Keresztelő szent János születése
Ünnepe: június 24

Fülöp Ákos 2007

Akkor megoldódott az ajka, és magasztalta az Istent.

Keresztelő szent János születését ünnepeljük.

Az evangélium szép párhuzamot állít fel Jézus és a keresztelő születése között. Mindkettőben angyal hozza a hírt, mindkettő csodás fogantatás. Mégis nagy különbség van a két ember – Zakariás és Mária – reakciója között. Mária hisz, kimondja az igent, Zakariás bizonytalan, nem tudja elfogadni az örömhírt. Jézus születésekor az angyalok énekelnek, a pásztorok jönnek Jézushoz, János születésén a rokonság örvendezik. Zakariás pedig első szavával Isten dicséri.

Keresztelő szent János alakja úgy áll előttünk, mint az útkészítő, az előfutár. Jelentőségét mutatja, hogy még a vasárnapot is felülírja a liturgiában.

Mit tanulhatunk a keresztelőtől az idei missziós évünkben? Egyrészt legyen nyitott szemem, hogy felismerjem Jézust. Felismerjem működését életemben. Felismerjem akaratát. És ebből fakad, hogy akit megismertem, aki része életemnek, arra rá tudok mutatni, azt meg tudom mutatni másoknak is. Másrészt az az alázatot, hogy nem én vagyok a fontos, hanem Jézus. Hogy nekem kisebbednem kell, neki pedig nagyobbodnia.

Keresztelő szent János születése abban is megerősíthet, hogy Isten ma is küld előfutárt, aki rámutat Fiára. Nekem is, mindannyiunknak ezt a feladatot adja. Ehhez megadja a szükséges kegyelmi erőt is.

Keressük bátran az alkalmat, a lehetőséget, hogy Jézusról tanúságot tegyünk környezetünkben, a világban!

                                                           Fülöp Ákos plébános

Horváth István Sándor 2007

Nincs helye a bűnnek az életemben Egy Keresztelő János születésének  ünnepéhez kötődő régi, német  közmondás szerint "Szent János napján nincs hatalma az ördögnek". Nem tudom,  honnan származik pontosan  a  mondás, de  bizonyára  gyakran lehetett  az  ünnepi szentmiséken  elhangzó  prédikációk  fő  témája  a  bűnbánat,  mint  János beszédének tárgya, s  ennek köszönhetően sokan  gyónhattak ilyenkor.  Ahol ugyanis bűnbánat  van  és  az  emberek  fontosnak  tartják  a  szentgyónás elvégzését, amely során Isten eltörli bűneiket, ott valóban nincs  hatalma az ördögnek.

Ha Keresztelő Szent  János személyéről beszélünk,  akkor csodákkal  kísért
születését  és   vértanúságát   kell  először   is   kiemelnünk,   amelyek jelentőségét az  is mutatja,  hogy  mindkettőt megünnepeljük  az  esztendő
folyamán, bár  - néhány  kivételtől  eltekintve -  más szenteknek  csak  a
haláluk,  azaz  mennyei  születésük   napján  van  ünnepük.  János   földi
születésére  ma,  június  24-én  emlékezünk,  vértanúságának  napja  pedig
augusztus 29-én van.

János születését különleges, csodás jelek kísérik. Evangéliumának elején -
Jézus születésével mintegy párhuzamba  állítva - Szent Lukács  részletesen
beszámol János  születésének hírüladásáról  és világra  jöttéről.  Szülei,
Zakariás és Erzsébet már idősek  voltak, ezért emberileg nem  gondolhattak
arra, hogy gyermekük fog  születni. Amikor az  Isten által küldött  angyal
megjelenik Zakariásnak templomi  szolgálata közben, és  hírül hozza  neki,
hogy a Mindenható gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az  isteni üzenetnek, ezért megnémul. Hangját csak  a gyerek születésekor nyeri  újra vissza, és  hangos  szóval  magasztalja Istent,  ahogyan  erről  az  imént
felolvasott evangéliumban  hallottunk.  Keresztelő  János  halála  is  jól
ismert számunkra: János figyelmezteti Heródes királyt, hogy bűnt követ  el
azáltal, hogy feleségül vette  sógornőjét, Heródiást. Emiatt Heródiás  egy
ünnepi lakoma alkalmával lefejezteti Jánost.

János születésének  és  halálának eseménye  mellett  azonban  mindenképpen érdemes szót említenünk  az ő  nyilvános működéséről  is. Az  evangéliumok beszámolói szerint egy ideig a pusztában élt, majd amikor 30 éves  korában a nyilvánosság  elé lépett,  "bűnbánatot  és keresztséget  hirdetett"  (Lk 3,3). Személyével kapcsolatban tehát nem hallgathatunk a bűnbánatról és  a keresztségről, amely az Egyház igehirdetésében a róla szóló prédikációknak két jellegzetes eleme. A hagyománynak ezt a sorát Szent Pál apostol  kezdi meg, aki az Apostolok Cselekedetei szerint így beszélt Antióchiában: Jézus "érkezése  előtt  János  Izrael  egész  népének  a  bűnbánat  keresztségét hirdette" (ApCsel 13,24).

A bűnbánat  és  a keresztelés  a  Megváltó érkezésének  előkészítése  volt
Keresztelő  János  részéről,  s  amikor  az  Egyház  napjainkban  ugyanezt
hirdeti, akkor ezt Krisztus második eljövetelét várva teszi. Jézussal való
találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt
fejezzük ki,  hogy életünkben  nincs helye  a kísértéseknek  és a  bűnnek,
hanem visszakerülünk az  isteni kegyelem állapotába.  Jézus a  bűnbocsánat
forrása  számunkra,   miként  ezt   a  Keresztelő   is  hirdette,   miután
megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, s Őrá mutatva mondta: "Nézzétek, az Isten Báránya.  Ő veszi  el a világ  bűneit" (Jn  1,29). Készítsük  fel szívünket igaz bűnbánattal a Jézussal való találkozásra!
   (Horváth István Sándor)

Iz 49, 1-6 - ApCsel 13, 22-26 - Lk 1, 57-66.80

Elmélkedés
Lk 1,57-66.80
"...meghallották ... örvendeztek ... eljöttek ... elcsodálkoztak ... félelem szállta meg ... szívükbe vésték..."

Figyeljünk egy kicsit a mellékszereplőkre, a szomszédokra, ismerősökre. Meghallják, örvendeznek, eljönnek stb. Semmi irigység, semmi rosszindulat, sőt segítőkészség, empátia, szívbevésés! Mikor lesznek a mi szomszédaink ilyenek??! Talán Erzsébet és Zakariás tehet róla, hogy csakis szeretik őket. Ilyenné tudták tenni a szomszédaikat, ismerőseiket. Hátha egyszer nekünk is sikerül! Sikerülnie kell!

Seidl Ambrus

Képek a szentről:

Ajánld ismerősödnek is a szent ünnepét!