbe kerül az Atya akaratának teljesítése is. Sok önnevelés kell addig, míg elmondhatjuk: az én eledelem az, hogy annak akaratát teszem, aki elküldött engem tanúságot tenni a mi Urunkról.

Ne glóriás szent akarj lenni, hanem igaz ember!

 

Ennyi vagy

Valami még hiányzik neked (Lk 18,22).

A tökéletesség lényege a szeretet, mert egyedül ez képes az embert Istennel egyesíteni, mégis az a szeretet ráépül bennünk valamire, s ez a valami az alázat, az önismeret által szerzett magatartás, amit éppen úgy nevezhetünk teremtményi öntudatnak, mint igazságnak.

Az épületnek alapot ásni még nem házépítés, de nélkülözhetetlen előfeltétele annak.

Más mélységet és megmunkálást kíván a homoktalaj, mást a kavicsos föld és mást a szikla. Félmunkát végezni kár. Nincs idő hozzá: az évek mennek, és te is velük. Nem tudni, hogy mire van képességed: felelőtlenség. Letagadni: hazugság. Parlagon hagyni: ostobaság. "Áldozatból" fel nem használni: a múlt kísértete. Be nem állítani mások szolgálatába: bűn.

A szerénykedés utálatos Isten és ember előtt. A dicsekvés rokona, mert elismerést vár. Sokkal tökéletesebb a kapott dicséretet Isten felé továbbadni, mint mesterkélten leértékelni. A giccses fejtartás, az élhetetlenség, a félszeg viselkedés semmi összefüggésben sincs az alázatossággal. Egyszerűségre hajló korunkban sokan a barokk szobrokat sem kedvelik, pedig azok némák.

Az igazságosság úgy kívánja, hogy lásd meg a jót is önmagadban. Ha tudod azt, hogy mindent csak elszámolásra kaptál, érezni fogod a felelősség súlyát, és nem lesz annyi kísértésed kevélységre.

Mindannyian hordozunk valamit Krisztus gazdagságából, mégpedig valamit jellegzetesen, téged mivel jelölt meg Isten?

Az igazságosság kívánja meg az is, hogy elismerd: teremtett valaki vagy, és semmid sincsen vétkeiden kívül, amit igazán a magadénak mondhatnál.

A belső élet gazdagsága és termékenysége az alázatosságtól függ. Akinek nagyobb az alázatossága, nagyobb a befogadóképessége Istennel szemben. Ezért fogadhatta be Mária az Örök Igét. Mária alázatosságánál csak Jézus emberlelkének alázatossága nagyobb: ő a személy egységéből, a legnagyobb közelségből vallotta meg, hogy alázatos.

Nincs más út Isten felé, mint mélyből a magasba. Emberré lenni nehéz, és tervszerű munka nélkül éppen úgy nem sikerül, mint sok új mozidarab, pedig feladatunk a világ látványossága lenni.

A Szentírás tornyot építő embere költségvetést csinál, Vásárlás előtt magad is számot vetsz anyagi lehetőségeiddel. Ha minden hónapban csak fél óra türelmet vennél önmagadhoz, meg ugyanannyi csendet, őszinteséget és jóakaratot: nem gyötörne annyit a belső nyugtalanság, és nagy lépésekkel haladnál előre.

Nézz szembe önmagaddal, és legalább ezt a pár kérdést válaszold meg:

1. Mi a jó és mi a rossz egyéniségemben? Mi befolyásol? Örökség, betegség, környezet, tv, könyvek vagy más?

2. Hogyan jutottam el a mai napig? Mi volt életem vezérgondolata, mi az, amit elérni szeretnék?

3. Melyik krisztusi vonás jellemzi életemet leginkább, vagy mi az, ami vonz? Szeretet-imádságosság-nagylelkűség-szolgálat-alázat stb.?

4. Szerepelnek-e nálam súlyos bűnök? Bocsánatosak? Tudatos gyarlóságok? A meggondolatlanságból származó dolgokért mennyire vagyok felelős?

5. Mennyi a szándékosság vétkeimben? Milyen a magatartásom bűn után? Elkendődöm? Emberi dolognak tartom? Alázatos bűnbánattal kezdek újra? Mivel nevelem-büntetem magam?

6. Mire van kiértésem leggyakrabban? Van-e valami nehezen legyőzhető? Nem vagyok-e magam az oka? Mit teszek kísértés esetén?

7. Vannak-e nehézségeim a hittel kapcsolatban?

8. Küldetésemet megtalálom-e az életben? Mire van képességem, és beállítom-e mások szolgálatába?

9. Megvan-e bennem az engedelmesség szelleme Istennel szemben? Kényszeredett vagy becsületes? Tudok-e alkalmazkodni másokhoz? Lényegtelen dolgokban is ragaszkodom a saját akaratomhoz? Nem vagyok-e békebontó?

10. Beviszem-e a tisztaság szellemét otthonomba? Munkahelyemre? Társaságomba? Könyvtáramba? Ruházkodásomba? Nem súrolom-e sokszor a bűn határát? Beszélek-e szükség nélkül kényes témákról? Milyen vicceket mondok?

11. Megvan-e bennem a lelki szegénység szelleme? Eszköznek tartom-e a földi javakat? Okosan vásárlok vagy inkább versengés vezet? Erre nevelem gyermekeimet is? Ételben-italban válogatós vagyok és ok nélkül leszólom pl. az üzemi konyhát? Mások nehezebb sorsát meglátom-e, és kész vagyok-e segíteni komoly áldozattal is? Milyen kívánságaim vannak?

12. Hogyan imádkozom? Szóbeli, elmélkedés, beszélgetés, a szeretet hallgatása, szemlélődés? Mi áll imádságom középpontjában, melyik hittitok? Csak áhítat idején imádkozom, vagy szárazságban is kitartok? Mindig csak kérni szoktam? Magatartásommal feltűnősködöm?

13. Mennyire sikerül Isten jelenlétében élnem? Milyen ötlettel, milyen gyakorlattal szoktatom rá magamat?

14. Becsületesen készülök-e a bűnbánat szentségére? Szabadulni akarok a bűntől, vagy beszélgetni megyek?

15. Szentáldozásom igazán az Úr Testének vétele, találkozás Jézus Krisztussal? Vagy csak megszokás? Van-e rendes előkészületem és hálaadásom?

16. Van-e szükséges pihenésem és kikapcsolódásom? Mulasztás árán? Mások kihasználása árán? Egyéni hobbimat családom nem sínyli meg?

17. Növekszik-e bennem a felebaráti szeretet: udvariasság, előzékenység, figyelem, áldozatosság, türelem, elnézés, jóakarat, tisztelet, megértés, segítés?

18. Mi volt legutóbbi jófeltételem? Hogyan tartottam meg? Mit fogok most elhatározni?

Legalább olyan őszintén értékeld ki magadat, mint ahogyan másokról szednéd le a keresztvizet.

 

Önmagunk meghódítása

Elhagytad első szeretetedet (Jel 2,4).

Ha a nevelés véget ér a gyermekkorral, az eredmény: a neveletlen felnőtt.

 Ha te is hibásnak látod magad, milyen lehetsz az Isten szemében?

Isten parancsa, hogy a földet hajtsa uralma alá az ember: te azt a maroknyi port, aki vagy, azt a kis világot, ami téged testeddel-lelkeddel jelent, hódítsd meg neki.

Nem érdemes kicsinyeskedni sem Istennel, sem önmagunkkal. Magatartásunktól egy egész örökkévalóság függ. Egyébként is: a kicsinyeskedőben mindig marad valami keserűség, nyugtalanság, fojtott elégedetlenség, amit sajnos, a környezete tapasztal meg.

Mennyi erőfeszítésbe kerül egy diploma, egy házépítés, egy jó házasság - gondolod, hogy Isten csak úgy semmiért utalja ki nekünk a számunkra készített országot?

Isten akaratát elfogadni a magunké helyett? Nem könnyű!

A legkevesebb, amit meg kell kívánnod magadtól: légy udvarias - még otthon is?

Az udvariasságnál nincs jobb előkészület az életszentségre.

Akiről azt mondják: megnyerő egyéniség, az már megharcolt önmagával.

Ne mondd fegyelmezetlen viselkedésre, hogy idegesség.

Ha állandóan cukrászdába jársz: fogd magad egy kis böjtre.

Irigy gondolat ötlik fel benned: adj hálát a másiknak adott ajándékodért.

Ha megbántottak: keress alkalmat valami apró szívességre. Ezzel feloldod magadban a keserűséget, és kivéded a szeretetlenség támadását.

Ha falod az irodalmat: mondj el egy Miatyánkot, mielőtt belevesznél az olvasásba. Kérd, hogy javadra váljék, s hogy meg ne tévessze itélőképességedet a szépen tálalt bűn. Az órára nézett, akaratnevelő szünetek is nagyon hasznosak!

Kevély gondolatoknál keresd az utolsó padot, a lenézettebb munkát. Sokkal eredményesebb a hibák elleni küzdelem, ha a test is kiveszi a maga részét. Milyen kár, hogy csak a bűnnel kapcsolatban szoktunk találékonyak lenni!

Istennek jobban tetszik a bűn elismerése, mint a jótett hangoztatása.

Légy türelemmel önmagadhoz is. A visszaesések ne törjenek össze, hanem ismerd el gyengeségedet, és kezdj újra. Mert nem az a legnagyobb baj, ha elesünk, hanem ha nem állunk talpra!

Sokszor előfordul, hogy nem merünk, vagy nem tudunk imádkozni, mert hibát követtünk el. Végtelenül szenvedünk, hogy Isten és közénk valami odakerült, amit meg nem történtté tenni már nem lehet. Hiába tudjuk, hogy Isten mindent kész megbocsátani, nekünk a bocsánat kevés, nekünk az a meghitt közelség kell, amelyben éltünk. Ez azonban már nem jöhet vissza ugyanúgy. A bűn után két lehetőségünk van: a nagyobb közelség, vagy a nagyobb távolság. A közelséget a tékozló fiú határtalan bizalma hozza meg, az a hit, hogy az Atya ilyen rongyosan, bűnösen, kifosztottan is szereti őt, sőt jobban szereti, mint azelőtt: mert meghalt, de föltámadt, elveszett és megkerült.

A túlzott önvizsgálgatás nem a bensőséges élet útja. Ez csak önmagunk körül forgás, önmagunk kiélése, esetleg aggályosság. Egyik sem egészséges.

Aki megtanul Isten előtt élni, az egyszerűen leszokik a bűnről.

Érdemes gondot fordítani a bűn megelőzésére. Nemcsak az imádság és az önmegtagadás, hanem a dolgok beidegzése is szokott segíteni. Készülj fel, hogy visszatérő esetekben mit fogsz tenni, pl. ha az anyósod ideges, vagy magad vagy harapós kedvedben.

Milyen kár, hogy csak kifelé hordjuk tüskéinket!

A szándékos tökéletlenségek nagyobb akadályok a lelkiéletben, mint az alkalmi bocsánatos bűnök.

A tökéletlenség: a nem kötelező jónak elmulasztása. Ha világosan látod a helyesebbet, sőt meg is tudnád tenni, de mégis "nem" a válaszod, az szándékos tökéletlenség.

Mulaszthatsz levél halogatással, egy megígért látogatás elmaradásával, rossz időbeosztással, ki nem mondott jó szóval, sok minden fel sem tűnő kicsiséggel. Nem ment föl az sem, ha nincs rá írott törvény vagy parancs. A jobb visszautasításában nagy szerepet játszik az önzés, a nagylelkűség hiánya, a kényelemszeretet, hiúság stb. Ez a társulat, sajnos, nem sorolható a nemes emberi tulajdonságok közé. Sok tökéletlenséget találunk tetteink indítóokaiban is.

A bűn rossz, de lehet belőle felix culpa: boldog vétek, ha fordulóponttá vagy olyan emlékké válik, mely hálára, hűségre, sőt hősiességre késztet.

Tartsd szem előtt: a bűn felszámolása még csak a negatívum kiküszöbölése életünkből!

 

Vedd komolyan

 Időt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson (Jel 2,21).

A bűnnek mindig van ára. Ezt a gondolatot felnőtt fejjel is meg kell szokni. A bánat, ami az emberi élet legnagyobb mozgatóerői közé tartozik, kihozza belőlünk az elégtétel és a soha többé vágyát.

Az elegettevés mindig vezeklés. Ezt a szüt nem szabad kitörölni a ma lelkiéletéből sem, mert bűn ma is van. Vezeklés lehet minden, amit bűnbánattal viselsz el, vagy bűnbánatból teszel. Például meglepetést szerzel, bevásárolsz, elvégzed a nehezebb munkát, mert - mondjuk - szeretetlen voltál, de letérdelhetsz egy Miatyánkra a családi veszekedés színhelyén, vagy hallgatagon viselheted másnapi fejfájásodat a könnyelműen átolvasott éjszakákért, megdicsérheted beosztottadat, akivel tegnap ideges voltál stb.

Nem az számít, hogy mivel vezekelsz, hanem az, hogy legyen vezeklés az életedben. Jézust a töviskorona sem "idegesítette".

Aki mindig csak egy helyben topog, annak valószínűleg nincs komoly bánata.

Az önmegtagadásban - akaratnevelő vagy bűnbánati gyakorlatainkban - mindig egy kicsit többet kell tennünk a szorosan vett szükségesnél, hiszen a hibás ágat is úgy fűrészeljük le, hogy az ép részbe is belemegyünk.

Önnevelésünkben nagy ajándék a lelkivezető, mégpedig a jó vezető, mert abból kevés van. Nem kell a gyóntatóval azonosnak lennie. Ideális, ha a kettő egy, de a mai, gyakori áthelyezések miatt a gyónás sokszor különválik az irányítástól. Megvalljuk vétkeinket, a gyóntató feloldoz, de belső problémáinkkal megmaradunk annál, aki esetleg már évek óta ismer. A vezető adja meg tehát az általános irányvonalat, ő szól bele Istennel való kapcsolatunkba, azaz rá tartozik az egész imaélet, és jellemnevelés.

Ne várj a vezetőtől többet, mint nagyvonalú eligazítást, és általános jóakaratú segítséget!

Nem feltétlenül szükséges, hogy a vezető pap legyen, lásd a szerzetesrendek mesternő-anyáit. Családokban is előfordul, még inkább független világiak között, csak nem szoktuk annak nevezni. A nagy egyéniségek mindig hatnak. Különösen aggályosoknál nagy jelentőségű ez, akiknek szükséges, hogy biztos lelkiismeretű egyénnel beszéljék át problémáikat. Igy nem lesznek "távgyónókká", s könnyel lesz az atya munkája is.

Ne légy a gyóntatószékek turistája: ne rendezz véleménykutatást, mert majdnem biztos, hogy a legkényelmesebb megoldást fogod választani.

Kár problémákat kitalálni, a megoldottakat újra megkérdezni, vagy bagatell dolgokkal előjönni: ez azt mutatja, hogy nem veszed komolyan a bűnbánat szentségét. Csak kegyes traccsot akarsz, érdekességet, csillogást. Nincs jogod más idejét és idegeit szükségtelenül igénybe venni. Nem sajátíthatod ki az atyát. Kérdezd meg önmagadtól: mit tanácsolnál másnak, az ő helyében? Legtöbb esetben egyedül is helyesen döntesz.

Tanácsot csak akkor kérj, ha szándékodban is van megtartani!

Az elégtétel, amit a gyónásban kapsz, nincs arányban a bűnnel. Az a pár Üdvözlégy testvérek között is kevés. Igazságtalanul kevés! Illik, hogy valamit önként csatolj hozzá.

Amikor néha felkavarodik a múlt, és fáj még a bűnök elmosódott emléke is, gondolj erre a kicsi mondatra: Nincs, ami jobban hozzákötözne az Úrhoz, mint a megbocsátott bűn.

 

Ő meg én

Aki Engem eszik, énáltalam él (Jn 6,57).

Az Oltáriszentség: személyes találkozás lehetősége Jézus Krisztussal. Hiszed ezt?

Jobban már nem tudok szeretni - ez a mottó áll az Úr részéről minden szentáldozás fölött.

Mindig a hit felindításával közeledj az Oltáriszentséghez, különösen ha fásult vagy, és minden elködösödött benned.

Úgy várd az Urat, mintha legjobb barátod elé sietnél az állomásra.

Nagy kár lenne, ha azért maradnál el az Úr Teste vételétől, mert nincs benned semmi érzés.

A tűzhöz éppen akkor megyünk melegedni, amikor dermedtek vagyunk.

Az igazi áhítat: az akarat készsége. Teljesen elegendő. De felelős lehetsz a szétszórtságért magad is: aki például regényt hagy félbe, és úgy rohan szentmisére, nehezen fogja összeszedni gondolatait.

Ha benned igazi a szeretet, akkor nemcsak kötelező alkalmakkor vagy valamit "kikönyörögni" lépsz be a templomba, hanem azért is, mert igényed van rá, mert egyszerűen "látni akarod" az urat.

Ne feledd, hogy Jézusnak igazi, meleg emberszíve van, mely viszontszeretet vár tőlünk.

Neked is jólesik a szemekben felcsillanó öröm, vagy a hálás kézszorítás, ha szívességet tettél, a "köszönöm" szó tőlünk is megilleti az Urat.

Könnyű turbékolni a szentségház előtt, de mit teszel, ha Jézus testvéreink mögött jelentkezik?

Imádság idején te viszed a szót, vagy adsz időt az Úrnak is, hogy megértesse magát veled?

Amikor nagyon fáradt és zaklatott vagy, tedd ki magadat az Oltáriszentség sugárzásának. A Szentírás feljegyezte az Úrról, hogy erő áradt ki belőle. Árad ma is!

Nem lehet eléggé ajánlani azt a szokást, hogy már este előkészülünk a másnapi szentáldozásra. Ezzel nemcsak szép befejezést adunk a napnak, hanem felhasználjuk a lelkiélet javára azt az általános tapasztalatot, hogy az este olvasott vagy tanult dolgok a pihenés óráiban dolgoznak bennünk.

 

Az élet váltóasztalán

Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt (Mt 10,39).

Krisztus szolgálni jött, ha nem követed őt ebben, hogyan akarsz hitelt érdemlő tanú lenni?

Egy emberélet értékét mindig az a szeretet méri fel, amit tovább tudott adni.

Aki elszigetelődik, annak beszűkül az élete.

Egyetlen dologgal szabad nyugtalanítani környezetünket: a ténylegesen megélt kereszténységgel.

Ha sokat nézed a Keresztet, úgy találod, hogy az úr arca megváltozik. Új színeváltozás ez: azonosítja magát testvéreinkkel. Az emberek tulajdonképpen mind Krisztus-arcúak, s minél meggyalázottabb ez az arc, annál több részvétet érdemel.

Az eget nemcsak a tiszta tó tükrözik, az útmenti pocsolya is mutat valamit belőle, csak szem kell hozzá.

Amit Isten neked adott, a testvéreknek szánta, de a te feladatod a kiosztás.

 Mély tisztelettel közeledj mindenkihez!

A családban közösségi érzésre neveljük a gyermekeket. Bátorítjuk, hogy kínálja meg testvéreit az ajándékba kapott cukorkával, hogy mutassa meg az új képeskönyvét, és játsszanak együtt, mert az jó. Vajon mi felnőttek, Isten nagy családjában, miért nem vasaljuk ezt be magunkon?

A társbérleti konyhák, az eltartási szerződések, az irgalom nélküli megszólások nem nagyon tükrözik az évezredes kereszténység szellemét!

Isten kamatot kíván minden talentum után, ha többet nem, minimális kamatot: ezt, hogy legalább a szűk környezeted váltóasztalára tedd rá életedet.

Nem elég nyitott szemmel járni az életben, ki kell nyitni a szívünket is, hogy testvéreink sorsát hordozni tudjuk!

 Fel kell készülnöd a másokkal való találkozásra.

Számolj azzal, hogy akiben Krisztus él, aki hozzátartozik egyszerűen, mint a megtestesülés új formája, arról Ő azt mondja az Atya felé: ez az én testem. De azonnal hozzáteszi - és ez az embereknek szól - vegyétek és egyétek. Még ugyan be kell teljesednie küldetése bizonyságtételének a halálában, de addig is: jóízű kenyér. Szétszedhetitek, felélhetitek. Vállalod ezt?

Amikor másokon segítünk, saját életünket tesszük gazdagabbá.

Ha Isten úgy gondolta, hogy lehet valamit kezdeni az emberiséggel, és elküldötte Krisztust - te se mondj senkit reménytelen esetnek!

Csak a bűnt ítélheted el, a bűnöst nem - az egyedül Isten hatáskörébe tartozik.

Ha bűnt kell látnod, nem a megszólás, hanem a könyörgés az egyetlen helyes magatartás. Könyöröghetsz így. Atyám, bocsáss meg nekünk, de akár egyes számban is, a bűnt mintegy magadra véve: bocsáss meg nekem. Próbáld meg, el fog menni a kedved minden megszólástól.

Az ellenszenv érzése még nem elítélés. Nem kell annál inkább kedvesnek vagy bizalmasnak lenned, mert megjárhatod. Helyezkedj a várakozás álláspontjára: itt valami van, amit nem látok tisztán. A benned lappangó kérdőjelet azonban tartsd meg magadnak, és ne mondd tényként tovább.

Mi lenne, ha egyszer megpróbálnád felfedezni környezeted jó oldalait is?

 

Neked is szól

Kövess engem (Mt 9,9).

Az evangéliumi tanácsok szelleme mindenkire kötelező.

Egyszerűen nem lehet elválasztani a keresztényélettől.

Feltétlen engedelmességgel egyedül Istennek tartozol, de nem vagy tiszteletlen, ha úgy mint Mária megállsz az érthetetlen előtt és , és megkérdezed az ő hangsúlyával: miért tetted ezt velem? Sőt, mindig ez volna a helyes magatartás: kutatni Isten sakkhúzásainak miértjét, és így tudatosan együtt dolgozni a kegyelemmel.

Ne sóhajtva mondd: legyen meg a Te akaratod. Az Úr nem így imádkozta a Miatyánkot, ez nem az ő akcentusa. Isten akaratának az igénylése, igene legyen benne, nem pedig a kényszerű beletörődésé. Ez a "legyen" a mi teremtő legyenünk, önmagunk Isten rendelkezésére bocsátása, tervének vállalása, vagyis az egység akarása, tudatosan.

A tökéletes szabadság: Isten akaratának maradék nélkül való teljesítése.

Istenen kívül vannak még fölötteseid - több, mint kellene -, itt mindig az okos engedelmesség a helyénvaló. Saját hatáskörébe joga van utasítást adni a főnöködnek, még akkor is, ha úgynevezett lehetetlen alak. Te pedig nem azért vagy köteles jól dolgozni, mert esetleg nem kapsz prémiumot vagy előléptetést, hanem mert az Úr az, akinek szolgáltok. Ha úgy érzed, hogy igazságtalan, hogy üldöz, Szent Péter igazít el? "Teljes tisztelettel engedelmeskedjetek gazdátoknak, nemcsak a jónak és engedékenynek" (1Pt 2,18). Keresztény módon viseld sorsodat, ha nincs rá mód, hogy máshova kerülj.

Az engedelmességgel rokon az engedékenység. Tulajdonképpen örömszerzés ez: legyen meg a kedve másnak is. Érvényesüljön más is. Rendelkezzék más is. Akinek Isten elég egyedül, az a jelentéktelen dolgokban szívesen alkalmazkodik mások tetszéséhez. Ismétlem: jelentéktelen dolgokban. Egyébként nem kell ebben valami nagy hőstettet látni, puszta udvariasság-kérdés az egész, ami nélkül senki sem boldogul az életben. Csak éppen nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé, különösen a szűk otthoni körben. Aki nem tud engedékeny lenni másokhoz, az Istennek sem fogja átengedni a saját akaratát.

Szent Pál így oktat: "Ne ámítsátok magatokat! Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem fajtalan, sem kéjelgő, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában" (1Kor 6,9).

Nem tudod elkerülni, hogy ne lásd a bűnt, de nézd Krisztus szemével. Légy egyike a tíz igaznak, akikért talán megkönyörül rajtunk az Isten? (Ter 13,32)

 A nagyhangú ítélkezés helyett nézz körül a magad portáján: Igazán kifogástalan a viselkedésed társaságban? Egyedül is? Nem zavarna, ha hirtelen Isten jelenlétének tudatára ébrednél?

Mások kedvéért megengedsz-e olyan "kicsiségeket", amiket szívesebben nem tennél?

Tudsz-e szellemesen, vagy határozottan, vagy kérve (egyéniségedtől függően) közbevágni, ha egyesek ízléstelenkednek?

Van-e bátorságod néha nem nevetni?

Érdeklődsz-e a futó darabok minősége után, vagy úgy vaktában veszel jegyet?

Kritika nélkül, csak címre, kötésre vásárolsz könyvet? Így adod ajándékba is?

Ruháid betartja a jó ízlés határát?

Gyermekeidet te segíted át a fejlődés évein, vagy ráhagyod őket ismeretlen barátokra?

Lerázod-e őket egy-egy alkalmi mozijeggyel?

Házaséleted keresztény?

Tudod-e, hogy mi a megengedett és mi nem, olyan világosan, hogy a bizonytalanoknak tanácsot tudsz adni?

A sopánkodás korunk paráznasága fölött annyit ér, mint a jajveszékelés az átszakadt gát mellett. Itt cselekedni kell. Az első homokzsák a te életed legyen!

A kereszténység lényeges kívánalma: belső függetlenség az anyagi javaktól. Mert nem a nincstelenek a boldogok, hanem a lélekben szegények, akik tehermentesített szívvel tudnak élni a gazdagság közepette is.

Az igazi kereszténység mindig vonzó. Ami egy normális emberi élethez kell - beleértve a képességek kibontakoztatását, a pihenést, a továbbképzést, láthatár tágítást stb. az szükséges, és a szükséges nem szokta zavarni a belső szabadságot. Fogadjuk hálával lehetőségeinket!

Jézus egy volt közülünk. Vállalta kora társadalmi formáit. A mi küldetésünk is a világra szól. Benne kell élnünk, hogy tudjunk kovásszá lenni. A becsomagolt élesztő nem használ semmit.

Amire vigyáznunk kell: Az önszeretetet hamar átértékeli szükségessé a feleslegest, és szívesen mondja takarékosságnak a zsugoriságot.

Isten egész szívet kíván, a társbérletet Ő is utálja.

 

/Részletek: Szent-Gály Kata: AZ IMÁDSÁG ÚTJA című könyvéből/

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_Szent-Galy_Kata2.doc (85 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség